Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-10 / 41. szám
11*38. október 10. nJMWMPEST 3 S^endy Károly polgármester előadása az Or szágos Katolikus Nagygyűlésen A falu és vá-sos problémája nem egyedülálló magyar probléma, magyar életkérdés, de egyaránt égető kérdésé ~ az összes nyugateurópai kultúrállamok- nak. Az életarány, az elvégzendő nem- zeti munka minősége, mennyisége, megosztásának helyes ímegállapítása, ■ csaknem megoldhatatlannak látszik) an* nál i» inkább, mert a nemzetek fejlett- -sége, kultúrfoka, sőt a nemzetek adottsága azt egészen különbözővé teszi. Nyilvánvaló, hogy a természetes fejlődés rendjébe beavatkozni nehéz, sőt . gyakran veszélyes, mégis helyes gazdasági és közigazgatási irányító intézkedések megtétele ennek dacára szükséges és lehetséges. A falu és város problémájával a tái- sadalomtudomány igen sok kutatója, a várostudomány~igen sok művelője-és a praktikus közigazgatás férfiai foglalkoztak.^ Kevés kivétellel, valamennyien megállapították, hogy egy egészséges nemzetállamnak alapja az egészséges ' falu, a maga őserejével,‘.eredetiségével, rondatianságával, hagyományaival, a • vérbeli ^rokonság tudatosságával. A falu az igazi és örök rezervoárja az állami életnek, a nemzeti erőknek.1 falu nélkül nincsen város, ha van, gyö- kértelen fa, amely -rövidesen elpusztul. Ezt mondja közvetve Spengler is, ..Der Untergang des Abendlandes“ című művében, hogy a világváros óriási -kőhalmaza, minden nagy kultúra életfolyamának végén van. Amikor azonban megállapítjuk, hogy u falu az egészséges nemzet, állam erő tartaléka, gyökere, azt is meg kell állapítanunk, hogy a XX. század modern állama falujának szüksége van arra a szellemi és anyagi tőkére, amit a város hoz létre s amit a falu önmagától soha sem tudna megvalósítani; viszont l város, amely a városi élet hajszájában sietséggel használja el az emberi életerőket, hamarosan elsorvadna a faluról kapott utánpótlás nélkül. Kettőjük közül az irányító szerepet természeténél fogva a város játssza és épen ezért nagy a felelőssége is. Főleg, ha a főváros, az ország szíve beteg, rosszul működik, a falvak élete is megbénul, ezzel megromlik a faj egészsége. Mindig a város életfelfogása hódította meg a falut és nem fordítva. Ezért kötelessége, hogy necsak jóminőségű iparcikket, hanem egészséges szellemi kultúrát is szállítson a vidéknek. A magyar művelődés és gondolatszolgálat városi intézményei vájjon mindig ennek tudatában jámak-e el? Nem kell-e ma igazában védeni a még úgy, ahogy érintetlen vidéket a város befolyása ellen? Talán mentségére szolgál a városnak, hogy több évszázados elmaradását kellett pótolnia s így erős fejlődés ütemében mindig csak nyugatra tekintve, főleg a nyugati szellem fejlődött, a nemzeti szempontok elhanyagolásával, a kultúra erősen anyagias és a nemzeti talajban gyökértelen lett. A fejlődés iramának elcsendesedése és a nemzeti összeomlás'fordította az ősidőre fold jóformán ismeretlen területét nyitotta meg, amelyről csak most eszmélünk rá, hogy eddig figyelmen kívül hagytuk, de egyszersmind fájón érezaők, ha ezután nélkülöznünk kellene. Vitéz Sághelyi Lajos dr., Palócz András dr., Czeck Valdemár dr., Pénzes Antal dr., Serey Ágost, Kokovay Lajos dr. és Dobos László cikkei és a folyóirat újszerű rovatai mind azt a szellemet sugározzák, amely S z e n d y Károly polgármesternek a polgári iskolákkal kapcsolatos törekvése és útmutatása nyomán a székesfőváros valamennyi polgári iskolájában napról- napra mindjobban éled. Az ügyes ősz- szeállítás Serey Ágost szerkesztő érdeme. A székesfővárosi polgári iskolai tanárság lendületes munkaközössége e folyóirattal ismét beszéltet magáról. Az érdem kétségtelenül e nagy