Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-23 / 21. szám
4 1986 május 28. Földcsuszamlások a budai Várhegy nyugati oldalán Irta: PIROVITS ALADÁR, székesfővárosi nyug, műszaki főtanácsos V. A földcsuszamlásokról és azok elleni védekezésről általában Ameddig beépített és beépítetlen területeken, erdőségeken, pusztaságokon, hegyes-völgyes vidékeken, vagy végül: az északamerikai praeriek-kel azonos kultúrájú helyeken stb. az emberi kéz munkája a természetadta legkülönbözőbb terepalakulásokon olyan mélyreható változtatásokat hajt. végre, melyek alkalmasak a földtömegeknek nagyobb terjedelmét, vagy akár csak kisebb részét is — az egyensúlyi állapot megváltoztatása útján — a nyugalmi helyzetből kizökkenteni — mindig lesznek olyan földcsuszamlások, melyek csapadékvizek közreműködésével és a talajvizek földalatti munkája útján állnak elő. Az a földcsuszamlás, mely a folyó év legelején a Várhegy nyugati oldalán ment végbe, különleges helyi viszonyaira nézve másféle természetű, vagy legalább is másféle módon jelentkező deformáció mint általában a praerie-ken előforduló ilyen földmozgások. Ennek oka a terület beépítettsége, különlegesen pedig, a konkrét esetben meredek hegyen, egyes építményeknek, lakóhely berendezéseknek stb. ősállapota is lehet. Ezek az építészeti alkotások a csúszásra hajlamos földtömegeknek szabad mozgásait, mikor azok mozgató, vagy csúsztató komponensei felszabadulnak, — többé-kevésbé befolyásolják. Ilyen helyeken természetesen a földtömeg mikor elmozdul, ennek megszüntetésére irányuló műveletek is más és másfélék. Adott esetekben például támfalak építése válik szükségessé, amely utón való segítés módját — miként a várhegy-csu- szamlás esetében is látjuk, megokolttá teszi — a szűk területre szorítkozó védekezés. Radikális segítési mód a legtöbb esetben a csuszamlást előidéző talajvizek elvezetése, tehát a talaj mélyében levő csúsztató-felületek kiszárítása. Szabad területeken, ahol építmények nem okoznak akadályokat, a csuszam- lások elleni védekezésnek legtermészetesebb, egyben pedig gazdaságosság szempontjából is a legegyszerűbb módjaként a tárnákkal kapcsolatos ú. n. szivárgók építése van a maga helyén. Némelykor szivárgók létesítése helyett alagcsövezéssel vezetik el a veszedelmet előidéző talajvizeket. Felmerült az a vélemény, hogy a kétféle eljárás nem egy és ugyanaz, vagy nem egyféleképpen szolgálja a kettő a kitűzött célt. A felelet erre a véleményre nézve a következő. Szivárgók útján való talajvíz elvezetés az alagcsövezésnek primitiv módja, az előbbiek esetében idomtalan terméskő-rakások között folyik le, a talajvíz .alagcsövezésnél pedig az ebből a célból fektetett csövekben. A kitűzött célnak azonban mindkét módszer megfelel. Olyan a különbség, mint a szeny- nyesvizeknek zártcsatornában vagy pedig nyilt-ágakban való levezetése között van. A főváros területén még most is van szennyvízlevezető árok. Ez az u. n. Illatos-árok, mely Kispest határa mellett vonul el és Kőbányáról jön. Az eddigi észleleteink szerint a helyzet látszólag inkább az, hogy kultúrmérnökeink a talajvizek elvezetése céljából az alagcsövezést használják, ha erre sor kerül, — ellenben vízátépítő mérnökeink pedig az ilyen csuszamlá- sokból veszélyeztetett vasútak biztosításakor szivárgók építését. A szivárgók és az alagcsövezések tehát éppen úgy egyféle célt szolgálnak, valamiként végeredményben ezek a műveletek a kitűzött cél szemszögéből tekintve azonosak azzal a szolgálattal, melyet a támfalak