Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-08 / 6. szám

XIV. évfolyam 6. szám

•)

Budapest, 1936. februái

TU BUDAPEST

VÁROSPOLITIKAI

Előfizetési Arak:

Egész évre.................................................. 30 pengő

Fél évre.......................................................... 13 pengő

Egyes szám Ara 60 fillér

li

«DOB

FELELŐS SZERKESZTö:

V ANDOR DR

Szerkesztőség és klaőőtilvalal: Budapest, IV., Kacs Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^23.

Postatakarékp. csekkszámla 30.013.

H

<1

ct

í?

Jaj a fővárosi üzemeknek.

Irta: Szőke Gyula dr.

ízmdty Becsben

Szendy polgármester bécsi útja alkalmával tett megnyilatkozásainak erős visszhangja van Budapesten is. Azt mondotta a polgármester a bécsi újság íróknak, hogy látogatásának főcélja a két város kulturális kapcsolatainak kimélyítése. Irodalom, képzőművészet, és zene, mindmegannyi sürgősen megtárgyalandó kérdés, kitünően kiaknázható terület a két város közös érdekeinek ki- fejlesztése érdekében. Azonban gazdasági területre is kitérünk: mondotta Szendy. Leülünk a zöld asztalhoz és őszintén elmondjuk Schmitz polgármester úrral, mi a baj nála és mi a baj énnálam!

Szendy polgármesternek számunkra nem szokatlan nyíltsága és őszintesége ütközik ki ezekből a bécsi nyilatkozatokból. Kijelentette még Szendy polgár- mester, hogy csak politikáról nem beszél. Bécsben, ennek pontosan elkerüli még a tájékeit is. Ellenben sokat foglalkozott Szendy polgármester bécsi kollégája társaságában a közös idegenforgalmi problémákkal, amelyek a nyári szezon küszöbén mind megoldásra várnak. Szóval csupa olyan ügy került szőnyegre a két szomszéd világváros polgármestereinek találkozóján, amelyek minden politikától mentesen, de annál inkább elevenébe vágnak a lakosság minden rétegének.

Budapest népe szeretettel tekint a bécsi zöld asztal felé és nagy reményeket fűz a tárgyalások eredményeihez. A két nagyváros idegenforgalmi érdekei teljesen azonosak. Majdnem ugyanazok a Budapesten és Bécsben megforduló külföldiek is, az autó és a repülőgép századában egyre jelentéktelenebbé tör pül a Budapest és Bécs közötti pár száz kilométeres távolság. Mindkét nagyváros költségvetésében igen jelentékenyek az idegenforgalmi propagandára előirányzott kiadások, Budapest és Bécs gazdasági vérkeringésének maholnap egyetlen elixir je az a láthatatlan import, amely a nemzetközi turizmus révén komoly összegeket szivaty- tyuz a fáradt aorta-rendszerbe!

Alkalmunk volt Schmitz bécsi polgármester úrral, midőn ő az elmúlt esztendőben Budapesten járt, elbeszélgetni a két nagyváros közös problémáiról. Országunkat még a világháborúból ismerő és szerető, rokonszenves, magasműveltségű urat ismertünk meg benne. Es amint Schmitz budapesti útja előmozdította Budapest és Bécs közeledését, azonképen Szendy bécsi útja mindenképen alkalmas arra, hogy még szorosabbá, még melegebbé, még bajtár- siasabbá kapcsolja össze Trianon és Saint Germain két szomorú árváját. Budapestet és Bécset! Az argonauták aranygyapjdt nem hozza magával az osztrák fővárosból a budapesti po- dcszta, de egy ennél sokkal értékesebb eredményt: közelebb dobban egymáshoz a két világváros szíve!

