Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-13 / 15. szám
Budapest, 1935. április 13 XIII. évfolyam 15. szám Tpk Fővárosi Nyiivanu* — Bp0st.VlII.,Revitzky-ua. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI FELELŐS SZERKESZTŐ : Előfizetési árak: || Egész évre.................................................. 30 pengő J| Fél évre.......................................................... 13 pengő IDOBY ANDOR D» Egyes szám ára 60 fillér | s Szerkesztőség és kiatióhívaíal: Budapest, IV., Eíans Ivor-utca O. Telefon: S2^S^23. Postaíakarékp. csekkszámla 30.013. A községi választások várható eredm énye Pefrovácz Gyula elgondolása a feloszlatás utáni helyzetképről Haßamra ! Biztos hír nincs e pillanatban még arról, mikor oszlatják lel, ha ugyan egyáltalában feloszlatják a törvényhatósági bizottságot, mikor kerül sor, ha ugyan egyáltalában sor kerül a községi választások kiírására Budapesten. Bizonyosnak tetszik, hogy május közepe — május vége előtt nem járul az urnák elé a főváros népe, hogy ítéletet mondjon azok felett, akik a nagy közület politikai sorsát intézik. Beszélni se igen beszélnek a községi választásokról; minden érdeklődést lefoglalt a most lezárult országgyűlési képviselőválasztás, azután pedig a nagyhét ájtatos csendje következik, amikor az emberek legtöbbje hívsá- gos földi dolgok helyett inkább a mennybeli magasságok felé szegezi szemeit. 1Kik azok, akik ezekben a vihart megelőző csöndes napokban tanyát vernek a pártkörök előtt; bebocsáj- tásért esedezve a különböző rendű és rangú vezérekhez? A vágyakozás olthatatlan tüze ég a várakozók leikeiben. Kabátuk ujja kiszakadt a szüntelen könyökléstől, szájuk szelíden fuvolázza a kérlekalássant, igen, ők azok, a jelöltek seregei! A mandátumra várók, a koncra éhesek, a közéleti viszketegek indulnak rohamra, hogy idejében biztosítsák maguknak a listára jutást, ami már félig belépő a főváros parlamentjébe! Minden párt kebelén belül külön alakulnak azok a beati possidentes, akik a szerzett jogokra hivatkozva verik féltéglával a mellüket. Azt harsogják ezek, hogy megfeleltek a beléjük helyezett közbizalomnak, térdig járták le lábukat a közérdekért, az ő kihagyásuk a listáról egyenesen nemzeti szerencsétlenség! Ezek az urak nagyobbrészt túl nemcsak az első, de a második ifjúságon is az emberi kor legvégső határáig akarnak élni a közért, tisztelet a kivételnek: igen gyakran élni a közből! A köztisztségeknek szenvedélyes gyűjtői túlnyomó nagyrészben ezek a vénhedt alakok, a tejbólintó jánosok, akiknek szavát a fórumon ritkán hallani, annál öblösebben most, a választási hordó tetején! A most lezajlott képviselőválasztásnak az a nagy tanulsága a községi választások többezer városatya- jelöltje számára, hogy az önjelöltek rohama nem sikerül, a tömegek azok, amelyeknek akaratából érvényesülni lehet a politikai pályán. De lejárt az órája a közéleti pozíciókba makacsul merevült öreguraknak is, akik helyébe friss és alkotni képes fiatalokat követel a folyton ígérgető és halogató vezérektől a keresztény közvélemény! — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az országgyűlési képviselőválasztások lezajlása után ismét aktuálissá válik az a kérdés: mit tervez a kormány a főváros törvényhatósági bizottságával? A főváros pénzügyi bizottsága és a törvényhatósági bizottság közgyűlése e héten rendkívül komoly munkát végez, amikor elfogadja az új költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot és megszavazza a beruházási program végrehajtásához szükséges 21 millió pengős kölcsönnek a felvételét. Miközben - ezek a nagyfontosságú tanácskozások folynak, a háttérben ott lappang a törvényhatósági bizottság feloszlatásának a gondolata. A Keresztény Községi Párt szempontjából nem jelent veszedelmet az új választások kiírása. Csupán az a fontos, hogy a választás ne okozzon késedelmeit azoknak a terveknek a szempontjából, amelyeket a városházi adminisztráció éppen a legutóbbi hetekben dolgozott ki és amely terveknek -a megvalósításával a munkanélküliek egész tömegét lehet a legrövidebb időn belül munkához juttatni. Egyelőre mindenesetre megvan az a remény, hogy a kormány mindaddig nem dönt a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról és az új községi választások kiírásáról, amíg a főváros közgyűlése meg nem szavazza mindazokat az előterjesztéseket, amelyek a nagy beruházási program megvalósításával vannak összefüggésben. Pefrovácz Gyula akivel