felkészültségű testületé, de oroszlánrész illeti belőle Loschdorfer János tanulmányi felügyelőt, a polgári iskolai tanárok Budapesti Körének elnökét, ki ezt az alkotni vágyó munka- közösséget megteremtette. A folyóirat elé, a „Budapesti Kör ereje“ címen írt cikke nyomán — ágy véljük, nem tévedünk — ha a polgári iskolai tanárság ez újabb kiállásában ismét az ö soha nem szűnő, örökké tevékenykedő szellemének újabb megnyilvánulását ismerjük fel. * A MÜNCHENI NÉMET ÚTÜGYI értekezleten és kiállításon a főváros képviseletében Viola Rezső dr. műszaki főtanácsos, az európai vonatkozásban is ismertnevű, kiváló útügyi szakférfiú és Grabán Lajos mérnök vetlek részt, akik rendkívül tanulságos előadásokon és bemutatókon kívül egyúttal Wienben, Münchenben és Berlinben a városi műszaki igazgatást is tanulmányozták. és az ősi szellem, a történelmi tradíció felé. Mai történelmi helyzetünkben minden nemzeti veszteség kétszeresen súlyos, minden időnyerés kétszeresen fontos. Épen ezért, bármennyire is a haladás és a külfölddel való szükséges kapcsolatok gyújtópontja is a város, valóban csak akkor töltheti be hivatását, ha mindig következetesen őrzi azokat az életformákat is, amelyek mint hagyományok, a mi sajátos nemzeti értékeinknek megnyilvánulásai. Sok minden változik és elavul idővel, vannak azonban dolgok, amelyek, mint örök igazságok, mindig időszerűek maradnak. E tekintetben a városnak kell a faluhoz menni okulni, tanulni és példát venni, a magyar faluban az egészséges magyar életerő még romlatlan szépségében pompázik. A falu és a város életének ilyen ösz- szehangolására igen nagy figyelemmel kell lennie az állam hivatott vezetőinek, magának az államhatalomnak és a közigazgatásnak. Ebben az irányító köztevékenységben igen nagy segítséget nyújthat a katolikus egyház szervezete. De kell is, hogy segítséget nyújtson annál is inkább, mert ez a testvémélküli ország lakosainak kétharmada katolikus. Hogy a város irányító kultúrája, életfelfogása egészségesen táplálja a falut, igen nagy a katolikus egyház hivatása és talán még a felelőssége is. Különbnek kell lenni a munkában, jó példával kell előljárni, türelmet kell tanúsítani, a kötelességeket maradéktalanul teljesíteni; a jelszó pedig: „mindent a nemzetünkért“. Igen nagyra kell becsülnünk a jó, okos és energikus falusi plébános munkáját, amint a nemzetalapok erősségén, csorbítatlanságán munkálkodik, de itt van a város a maga nagy tömegeivel, itt a gyári munka a maga sivárságával. Az életért való küzdelem a városban nyilvánul a legjobban a maga ridegségével, a lakosok ezrei a maguk gyökér- telenségével. Itt van a vezetők, a lelki vezetők nagy munkaterülete és egyben felelőssége is. A városban azonban — a legjobb lelki vezetőket is feltételezve, — múlhatatlanul szükséges, hogy rajtuk kívül az egész intelligens társadalom is résztvegyen a kultúrmunkában és a tömegekkel, ügyes-bajos dolgaikkal, életkörülményeikkel, megélhetésükkel rendszeresen és szeretettel foglalkozzék. Csak ezúton lehet tömegeket megnyerni és olyan városi kultúréletfelfo- gást megteremteni, amely a szennyet elsöpri és amely kultúréletnézet a falura is kiterjedve életet, fejlődést és áldást hoz. A becsületes katolikus életfelfogás-Páratlan lelki élmény, mely az életben csupán egyszer adódik! Tengeri utazás Manilába, a Phllippl-szigetekre az mumus VILÜIOIIGIIESmSRl a „CONTE ROSSO“ óceánjáró lu .us- hajóval 1837 Január 4—március 13. Triest-ből Núpoly, ~ Port-Sald, Massaua, Bombay, Colombo. Singapore, Shanghai, Hongkong érintésével az ACTIO CA1MOLÍCA Országos Elnökségének rendezésében RÉSZVétSlí díj P1292--^ Részletes felvilágosítás és prospektus kapható: Lloyd Trlestlnó, Budapest, VII., Thököly-ut 2. és