Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-31 / 44. szám
193G október 31. SS»®**«msem XUMWDAPIM — íj -• l| — ' »NÄ Az angyalföldi rémregény Az angyalföldi szivattyútelep megépítése céljából tartott három verseny- tárgyalás ügyében elmondottam a magam véleményét az út és csatornaépítési szakbizottság legutóbbi ülésén. Jelen alkalommal nem kívánom ezt a témát folytatni, még kevésbé óhajtok személyeskedni, vagy az ebben az ügyben élet-halál harcot vívó üzleti érdekeltségek küzdelmeinek ingoványos mezejére lépni. Annál kevésbé, mert ennek a valóban rémregénynek nevezhető, botrányos versenytárgyalási hercehurcának egyes fázisait részletesen ismertette az Uj Budapest. Tegyünk tehát pontot az angyalföldi rémregény legutolsó fejezete mögé — ha ugyan ez a történet még nem fogja a maga tengeri kígyó mivoltával esztendőkig foglalkoztatni a hatóságokat, és állapítsuk meg röviden és egyszerűen azt a tényt, hogy az angyalföldi szivattyú- telep megépítésének versenytárgyalási tragikomédiája teljes és tökéletes csődjét jelenti a Közszállítási Szabályzatnak és a mai versenytárgyalási eljárásnak. Az angyalföldi szivattyútelep megépítésére hirdetett három versenytárgyalásnál — igen stílszerűen — egy angyalföldi társasjáték: a lemez-dobá- lás adott döntő sikert. Amint az angyalföldi grundok sipistáinál szokás, a kártya kiosztása után mindenki tudta, hogy mi van az ellenfél kártyáiban. Az egységárak nyilvánosak, a második versenytárgyalásnál már nem volt titkuk a pályázóknak — akik végeredményben valamennyien szakemberek — egymás előtt. Az egész versenytárművész-tanár által készített művészi plakettet nyújtott át. A főszámvevő válaszában meghatva mondott köszönetét a jókívánságokért és a tisztviselőknek azért az odaadó munkásságáért, amellyel őt a tíz esztendő alatt támogatták. S z e n d y Károly polgármester igen meleghangú levélben üdvözölte Sebő Béla főszámvevőt a ritka jubileum alkalmából, rámutatva ebben azokra a kimagasló érdemekre és önfeláldozó munkásságra, mellyel a főszámvevő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a főváros gazdasági élete újra szilárd alapokra kerüljön. A polgármester egyébként személyesen is felkereste a jubiláns főszámvevőt hivatalában, ahol tisztelői és barátai is igen nagyszámban keresték fel jókívánságaikkal. • A SZÉKESFŐVÁROSI SZÁMSZÉK tisztikara bensőséges, meleg ünneplésben részesítette Felsőőry Jenő számszéki főkönyv szakértőt és Miklós Viktor számszéki számtanácsost, akik most töltötték be közszolgálatuk huszonötödik esztendejét. A negyedszázados évforduló délelőttjén V e r e s /mre dr. számszéki igazgató tolmácsolta meleghangú beszéddel a tisztikar megemlékezését, este pedig társasvacsora keretében ünnepelték a jubilánsokat. * A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTER a testnevelési főiskolai tanács tagjává, F elkay Ferenc dr., székesfővárosi tanácsnokot az 1936—37. tanévre kinevzte. gyúlási eljárás egyetlen gúnykacajba fulladt volna, ha szomorú mementóként nem állana az a tény, hogy erre a szabadtéri előadásra végeredményben több mint százezer pengőt fizetett rá a főváros. Az angyalföldi rémregényből immáron egyetlen momentum érdekli a közönséget, de elsősorban a várospolitikusokat. Mit kell csinálni, hogy az e fajta esetek meg ne ismétlődjenek ? Hogyan kell rendet teremteni a versenytárgyalási dzsungelben, az érdekek és üzleti szempontok azon zavaros szövevényében, melyet a vállalkozói élet reprezentál, hogyan lehet a legcélravezetőbb utat megtalálni? Nem a jog teljességére gondolok, amely tudvalévőén a legnagyobb igazságtalanság, hanem a közérdek és a jogos magánérdek olyan kiegyensúlyozására, amely egyrészről a legnagyobb munkaadó: a főváros részére megfelelő munkát tud biztosítani, olyképen azonban, hogy a jogos magánérdek se szenvedjen kárt, főleg ne azok az érdekek, amelyek a gyengék és az elesettek: a kisiparosok céljait szolgálni vannak hivatottak. Sem idő sem, hely nincs a problémának teljes kiteregetésére, de nincs is erre szükség, annyira ismeri ezt a témát az Uj Budapest olvasótábora, de az önkormányzati fórumok és azi országgyűlés képviselőháza is, amelyek előtt számtalanszor beszéltem, és fogok beszélni erről a témáról. Unos-untalan föltett kérdés: a legolcsóbb ajánlati í-endszer-e a legmegfelelőbb a közérdeknek vagy pedig azt az ajánlatot fogadj e-e el a hatóság, amely a hivatalos egységár-táblához a legközelebb van? Ez a kérdés gerince az egész problémának, az erre adandó felelet alkalmas arra, hogy tisztázza a reális és irreális ajánlatok problémáját. Állapítsuk meg nyíltan és becsületesen: a számtanban csodák nincsenek, kétszer kettő mindig négy, de a négyes számjegyre lyukadunk ki akkor is, ha a kettőhöz kettőt adunk. Olyan bolond vállalkozó nincs, aki azért vállalkozzon, hogy ráfizessen a munkára. Valahol tehát okvetlenül hiba van a kréta körül, vagy rossz az összeadási, illetőleg