Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-25 / 4. szám
XIV. évfolyam 4. szám Budapest, 1936. január 25 UJ BUDAPEST Elötízeiésl árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR # Szerkesztőség és kladóhlvaial: Budapest, ÍV., Kaes Ivor-uíca 9. Telefon: 82^8^23. Poslalakarékp. csekkszámla 30.913. Gondolatok a betegszobában irta: Ssö&e Gyula ketyaiiv Umükusúk Tacitus-szál szólva: sine ira et studio — vizsgáljuk meg a tárgyi igazságot az üzemi szolgáltatások díjainak revíziója ügyében. Miről van szó? Száz és egyéb oknál fogva — ezek taglalására jelen alkalommal nem térünk ki — elkerülhetetlen egyes közüzemek közszolgáltatási árainak bizonyos mértékű emelése. Mellőzhetetlen, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a bevételek jelenleg nem fedezik a kiadásokat, a főváros közit- letének pedig olyan rejtett tartaléka, amelyből fedezhetné a Beszkárt, vagy a Vízművek deficitjét: nincsen! Ezért az alapigazságért lehet ezt, vagy azt az urat felelőssé tenni, de annak megváltoztathatatlanságát letagadni senkinek sem áll módjában. A tények kényszerítő parancsát tudomásul kell vennie többségnek és ellenzéknek egyaránt, ez kiinduló pontja minden gyógyítási célzatnak. Más lapra tartozik: az elkerülhetetlen áremeléseknél miképen érvényesítse a polgár- mester a humánus szempontokat, hogy a magasabb díjak lehetőleg a tehetősebb polgárságot sújtsák. Az is kétségtelen, hogy a kiadások bizonyos mértékű racionalizálásával, amely azonban szintén nem mellőzheti a szociális elgondolásokat, hozzá lehet járulni ahhoz, hogy az emelés csökkentett mértékű legyen. Magát az emelést azonban mellőzni nem lehetséges, ezt el kell ismernie mindenkinek, aki harag és elfogultság nélkül szemléli az eseményeket. A tények hideg és éles reflektor- fénye a hirtelen felélénkült városházi ellenzékre vetíti sugarait. A baloldal hasztalanul kísérletezett pódiumot teremteni magának a rendkívüli közgyűlés összehívásával, ezt a főpolgármester az új fővárosi törvény értelmében megtagadni jogosult és köteles. Egyelőre lapjaikban, holnap az önkormányzati fórumokon fogjuk hallani a meddő kritikákat, a nagyhangú felelő- ségrevonást, amely mondvacsinált okokat emleget, ravaszul hallgatva arról, hogy ha a díjakat nem emelik fel, a deficit katasztrofális örvényébe zuhan valamennyi fővárosi közüzem és maga a főváros! A polgármester férfiasán meggondolta és megfontolta, amikor az üzemek jelentései alapján megállapította a helyzet tarthatatlanságát, a szanáló főpolgármester szintén mélyen átérzett felelősségének súlya alatt igyekszik a problémákat a közönség teherviselőképességének mennél kisebb mértékben való igénybevételével megoldani. Félre tehát a hordó-politikával, a negatív kritikával, a népszerűség olcsó hajhászá- sával, a felelőtlen nyelvöltögetéssel! Hallgassanak Tacitusra a városházi Kátók, és arra a másik római történetíróra, aki legelső és legfőbb törvényül a haza üdvét jelölte meg! NEM ZAVAR SEMMI! Csak a láz- állapot-változás hoz kisebb-nagyobb mozgolódást az egyhangú napokban. A napi postának az újságrésze kerül elém és módom van, — sok időm is van — a történéseken gondolkodni. És amint átnézem a lapokat, látom kint az életben is a hullámzásokat, anélkül, hogy kialakulna belőle valami, amiért évtizedek óta dolgozunk: a közjó előrehaladása! * A PÁRTSZERVEZKEDÉS zavarja-e az alkotmányt és a szabadságot9 Igen’ — mondja az ellenzék. Nem — hangoztatja a Nep-vezérkar. Mindegyiknek lehet a saját szemszögéből igaza. De mi, a Keresztény Községi Párt, akik a főváros lelki és nemzeti fejlődésének az irányítását végezzük, úgy látjuk és érezzük, hogy a kérdés nem itt dől el, hanem ott, hogy pártérdek és pártcél mennyire befolyásolja a közélet helyes irányú munkáját. És azt mondjuk, hogy szervezkedhetnek egyesek és pártok az ő eszméjük propagálására, de nem diktálhatják az akaratukat sem az önkormányzatra, sem a közigazgatásra, mert azoknak a pártok fölött kell államok! Az önkormányzat legyen keresztény és magyar, szabad és független a pártoktól és akkor valóban a közjót és csak a közjót fogja szolgálni. Amíg azonban a párttitkárok ülnek a közigazgatás vezetőinek az előszobájában és irányítják azok működését, addig a közigazgatás csak a pártot és nem az életet szolgálja* KERESZTÉNY csak kereszténynél vásároljon, — hirdeti Wolff Károly. A baloldal egyik fővezére ezt vakondpolitikának nevezi, amit eddig tűrtek, de ezután nem fogják tűrni? Alig hiszem, hogy ki tudnak kormányrendeletet eszközölni, amely elrendeli, hogy nem szabad kereszténynél vásárolni! Vagy talán ők maguk fognak numerus clausust kérni? Egyébként igaza van a balodal vezérének abban, hogy