Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-18 / 3. szám

XIV. évfolyam 3. szám Budapest, 1936. január 16 VA vrs UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyes szóm óra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOM DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarckp. csekkszámla 30.913. Megkezdődik a nagyarányú kényszernyugdijazás a fővárosi tanügyi fronton A kereszténypárt a nyugdíjtörvény méltóságos és igazságos végrehaj­tása mellett —Az ötös bizottságot megalakító belügyminiszteri leiratot várják csupán a nyugdíjazások megkezdéséhez & UUcduit&&to Álomnak gyönyörű, gyönyörnek sok: a liberális hadak élén ott küzd a város- politikai porondon a gróf, roskadó vál- lain egy nagy történelmi név súlyos örökségével. Ámulj, Központi Demok­rata Kör, tapsoljatok fonnyadt kerületi pártszervezetek, büszkélkedj elárvult maceszklub künn a Teleki téren: egy magyar gróf, történelmi arisztokrata, igazi kék vérrel, de nem túlságosan iga­zi meggyőződéssel úgy odamondogat a város urainak a ti érdeketekben, hogy csak azért nem omlik össze a központi városháza, mint annak idején ama bizo­nyos harsonától Jerikó falai, mert a bol­dogemlékű Széchényi prímás túl-stabil- ra építtette kettő százhúsz esztendővel ezelőtt! A gróf halk volt és előkelő, finom volt és ideges volt, de szemmellátható- Lag nem érezte jól magát a környező társaságban, terebélyes árnyékában an­nak a liberális-demokrata pártnak, amelytől vére, nevelése és világnézete revén annyira, de annyira idegen. A díszgróf a maga szonórus egyéniségével tagadhatatlanul dekorativ látvány volt a liberális érdekek és demokrata célki­tűzések hatásos effektusokkal megvilá­gított kirakatában, de amikor megszó­lalt, kiderült róla, hogy — talán nem is volt szándékában — nem tudja, talán nem is akarja megtagadni önmagát és múltját, a tradicionális hangot, amely a nemzet nagy öreg emberére emlékeztet, a családi otthont, amely felé egy nemzet hálája szállt, amidőn a csodálatos ag­gastyán a világ ítélőszéke elé állt, hogy egy nagyszerű elme minden böl­csességével és világszerte elismert szó­noki képességével védje letiport hazája fájdalmas ügyét! De ne menjünk tovább ezen az úton, mert sajnálatos összehasonlításokra ve­zetne: mit védett az öreg Apponyi és kikért száll síkra György gróf. Szögez­zük le röviden és egyszerűen a leta­gadhatatlan tényeket. A keddi rendkí­vüli közgyűlés Apponyi lagymatag és szürke szónoklatával, Szendy Károly erős és komoly válaszbeszédével, a többségi pártok méltósággal teljes ma­gatartásával: évek óta egyik legsúlyo­sabb veresége volt a baloldalnak. Be­bizonyosodott, hogy szánalmas ürügy volt a törvényhatósági bizottság rend­kívüli közgyűlésének összehívása, a mondvacsinált okok, amelyek mellett fásultan és erőtlenül zajongott a balol­dal, buborékként oszlottak szét a pol­gármesteri nyilatkozat hideg és éles reflektorában. A gróf rossz úton halad, amidőn az átlátszó érdekeket védő, önmagába ros- kadt, gyökértelen és nívótlan liberáliz- mus zászlaját igyekszik megragadni és fennen lobogtatni. A nacionalista viha­rok áramlatai újra és újra a porba ti­porják vissza ezt a lobogót még az ön kezéből is, gróf Apponyi György! — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt hétfői ér­tekezletén általános feltűnést keltett Bocsáry-Spur Kálmán dr. azon bejelen­tése, amely szerint hírek vannak arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium többszáz fővárosi tanerőt kényszernyugdíjazás útján kíván elkül­deni. Csilléry András dr. és Bednárz Róbert felszólalása után IVolff Károly jelentette ki, hogy igazságtalanság sem­miesetre sem fog történni, feltétlenül a méltányosság lesz a szempont, a szak- szerűség és a képesség dönti el a kér­dést, hiszen először az önkormányzat hármas bizottsága, azután a miniszté­riumi ötösbizottság