Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-01 / 5. szám
XIV. évfolyam 5. szám Budapest, 1936. február 1, UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és kfadóhlvatal: Budapest, IV-, Kaes Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Posíatakarékp. csekkszámla 30.013. CÜ H3 P t* Oi prC) *3 CD O* ca <í Cl* fO' s* 4 C O M w M H* M • ^ V. =<J Iáj H* CD H < c H* P' ct ri ts o jrj* 00 1 M £ o: A U-a&madik emeíei Álljunk meg egy szóra annál a jelentésnél,, amely a főváros által a folyó esztendő legelső hónapjában kiadott kétezer pengőn aluli közmunkákról számol be. A jelentés többek között felemlíti, hogy a Sopron-uteai elemi iskola kőműves munkáit a Polacsek és Epstein cég kapta meg 1050 pengő 40 fillér vállalati összeggel. Az Uj Budapest múlt heti számában közöltük a részletes statisztikát arról: kiket favorizál a magasépítési ügyosztály, mi az oka annak, hogy súlyosan mellőzik a kisiparosokat a XIII. ügyosztály szűkebbkörű versenytárgyalásain. ki felelős azért, hogy a, tizenhat cég közül, akiket a legtöbb alkalommal szólítottak fel a magasépítési ügyosztályban zártkörű versenytárgyaláson föld-, kőműves és elhelyező munkára, mindössze harmincöt százalék a kisiparos, a többi mind nagyiparos! A napokban pedig a kőművesmesterek ipartestületének küldöttsége tisztelgett a polgármester előtt, el panaszolva a legkisebb emberek bajait, rámutatva arra, hogy a magasépítési ügyosztály multévi szűkebbkörű versenytárgyalásainál a kiadott közmunkák értéke az ö szakmájukban csak 9.8%-ban esett kőművesmesterre, 90.2%-a pedig építőmesterre. A sajtóban megjelent cikkekre és a kőműves-küldöttség panaszaira csatta- nós választ adott a magasépítési ügyosztály. Már nemcsak a szűkebbkörű versenytárgyaláson, hanem a vállalati összeg csekélysége folytán közvetlen megbízás alapján kiadott munkák is a nagyipar zsákmányai, ime egy alig ezerpengős közmunka jut a milliomos cégnek, amelv most is bőven el van látva nagy fővárosi közmunkákkal, építi a Mészáros-utcai leánygimnáziumot, ezenfelül hatalmas ingatlan- komplexumai vannak, sőt garazsirozás- sal és autótaxival is foglalkozik: tőkés- patrónusa lévén a műegyetemi hallgatók Turulhoz címzett taxivállalatának! Hát már itt tartunk, hogy ennyire nyíltan veszik semmibe a városháza harmadik emeletén a kisiparosokat? A nagytőke kepzelhetetlen mohósága már az ezerpengős közmunkákra is kivetette a hálóját, mint látszik, éppen nem eredménytelenül. Csak azt nem értjük: hogyan kap hatósági segédletet ez a féktelen étvágy? És azt nem tudjuk felfogni, hogy mikor a kisipar különleges védelmének jelszavával az elmúlt esztendőben felállították az ipar- ügyi minisztériumot, még mindig nem tartják elérkezettnek az időt az illetékes fórumok arra, hogy megfelelő módon revideálják a kisipar védelmében a Közszállítási Szabályzatot, melynek mai formája minden tiltakozás, panaszkodás, küldöttségjárás dacára a legitimitás takarójával fedi el a pola- csekek és epsteinek megdöbbentő favorizálását a magasépítési ügyosztály részéről! Vár o ssstabály 02? ási íulíengésefe Nem szabad Óbudái és a Vízivárosi évszázados jellegéből — Az Uj Budapest tudósítójától — A várospolitikai élet szinte nyária- san csendes: az állandó szakbizottságok szokásos ülésein kívül egyelőre sem a törvényhatósági bizottság közgyűlése, sem a tizenhetes szanálási bizottság nincsen összehiva. Csend van nemcsak a városházán, hanem a város- politikai pártok portáján is, bár tagadhatatlan, hogy ezen a fronton vannak bizonyos megmozdulások, amelyekből rövidesen különleges jelentőségű események fakadhatnak. Ebben a helyzetben a várospolitikai élet figyelme a napi eseményeken túlmenően a speciális problémák felé fordul. Ezen kérdések között a legérdekesebb a nagy városszabályozási probléma, amelyről igen sok szó esik a városrendezési szakbizottságban, a Közmunkák Tanácsa ülésein, de az érdekelt városrészek politikai ülésein is. A nagy városrendezési tervek legújabb kialakulásairól 'Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető egyénisége a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Kétségtelen: a várospolitikának legérdekesebb témái e pillanatban azok a városszabályozási tervek, amelyek egyrészt Óbudának, másrészt a Vízivárosnak szabályozására készülnek és készülőben vannak.