Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-18 / 3. szám
XIV. évfolyam 3. szám Budapest, 1936. január 16 VA vrs UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyes szóm óra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOM DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarckp. csekkszámla 30.913. Megkezdődik a nagyarányú kényszernyugdijazás a fővárosi tanügyi fronton A kereszténypárt a nyugdíjtörvény méltóságos és igazságos végrehajtása mellett —Az ötös bizottságot megalakító belügyminiszteri leiratot várják csupán a nyugdíjazások megkezdéséhez & UUcduit&&to Álomnak gyönyörű, gyönyörnek sok: a liberális hadak élén ott küzd a város- politikai porondon a gróf, roskadó vál- lain egy nagy történelmi név súlyos örökségével. Ámulj, Központi Demokrata Kör, tapsoljatok fonnyadt kerületi pártszervezetek, büszkélkedj elárvult maceszklub künn a Teleki téren: egy magyar gróf, történelmi arisztokrata, igazi kék vérrel, de nem túlságosan igazi meggyőződéssel úgy odamondogat a város urainak a ti érdeketekben, hogy csak azért nem omlik össze a központi városháza, mint annak idején ama bizonyos harsonától Jerikó falai, mert a boldogemlékű Széchényi prímás túl-stabil- ra építtette kettő százhúsz esztendővel ezelőtt! A gróf halk volt és előkelő, finom volt és ideges volt, de szemmellátható- Lag nem érezte jól magát a környező társaságban, terebélyes árnyékában annak a liberális-demokrata pártnak, amelytől vére, nevelése és világnézete revén annyira, de annyira idegen. A díszgróf a maga szonórus egyéniségével tagadhatatlanul dekorativ látvány volt a liberális érdekek és demokrata célkitűzések hatásos effektusokkal megvilágított kirakatában, de amikor megszólalt, kiderült róla, hogy — talán nem is volt szándékában — nem tudja, talán nem is akarja megtagadni önmagát és múltját, a tradicionális hangot, amely a nemzet nagy öreg emberére emlékeztet, a családi otthont, amely felé egy nemzet hálája szállt, amidőn a csodálatos aggastyán a világ ítélőszéke elé állt, hogy egy nagyszerű elme minden bölcsességével és világszerte elismert szónoki képességével védje letiport hazája fájdalmas ügyét! De ne menjünk tovább ezen az úton, mert sajnálatos összehasonlításokra vezetne: mit védett az öreg Apponyi és kikért száll síkra György gróf. Szögezzük le röviden és egyszerűen a letagadhatatlan tényeket. A keddi rendkívüli közgyűlés Apponyi lagymatag és szürke szónoklatával, Szendy Károly erős és komoly válaszbeszédével, a többségi pártok méltósággal teljes magatartásával: évek óta egyik legsúlyosabb veresége volt a baloldalnak. Bebizonyosodott, hogy szánalmas ürügy volt a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésének összehívása, a mondvacsinált okok, amelyek mellett fásultan és erőtlenül zajongott a baloldal, buborékként oszlottak szét a polgármesteri nyilatkozat hideg és éles reflektorában. A gróf rossz úton halad, amidőn az átlátszó érdekeket védő, önmagába ros- kadt, gyökértelen és nívótlan liberáliz- mus zászlaját igyekszik megragadni és fennen lobogtatni. A nacionalista viharok áramlatai újra és újra a porba tiporják vissza ezt a lobogót még az ön kezéből is, gróf Apponyi György! — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt hétfői értekezletén általános feltűnést keltett Bocsáry-Spur Kálmán dr. azon bejelentése, amely szerint hírek vannak arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium többszáz fővárosi tanerőt kényszernyugdíjazás útján kíván elküldeni. Csilléry András dr. és Bednárz Róbert felszólalása után IVolff Károly jelentette ki, hogy igazságtalanság semmiesetre sem fog történni, feltétlenül a méltányosság lesz a szempont, a szak- szerűség és a képesség dönti el a kérdést, hiszen először az önkormányzat hármas bizottsága, azután a minisztériumi