Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-25 / 4. szám

4 mrmmAPmr 1936 január 25. Kikel favorizál a XIII. ügyoszíály ? •fr Súlyosan mellőzik a kisiparosokat a magasépítési ügyoszíály sitiket» 1>~ körű versenytárgyalásain — Az Uj Budapest tudósítójától — Régi, de egyre keserűbben hangzó panasza a kisiparosságnak, hogy a nagy- és középipar nem elégszik meg a fővárosi közmunkáknál és közszállí­tásoknál számára már méreteinél fogva is adott, nagyobb befektetést igénylő munka-területeivel, hanem folyton erős- bödő mértékben veti rá magát a kis, alig párezer pengős közmunkákra is. Természetes, hogy ezeken a kisebb, rendszerint szűkkörű versenytárgyalá­sokon is a maga jobb felkészültségével, nagyobb tőkéjével és hatékonyabb ösz- szeköttetéseivel a nagy- és középipar kitünően megtalálja a maga számí­tásait. A főváros magasépítési ügyosztálya az, melynek a vállalatba-adásoknál, sőt már a szűkebbkörű versenytárgya­lásokra vonatkozó felhívásoknál tanú­sított magatartását kritizálják igen éles formában az érdekeltségek. Az út- és csatornaépítési ügyosztályban kiírásra kerülő nyilvános versenytárgyalások során, de a szűkebbkörű versenytár­gyalásokon is bizonyos elhatárolódások vannak a nagyipar és középipar, ille­tőleg a kisipar munkaterületei között. A magasépítési ügyosztályban ezek a határok teljesen elmosódottak és egyre jobban eltolódnak a nagy- és közép­ipar javára. Az alábbiakban az egyik hivatalos érdekképviselet összeállítása kapcsán módunkban van a magasépí­tési ügyosztály elmúlt esztendei ezirá- nyú magatartásáról a következő érde­kes adatokat közzétenni: Az elmúlt esztendőben szűkebb ver­senytárgyaláson a székesfőváros XIII., magasépítési ügyosztálya és két esetben a II., út- és csatornaépítési ügyosztálya összesen 56 esetben 540 vállalkozót szó­lított fel. A legolcsóbb ajánlatokat fi- gyelembevéve 389.720 pengőre rúgott a versenytárgyalások értéke. A felszólított 540 vállalkozó közül 457 volt építőmester és 83 kőműves- mester. Kőművesmester tehát csak 15.5 %-ban szólíttatott fel. A legolcsóbb ajánlatokat fi gye lemb évévé a 389.720 pengőből építőmesterre 351.522 pengő, kőművesmesterre pedig 38.218 pengő esett. Végeredményben tehát kőműves- mesterre esett érték szerint 9.8%, épí­tőmesterre pedig 90.2%. Külön kérdé­sünk a magasépítési ügyosztályhoz: mi az oka annak, hogy az építőmestereket ennyire favorizálja a kőművesmesterek­kel szemben? Talán csak nem az az oka, hogy az kőművesmesterek tudva­lévőén még kisebb tőkével, még keve­sebb felkészültséggel, még gyengébb összeköttetésekkel rendelkeznek, mint a nagyiparosokkal szemben e tekintetben ugyancsak erősen hátrányban levő épí­tőmesterek? Rendelkezésünkre bocsátottak egy olyan összeállítást is, amely magában foglalja a magasépítési ügyosztály ál­tal különlegesen favorizált cégeket. Ez az összeállítás azt a megdöbbentő ered­ményt tárja elénk, hogy általánosság­ban nagyiparosok azok, akik az ügy­osztály felszólítása alapján zártkörű versenytárgyalásokon résztvehetnek. A legtöbb alkalommal — tizenháromszor — egy Radó Sándor nevezetű (van-e ki e nevet nem ismeri?) nagyiparos szó­líttatott fel, összesen 112.852 pengő ér­tékű közmunkánál. Kilencszer szólítot­ták fel Prokisch Jánost, 91.740 pengő értékben. Prokisch szintén a nagyiparo­sok közé tartozik. Delmár Béla nagy­iparost hétszer szólították fel, 