szorzási művelet, vagy tudatosan sokat vagy keveset ír fel a táblára a rosszul fogó kréta. Az orvosságok egész tömege áll rendelkezésére: az ipartestület megkérdezésétől kezdve egészen a kizárási javaslatig, a tudatosan irreálisan ajánlatot tevővel szemben. Én az alkalommal nem térek vissza újból annak megvitatására, a sok rossz orvosság közül melyik a legkevésbé rossz. Ellenben egy kérést illetőleg kérdést intézek a kiíró hatóságokhoz, Bornemisza Gézához csakúgy, mint Szendy Káról yhoz. Egy statisztikai összeállításról van szó, amelyet — minden külön költség nélkül — mind a két úr három napon belül elrendelhet. Arra vagyok kíváncsi, hogy a folyó esztendőben végrehajtott közmunkáknál, államiaknál csakúgy mint a városiaknál, mekkora különbségek mutatkoztak az elvállalási és a ténylegesen elért kivitelezési ár között. Precízebben fogalmazva meg a kérdést: mekkora különbség mutatkozik a versenytárgyalási megbízás alapjául szolgáló összeg és végszámla között. Még magyarab- bul: mennyivel drágul a közmunka, amíg a megbízástól a végszámláig elérkezik ? Némi támaszpontot nyújtok, amikor megállapítom, hogy a közmunkák legtöbbjében — és ez főleg az állami közmunkákra vonatkozik — a legolcsóbb ajánlattevő nagyobb összeget kap kézhez a közmunka végén, mintha nem az ő hanem a legdrágább ajánlattevő ajánlatát fogadták volna el. A legolcsóbb ajánlati rendszernek az a rákfenéje, hogy a legolcsóbb áron ajánlatot tevő vállakozó nem is reszkíroz sokat, mert hiszen kétségtelen, hogy a munka közben előálló változások és pótmunkák révén végeredményben többet profitál, mint a legdrágább ajánlattevő profitált volna. Ez az angyalföldi rémregény legfontosabb tanulsága. Rendet kell teremteni a kiírási fronton, miniszternek és polgármesternek egyaránt fegyelmi eljá1““ cJdoffi maiin OLAJFESTMENVEK. ORQNVOZÁSOK TÜKRÖK. FÜG' GÖNVTPRTÓk .FAk PRNISOK. RÉGI képkeretek oestourólAs«; ivkarolv-kÍout 2S SÍ. /VGtDiÓay-UTCA 5 SÍ MŰVÉSZI KÉP ÉS HOFFMANW KEP&ggg? as igazi OTTHON díszei rás alá kell vonni azt a tisztviselőt, aki olymódon fogalmaz meg egy kiírási feltételt, hogy az félreértésekre, utólagos magyarázatokra és pótmunkákra adjon lehetőséget. Egyetlen egy ilyen rendelet — és annak szigorú végrehajtása — nagyobb irtást végezne a versenytárgyalási dzsungelben, mint húsz ankét és a Közszállítási Szabályzatnak negyven revíziója! Eltolás helyett restaurálják a belvárosi főplébánia* *íemplomot «assaeraa».*» Megszüntetik a templom mai romszerüségét, kiegészítik a szentély gő» tikus ablakait, középkori technikával faragják le a falfelületet — Az Uj Budapest tudósítójától — Amikor a nyár folyamán kiszámították a belvárosi főplébánia-templom eltolásának és felmagasításának költségeit, kiderült, hogy kétmillió pengőbe kerülne a Pridrich Lajos műszaki főtanácsos által kontemplált eljárás. Mivel pedig erre a munkálatra a fővárosnak előreláthatólag hosszabb ideig pénze nem lesz, a legutóbbi időkben arra vonatkozóan történt illetékes fővárosi helyen elhatározás, hogy ideiglenes megoldást keresnek. Eszerint az elgondolás szerint nem történne egyéb, minthogy megszüntetik a templom mai romszerüségét, helyreállítják az oldalfalakat, az eltolást és a felmagasítást pedig jobb időkre halasztják. A Műemlékek Országos Bizottsága a változott helyzet következtében nemrégiben szakértekezletet hívott össze a templom helyreállítása ügyében. Ezen a szakértekezleten megtárgyalták az ideiglenes tennivalókat. Alapelvül mondották ki, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága a feltárt gótikus részleteknek gondos konzerválását és megőrzését kívánja, csak a legszükségesebb és kétségtelenül megállapítható helyreállításokkal és pótlásokkal és minden olyan helyreállítás mellőzésével, amely önkényes, és lelettel vagy indokolt analógiával alá nem támasztható. A szentély gótikus ablakait a mai műemléki elveknek, az esztétikai hatásnak, a városképnek és a templom mai kultusza jellegének megfelelően k i fogják pg-észíteni, és a szentélyablakok most elfalazott részeit is kibontják. A déli torony román helyiségének és a hozzácsatlakozó gótikus helyiségnek helyreállítása k ő-m úzeum céljaira fog megtörténni. Középkori technikával fogják a szentély falfelületét nagyobb terjedelemben lefaragni, de elhagyják a gótikus terméskő-falat a barokk felfalazástól elválasztó párkánysáv alkalmazását. A főváros Lux Kálmán dr.-nak a részletes restaurálási tervek elkészítésére megbízást adott. A restaurálás a Műemlékek Országos Bizottságának közvetlen felügyelete mellett fog történni. Hézagpótló újítás! fjEEEEEŰ Van kisüveg' keserüvlz is 2—3-szori használatra 56 fillér Kérjen mindenütt kisüveg keserüvizet 12 fillér esupán 4 esésbe Kneipp maláta kávé váló *f]rcittcfc kqvépétEékkal, fejjel és cukorral. Négytagú család számára a> legjobb és legoiesáb reggeli, hiszen csak 12 fillér napi kiadást jelent, an igazan nm Irta: Müller Antal