Hogyan keletkeztek a fővárosi üzemek? A világháború előtt, majd a világháború gazdasági nehézségei közepette, megint egy rész a kommunizmus utáni nagytakarítás során gazdasági kényszerből jött létre, vagy került a főváros birtokába. Ez a két évtized nem volt a nyugodt jogalkotás kora, nem jogi és pénzügyi, gazdasági és közigazgatási előzetes és érett átgondolások után nyerték el szervezetüket, hanem mindig az adott viszonyok diktálta formák gyors keresztülvitelével az akkori szükséglet kielégítésére, legtöbbször csak tanácsi határozattal keltek életre. Természetes, hogy ez a gyorsaság: nem egyszer kapkodás, meglátszott nemcsak az alapító szabályrendeleten* vagy közgyűlési határozaton, de magán az üzemnek a működésén is. Legtöbbször forma és szervezés nélkül vetették ezeket az üzemeket a gazdasági életbe, akárhányszor csak azért, hogy a nagyobb romlást megakadályozzák!

De a nyugodtabb idők és a gyakorlati gondolkozás ezeknek az intézményeknek, vagy üzemeknek bizonyos kötött formát kivánt adni. Megfelelő irányba kellett azokat terelni, ha idejét múlta, megszüntetni, ha pedig további nagyobb gazdasági életre van hivatva, úgy megfelelő rendelkezésekkel, megfelelő tervezettel és kiállítással a kitűzött cél érdekében való helyes és közérdekű működésre jó irányba kellett beirányítani. Senki sem veheti rossznéven tehát, ha úgy a törvényhatósági bizottságban, mint a kormánynál, de közéletünk bármely megnyilvánulásában az üzemek rendezését sürgették és a főváros vezetőségét állandóan ily irányú munkára sarkalták. A kormány által annakidején szakértők bevonásával kiküldött bizottság munkálatai, ezeket hosszú ideig titokban tartották, talán ezért nem voltak elég szerencsések, mert a messze jövő szolgálataira gondoltak és olyan beruházásokat javasoltak, amelyek lehettek ugyan szükségesek és hasznosak, de megelőzték annak a szervezésnek a munkáját, amely nélkül sem köz-, sem magánüzemet vezetni megfelelő jó irányban nem lehet.

Erre küldötte ki a közgyűlés ismételten az ad hoc üzemi bizottságot, amely azután a szervezésre vonatkozólag hozta meg a közgyűlés által is elfogadott és a kormány által is jóváhagyott javaslatát. Talán azért, mert ennek a bizottságnak elnöke voltam, és a munkálatait irányítottam, ezzel szemben elfogult vagyok. De ha most évek után újból a kezembe veszem a jelentést, amelyet szinte szószerint tett az összes illetékes közhatóság magáévá, azt látom, hogy minden szakértői vélemény

nélkül, csak a gyakorlati helyes érzékkel és az ügyek alapos áttanulmányozásával, vagy talán a szakértők bevonásával is megfelelőbb határozatott hozni nem lehet!

Nem az egyes üzemek megszüntetése, összevonása, vagy részleges módosítása tekintetében hozott javaslatokról beszélek csak, hanem a jelentés XI. és XII. pontjairól is, amelyek az összes üzemekre egyaránt vonatkoznak. Kellő indokolással mondjuk, hogy „az anyag- beszerzés, az anyag és pénzkezelés, a modern kereskedelmi követelményeknek megfelelően egységes szabályozást nyerjenek“. Több, mint három év elmúlt és a keresztülvitelben nem történt semmi egyéb, mint hogy a Gázmüvek és Vízmüvek cső- és szénszükségletüket bizonyos egységes eljárással szerzik be.

Meg vagyok arról győződve, hogy ha az általam immár több, mint egy évtized óta hirdetett üzemi szabályzatot, amely az üzem egész vezetésére és kezelésére vonatkozik, megalkották volna, ha nem is lett volna kiküszöbölhető minden hiba, de legalább adva volna az a tisztánlátás, amelyikkel a hozzáértő ember bármely üzemnek a helyzetét rögtön átlátja és vezetni tudja. „Ugyancsak javasolja a bizottság az üzemek személyzeti státusának, a fizetéseknek és nyugellátásoknak mielőbbi egységes rendezését“. Ha arra gondolok, hogy e cél érdekében most nyújtottam be újból a polgármester úrhoz interpellációt, velem együtt senki sem csodálkozik, ha még mindig nyugtalanság van a lelkekben, mert nem tudják, hogy mit hoz a jövő és az összes üzemek fölött Damokles-kard- ként lógó tervezgetések éppen úgy bé- nítólag hatnak az üzemek működésére, mint a működést szabályozó rendelet hiánya.

