Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-09 / 10. szám
193-5. március 9. nmiTBAPisr 5 Hid helyett alagutat Pest és Óbuda közé! Irta: SZŐKE GYULA dr. nak igen nagy munkát adna és pedig olyan közmunka teljesítése útján, amely nem insóg- munka, hanem évszázadokra szóló komoly szükségletet kiA közlekedés a pesti és a budai oldal között a meglévő négy hídon annál kevésbbé bonyolítható le, mert a hajószolgjálat a két part kötzött szinte teljesen megszűnt. Mi, akik már unjuk, hogy mindent az országos politika, esetleg a párt vagy egyéni politikai érvényesülés döntsön el, a polgárság érdekében és a főváros elsőrendű közérdekéből sürgetjük az újabb közlekedési lehetőségek biztosítását: elegendő számú vízi közlekedési eszközök beállítását, a régi Indáknak a viszonyoknak megfelelő átalakítását és új hidak építését. Ezek érdekében a főváros elegendő áldozatot is hoz. A Bor- áros-téri híd megépítése el is kezdődött. A Margithíd átalakításáról •és a rendkívül megnövekedett forgalom következtében való kiszélesítéséről komoly tárgyalások folynak. Az Óbuda—Hungária-körúti híd megépítése egyelőre függőben van. Nem mintha a közlekedés ennek a megépítését nem kívánná, vagy talán az illetékesek kevesebbre becsülnék a fővárosnak ezt az északi részét, hanem fedezet hiányában inkább ennek a megépítését tolják el jobb időre, mintsem, hogy más vélt, vagy valódi szükségletek ki ne eléghessenek, vagy újabb kölcsönt kelljen felvenni. Ebben a kérdésben különvéleményt jelentettem be, ezt a különvéleményt fenntartom és fennen hirdetem, hogy az Óbuda—Lipótvárosi közvetlen közlekedést soron kívül meg kell oldani, nemcsak a városrészek, de a főváros és az egész ország érdekében. Évekkel ezelőtt már rámutattam -arra, hogy minden forgalomnak a ma meglévő négy hid on való keresztülvitele olyan akadályokkal jár, amelyeket a rendőrség legnagyobb igyekezetével is alig lehet leküzdeni. Ha pedig egyszer az a sokat emlegetett légi támadás bekövetkeznék, pár óra alatt meg volna bénítva Buda és Pest között az egész közlekedés. Eeltornyozott hídjainak kitűnő céltáblául szolgálnak és bizonyos, hogy ha akadnak elvetemültek, akik még mindig nincsenek kielégülve a népek szenvedéseiből merített egyéni gyönyörökben és újabb háborúval, vagy forradalom támogatásával újabb véráldozatokat követelnének tőlünk, a most tapasztalható készülődések szerint a városok és elsősorban a főváros volna a légi támadás áldozatául kiszemelve. Ennek a következményeivel végül számolni kell! Nem lehet azzal elintézettnek venni a dolgot, hogy a lakosságot a gázálarc viselésére kioktatjuk. Az egyéni élet lehető mentése mellett a főváros és az ország életét is menteni kell, tehát meg kell adni minden körülmények között a közlekedés lehetőségét. A rendes élet közlekedésének a biztosítása, a két nagy északi városrész közvetlen érintkezésének a beállításit, a fővárostól északra fekvő dunántúli és inneni vidékek közvetlen kapcsolatának a lehetősége és az esetleg megnehezülő viszonyok között is a Duna két partjának egymással való közvetlen érintkezése lehetőségének a kiépítése adták azt a gondolatot, hogy az Óbuda—Hungária körúti híd helyett Óbuda— Hungária körúti alagút építését javasoljam. Az illetékesek nem értették meg a szándékomat és a közlekedés nehézségét látták a szerintük egyedül lehetséges megoldásban, az alagútba liften való leszállásban. Később a vasgyárak foglalkoztatása is inkább a híd mellé állította az ügygyei foglalkozókat. Azután a Vízmüvek kibővítésével kapcsolatban tervezett álagútak körüli bajok hallgattatták el e nagy gondolat támogatóit. Én azonban az eszmét el nem ejtettem, csak vártam. A Vízművek alagútja épül, sőt most várakozáson ielüli gyorsasággal halad a munka