Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-04 / 1. szám

XIV. évfolyam 1. szám & Budapest, 1936. január 4. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI •*» iww—[ffuimwiw Előfizetési órak r Egész évre.................................................. 30 pengd J§^ Fél évre.......................................................... 13 pengd | Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOK Or Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kans Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. j-Lcdat&U Őszintén örvendünk, hogy Budapest szeretetében és a Budapestért való lel­kes munka akarásában egymás rátalált a két jobboldali párt fiatalsága. Örö műnket nem zavarja meg az a liberális dadogás, amely osztozkodással vádolja a kereszténypárt és a városházi kor­mánypárt fiataljait, és azon való bána­tában, hogy nem Vázsonyi János és Gál Jenő borultak ez alkalommal egy­más jól megtermett kebelére, nem ké­pes, vagy nem akarja megérteni, hogy azonos világnézet és azonos célkitűzések gyakran ledöntik a sorompókat. Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendő folyamán feloszlatott törvényhatósági bizottsági közgyűlést bizonyos elaggott­sóig jellemezte. Annak idején konkrét statisztikai adatokkal mutatott rá arra az Uj Budapest, hogy a Keresztény Köz­ségi Pártnak egy töredéke: alig egyhe- tede van alul az ötvenedik életéven és a keresztény párti bizottsági tagoknak több mint fele a hatvanon túl tapossa deres fejjel a rohanó időt. Wolff Ká­r oly u/ccprzzlcábcjl -a* l<?ßtetr>hbz során ez a helyzet megváltozott, az újonnan bejött keresztény párti bizott­sági tagok túlnyomó része a negyvenes korosztályhoz tartozik. Ugyanez a hely­zet a községi kormánypárt frontján is, ahol szintén jelentékeny számmal kerül­tek be fiatal erők. Kialakult önként az a normális és egészséges elosztás, hogy az előrehala­dottabb életkor számára általában a tör­vényhatósági bizottsági örökös tagság van fenntartva, a fiatalabbak ambíciói­nak kielégítése a választások során tör­ténhetik meg. Az ilyképen létrejött egyensúlyi helyzet azután biztosítja a közgyűlési teremben egyrészről az öre­gebb évjáratok sokszor szükséges kon­zervativizmusát, ezzel szemben azonban másrészről mód és alkalom nyílik a várospolitika irányításában a fiatalsá­got jellemző modernebb eszmék és hala­dóbb célkitűzések érvényesítésére is. A világháborúi borzalmaiban együtt küzdött fiatalság tehát ezentúl a maga azonos vágyaival és világszemléletével akkor is közös úton jár a városházán, ha egyébként két, -lényegében nem, csupán elnevezésében különböző párt­hoz tartozik. Országos politikai vonat­kozásban sincs akadálya annak, hogy a két kormányzó párt fiatalsága együtt dolgozzon; így létrejöhetett a hétfői közös vacsora, amely minden valószí­nűség szerint első stációja a közös együttműködésnek gyakorlati téren is. A legszebb reményekkel nézünk ezen együttműködés elé, aminthogy JVolff Károly és Gömbös Gyula politikai és személyes barátsága garanciája a vá­rosháza politikai békéjének. Es még egyet! Ne feledjük azt a híressé vált mondást, amely a miniszterelnök ajkai­ról az elmúlt év tavaszán a Wolff Ká­rollyal való együttműködést illetően annyira találóan, mondhatni látnoki erővel hangzott el: Getrennt marschie­ren und vereint schlagen! Wolff Károly újévi üzenete: Nem tűrjük tovább, hogy a közmunkák javarészét ne a mi fajtánkhoz tartozék kapják I A Keresztény Községi Párt vezére megköveteli mindenkitől, hogy a kereszténység ne csak a szavakban, hanem a szivekben is éljen Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt Város­ház-utcai helyiségében szerdán kora délelőtt kezdődtek meg az újévi kö­szöntések. Elsőnek a XI. kerület válasz­tópolgárainak küldöttsége jelentkezett, nevükben, továbbá a Kelenföldi Ka­szinó megbízásából Saly Árpád kerü­leti pártelnök üdvözölte Csilléry And­rást. aki elé ezután az Ébredő Magya­rok Egyesületének delegátusai járul­tak. A Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetsége is megjelent a pártköz­pontban, hogy örökös elnöknője, To- perczer Akosné előtt tolmácsolja az esztendők fordulása alkalmából jó­kívánságait. Déli 12 órára azután a ha­talmas helyiség minden talpalattnyi helye zsúfolásig megtelt azokkal, akik a párt vezérének, Wolff Káról ynak kö­szöntésére gyűltek egybe. A párt vezető tagjainak kíséretében érkező Wolff Ká­rolyt percekig viharzó, lelkes tapssal fogadták, majd Toperczer Akosné lé­pett elő, hogy a párt hivatalos női szer­vezete nevében jó kívánságait fejezze ki. Poétikus lendületű szavakban mél­tatta a női munka jelentőségét, Wolff Károly kitűnő egyéniségét, hangsú­lyozva, hogy a keresztény asszonyok a békés munka minden oldalon való megindítását várják és törhetetlen hű­séggel állanak Wolff Károly mellett. Csiííéry András