Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-21 / 47. szám

1036 november 21. mmmL LX1 5 Legalább buszra kell szaporítani a fő­városi közigazgatási kerü etek számát! 1 — r^-'- ^ - V. Petrovácz Gyula nagy beszéde a képviselőházban a legújabb fővárosi törvényjavaslatról — Az Uj Budapest tudósítójától — A képviselőház mull pénteki ülésén tárgyalták le és fogadták el a legújabb fővárosi törvényt: az 1930:XVIII. te. újabb kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ez a törvény- javaslat általában csekély érdeklődést keltett: a tárgyalásról szóló vitának alig van nyoma a napisajtóban. Holott a törvényjavaslat képviselőházi tár­gyalása-már azért is alkalmas érdeklő­dés kiváltására, mert — ami ritkán esik meg — mód nyílott arra,' hogy a főváros különleges ügyeit vitassa meg az országgyűlés két háza. A szóbanfor- gó törvényjavaslat képviselőházi vitájá­ban feltűnést keltett Petrovácz Gyula felszólalása, aki a tőle megszokott ala­pos felkészültséggel, szakszerűséggel és komolysággal mondta el a maga mondanivalóit. — Az 1930-as fővárosi törvényről — mondotta többek között Petrovácz — azt hittük, hogy meg fog felelni minden kívánalomnak, amelyet a fő­városi törvénnyel szemben tápláltunk. Ebben nemsokára csalódtunk, mert hi­szen alig három esztendő múlva, még mielőtt a törvény hatása kipróbálható volna és mielőtt a törvény ellen vagy a törvény végrehajtása ellen ala­posabb tájékozódást lehetett volna sze­rezni, már az előző belügyminiszter úr a fővárosi törvénynek egy novelláját terjesztette elő a Háznak, amely novel­lát a magunk részéről legnagyobb ré­szében a leghevesebben elleneztünk, mert az a novella kizárólag politikai okokból jött létre, amit erről a novel­láról nem állítok. Annak a novellának két főtengelye volt. Az egyik az auto­nómia befolyásának, kormányzásának csökkentése azzal, hogy a törvényható­sági tanács intézményét eltörölte, a má­sik pedig egy mondvacsinált szanálási intézkedés-komplexum, amelyről száz százalékban kimutattuk, sőt a kormány saját pártja is kimutatta, hogy arra semmi néven nevezendő ok és szükség nem volt. Mindkettőnek Spiritus rectora az akkori alpolgármester, Borvendég Ferenc volt — Isten hagyja békében nyugodni. Neki nem tetszett a törvényhatósági ta­nács, mert az egy olyan fék volt, amely a túlzott alpolgármesteri ambíciókat meglehetősen lenyeste és az ő gondo­lata volt a főváros szanálásának szük­ségessége, amikor nem riadt vissza at­tól sem, hogy a főváros helyzetét ille­tőleg a felügyeleti hatóságot nem he- , lyesen informálta. — Most, egy újabb novella íekszik előttünk, amely a két előző törvényből kimaradt rendelkezéseket próbálja pó­tolni. Mindkét törvényből tudniillik ki­maradt a kerületi közigazgatásra vonat­kozó rendelkezés, az elől járósági ha­táskörnek pontos megállapítása és ál­talában a fővárosi kerületi igazgatás szabályozása. Erre a törvényre, ennek a novellának benyújtására az 1930. évi KIIT. t'c. 53. §-ának 2. bekezdése köte­67. M. Kir. Államsorsjáték város, amely 144.538 lakost számlál, tehál a lélekszáma nagyobb, akár Sze­ged, akár Debrecen lélekszámánál. Utána jön a VII. kerület, amely 137.521 lelket számlál s amely még mindig nagyobb, mint bármelyik vidé­ki város. A pesti oldalon ezután még négy olyan kerülete van, amelyek mind­egyikének "nagyobb a lélekszáma, mint a vidéki városoké. így VI. kerület 101.779 lelket számlál, a XI. kerület 100.497 lelket számlál és az új kerüle­tekből, amelyeket a mi sürgetésünkre állítottak fel, a XIII. kerület Angyal­föld, is 82.374 lelket számlál, a XIV. kerület: a Rákosváros pedig 78.797 lelket számlál. Tehát mindnek nagyobb lakossága van, mint a következő vidéki városnak, Kecskemétnek, iimert a sta­tisztika szerint Kecskemétnek a népes­sége ezidőszerint