ötösbizottság és végül maga a miniszter foglalkozik majd a tanügyi kényszernyugdíjazások ügyével. Az elmúlt napokban csakugyan leirat érkezeit a kultuszkormánytól a polgár- mesterhez, ez a leirat tartalmazza azon tanerők névsorát, — hír szerint kétszáz— Az Uj Budapest tudósítójától — A városháza műszaki adminisztrációját és szakbizottságait, a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, de a közvéleményt is egyre sűrűbben foglalkoztatja a Várhegy nyugati, a Vérmezőre néző oldalának ismeretes földcsuszamlási problémája. A Lovas-út, de főleg a Lógodv- utca van veszélyeztetve ezektől a csu- szamlásoktól, amelyek oka és eredete még mindig nincs kellően megmagyarázva a közvélemény előtt. Lampel Vilmos, a keresztény Vár érdemes vezér- egyénisége, aki 1920 óta tagja a főváros. törvényhatósági bizottságának, hat nevet, — akiket a közoktatásügyi minisztérium nyugdíjazni akar. A nyugdíjazási akció azonnal megkezdődik, mihelyt a, ^belügyminiszter közli a fővárossal az 1934. I. t. c., illetőleg a 670/1934. számú belügyminiszteri rendelet értelmében azokat a tagokat, akiket a létesítendő ötös fellebbezési nyugdíjbizottságba a belügyminiszter, illetőleg a kultuszminiszter delegálni kíván. A kultuszminiszteri leirattal új fejezete kezdődött el a kény szernyugdíjazásnak. A nyugdíjtörvény a fővárosi alkalmazottakat illetően tudvalévőén a múlt esztendő július 1-ével lépett életbe, a közigazgatási bizottság a nyár folyamán meg is választotta, illetőleg újraválasztotta azokat a hármas bizottságokat, amelyek a fővárosban az alkalmazottak nyugdíjazási eljárás alá vonását megelőző eljárást folytatják le a főpolgármester elnöklésével. Azokat a tanerőket, akiket a főváros újabban mint örökös tag, a városrendezési és városépítési szakbizottságban, nemkülönben a Műemlékek Országos Bizottságában jelentős és hathatós tevékenységet fejt ki a Vár műemlékeinek megmentése és a Várhegy nagy problémái ügyében. A földcsuszamlás okairól és eredetéről Lampel Vilmos nyug. miniszteri tanácsos a következő általános érdeklődésre számottartó nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A Várhegy nyugati lejtőjén, már akart nyugdíjazni, még az 1934. őszén felvett minősítési táblázatok kapcsán túlnyomó részben már nyugdíjazták. Úgy a közigazgatási, mint a tanügyi fronton igen méltányosan és nobilis formában történt ez az eljárás, amelynek során az 1934. I. t. c.-t, a nyugdíjtörvényt a főváros vezetőségének véleménye szerint már végre is hajtották. Ily körülmények között kétségtelen, hogy a kultuszkormány leirata távol áll a főváros vezetőségének elgondolásától és intencióitól. Mivel azonban a nyugdíjtörvény értelmében a minisztériumnak a tanügyi személyzetet illetően jogában áll a nyugdíjazásokat javaslatba hozni, kétségtelen, hogy a leirat értelmében a listában foglaltakat hivatalból fel kell szólítania a fővárosnak arra, hogy nyugdíjazásukat kérjék, vagy pedig kétségtelenül bekövetkező nyugdíjazásuk ellen a nyugdíjtörvényben megállapított törvényes fórumokat igénybe vegyék. a hegyoldal meredek voltánál és geológiai struktúrájánál fogva, de különösen esztétikai szempontokból sem lett volna szabad nagyobb bérházak építését engedélyezni. A Körmöczi- és a Gránitlépcsők közt elterülő egész hegyoldalt cotage-szerűen kellett volna kiképezni, kis kertekkel övezett földszintes és egyemeletes házak építésével. A Lovas-úti házak építésénél pedig szigorú büntető szankciók alkalmazása mellett ügyelni kellett volna arra, hogy a szabályszerűen előírt magasságot a legpontosabban betartsák. — Ehelyett valóságos épületkoloszKi felelős a várhegyi veszedelemért P A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megdöbbentő elhamarkodottsággal adta ki az épitési engedélyeket a várhegy nyugati lejtőjére Budapest, VIII., Revitzky-u.l.