-— Óbuda szabályozását indokolja a felépítendő óbudai hid: ennek hídfőjét és az ehhez irányuló forgalmat feltétlenül meg kell építeni. És emellett a bécsi irányból jővő közlekedésnek a városba és a városon át való vezetésének kérdését is meg kell egyidejűleg oldani. A szabályozási tervek azonban ezen a két feltételen messze túlmennek és Óbudát ki akarják vetkó'ztetni évszázados tradicionális jellegéből. Szabályozási vonalak önkéntes húzásával, az eddigi települési vonalak erőszakos feláldozásával egy olyan új és modern városrészt kívánnak létesíteni, amely Óbuda leikétől teljesen idegen, és feleslegesen és indokolatlanul zavarja meg érdekeiben és esetleg egész létében az ottlakó törzsökös polgárságot. —- Ez nem feladata a városrendezésnek! Nem feladata különösen azért, mert a genius loci-t minden szabályozással foglalkozó tervezőnek legelsősorban kell figyelembe vennie. Ami jó az óbudai híd pesti hídfőjénél, ahol nagy, üres és szabad telkekkel rendelkezhetik a tervező és azokat ideális kívánalmaknak megfelelően alakíthatja, az nem felel meg, sőt hibát jelent a hid óbudai hídfőjénél, amely beépített és pedig egyéni és sajátos módon beépített városrészbe torkolik. Ilyen helyen a szükséges és mellőzhetetlen kívánalmak kielégítésén kívül legfeljebb néhány korrekcióról lehet szó, de semmiesetre sem egy egészen új és pesti méretekkel mért városrész tervezéséről, — Eltekintve attól, hogy a tervező ceruzájának ilyen megkötése a megoldás anyagi lehetőségét is inkább biztosítja, —- ami egy szabályozási terv kivitelenéi nem közömbös — ez az egyetlen mód, amellyel az ottani lakosságot ott megtartani és a városrész eredeti jellegében konzerválni lehetséges. Szerintem a hídfeljáró kérdése a Vörösvári- út odavezetésével az ott várható forgalomhoz képest eléggé meg van oldva, és ha a Bécsből jövő közúti közlekedést a Dunaparton vezetjük végig; ez a megoldás azért is elégséges, mert hisz a bécsi országúinak egy másik bekapcsolását is tervezi a főváros útrendszerébe az állam, ez a megoldás tudvalévőén a Hűvösvölgyön át kívánja a bécsi országút forgalmát a fővárosba bevezetni. — Amennyire történelmileg kifejlődött és lehetőleg ebben a formában konzerválandó területe a fővárosnak Ö- buda, annyira történelmi település a Víziváros is, amelyet most szintén szabályozni kívánnak. Itt is túlzásokkal találkozunk, amelyek a mindenáron kiszélesítendő és kiegyenesítendő utcavonalak mellett három, sőt négyemeletes épületek megengedésével ki akarják vetköz- tetni ezt a bájos, történelmi patinájú városrészt is mai jellegéből. — A Víziváros lakosságának összetétele, forgalmi és kereskedelmi viszonyai bizonyos egyszerű, kisvárosias jelleget nyomtak rá erre a kerületre: kis, szerény házakkal, festőién görbe és nem túl tágas utcákkal, bennük legnagyobbrészt hivatalnok-emberekkel, általában a polgári jólét külső képeivel. Ebből a területből pesti méretű és pesties vonalozású utcákkal, többemeletes bérkaszárnyákkal, modern városrészt alakítani megbocsáthatatlan bűn lenne. Amit egyáltalában semmi nem is indokol! Elődeink eleget vétkeztek már a történelmi városrészek feláldozásával és modernizálásával, holott a fővárosban a várostörténeti emlékekből amúgy is igen kevés maradt fenn. Én még. ma is siratom a régi Belvárost, ahonnan kiűzték a régi belvárosi polgárokat. Sajnálom a szép Városház-teret és azokat a kicsi, de bájos terecskéket, amelyeket mind eltüntetett a föld színéről és maholnap kitöröl az emlékezetből is egy, a hagyományokat nem tisztelő szabályozás. Ennek megismétlődnie a budai és óbudai részen nem szabad! — Mert azokban a modern városrészekben sincsen ma sok öröm! Az Uj- Lipótváros pár év alatt felépült, a legmodernebb épületekkel, szerintem külsőre is elég csinosan és szemet gyönyör- ködtetően. Modern kisméretű lakások, csempék, hideg-meleg víz, autógejzer, tea-konyha és hasonló modern berendezés és felszerelés van ezekben az épületekben. De állandó lakó nincsen! Olyan lakosság, amely ennek a városrésznek jelleget adna, nem tud lerétegződni, mert negyedről-ne- gyedre költöznek, vándorolnak a lakók, azok miatt az apró bosszúságok miatt,, amit a papirvékonyságú falak a mai kor ideges gyermekeinek jelentenek. Az üzletek egymás-után csuknak be, meri hiszen a modem háztartás nem kíván sem fűszerest, sem más élelmiszerüzletet: mészárost, hentest, péket. A házhoz- szállított ebéd és a kávéházi vacsora szükségtelenné teszi a családi háztartást és munkanélkülivé azokat, akik ebből élnek. — Ez a panasz — fejezte be nyilatkozatát Petrovácz Gyula — Budapest legmodernebb városrészében! Ezek a panaszok még indokoltabbá teszik, hogy kíméljük a történelmi városrészeket, amelyeket békés, egyszerű, boldogságuktól nem szabad a város szabály ozás által megfosztani! í? >•