csak 78.467, Szegedé pedig 135.071, Debrecené pedig 117 szer 275. Vagyis, ahogyan mondani szokták, Budapest után a legnagyobb magyar város a Józsefváros, azután a legnagyobb város az Erzsébetváros, az­után következik csak Szeged, azután jön még a Terézváros és a Ferencváros és csak azután jön Debrecen, azután ^következik Angyalföld és Rákosváros és csak ezekután következik Kecskemét. — Azt hiszem, hogy ha csak ezeket a méreteket vesszük is, be kell látni, hogy olyan nagy közigazgatási beosz­tás mellett, amelyben 145.000 ember ügyes-bajos dolgait kell elintézni, hiá­ba van két vagyr három helyettese az elöljárónak, ez mind nem. elégséges. Nekünk arra kell törekednünk a jövő­ben, hogy Budapest kerületeit még to­vább szaporítsuk és legalább a százez­ren felüli kerületekben olyan megosz­tást inauguráljuk, amely a közigazga­tást egyszerűsíti és gyorsítja. — Én azt kifogásolom lényegében ebben a javaslatban, — mert még egy­szer aláhúzom, hogy nem látok benne politikai tendenciát és nem látok benne semmi olyat, amit nem tudnék elfogad­ni, — hogy azt látom benne, hogy az elöljáró helyzetét és hatáskörét nem előre, hanem visszafelé fejleszti. — Én azt hittem és mindig abban a gondolatban éltem, hogy itt majd egy7 szerves előljárósági törvénnyel fogunk találkozni és ebben a gondolatomban nagyot csalódtam. Én egy új elöljáró- sági törvényt vártam, amely a kerületi közigazgatást törvényhozásilag szabá­lyozza és e helyett egy keretet kaptam, amelybe minden belefér és amelyben mindazok a kérdések, amelyek bennün­ket égetnek, nincsenek benne. — A javaslatnak azt a részét, amely ez után következik és amely a polgár- mester, illetve a főpolgármester kérdé­seiben tesz helyes rendelkezéseket, eze­kért a rendelkezésekért melegen üd­vözlöm. Annakidején is kifogásoltuk, hogy7 a főváros képviseletében hogy je­lenhetik meg a főpolgármester és nem kaptuk meg argumentumainkra a meg­felelő honorálást a kormány részéről. Az a többség, amely akkor ellenünk meg­szavazta a főpolgármesternek a főváros ai. 17.000 nyeremény 250.000 ar. P értékben. NYEREMÉNYEK: 20.000 ar. P. 10.000 ar. P. 2-szer 5,000 ar. P. 4-szer 2,500 ar. P. 6-szor 2.000 ar. P. 10-szer 1,000 ar. P. és még számos nagy és kisebb nyeremény, melyeket mind kész­pénzben fizetnek ki. Húzás december 4-én SORSJEGY ARAK: Egész ar. P 3.— Fél ar. P 1.50 Kapható minden sorsjegy föáru- sítónál, valamint az összes do- hánytözsdékben. Postai rendelé­seket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít a Székes- fővárosi M. Kir. Pénzügyigazga- tóság, Budapest, V., Szalay-u. 10. képviseleti jogát, ugyanaz a többség most meg fogja szavazni velünk együtt ugyanennek pontosan az ellenkezőjét. Mert akkor, amikor a főpolgármestert főispánná degradálták, — én állítom, hogy degradálták azáltal, hogy meg­szüntették azt a jogot, hogy a törvény­hatósági bizottság válassza a főpolgár­mestert, hogy az tényleg a fővárosi pol­gárságnak a főpolgármestere legyen mikor ezt megszüntették és tisztán kor­mányközeget csináltak belőle, akkor a főpolgármesteri címet nem tartom he­lyesnek. Szerintem azt éppúgy főispán­nak kellene nevezni, mint ahogy nem nevezik Szeged főispánját sem főpol­gármesternek és Debrecen főispánját sem. —• Méltóztassék a konzekvenciákat levonni az utolsó vonalig és akkor a tör­vény intencióinak tényleg elég van téve. Hogy a főpolgármester mai főispáni hatáskörében mennyire nem a polgár­ságnak és nem az autonómiának érde­két szolgálja, azt az a két eset bizonyít-, ja, amelynek mindegyikében a belügyminiszter úr rendkívül snájdigan és rendkívül férfiasán fe­dezni volt kénytelen a főpolgár­mestert. — Az egyik volt a szanálás, amely­nek kérdésében a belügyminiszter úr vállalta azt a felelősséget, amit a főpol­gármesternek kellett