69.902 pengő értékben. Végeredményben az a helyzet, hogy a közül a tizenhat cég kö­zül, akiket a legtöbb alkalommal szó­lítottak fel a magasépítési ügyosztály­ban zártkörű versenytárgyaláson föld-, kőműves- és elhelyező munkára, mind­össze hat (35%) a kisiparos, a többi mind nagyiparos. Arra vonatkozóan, hogy kik és mi­lyen mértékben kaptak megbízást, az adatokat rendelkezésünkre bocsátó hi­vatalos érdekképviselet statisztikát nem tudott készíteni. Nem pedig azért, — mert, ahogy azt az érdekképviselet meg­állapítja, — a döntések csak szórványo­san kerültek a nyilvánosságra. Igen sok esetben előfordult, hogy maguknak a pályázóknak sem sikerült megtudni, ki kapta a megbízást, velük csak azt kö­zölték, hogy nem ők voltak a szeren­csések. Nem kétséges, hogy a kisipar érde­kében a legsürgősebben rendet kell te­— Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi vállalatba-adások mai rendszere ellen az a leggyakrabban em­lített kifogás, hogy az új Közszállítási Szabályzat birtokon belül is megenged­vén a fellebbezést a belügyminiszerter- hez, illetőleg a panaszt az iparügyi és kereskedelemi miniszterhez az első­fokú határozat ellen, egyre sűrűbbé vá­lik a felsőbb fórumokhoz való folya­modás az elégedetlenek részéről. Két­ségtelen, hogy az új Közszállítási Sza­bályzat életbelépte óta jelentékenyen megnőtt az elsőfokú határozatot meg- dönteni kívánó felfolyamodások száma. Az sem kétséges, hogy a kormányható­ság, ahova ezek a panaszok a Közszállí­tási Szabályzat értelmében felkerülnek, a legtöbb esetben a polgármester dön­tését hagyja jóvá. A főváros egyik műszaki osztályától most olyan kezdeményezés indult ki, amely a Közszállítási Szabályzat oly- irányú megváltoztatását célozza, hogy az alaptalanul fellebbezőket a verseny- tárgyalásokon való részvételtől bizo­nyos ideig éltiltsák. Sőt állítólag szó van arról is, hogy amennyiben az alap­talan fellebbező késlelteti a közmunkái remteni a magasépítési ügyosztály front­ján. Meg kell határozni azt a vállalati összeget, amelyen alul a szűkebbkörű versenytárgyalásokon a nagyobb cége­ket fel nem szólítják, hogy ezek a mun­kaalkalmak kizárólagosan a gazdasági nehézségekkel legsúlyosabb küzdelmet vívó kisiparnak jussanak! Mert való­ban lehetetlen állapot, hogy három és négyezer pengős javítási munkálatokon verekedjenek azok a cégek, akiknek ne­veivel találkozunk a százezres és milliós munkaalkalmakat reprezentáló nyilvá­nos versenytárgyalásokon! Az a statisztikai összeállítás, amely­nek alapján a fenti felháborító adato­kat nyilvánosságra hozza az Uj Buda­pest, már Szendy polgármester kezében van. Az érdekeltségek hivatalos képvi­selői, amidőn ezeket az összeállításokat átadták a polgármesternek, arra is fel­hívták a figyelmet, hogy ezt a prob­lémát egyszerű polgármesteri tollvo­nással meg lehet oldani, nincs szükség a Közszállítási Szabályzat semmiféle megváltoztatására, nem kell kikérni a minisztériumok döntését. A polgármes­ternek jelen esetben nincs egyéb teen­dője, mint meghatározni azokat a kate­góriákat, amelyeken belül a kis kőmű­vesmesterek és a törpe építőmesterek a nagy- és középipar mindent legázoló konkurenciája nélkül vehetnek részt. megindítását, vagy a közszállilás lebo­nyolítását, és emiatt a hatóságot káro­sodás éri, kártérítési igénnyel lépjen fel a főváros az alaptalanul fellebbe­zőkkel szemben. Ennek