előre. És ez igazolt engem, aki fanatikus hittel sürgettem ennél a Magyarországon első munkánál a résztvevő összes mérnököket minden tehetségük és találékonyságuk, szorgalmuk és munkájuk együttes megfeszített igénybevételére, hogy szégyenben ne maradjanak. Mert hogy a Duna alatt lehet alagútat építeni, ha ennél nagyobb folyók alatt lehetett, az előttem nem volt kétséges. És amikor most, mint a Vízművek választmányának elnöke, örömmel látom, hogy a hosszú vajúdás után az alagút munkája szépen halad előre és ugyanakkor az Óbuda—Hungária körúti híd gondolata irattárba tétetett, újból előállók a gondolattal: össze kell kötni minél előbb a Hungária-körútat Óbudával a Duna alatt megépítendő olyan nagyságú alagút útján, amellyel a személyközlekedés mellett a teherforgalom, autóbusz és villamosjárat is lebonyolítható és úgy kell az alagútat megépíteni, hogy végaknákon át lifttel való közlekedés helyett ineghoszab- bított emelkedő úton elérhető végnyíláson lehessen az alagútból kijönni. Ne mondja senki, hogy nincs pénz. Ha lehet ma arra gondolni, hogy új városháza építtessék ha lehet kölcsönpénzből diszravatalozó építésére gondolni, mert hazánk nagyjai e nélkül nem mernek meghalni, ha ismét kölcsönpénzből lehet dunaparti sétányokat berendezni, hogy a Belvárost végleg megfosszák a közlekedés lehetőségétől, — úgy feltétlenül kell pénznek lenni arra, hogy a méltánytalanul elnyomott Óbuda köz lekcdési lehetőséghez jutván, Budapestnek ezen irányban is a Dunán túl és a bécsi útvonal átmenő összekötője legyen. Meg vagyok róla győ-, ződve, hogy erre a célra sokkal jobb feltételek mellett és könnyebben kapni kölcsönt, mint bárminő más beruházásra, mert ez nem egy kis érdekkör kielégítése, nem egy pár év szolgálata, hanem a főváros közlekedési lehetőségének évszázadokra menő biztosítása béke és háború idejére egyaránt. Nem kell hozzá városrészek lerombolása! Nem kel! a rendkívül költséges feltöltés. Nem kell a pusz títás és a lakosság hajléktalanná té tele. Nem kell a nagy kisajátítás. Csupán komoly elhatározás kell, hogy amit szükségesnek tartottunk a híd építésével, megvalósítsuk a biztosabb alagút építésével . Nem is kerül többe, mint a legjobb hídépítés. Szakértők pontos számítása szerint ezt az igen nagyméretű és a Duna alatt egy kilométer hosz- szú alagútat feltétlenül vastiibingek- kd kell borítani, hogy tartóssága és vízhatlansága jobban biztosíttassék. Ügy itt, mint a Duna két partján azonkívül olyan betonfal-építkezés eszközlendő végig egész az alagút két végnyilásáig, hogy az a legna gyobb erőszaknak is ellen tudjon állni. Az egész építkezés három év alatt megoldható. Nemcsak nagy földmunkát ad, nemcsak nagy beton- építkezés szükséges, de a vastübin geh készítésével a vasgyárak is fog-, lálizoztatva volnának. Ez a munka tehát úgy az ipari munkásoknak, mint a földmunkásoknak, kublkosolrelégítő beruházás. Alkalmat adnánk legjobb mérnökeinknek a munkára és a nyilvános versenytárgyalás útján kiadandó nagy építkezés módot adna a legjobb szakembereknek a nemes versenyre. Most, amikor mindenki re-i formokra gondol, mindenki beruházási munkát sürget, mindenki a gazdasági kérdések megoldását kívánja, nem lehet különb kérdést hozni a gazdasága nagyasztal terítékére. A gazdasági élet felfelé ten dálo iránya fogja megmutatni, hogy vezetőink megértik e a nagy gondolatot és látják-e a fejlődés irányát? Előttem a részletkérdés is világos, a pénzügyi megoldás is biztos. És ha az arra hivatottak kívánnak az üggyel foglalkozni, örömömre szolgál, ha rendelkezésükre állhatok. Levéltári célkitűzések Beszélgetés Budó Jusztin dr.