volna viselnie, a másik volt a tűzoltófőparancsnoki ki­nevezés, amelynél szintén a belügymi­niszter úr volt kénytelen fedezni azt a' főpolgármestert, aki nem a saját akara­tából csinálta mindezeket, akinek mind­ezekhez semmiféle köze nem volt, ő tel­jesítette azt a parancsot, amelyet a bel­ügyminiszter úr adott. Itt nincs polgár- mesteri előterjesztés, előkészítés, nincs az autonómia hozzájárulása, ezekben a kérdésekben mindig kizárólag egy kormányzati akaratnak a végrehajtója a főpolgármester.. — Én szerintem tehát ez nem főpol­gármesteri, Hanem kizárólag főispáni jogkör és én a magam részéről minden körülmények között ragaszkodom ahoz, hogy előbb vagy utóbb ezt az állást visz- sza kell fejleszteni az autonómiára és főpolgármesterré tenni azáltal, hogy az autonómia választja. Vagy pedig főispánná kell tenni és ak­kor címében, fizetésében és mindenben a főispánnal legyen egyenlő. Egyébként a rendelkezés teljesen helyes. Ha azt konzekvensen keresztülviszik, semmi ki­fogásom ellene nincs. lezi a belügyminiszter urat, amely be 1 kezdés azt .mondja, hogy a törvényho ) zás utasítsa a belügyminisztert, hogy z kerületi elöljáró hatáskörének szabá [ lyozásáról a törvény életbeléptetésétől számított három éven belül törvény- t javaslatot terjeszt elő. Ez az imperati- . vus részben be lesz tartva, mert a bel- £ ügyminiszter beterjesztette ezt a javas­latot. — Igaz, hogy a három esztendő kétszer is lejárt azóta, tehát a törvénytiszteletnek nem túlságo­san nagy mértékét mutatja ennek a javaslatnak most való beterjesz­tése. — Az 1893:XXXIII. te., amelyet a kerületi elöljáróságoknak és a kerületi közigazgatásnak szabályozására hoztak, igen jó törvény volt. Ritkaság a magyar Corpus Jurisban ennyire korrekt, eny- nyire előrelátó és a célnak megfelelő törvény, mint ez és, bár azóta már több mint 40 esztendő telt el. ez a törvény még ma is használható, ennek a tör­vénynek alapelgondolásaitól azonban azóta teljesen eltértünk. Ez a törvény ugyanis az elöljárót egy nagytekinté­lyű, elsőfokú közigazgatási hatóság fe­jének állította be. Ezt azáltal mutatta ki, hogy például az elől járóválasztást egészen más metódusok szerint írja elő, mint a többi fővárosi fő tisztviselők vá­lasztását. — Ez egészen a mai idők elgondo- j lásainak megfelelő modern rendelkezés volt. De az elöljáró rangját is jól ál­lapította meg a törvény, amikor kimon­dotta, hogy a tanácsnokokkal egy rang­ban van ugyan, de mégsem tanácsnok. Nem sorozta be az elöljárót a tanács­noki rangfokozatba, csak a tanácsno­kokkal egyenrangúnak és egyfizetésű- nek állapította meg és megadta neki a közgyűlési tagságot. Most is figyelmez­tetem a belügyminiszter urat. hogy ha igazán helyes fővárosi novellát akar alkotm, akkor először is vissza kell állítani a kisgyűlést, illetőleg a törvényhatósági tanácsot, mert az sem egységes közigazgatási elv, hogy a Városház-utca 8. szám alatt van a kisgyülés, s az apró ügyek a kisgyűlés elé tartoznak, a Város­ház-utca 10. szám alatt, tehát egy házzal odább pedig már nincs kis­gyülés, — illetőleg ott tanácsnak hírfák — ott már minden ügy7 vagy a polgármester, vagy a kisgyűlés hatáskörébe tartozik. — Budapesten az, amit el tudtunk érni és amiben nekem nagy részem van, t. i. a tíz kerületet tizennégy kerületre , osztotta föl az akkori belügyminiszter úr, még mindig minimális lépés. Szerintem húsz kerületnek kellene , a fővárosban lenni, mert 50.000 em­bert egy kerületben adminisztrálni , untig elég közigazgatási feladat. Ha ugyanis megnézzük a statisztikai 1 adatokat, kiderül, hogy azok a kerülc- 1 :ck. amelyek most életben vannak, a 1 mostani népszámlálási, csak az 1935-ös : rdatok szerint is óriási mammutkerülc- ; :ek. Ma a legnagyobb kerület a József- ' <

Next

/
Thumbnails
Contents