betetőzéséül jogalap volna a közszállítást vagy köz­munkát késedelmesen elnyert cégnek az alaptalanul fellebbező ellen szintén kártérítést indítani! A közszállítási és közmunka-ügyek, amennyiben azok a Közszállítási Sza­bályzattal kapcsolatosak, a főváros ipari ;és közgazdasági ügyosztályába tartoznak. A felvetett problémáról báró Babarczy István dr. tanácsnok, az ügyosztály vezetője a kö­vetkezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Hivatalos tudomásom arról, hogy valamelyik műszaki ügyosztály a Köz­szállítási Szabályzat oly értelmű meg­változtatását kérné, mely szerint az alap­talan fellebbezőket szigorúan megbün­tetik, — nincsen. A vezetésem alatt álló ügyosztály, ahonnan az ilyenfajta fel- terjesztéseknek fel kellene menniük a minisztériumhoz, egyetlen társiigyosz- | lálytól sem kapott még ebben az ügy­ben átiratot és így természetesen nem is állott módunkban valamilyen in­tézkedést tenni. — Ami a fellebbezési jog megszűkí- tését, a fellebbezőknek a közmunka, illetőleg közszállitási listáról való tör­lését, vagy éppen perbevonási lehető­ségét illeti, erre vonatkozólag az a vé­leményem, hogy a Közszállítási Sza­bályzat ilyetén megváltoztatásához nem valószínű, hogy hozzájáruljon a minisztérium. Nem pedig azért, mert senkit attól a jogától, hogy valódi vagy vélt igazát magasabb fórumokon keresse, elütni nem lehet. Efajta rend­szabály nincs a királyi bíróságoknál sem, kivéve természetesen a konok per­lekedőket, akiket -természetszerűleg ^ bíróságok tehermentesítése érdekében büntet a törvény. — Felhívom a műszaki ügyosztá­lyok szíves figyelmét arra, hogy igen­is, bizonyos esetekben megvan a mód és lehetőség arra, hogy fellebbezés csak birtokon belül történhessék. A Közszállítási Szabályzat szerint a tör­vényhatóságok közmunka és közszállí­tási döntéseire a rendes jogszabályok érvényesek, még pedig az 1929 :XXX. t. c. szerint. Az 1929 :XXX. t. c., a köz- igazgatási törvény, pedig kimondja, hogy halaszthatatlan esetekben első­fokú határozatok is kimondhatok bir­tokon belüli végrehajtás kizárásával végrehajthatóknak. Ebben az esetben azonban a határozatot a sürgősség szempontjából is külön meg kell a törvény értelmében indokolni. — Az út nyitva áll a műszaki ügy­osztályok részére: azokban az esetek­ben, ahol a fellebbezés késedelmet je­lent, tessék a sürgősséget kimondani és megindokolni és akkor csak birtokon kívül 1 elrejt fellebbezni. Ha ellenben a fellebbezési terminusok és döntés be­várása nem involválják a sürgősséget, akkor semmi akadálya annak, hogy a mai rendszer továbbra is fentmarad- jón. Marx és Mérei BUDAPEST, VI., BULCSU U. 7. TELEFON: 93-3-86,93-3-88. Mérnöki műszerek. Elektromos és üzemi mérő műszerek. Teljes iskolai és laboratóriumi berendezések. Torna­szered ______________ A főváros üzemeinek és hivata« lainak állandó szállítója. Alapítva 1900-ban. 80 munkás. CCCI fiéíí szellőző- ^CuCLUC berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62-2-06. VIGNÁLI RAFAELLO bronzöntő BUDAPEST Lakás: Petneházy-utca 73/b. Gyár: VI., Jász-utca 74. TELEFON; 91—9—12. Elkobozzák a panaszjogot? A közgazdasági ügyosztály vezetője mit sem tud a műszaki ügyosztá­lyok által állítólag tervezett drákói rendszabályokról — Sürgős esetekben felebbezésre való tekintet nétkül kiadhatja a polgármester a közmunkát és közszállitást

Next

/
Thumbnails
Contents