Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-19 / 38. szám

XIV. évfolyam 38. szám Budapest, 1936. szeptember 19. TU BUDAPEST ElOllzefétl Arak.: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyet tzém Ara 60 fillér é FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR DK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kae« Ivor-ulco 9. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Előhang a költségvetéshez A Keresztény Községi Párt a közmunkák fokozott meg­indítását és a szanálás által sújtott közalkalmazottak megsegítését várja a polgármestertől tíccskowics ísaVJkzstyi Pestvár me gye törvényhatóságának keddi közgyűlésén az alispáni jelentés­hez szólván hozzá egy bizonyos Hers- Iconics József nevezetű megyebizottsági tag, a főváros Községi hlelmiszerüze- rnét kritizálta. Azt mondotta ezen Hers- kovics, hogy a Községi Élelmiszerüzem áirnivellátása azt jelenti, hogy ott min­den a legdrágább. Helyűden volt Hers­te ovics szerint ezt. az üzemet abból a szempontból létesíteni, hogy árakat ni­velláljon, merti a szabad kereskede­lem jelenti az olcsóságot. Nem ismerjük a szóbariforgó Hers­kovics urat, azt sem tudjuk: röfös-e Monoron, vagy petróleumot árul-e va­lamelyik rákosmenti községben. Ez nem is lényeges végeredményben, bár való­színűnek tetszik, hogy amikor a Községi ellen szónokolt, saját egyéni fájdalmait zengte világgá a, bizottsági tag úr. Mert, hogy nem a Hangyának valame­lyik üzletét vezeti, az felszólalása kap­csán mindenki előtt nyilvánvaló! Meg kell azonban állapítanunk, hogy Pestvármegye közgyűlési terme nem fórum a főváros valamelyik üzemének megtámadására, különösen nem akkor, ha ehez az üzemhez sem a vármegyé­nek, sem a környék lakosságának az ég­világon semmi, de semmi köze nincsen. Sem Újpest, sem Rákosszentmihály szempontjából nem lényeges: nivellál­ja-e a budapesti élelmiszer-árakat a fő­városi üzem. Ez a főváros legprivátabb belügye, amelyet Herskovics úr semmi­féle kotnyeleskedése sem cipelhet a vár­megye törvényhatósága elé. Nem ismételjük ez alkalommal a szokásos közhelyeket a Községi árnivel­láló szerepéről, csupán Szőke Gyula cikkére utalunk az Uj Budapest múlt- heti számában, ahol a kitűnő várospoli­tikus épen a fővárosi üzem népélelmező hivatásának fontosságáról beszélt. El­lenben azt vagyunk bátrak tisztelettel megkérdezni, épen Herskovics úrtól, úgy is mint minden valószínűség sze­rint fűszer- vagy élelmiszer-kereskedő­től: miért drágább, a környéken min­den, mint Budapesten? Mi az oka an­nak, hogy Mátyásföldön és Gödöl­lőn, Törökbálinton és Csillaghegyen méregdrágán kénytelen a főváros ott nyaraló közönsége, de természetesen a helybeliek is, vásárolni a kenyeret, a tojást, a zöldséget és gyümölcsöt? Er­ről azonban nem beszélnek a hers- kovicsok, erről hallgat a felelőtlen nyelvöltögeiés, mert ez zsebre megy. A környéki nagy pékek, élelmiszerkeres­kedők és grazlerosok jól védett zsebére. Seperjen Herskovics úr Tökölön, vagy Budafokon a saját szépen épült üzlet- háza előtt, számolja ott a gerendákat és ne a szálkákat keresse Budapest köz­élelmezési politikájában! Hasznosabb is lesz, és jobban is fog passzolni sze- riőz egyéniségéhez! Örömmel és megelégedéssel olvastam az Uj Budapest utolsó előtti számának azon illetékes helyről származó közlé­sét, hogy a polgármester intézkedésére a költségvetés összeállításánál mellő­zik a kiadási tételek újabb zárolását. A fővárosnak a szanálási utáni első költségvetése, egyben az első költség- előirányzat, amelyet Szendy polgármes­ter nemcsak bemutat, hanem ő maga készít is elő, végetvet a csontváz-költ­ségvetésnek, annak a zárolási politiká­nak, amelyet esztendők óta hasztalanul kárhoztat a Keresztény Községi Párt, de a főváros törvényhatósági bizottsá­gának valamennyi pártja is. Egészsé­ges egyensúly lesz az új költségelő­irányzatban, — mert hiszen végered­ményben Szendy polgármester sem mel- lőziheti teljesen a rideg financiális szempontokat — és amíg egyrészről a bevételek természetszerűen egyensúly­ban lesznek a kiadásokkal, másrészről megszűnik az a túlzott takarékosság a városházán, amely a maga túlzott óva­tosságával esztendők hosszú sora óta nyomasztóan és senyvesztően hatott a főváros gazdasági vérkeringésére. A polgármester a tőle megszokott precizitással és éles logikával osztja ketté a főváros jövő évi háztartásának költségeit. A folyó kiadásokra a folyó bevétel nyújt fedezetet, a rendkívüli beruházásokat pedig rendkívüli be­vételből, az OTI és MABI kölcsön még hátralevő folyósítási részleteiből fogják fedezni. A beruházási kölcsö­nökből a folyó évben még hétmillió pengő, 1937-ben pedig nyolcmillió pen­gő kerül lehívásra: olyan jelentős ösz- szeg ez, amelyet kétségtelenül meg fog érezni a főváros ipara és kereskedelme, viszont ezek a