IV., Váci-utca 4. Actló Catholica Országos Elnöksége, Buda- j pest iV., Ferenciek tér 7. kétségtelenül elsősorban hivatott vezetői és irányítói a lelkipásztorok, de a jelen élet gyors, viharos forgataga újabb intenzív módszereket kíván, a feladat köröket megsokszorosítja úgy, hogy a katolikus kultúrmunkába az intelligenciának a saját jól felfogott érdekében is teljes erővel be kell kapcsolódnia. A magyar falu és a város között bizony még a közelmúltban is űr tátongott. A város, különösen a főváros ro hant és utánozta a nyugati metropolisokat, rohanásában megfeledkezett, vagy legalább is elhanyagolta a nem zeti tradíciókat, a nemzeti múltat, — amely nélkül pedig nemzeti államélet nincsen — a falu pedig élte a maga csendes életét, elmaradt a várostól, érezte az el hagyatottságot, a testvériet- lenséget, idegen lett részére a magyar város. A falu a nemzet életfájának a gyökere, amely ha egészséges, az életőserőt adja a városnak, a törzsnek, amely viszont ágai, levelei útján az éltető nap sugarainak energiáit — a kultúrát — adja vissza a földben levő gyökérnek, Az erdőben, ha a fa törzsét kivágják, az erdei fa gyökerei. törzsbe szökkennek, de a magyar nemzet fája egyedülálló testvértelen fa, ha ennek törzsét kivágják, az egyedülálló gyökerek elpusztulnak. A magyar nemzet életfeltétele tehát, hogy a falu és a város egymásra találjon, a falu féltve őrizze és fejlessze a maga öröklött népi értékeit, erőit, ősi vallásos felfogását, a város pedig a maga gazdasági erejével, teclmikai fel- készültségével és nemzeti tradícióval telített kultúrájával legyen a falu testvére, segítője. A magyar élet és fejlődés csak akkor és addig lehetséges, amíg a két településforma lakói helyes irányítás és vezetés útján megértik, hogy nemcsak egymásra vannak utalva, hanem mindegyiknek egyaránt fontos küldetése van a nemzet életében! Meg káromig, sem "tudsz Morf különbért tudnád, hogy reggelid: egy csésze Kneipp malátákévá volódi Ft ónéit kávépótlékkal, tejjel é$ cukorral együtt csak 3 fillér és ez valóban nem luxus! Falu és Táros ALIG TÁRULTAK KI AZ ISKOLÁK KAPUI, alig indult meg az iskolák zárt falai között a nemzetnevelö munka, a székesfővárosi polgári iskolai tanárok nagyszerű munkaközössége máris újabb meglepetést szolgáltat. A tavasszal lezajlott sorozatos Liszt-ün- -'.népségek hívták fel először a nyilvánosság figyelmét arra a nagy jelentőségű munkára, amely a székesfővárosi polgári iskolákban folyik, s most, hogy e nagyszerűen megszervezett összmunkának újabb gyümölcse, a székes- fővárosi polgári iskolai tanárság neveléstudományi folyóirata, a Budapesti Polgári Is kod a első száma megjelent, csak most tudjuk igazán felértékelni azt a nemesi idealizmust, ügyszeretet és pedagógia rátermettséget, amelyet a polgári iskolai -tanárság -eddig magában rejtett. Színes címlapú, minden ízében i a ír legízlésesebben kiállított új nevelésügyi folyóirat fekszik előttünk, amelyről elég lenne csupán annyit felemlíteni, hogy a székesfővárosi polgári iskolázás nagy: nemzeti és társadalmi jelentőségét oly élesen felismerő Szén- d y Károly polgármester, P i nt\é r Jenő tankerületi kir. főigazgató és F e l kay Ferenc tanügyi tanácsúok írtak eléje bevezetőket, illetve előszódat. A terjedelmes, kilenc ívre terjedő, válogatott képekkel gazdagon illusztrált füzet lapjait forgatva, már felületes szemléletre is arról győződünk meg, hogy a székesfőváros fejlett köz- oktatásügye a polgári iskolai tanárság imponáló akarása nyomán ismét egy .új tényezővel gazdagodott, egy olyan nevelésügyi folyóirattal, amely anélkül, hogy a múlttal szakítana, a legmaibb nevelési elveknek pro-, padlásával ás gyakorlati alkalmazásával a nevelési lehetőségeknek olyan,