végeznek. Ha ugyanis valamely hegyoldalban, ahol a földcsuszamlás veszélye fenyeget, a hegy lábától számítva fölfelé, bizonyos távoltárnával kapcsolatos szivárgókat létesítünk, vagy pedig ezek helyett alagcsö- vezünk. Fz a művelet annak végrehajtása után már ezt a 20 m szélességű földtömeget támfallá alakitja ki, mely azután már képes lehet a még fölötte levő csúszó földtömeget megállítani, és így nyugalmi állapotát biztosítani. A földcsúszamlásokra nézve egy nagy igazságot kétségtelenül megállapíthatunk és pedig, hogy ezen a téren a bajok kiküszöbölésére nézve a mérnöki eljárás megindítása ugyanolyan természetű, mint valamely betegségben szenvedőnél az orvosi eljárás. Minden egyes esetben az alapos helyivizsgálat és kutatások eredménye a fődolog, és ezekhez mérten kell a teendőket megállapítani. Kultúrmérnökeink is jutnak ugyan olyan helyzetbe, hogy hegyoldalban hegycsuszamlásóktól veszélyeztetett helyeken kell valaminő kész alkotást, középületet, temetőt stb. az elpusztulás ellen megóvni. A gyakoribb eset azonban vasutaknál fordul elő, mikor ezeknek biztosítása a feladat, csuszamlá- soktól veszélyeztetett helyeken, tehát főleg hegyivasutaknál. Mérnökeink, akiknek a sors ilyen helyen juttatott szép, de nehéz feladatot; jól tudják, hogy szakértelműket, gyakorlati érzéküket és találékonyságukat talán semmi másféle technikai alkotás nem teszi annyira próbára, mint a talaj mozgásoktól veszélyeztetett vidéket átszelő vasutak építése és ezeknek állandó karbantartása, mert az ilyen természetű feladatok körül ismeretlen erők által megmozgatott ismeretlen nagyságú tömegek romboló munkája ellen kell védekeznie. Vasúti mérnökeink, akik szakirodalmi tanulmányaikban beszámolnak, — érdekesen írják meg, hogy milyen gyakran volt nekik vagy elődeiknek egész vidéket arculatát átalakító talaj mozgásokban az Idők folyamán bőségesen részük. Emléküket egy- egy erdélyi község neve, minők: Omlás, Szakadát, ma is őrzi. , Leírásokból megtudjuk, hogy az ilyen csuszamlások főleg az Északkeleti, Keleti és Déli Kárpátokban, valamint a Dráva és a Száva közötti hegyláncolatban vezetett vasutakat veszélyeztették. Töltések leszakadása, bevágások összeomlása, óriási sziklatömböknek a pályatestre zuhanása, vízáteresztők összeroppanása, hosszabb vonalrészeknek az altalajjal együtt való elmozdulása stb. — efféle romboló munkák származtak talajvizek földalatti működése útján. A következőkben ismertetjük azokat a földcsuszamlásokat, melyek jellegzetességük folytán tanulságosak, és leírjuk, hogy a romboló munkájuk elleni védekezések körül milyen tervszerű előkészületeket és körültekintő eljárást kellett a mérnöknek végezni, és követni. Rozsnyay Károly kultúrmérnök, ny. min. tanácsos, az 1901. évben a mérnökegyletben tartott előadásán ismertette a besztercebányai kir. törvényszék épületeit veszélyeztető talaj- csúszás megszüntetése céljából végrehajtott munkákat. Előzőén ^azonban előadta az említett épületcsoport építésének történetét, kitérjeszkedvén az építkezést megelőző telek és tereprendezési munkálatokra. Az utóbbiak okozták a bekövetkezett veszélyes jellegű talajcsuszamlásokat, melyek szerint az épületcsoportot övező kőfal felső része is 70 m hosszúságban be is dőlt, a csuszamlás pedig egészen a fogház munkaterméig ért. A bajokat előidéző okok a következők voltak: 1. A tereprendezési munkálatok végrehajtása után a talaj egyensúlyi helyzetét a megváltozott elrendezések megbontották, és azt fokozta még a levá- got domboldal rézsűjének meredek volta. 