rendkívüli kiadások nem terhelik a rendes bevételeket, vagyis azok súlyát nem fogja érezni a főváros adózó polgársága. Örömmel értesülök ezek után több irányból is arról, hogy ahoz az1 általános gazdasági fellendü­léshez, amelyről egyre többet hallani, jelentékeny mértékben hozzá fog járul­ni Szendy polgármester jövőesztendei költségvetése is! Nézzük azonban ezt a fentemlített nagy gazdasági fellendülést, részben a főváros háztartása szempontjából! Azok, akik szakértőknek tartják magú­Irta: Müller Antal kát a gazdasági fellendülés meghatá­rozásában, arra alapozzák ezen állítá­sukat, hogy gazdasági fellendülés van, mert emelkedik a szénfogyasztás, emel­kedik az elfogyasztott ipari nyersanya­gok mennyisége és csökken a munka- nélküliség. A számadatok valódiságá­hoz és valóságához kétség sem férhet, mégis rá kell mutatnom arra, hogy itt csak egy részleges javulásról van szó. Javul a nagyipar és nagykereskedelem, javul a kartellek helyzete, ezzel szem­ben azonban kétségtelenül le kell szö­geznem azon szomorú tényt, hogy a kis­ipar és kiskereskedelem változatlanul és egyre aggasztóbbun stagnál! Éppen ezért fel kell hívnom az Uj Budapest hasábjain is a polgármester úr figyelmét arra, hogy a jövő évi beru­házásoknál fokozott mértékben vegye védő szárnyai alá a kisipart! Ameny- nyire helyeslem a polgármester azon elhatározását, hogy a most kezdődő szükséglakás-építkezéseknél olyképpen intézkedett, hogy szakmánként kell kü­lön kiírni az eddigi generál-vállalkozói rendszer helyett az egyes munkaneme1- ket, annyira kérem őt, hogy minden közmunkanemnél a lehetőség szerint vigye keresztül ezen, a kisipar által köszönettel elismert helyességű állás­pontját! Azt írtam bevezető soraimban, hogy a szanálás rémétől felszabadultan ez a költségvetés a polgármester által elő­készített és általa beterjesztett első ér­demleges költségvetés. Amikor öröm­mel üdvözlöm úgy a magam, mint a Keresztény Községi Párt nevében az új költségvetés szabadabb szellemét és komoly beruházási téieleii. rá kell mu­tatnom a polgármester egy másik, en­nél nem kevésbé fontos teendőjére, a költségvetésösszcállítás kapcsán. Amikor a szanálást tárgyaltuk, úgy a Keresztény Községi Párt elnökségében, mint a szanálási bizottságban is szóvá- tettem a szanálás azon szörnyűséges intézkedését, hogy éppen a legkisebb emberek kenyeréből tör le egy falatot. A főváros jövő évi költségvetésének egyik legfontosabb teendője: reparál- ni a szanálás kirivó igazságtalanságait, igyekezni a főváros közigazgatásában, tanszemélyzeténél és üzemeiben leg­alább a legkisebb emberek régi fizeté­sét és jövedelmeit, ha nem is az eredeti mértékre, de valamiképpen visszaállí­tani. Ha majd a főpolgármester jelentése a szanálásról a belügyminiszter elő­adásában az országgyűlés képviselő­háza elé kerül, — amire a törvény kö­telezi a kormányzatot — rá fogok mu­tatni ott is erre a kirivó igaziságtalan- ságra. Ehelyütt csupán arra kérem a polgármester urat: a maga meleg em- berszeretetével, kiváló kollegalitásával a jövő évi költségvetés összeállítása kapcsán ne feledkezzen meg a szanálás által sújtott kisemberekről! Összegezve az elmondottakat, a fenti két vonatkozásban látom kijegecesedni Szendy polgármester költségvetésének célkitűzéseit. Látszólag paradoxon, ami­kor azt állapítom meg, hogy a Keresz­tény Községi Párt két posztulátuma a költségelőirányzatot illetően: a köz­munkák forszírozott megindítása, ille­tőleg folytatása, továbbá a szanálás ál­tal sújtott közalkalmazott-társadalom jobb helyzetének visszaállítása; szoros összefüggésben van egymással. A gaz­dasági élet örök törvénye a javak kör­forgásának biztosítása. Akkor lesz több adóbevétel, akkor lesz több jövedelme a közületnek, ha munkával igyekezünk ellátni a szabad pályákon mozgókat és viszont ekkor és csakis ekkor lesz a fő­város abban a helyzetben, hogy több be­vétele lévén, jobban tudja fizetni al­kalmazottait. Végezetül az Uj Budapest hasábjain rá kell mutatnom arra is, hogy a leg­utóbbi napok eseményei mennyire iga­zolták a szanálási bizottságban a vég­veszélybe sodort kisemberekről elmon­dott szavaimat, és épen a legutóbbi na­pok eseményei mennyire sürgetővé te­szik, hogy a kisemberek helyzete javít­tassák. Utalok azokra az uzsora-perek­re, amelyek a napilapok közlései sze­rint a bíróságok előtt folyamatban van­nak. Ezeknek az uzsorapereknek a szenvedő alanyai túlnyomó részben fő­városi kistisztviselők, közigazgatásiak és üzemiek egyaránt, akik nem tudván megélni az agyonszanált fizetésből, kénytelenek voltak uzsorakölcsönöket felhajszolni. Ezek az uzsoraperek kü­lönlegesen indokolttá teszik a szanálás nyomainak eltüntetését a főváros jövő évi költségvetésében! Te k. Fővár ősi Nyilvános Könyvtár Budape st, VIII. ^Revitzlry-u. 1,

Next

/
Thumbnails
Contents