ezekről a kérdésekiől beszélgetést folytattunk, a Keresztény Községi Párt felfogását a következőkben fejtette ki az Uj Budapest munkatársa előtt: — Nekem az az impresszióm, hogy közvetlenül a húsvéti ünnepek után feltétlenül sor kerül a törvényhatósági bizottság feloszlatására és az új községi választások kiírására. Ebben a hitben* megerősít engem a belügyminiszternek az a döntése, amellyel április 20-ában állapította meg az 1930-as választói névjegyzék kiigazítására vonatkozó határidőt és ugyancsak április 20-át jelölte meg a beruházási kölcsön felvételének a határidejéül. Ilyen körülmények között kézenfekvő az a gondolat, hogy a kormány április 20-a után élni akar | a feloszlatás jogával, helyesebben az 1934 évi XII. te. 2. szakaszának az életbeléptetésére vonatkozó jogosítvánnyal. Úgy tudom, hogy már a feloszlatás napját is kitűzték és pedig április 23-ára, vagyis a húsvéti ünnepek után következő napra. Ebben az esetben még május hó végén, de legkésőbb június elején új törvényhatósági bizottságot választ Budapest székesfőváros közönsége. Arra a kérdésre, hogy az új községi választások után — nézete szerint — miként alakul a városházi helyzet, Petrovácz Gyula a következőket felelte: — A községi választások várható eredményére nézve szinte tökéletes útbaigazítással szolgál az országgyűlési képviselő választásoknak az eredménye. Az országgyűlési képviselőválasztások tükrében szinte teljes precizitással szemlélhetjük a törvényhatósági választások várható eredményeit. Annyi mindenesetre bebizonyosodott, hogy ennek a városnak négy nagy pártja van csupán, mindazok a pártpolitikai csopor- tulások, amelyek egyik vagy „politikai nagyság“ személyéhez fűződnek, értéktelen semmiségekké zsugorodnak össze. Négy nagy párt van a fővárosban éspedig a Nemzeti Egység pártja, a kereszténypárt, a liberális-demokrata párt és a szociáldemokrata párt. Ez a négy párt nagy átlagokban beszélve, a választópolgárságnak egyenként egynegyed-egynegyed részét mondhatja magáénak. Az a kis differencia, mi egy egy választás után mutatkozik egyik vagy másik pártnak a javára, olyan csekélység, hogy lényegbevágó eltolódást nem jelent. Az országgyűlési képviselőválasztások eredménye teljes mértékben igazolja azt a felfogást, hogy azok a kis töredékpártocskák, amelyek minden választáson fellépnek különböző címeken, a főváros életében jelentős szerepet nem játszhatnak, egyszerűen azért, mert nem jelentős tényezői a székesfővárosi autonómia életének. Ezekután szinte helyeselni kell utólag azt a kétségkívül helytelen lépést, hogy I az északi kerületben a hamis ajánlások tömegét fogadta el a választási bizottság és módot engedett bizonyos töredék-par- tocskák belső értékébe való betekintésre. Azok a csekélyszámú szavazatok, amelyeket ezek a töredékpártocskák kapnak, világosar mutatják, hogy akármilyen hangzatos címeken próbáltak megszervezkedni, a választótömegeket nem tudták maguk mögé állítani. A budapesti választó politikailag már sokkod iskolázottabb, semhogy felülne a hangzatos pártcímeknek. Ebből következik, hogy nagy általánosságokban nézve a helyzetet, a községi választásoknál is az említett négy pártcsoport között tulnagy eltérés nem lehet. A mai hangulatban a jobboldali pártok, vagyis a kereszténypárt és a Nemzeti Egység pártja, valamivel erősebb keretek között jelentkezik, mint a szabadelvű ellenzék és a szociáldemokrata párt. Ez a különbség azonban a 108 szavazat elosztásánál pártonként legfeljebb háromnégy mandátumnyi eltérést jelenthet. Lehet, hogy a községi választáson is megkísérlik az indulást ezek a töredékpártocskák é,s az is lehet, hogy néhány kerületben tudnak majd mandátumot halászni, de arról, hogy mind a tizennégy kerületben csakis az említett négy nagy párt tud indulni, vitatkozni sem lehet. Ezen az alapon az új törvény- hatósági bizottságnak a képét már most könnyen megrajzolhatjuk. A pártok számarányát az örökös tagok, továbbá a közgyűlés által választott érdekképviseleti tagok fogják lényegében eldönteni. Miután a kereszténypártnak van a legtöbb örökös tagja és a választott mandátumok között is a legtöbbre számíthat, tényként állapítható meg, hogy a keresztény párt a maga vezető pozícióját meg fogja tartani, annál is inkább, meri módjában lesz ezt a kedvező számarányát mégjobban megjavítani az érdekképviseleti tagok megválasztásánál. Arról tehát a legvérmesebb reménykedőknek sem lehet álmodniok, hogy a városházi kormányzás rend-