a párt üdvözletét tolmácsolta. A meg­szállt területi magyarok rendkívül mos­toha sorsát vázolta, aláhúzva, hogy aki a keresztény nemzeti gondolat igazi út­jait járja, emellett azonban a világ­nézet és a faj politikáját tettékkel kö­veti, nem nézheti tunyán azt az élet­hal ál-harcot, amelyet a rab magyarok mindennapi létükért folytatnak. A megszállott területi magyarok érdeké­ben intranzigensebb politikát követelt, kifejtve, hogy a meghunyászkodás he­lyett egész mellel kell kiállani a fó­rumra. Visszautasította azokat a támadáso­kat, amelyek Wolff Károlyt vakond­politika folytatásával vádolták meg és lelkes éljenzés és helyeslés közben je­lentette ki, hogy a Keresztény Községi Párt mara­déktalanul le fog számolni azokkal a vérszopókkaf, akik a sötétség leple alatt meghúzódva szívják a nemzet életerejét. Mi valamennyien, törheted énül, mind egy szálig kitartunk melletted, vezé­rünk, — alá fogjuk támasztani asszo­nyaink jogos törekvéseit és bizton szá­mítunk arra, hogy sorainkat új tarta­lommal, eleven erővel tölti meg a fel­törekvő ifjú generáció. Lehet, hogy a fiatal erők talán ért - Ifesebö iramot fognak diktálni, vala­mennyien érezzük azonban, hogy erre szükség van és mi, a veteránok is utolsó leheletünkig velük haladunk a keresztény gazdasági politika gyakor­lati érvényesítésének útján. A levitéz- lett rendszer feljajdulásait el fogjuk viselni, igenis boldoguláshoz juttatjuk saját fajtánkat és megköveteljük min­denkitől, hogy a kereszténység ne csak szavakban, hanem a szívekben is éljen. Wolff Károly válaszolt ezután az üdvözlésre. — Ismét összejöttünk, — mondotta — de nem a sablon, hanem a lelkiség jegyében. Csak azok vannak itt, akik­nek lelkében ugyanaz a harmónia él és akik itt jelen vannak, azokat nem a múlandó hatalom kegyének keresése, hanem a lélek benső elhatározása hozta össze. Az év fordulásakor visszapillan­tást szoktunk vetni a múltba és igyek­szünk betekinteni a jövőbe. Asszo­nyaink kifejtették itt, hogy a békét vár­ják. Ez a vágy azonban inkább kifelé, semmint befelé szól. A helyzet ismere­tében nyugodtan állíthatom, hogy a nemzetek életében settenkedő sötét ke­zek ma már nehezebben tudják a né­peket szembeállítani és a fegyverek sokasága sem ad bóitorságot a béke fel­döntésére. A felelősségérzet egyre job­ban megnyilvánul. Befelé azonban a békét csak harccal lehet kivívni. Sohasem programmok döntik el a nemzet sorsát és a nemzet életében nincs jelentősége egy kormánynak vagy egy pár évtizednek, csak a századoknak, amelyeknek alapját a lelkiség rakja le. Ha mi a kultúrát szolgáljuk, meg nem semmisülhetünk, de természetesen okos politikát kell folytatni az idegen rab­ságban szenvedő magyar testvéreink érdekében. Impressziókra kész lelkűnk­kel csínyján kell bánni. És nem szabad tévútra vezettetni magunkat pillanatnyi hangulatok jegyében. —• Manapság sok jelszó üli meg éle­tünket, — folytatta Wolff Károly — szolgalelkűen vettek át evolúciós jel­szavakat, sok az opportunizmus, idege­nek igyekeznek kisajátítani nemzeti ideáljainkat és idegenek kaparintották kezükbe legszentebb értékeinket. Ma fertőzött az irodalom, gettószellem uralkodik a színházban, a keresztény családok szent kötelékeit durva lábak­kal tapossák, gazdasági téren nem mi vagyunk az urak és akkor, amidőn kö­zülünk valaki a béke kertecskéjét épít­geti, egyszerűen vakondoknak minősí­tik. — Engem ezek a támadások egy haj­szállal sem , térítenek le utamról, mert meggyőződésem, hogy nemzeti jövendő nincs, ha a gazda­sági javak felett nem kizárólag a magyarság- rendelkezik. Le kell döntenünk azokat az égigérő falakat, amelyekkel elzárják ifjúsá­gunk elől a boldogulást és nagyon csa­latkoznak azok, akik ma csak vacsoráz- gatnak, csak előkelő kaszinókban aka­démikusán foglalkoznak a megoldásra váró problémákkal, vagy akik azt hi­szik, hogy egy garnitúraváltozás egy­szerre paradicsomi állapotokat teremt, Itt most egész emberek kellenek a gátra, akik mernek válaszolni a kérdé­sekre, meg merik mondani, hogy ebben az országban a liberális politikát visz- szahozni soha többé nem lehel. Ha a régi hatalmak támadnak is eszméinkért, nyugodtak vagyunk, mert azok feszítő­ereje akkora, hogy minél több erőszak­kal kerülnek szembe, annál inkább fog­nak érvényesülni. Mi a harcot mind­addig folytatni fogjuk, amíg fajtánk­nak nem biztosítottuk a gazdasági szupremációt az iparban és a kereske­delemben. Mi igenis mindenhová .sa­ját embereinket, saját fajtánkat akar­juk bejuttatni — eszünk ágában sincs a vezető állásokat az idegen fajtának bárgyún átengedni. Ki merem jelenteni, hogy aki hoz­zám és zászlónkhoz hű volt, azt én sohasem hagyom el, hanem mindig mögötte állok és segítem élete út­ján. Vegyék ezt a bejelentést, aminek akar­fővárosi úiyuvanos Könyvtár , VIII, " Vr - i.

Next

/
Thumbnails
Contents