legyen vége a vakondpolitikának is, a türelemnek is. És ha eddig nem vettük észre, gazdasági sötétségben élvén, hogy a gyakorlati életben nem teljesen váltottuk be az elveinket, úgy tényleg legyen vége a türelemnek, amely- lyel ebben ia tekintetben voltunk és' a jövőben türelmetlenül kívánjuk és gyakoroljuk, hogy a keresztény szere- tetet és keresztény igazságot tényleg az életbe is ültessük át és a mindennapi munkánkban alkalmazzuk. KINEVEZÉSEK! A polgármester szükségét látja egyes állások betöltésének a közigazgatási és üzemi státusrendezés előtt és kinevezi szerinte a leginkább odavalókat. Rendkívüli közgyűlésen tiltakoznak ez ellen, mert a rátermettséget a polgármester nem az ő mértékükkel mérte. Ezer szerencse! Vájjon ki védte volna meg akkor az igazságot, ha sem az elveiket alkal- i^apé többség, sem maga a polgármester es az ő lelkiismerete nem a legjobb belátásuk szerint, hanem a tiltakozók szerint cselekedtek volna? Messziről nézve a dolgot, megnyugtatóknak kell lenniök a kinevezéseknek, ha az ellen az egyik oldalról oly hevesen tiltakoznak. A KINEVEZÉSEKKEL EGYÜTT jár a protekcióhajhászás. Hetenként, sőt naponként szerencséltetnek személyek, akiknek az illető állásra joguk nincsen, hogy rávegyenek ama ismeretlen bűvös szó kimondására, amely az állást nekik juttatja. Ha végül ötszöri fogadás után hatodszor véletlenül dolgunk akad és az érzékeny keblű zakla- tót abban a pillanatban nem érünk rá fogadni, jön a lovagias elégtételkérés, amelyben még komoly úriemberek is vállalnak szerepet az egyik fiú érdekében feleslegesen okvetetlenkedő anya nemfogadása miatt, a másik fiú részéről érzett sérelem megtorlásáért. Szerencse, hogy a józan ész az ilyen lovagiasko- dást mindjárt be is fejezi sértés hiányában. Különben még azért, mert az érdemeseket készséggel támogatjuk, harci bárddal kellene védekeznünk az érdemtelenek jogtalan és erkölcstelen, de kitartó-zaklatása ellen. * A SZANÁLÁST követelik, de sem a fizetésekhez, sem a kiadásokhoz, sem a közüzemi szolgáltatásokhoz hozzányúlni nem szabad, sem a bevétel nem fokozható. De azért szanáljon a főpolgármester is, szanáljon a közgyűlés is. Hogyan, ha semmihez sem szabad hozzányúlni? Pedig egyszer már be kell látni, hogy nem a jelszó a fontos, hanem a lényeg! Vannak dolgok, amelyeken már áthaladtak az idő kerekei, és vannak, amelyeket ma tisztább látással, jobban lehet intézni. Tehát bizonyos dolgokon javitani kell, hogy azt meg is valósítsuk a kiabálás dacára. Hogy ezt ki végezze, főpolgármester, vagy közgyűlés: attól függ, kinek van meg a belátása is, bátorsága is.-XFÉLRETETTÉK a státusrendezést és az üzemszolgáltatási díjak rendezését, mert az új üzempolitikai bizottsággal akarják megállapittatni, mire van szükség. Miután az üzemek vizsgálata évek hosszú során ismételten megtörtént és ezeknek az eredményei egyhangúlag elfogadottan kerültek kormány jóváhagyás alá, nyilván a legnagyobb szükség az üzempolilikai bizottság trójai faló vára volt, amelyet csak az egyik üzembe tizenkét szakértő által fog a következő hónapok alatt bevezetni, hogy elkezdődjék ismét a semmittevésre kárhoztató üzemi háború. Miklós Ferenc hivatkozással az üzemvizsgálat legutóbbi gyakorlati megállapítására, ennek az életben való keresztülvitelét sürgette. Miután azonban azt a közgyűlés is, annak minden pártja is, a polgármester is és a főpolgármester is helyesnek tartotta, a kormány is magáévá tette, ezért ezt nem viszik keresztül. Majd újból tanácskoznak, hátha vajúdnak a hegyek és lesz egér: új javaslat. *>}■ KÖZBEN AZONBAN mindenütt a nagy készülődésről beszélnek, mert az újabb vizsgálatokhoz kell újabb adatok gyűjtése, amely az összes közigazgatási és üzemi munkaerőt lefoglalja. Hát igen. Tessék félretenni a napi munkát és az élet bajainak az elintézését. Az első vizsgálat tízéves jubileumára méltó, hogy az újabb vizsgálatra megfelelően készüljenek. Más nem is fontos. •XOLVASOM az Uj Budapestben: Milyenek az újabb városi útburkolatok?, Az illetékes ügyosztály illetékes főtanácsosa, egyébként nagyrabecsült barátom szintén a gyakorlati szemlélet helyett elméleti tanítást ad a találóskérdés megoldására. Jobban szerettem volna, ha megírja, hogy ma a kocsiközlekedésre legjobb a kis és nagy kockakő. Az autóközlekedésre legjobb a bitumenes tégla, a gyalogos közlekedésre leginkább megfelel az aszfalt, vagy a betonlap. De mi újat keresünk, ami drágább és ami még nem vált be. Mert a reformok korát éljük és miért ne újítsunk itt mi is, ha más mindenáron újít? Pedig, ha megnézem a Hősök-terétől az Andrássy-úton és gróf Tisza István>• Tek.Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapest,VIII.,Revitzky-u.l.
