Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-28 / 48. szám
4 1936 november 28. III. Werlein a bécsi kamara rendeletére az olasz származású Ceresola V e e r i o építésszel összeiratta a várbeli lakóházakat. Az öszeírás eredménye szerint a 388 várbeli háznak csak alig egyötöd része volt a viszonyokhoz képest elég jó állapotban. Építőanyagot, gerendákat, szerszámokat kellett tehát minél előbb hozatni és csak azután kezdtek hozzá a arra alkalmas házak javításához, a tetők befedéséhez. Hozzáértő ácsokat Ausztriából, különösen Bécsböl küldtek. Igen sok török fogoly is maradt Budán, ezeknek az ellátása felesleges terhet jelentett a városokra nézve, ez tette szükségessé ezeknek a foglyoknak minél előbb való kicserélését, esetleg a törökök részéről készpénzzel való kiváltását. A hamarosan beállott téli idő nem igen kedvezett az építkezéseknek, az idejött ácsok soraiban betegség lépett fel, sokan közülük meghaltak, a fáradsággal öszegyüjtött építőanyagok jórésze a rosszul ellátott pesti katonaság kezei közé jutott. Ezek ugyanis, amikor a Duna jege beállott, váratlanul megjelentek Budán és a felhalmozott szálfa-készleteket átvitték Pestre. Körülbelül 1.200 szálfát vittek magukkal, többefii között a Nagyboldogasszony templom befedésére szánt gerendákat is. A viz-ellátással is bajok voltak. Voltak ugyan kútak, de a vizük egészségtelen volt és joggal tekintették ezeket a katonák közt fellépő gyakori betegségek okozójául. Egyelőre a Duna vizét kísérelték meg a Várba felhajtani egy gép segítségével, amit már a törökök is üzemben tartottak, de mivel a Duna vize sem volt egészséges, Ceresola vállalkozott arra, hogy a vizet a Svábhegyről vezessék a Várba, vörösfenyőből készült csöveken keresztül. Hamarosan bejárta a külföldet is az a hir, hogy Budán és Pesten telepeseket keresnek, de a bevándorlók érkezése nem ment olyan gyorsan. Azok a mesteremberek, akiket mindjárt a visz- szafoglalás után toboroztak a sürgős munkák elvégzésére, nagyrészben itt telepedtek le, de a telepesek legnagyobb része csak tavasszal jött, amikor megkönnyítették az emberek idetelepedését. Sokan voltak, akik kifogásolták, hogy a házhelyekért fizetni kell. W e r 1 e i n azonban, nagyon helyesen akként intézkedett, hogy legfeljebb a rossz állapotban levő házakat szabad ingyen odaadni, ezekkel ugyanis sok költségük lesz az új gazdáknak. Ha a jó házakat is ingyen adták volna, természetesen azokat foglalták volna le, a többiért pedig nem jelentkezett volna senki. A telepesek többsége új lakóhelyéhez akarta kötni az életét, itt akarta megtalálni boldogulását. Az emberek legszívesebben a Várat választották lakóhelyül. Érdekes, hogy a Vár beosztása lényegesen azóta sem változott, mert itt maga a természet határozta meg a hely kihasználásának lehetőségeit. A visszafoglalást követő évben készült Rabatt a-f éle térképen már megtaláljuk a mai Verböczy-, Fortuna-, Országház-, Úri- és Tárnok-utcák vonulatát. Akkor még a Vízivárost is fal védte a támadások ellen, tehát biztos helynek látszott háborús veszély esetére. Jól lehet Vízivárosban bármilyen nemzetiségű telepes kaphatott házat vagy telket, túlnyomó részben németek laktak itt; a Vízivárosnak a mai Horváth-utca és Kapás-utca közötti u. n. Horvátvá- ros nevű részében pedig délszlávok és magyarok. Régi eredetű volt a Gellérthegy és a Várhegy között elterülő Tabán vagy Rácváros, Buda legrendezetlenebb része. Lakossága csaknem kizárólag rác, de vallás tekintetében nem voltak egységesek. Voltak közöttük nem egyesült görögök, de katolikusok is. A Tabánhoz tartozott az a házsor is, amely a mai Gellértfürdő és a Rudas- fürdő között állt fenn és amelyet csak 1900 körül bontottak le. Óbuda, a Nagyszombat-utcától kifelé, ebben az időben tulajdonképen nem tartozott Budához. 1848-ig földesúri hatóság alatt állt. Óbuda szintén sokat szenvedett a felszabadító háború alatt, egy időre lakossága mind elhagyta és csak 1688-ban indult meg a régi lakók fokozatos visszatérése. Budának mindjárt a visszafoglalás után voltak külvárosai. Pestnek még évtizedek múlva sem. Pest akkor a mai Belvárosnál is kisebb volt, a városfalak ugyan a mai Vámház- és Múzeum-kőrút, Károly király-út és Deák Ferenc utca vonalát követték, de valamivel beljebb, a Belváros felé eső oldal házsorának tűzfalánál. A városfal mellé később épült házak egyik része így a városfalakon kívül volt. A későbbi világvárost még semmi sem jelezte és a lakosság itt volt a legvegyesebb. Sokan hamarosan felismerték Pest nagy jelentőségét a kereskedelem szempontjából, sok em- bert csábított ide a kereskedelem üzése által elérhető gyors meggazdagodás reménye. A pesti lakósság sorában találkozunk olyanokkal is, akiknek az egykori iratok szerint Pest a származási helye, akik tehát már a hódoltság korában itt laktak, de