-ral, Budapest kiváló és nagytudásu uj főlevéltárosával — Az Uj Budapest tudósítójától. — Gárdonyi Albert dr. egyetemi profesz- szor, Budapest fölevéltárosia örökébe eddigi helyettese került Budó Jusztin dr. személyében. Az alig ötven esztendős új főlevéltáros méltó utódja lesz elődjének: elsőrendű szaktekintély a levéltári tudomány terén, éppenúgy a magyar-országi és fővárosa kegyúri jogban. Az Uj Budapest munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Budó Jusztin dr. főiévé!Pirossal, aki a következő prog- ranmmyilatkozaitot tette munkatársunknak: —- Ha pro grammot kérnek telem, min- ! ctenekelött két dolog jut eszembe. Minda- I kette igen-igen jó figyelmeztetés. Az együk szerint vigyázni kell. 'hogy reánk ne olvashassa valaki: Sunt verba et voces, praetereaque nihil, osalc szó és hang, azonfelül semmi: a másik pedig arra int, hogy úgy is lehet programmot adni. hogy plus Sonett., qumi valet, többet, hangzik, mint amennyit ér. Tisztában lévén ezzel, mit mondhatnék valami olyat, ami pozitívum? Az a tudományos meggyőződésem. hogy .mint a székesfőváros főlevél- táiosa legjobban teszem, ha szigorúan ragaszkodom Bél Mátyás Adparatus ad históriám Hungáriáé, című munkájában olvasható mottóhoz: Pátriám prodere ne- scelus contra, cum possis, nolle illustrere, a hazát, elárulni gaztett, de bűn az is, ha nem világítod meg, bár megteheted. Ehhez képest úgy kell sáfárkodnom a reám bízott pótolhatatlan értékű írásos kincsekkel, hogy mindenki, áld aki erre képességet érez magában és megteheti, könnyű szerrel hozzájuk' juthasson a főváros, a mi szűkebb hazánk, múltjának megvilágítása és általában a tudományos kutatás előmozdítása céljából. A rendszeres helytörténeti kutatás mégis oda fog vezetni, hogy előbb-utöbb létrejön Budapest, teljes és átfogó ok-nyomozó története. A magam részéről ezt teljes mértékben siettetni fogom. — Lévén azonban a levéltár a német tudósok meghatározása szerint: „ein historisches und juristisches Zeughaus‘% rajtia leszek, hogy a közigazgatás érdekei se szenvedjenek csorbát. Sőt. itt az eddiginél gyorsabb tempót kívánok' meghonosítani. Van azonban egv fontos pos- tulatum és ez az, hogy ami írat, vagy ok- máíny iá hatályos szabályrend-elat sze- íint a levéltárba való, az tényleg idejében ide is kerüljön. Csak így kerülhető el az a késleltető és módfelett bosszantó helyzet, hogy sürg’ős szükség esetén is előbb azt kell eltalálni, hogy mélyüli referens fiókjában lehet a keiesve-kereseit akta vagy fontos jogokat és kötelezettségeket tartalmazó okmány. Itt, ezen a téren a polgármester ur erélyes közbenjárására, lesz szükség'. A fent említett, tudós kutató mondotta, hogy a történeti vagy jogforrás (írat, okmány) nem arra való, hogy dm lateat in seriniis, hogy sokáig’ rejtve marajon a szekrényekben. Küldje le idejében az adminisztráció ezeket a dokumentumokat oda. ahol keresni szokták őket: a levéltárba. Befejezésül néhai gróf Klebersberg Kuno kultuszminiszter szavai jutnak eszembe: „Azt tapasztaltam, hogy nem egyszer félreértették azt, hogy mit nevezek én „tudományos munka''-nak. Azt hitték, hogy én csak kutatásra, cikkek és könyvek írására g*oudolok. Korántsem. Én a levéltárban, könyvtárban és múzeumban folyó belső szakmunkát is kifejezetten tudományos munkának tekintem“. — Még egyet! Senki fiának, főleg azonban a programmadónak nem szabad félre tennie a szép szavakat okker, amikor konkrét esetekről van szó! 'gyike a legjobb szabóknak a Belvárosban. Készít f ino m, tiszta gyapjú szövetekből kifogástalan ruhákat, a legkényesebb igényeknek megfelelően. (A legcsekélyebb hibával nem kell átvenni.) Előleg nem szükséges. Ára : 140 pengő NÉGER IV. Tiírr István-u. 4 Telefon: 811-----93. (H ungária szállóval szemben) Ha vas Gyula kefe- és ecetgyáros Aranykoszorus master Gyár: VII., Rúzsa-utca 20. szám. Telefon 30-2-45.-------------;