és végül maga a miniszter foglalkozik majd a tanügyi kényszernyugdíjazások ügyével. Az elmúlt napokban csakugyan leirat érkezeit a kultuszkormánytól a polgár- mesterhez, ez a leirat tartalmazza azon tanerők névsorát, — hír szerint kétszáz­— Az Uj Budapest tudósítójától — A városháza műszaki adminisztráció­ját és szakbizottságait, a Fővárosi Köz­munkák Tanácsát, de a közvéleményt is egyre sűrűbben foglalkoztatja a Vár­hegy nyugati, a Vérmezőre néző oldalá­nak ismeretes földcsuszamlási problé­mája. A Lovas-út, de főleg a Lógodv- utca van veszélyeztetve ezektől a csu- szamlásoktól, amelyek oka és eredete még mindig nincs kellően megmagya­rázva a közvélemény előtt. Lampel Vil­mos, a keresztény Vár érdemes vezér- egyénisége, aki 1920 óta tagja a fővá­ros. törvényhatósági bizottságának, hat nevet, — akiket a közoktatásügyi minisztérium nyugdíjazni akar. A nyug­díjazási akció azonnal megkezdődik, mihelyt a, ^belügyminiszter közli a fő­várossal az 1934. I. t. c., illetőleg a 670/1934. számú belügyminiszteri ren­delet értelmében azokat a tagokat, akiket a létesítendő ötös fellebbezési nyugdíjbizottságba a belügyminiszter, illetőleg a kultuszminiszter delegálni kíván. A kultuszminiszteri leirattal új feje­zete kezdődött el a kény szernyugdíjazás­nak. A nyugdíjtörvény a fővárosi alkal­mazottakat illetően tudvalévőén a múlt esztendő július 1-ével lépett életbe, a közigazgatási bizottság a nyár folyamán meg is választotta, illetőleg újraválasz­totta azokat a hármas bizottságokat, amelyek a fővárosban az alkalmazottak nyugdíjazási eljárás alá vonását meg­előző eljárást folytatják le a főpolgár­mester elnöklésével. Azokat a tanerőket, akiket a főváros újabban mint örökös tag, a városrende­zési és városépítési szakbizottságban, nemkülönben a Műemlékek Országos Bizottságában jelentős és hathatós te­vékenységet fejt ki a Vár műemlékei­nek megmentése és a Várhegy nagy problémái ügyében. A földcsuszamlás okairól és eredetéről Lampel Vilmos nyug. miniszteri tanácsos a következő általános érdeklődésre számottartó nyi­latkozatot tette az Uj Budapest munka­társának: — A Várhegy nyugati lejtőjén, már akart nyugdíjazni, még az 1934. őszén felvett minősítési táblázatok kapcsán túlnyomó részben már nyugdíjazták. Úgy a közigazgatási, mint a tanügyi fronton igen méltányosan és nobilis for­mában történt ez az eljárás, amelynek során az 1934. I. t. c.-t, a nyugdíjtör­vényt a főváros vezetőségének vélemé­nye szerint már végre is hajtották. Ily körülmények között kétségtelen, hogy a kultuszkormány leirata távol áll a főváros vezetőségének elgondolásától és intencióitól. Mivel azonban a nyug­díjtörvény értelmében a minisztérium­nak a tanügyi személyzetet illetően jo­gában áll a nyugdíjazásokat javaslatba hozni, kétségtelen, hogy a leirat értel­mében a listában foglaltakat hivatalból fel kell szólítania a fővárosnak arra, hogy nyugdíjazásukat kérjék, vagy pe­dig kétségtelenül bekövetkező nyugdíja­zásuk ellen a nyugdíjtörvényben meg­állapított törvényes fórumokat igénybe vegyék. a hegyoldal meredek voltánál és geoló­giai struktúrájánál fogva, de különösen esztétikai szempontokból sem lett volna szabad nagyobb bérházak építését en­gedélyezni. A Körmöczi- és a Gránit­lépcsők közt elterülő egész hegyoldalt cotage-szerűen kellett volna kiképezni, kis kertekkel övezett földszintes és egy­emeletes házak építésével. A Lovas-úti házak építésénél pedig szigorú büntető szankciók alkalmazása mellett ügyelni kellett volna arra, hogy a szabályszerű­en előírt magasságot a legpontosabban betartsák. — Ehelyett valóságos épületkolosz­Ki felelős a várhegyi veszedelemért P A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megdöbbentő elhamarkodottsággal adta ki az épitési engedélyeket a várhegy nyugati lejtőjére Budapest, VIII., Revitzky-u.l.

Next

/
Thumbnails
Contents