a régi keresztény lakósság túlnyomó részének itt is nyoma veszett a hódoltság megszűnése után. Nagy hátránya volt Pestnek Budával szemben, hogy a kamarai kormányzóság nem itt székelt és így kevesebb gondot fordíthatott Pest város lakóssá- gáia. Télen sokszor teljesen el voltak vágva a budai oldaltól, viszont ez bizonyos mértékben előnyükre is szolgált, mert nagyobb önállóságra szoktatta öltet. Egyébként az illetékes hatóságok lehetőleg mindent megtettek, hogy a telepítés minél előbb megtörténjék, gondjuk volt arra is, hogy aki házat kapott, azt minél előbb rendbehozza. A házigényléseket eleinte a bécsi udvari kamara vizsgálta felül, később maga Werlein intézkedett ezekben az ügyekben, de természetesen a bécsi kamara kívánságait mindig figyelembe kellett vennie. Aki házat vagy kastélyt kapott, kötelezvényt adott arról, hogy záros határidőn belül építkezik és ha kötelezettségének nem tett eleget, elvették tőle az ingatlant. Arra nézve is volt intézkedés, hogy a romokban heverő és még el nem adományozott házak köveit senkise használja fel saját építkezésének folytatásához, amiből arra következtethetünk, hogy egyesek szívesen vették igénybe ezt a nekik pénzbe nem kerülő építőanyagot is, mások rovására. A rendes városkép kialakítása érdekében a hatósági építőmester által kijelölt szabályozási vonalat mindenkinek figyelembe kellett vennie háza felépítésénél. A földműveléshez szükséges ingatlanokat igen gyakran ingyen adták a polgároknak. Igyekeztek a lakosság va- gyonosodását előmozdítani, mert csak így lehetett számítani nagyobb adójövedelemre. A túlkorai adóztatás hátráltatta volna a telepesek érkezését, épen ezért öt évre teljes adómentességet adtak a földesúri adók alól. A szőllök és a szántóföldek kiosztását csak akkor kezdhették meg, amikor Székesfehérvár is felszabadult és teljessé vált a biztonság a falakon kívül is. Szántóföld, rét kevés volt Budán, nem jutott mindenkinek és ezért sok volt a panasz. Szöllő elegendő volt, de azokat is hamarosan szétosztották és így nemsokára addig még nem müveit területek beültetésére került sor. Alig telt el egy év a visszafoglalás után, már észre lehetett venni a céltudatos munka eredményeként jelentkező változásokat úgy Budán, mint Pesten. Évekig tartott, míg a háborús pusztítás nyomai teljesen eltűntek, de aki egy év múlva bejárta a vidéket, a látottakból mindenesetre reményt meríthetett a jövőre nézve. Sokfelé emelkedtek építő-állványok, tele sürgő-forgó mesteremberekkel, akik igyekeztek még a tél beállta előtt elkészülni a rájuk bízott munkával. Lassanként megnyíltak a kereskedések is, a vidéki nép, amint visszatért régi lakóhelyére, újra bejáro- gatott a városba, hogy elhelyezze terményeit, ami már a rendes kereskedelmi élet megindulását jelentette. Az ozmán megszállók az utolsó évtizedekben meglehetősen megváltoztak és a magyar alattvalókkal eléggé emberségesen bántak. A történelem logikája azonban csalhatatlan, mert minden népnek meg kell fizetni azért a vérért, amelyet kiontott és meg kell fizetni azokért a szenvedésekért, amelyeket niás népnek okozott. Ez a történelmi logika az erkölcs és az igazság törvényei alapján áll, kétségtelen tehát az, hogy az egyes népeknek a jogtalanul és igazságtalanul rájuk rótt szenvedésekáért előbb vagy utóbb meg kell kap- niok a megfelelő elégtételt. Budavár visszavétele a magyar sorstragédia egy szomorú fejezetének befejezése, hogy azután újabb szomorú fejezeteknek adjon helyet. Ám, bármely szomorú fejezet előtt állunk ma is, mi mégis bízunk az örök erkölcsi törvényekben és bízunk a sokszor megbizonyosodott magyar igazságban! (Vége.) i WIHART FERENC építész — építőmester XíV., Columbusutca 33. Telefon: 2—969 - 08. Kényelmessé teszi otthonát a jó ülőbútor. Székek, rekamiek, fotelok kárpitozva minden stylben Kombinált és irodaberendezések nagy választékban Magyar Bőrszékiparnál Budapest V., Mérleg-u. 4. _____Telefon: 1—810—5fi. — Javítást vállalunk Wa lter Vimos tiv főfelügyelő bizalmi csoportok volt vezetőjének sikereiről ismert magánkutatója legmodernebb magányomozási technikával diszkréten nyomoz, megfigyel! IV. Váci u. 41/a. Telefon: 1-835-49. LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, X!., Szüret-utca 5-7 Telefon : 1-592-96. Ha vas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa utca 20. szám. Telefon : 30^2^45. =-------- ~ ÉR DEMRENDEK és miniatűrök, nemesi cimerek zománcozott Jeivónyek JEBOUSCHEK-nél, yeieZc|-S,y" Fotócikkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE C&ak (asszu&áya ha ócska zongorát vesz. Vásároljon az ország egyetlen zongoragyárában újjáalakított, használt hangszert 1 Budapest, VII., Erzsébet- körut 43. (Royal Apollónál) GYÁRI (JJ hangszerek feltűnő olcsó árban — Alkalmi vételek, részletek h a v i P 25.-től váltó nélkül.