De mi megadtuk acélt is, amely irányban ezeknek a rendelkezéseknek megszületniük és hatniok kell: az üzemek törvényszerű célja a főváros lakosságának minél jobb ellátása és egyúttal a főváros háztartásának pénzügyi szolgálata. De rendeltetése az üzemeknek az ott elhelyezett fővárosi vagyon megvédése és azok hasznosítása.

A kettős kitűzött célt szolgálni, amelyek egymással már szemben állanak és azonkívül a fővárosi vagyont fenntartani és hasznosítani annyira szétágazó gondolat, hogy azt mindenkinek a kielégítésére egymással összhangba hozni nem kis feladat. Mert az üzemek vagy minél olcsóbban szolgáltatnak, de természetesen minél jobban, a közönségnek, — ámde ekkor az üzemek jövedelme kicsiny; vagy nagyobb jövedelemre igyekeznek szert

tenni, amely esetben természetesen a fogyasztóktól nagyobb egységár fizetését kívánják. Továbbmenöleg vagy arra igyekeznek, hogy a befektetett tőkét letörlesszék és még megfelelő kamatot is biztosítsanak, azonkívül, hogy a főváros háztartási kiadásaihoz is hozzájárulnak, amely esetben a bevételeknek nagyoknak kell lenni, — vagy a főváros megelégszik a közvetett haszonnal, a háztartási hozzájárulástól eltekint, nem kíván kamatozást sem, sőt a tökét is mind közérdekből felhasznált vagyont részben, vagy egészben leírja. A mi javaslatunk ezeknek a divergáló céloknak a közös nevezőre hozását kivánja: „az összes üzemeknek, intézményeknek és műhelyeknek minél jobb és minél gazdaságosabb működése érdekében azok a helyes kereskedelmi

kezelés útjára vezetendök

.............mert

a jegyzőkönyvekből kitűnő ajánlásokkal az üzemek, intézmények és műhelyek működését nemcsak gyakorlatia- sabbá és áttekinthetőbbé, de olcsóbbá is kivánjuk tenni és lehet is tenni“.

Erre jött a nagy szanálás, ősz- szes eddigi sikertelenségeivel és szükségtelenségével, de azzal a ténnyel is, hogy a jó irányban indult, tisztult légkörbe került munkának a keresztülvitelét megakasztotta.

Megkezdödödött a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának a munkája, amely a takarékosság szigorú szemüvegén át fogja megvizsgálni a bevételek és kiadások, a beruházások és szolgáltatások szükségességét és lehetőségét. Ámbár a főváros egész működése állandóan belügyi, pénzügyi és számvevőszéki ellenőrzés alatt van, és így állandóan folynak a vizsgálatok, figyelemmel a közel tiz évvel ezelőtt történt belügyminiszteri lépésre, most már várjuk, hogy mi lesz ennek a független intézménynek vizsgálati eredménye.

Hogy ugyanakkor egy új üzempolitikai bizottság is működésbe lépjen és csak az Elektromosmüvekre tizenkét szakértővel vesse rá magát, hogy most már nemcsak közigazgatási, városgazdasági és pénzügyi szempontból, de kimondottan politikai irányú vizsgálat is eszközöltessék és ezzel a nyilván gazdasági természetű üzemekben a politikai befolyás is érvényesíttessék, nemcsak fölöslegesnek, de szerencsétlennek is tartom!

Az üzemek kiváló ismerője, M o r v a y tanácsnok, aki annakidején az üzemvizsgáló bizottság előadója volt, ezen üzempolitikai bizottság működéséhez készített tervezetében azt mondja, hogy „ki kell terjednie mindazokra a területekre, amelyeken megfelelő megoldások segítségével a mai helyzetnek a ja-