2. A föld telítve volt talajvízzel és a repedéseken beszivárgó csapadékvízzel, ami a talaj összetartó erejét csökkentette. 3. A talajfurások útján feltárt rétegek geológiai összetétele a legcsekélyebb összetartó erőt mutatta, és a heterogén rétegezés alatt a fúrás eredménye szeint kompakt mészkőszikla helyezkedett el, mely csúszó réteget, illetőleg csúszó felületet alkotott és közben még elmállott — majdnem folyós — állapotban levő dolomitréteg is volt. A radikális orvoslás csakis a csapadék és talajvizeknek tökéletes elvezetéséből állhatott, de a már említett meredek rézsűnek enyhe lejtővel való kiképzése is elkerülhetetlen volt. a talajon támadt repedéseknek gondos betömésével együtt. A csapadékvizeknek elvezetése nyílt árkokkal (övárok, folyóka) történt, a talajvizek lecsapolása pedig alagcsövezéssel. vízszívó-kutak (vízgyűjtő-aknák) és alagut-csatornák segítségével ment végbe. Különösen kiemelte itt az előadó a szívókútak és alagutcsatomák nagy jelentőségét. A kutak — számszerűit 7 — egymástól 20 m távolságra helyeztettek el és mélységük 10—13 m között változott, t. i. lehatoltak egészen a sziklarétegig, és erre helyezték el a kutakat összekapcsoló alagcsatomát és a vízvezető-esatomát, mely a városi csatornahálózatba torkolt. ' Épen a napokban készült el az a polgármesteri előterjesztés, melyet Szendy Károly Budapest polgármestere előterjesztésére a törvényhatósági bizottság közgyűlése egyhangúan elfogadott. A polgármester beszámolt a vár- hegvbeli földcsuszamlásokról, valamint ezek előrelátható költségeiről a következőkben : 1. Talajfurások és szakértői díjak 20.000 P 2. A csuszamlással kapcsolatban szükségessé vált azonnali biztosítási intézkedések (főleg ducolások stb.) 14.600 „ 3. Cement injektálás 3.400 „ 4. Támfalépítés az I. kér. Lógodi-utcai 64. sz. ingatlanon 46.000 „ 5. Támfalépítés u. o. a 66. sz. ingatlanon 66.000 „ 6. Szivárgó-rendszer építése a csuszamlás területén 120.000 „ összesen 270.000 P A besztercebányai teljesítmény tömegre és terjedelemre nézve nagyobb a várhegybeliénél, mégis alig 140.000 aranykoronába került. Kétségtelen, hogy az utóbbi csuszamlás sokkal kritikusabb helyen történt, miért is a fenti költségek nagyrészét figyelmen kívül kell hagynunk. Ámde ha csak a két támfal 112.000 pengő költségét vesz- szük is egyedül számításba, a különbség még mindig túl nagy. Ennek okát a körülmények ismeretének hiányában csak abban jelölhetjük meg, hogy Besztercebányán támfalakat nem építettek, és ezek túl nagy költsége okozhatta a különbséget. Faredőnyjavitástf zsaluzia és vászonroletta készítését, kar-1 bantartását és javítását szakszerűen, jót-1 állással legolcsóbban vállalja T. Kovács László, VI. Szinyei Merse-u. 84. B Telefon: 183—25. ____ B Vá sároljunk magyar árut! Magyar kéz munkája a Miisiefl zongora és pianino Előnyös árak, különleges tisztviselői kedvezmények Váltó, kezelési költség nincs. KérI en díjmentes tájé- coztatót a „Napi 1 P-s akciónkra“ MUSIC A ZONGORA- ÉS HANGSZER KERESKEDELMI BT., BUDAPEST, VII. ERZSÉBET KRT 43. ROYAL APOLLO. TARJÁN étterme (Lukácsfíirdő) megnyílt! J A V 0 R zenekara Játszik. Ebéd, fltóral tea tánccal, sou- per dansant. Tea, kávé csokoládé vagy fagylalt P 1.20 A bárban W ALTER BEHR gramofon-meglepetése Richardt Taubert, A1 Jolsont Chevaliert és Willy Porstot, parodizálja. Szőnyl Lenke, Szabó Ilona, Inaz Andrla, Kapossy Kató, jazz-énekesnők! Zene : BEPPO (harmonika) ALLAN (dobos), URBACH (zongora), R Á C Z (hegedű).
