Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-09 / 10. szám

1935. március 9. UJkBUDAPEST A szanálás csőéire Ki keli Éyajiáani as ablakon a tiszt­viselőket rémítő sxanálási javaslatokat í — Az Uj Budapest tudósítójától. — A képvisdőház feloszlatása és az új választások kiírása sok tekintet­ben a városházi élet alakulására is befolyást gyakorol. Hogy ez a tétel mennyire fönnáll, bizonyítja egy­részt az új fővárosi lákbérszabály- zat megvitatására összehívott szó ciálpolitikai szakbizottságnak, de méginkább a szanálási előterjeszté­sek letárgyalására összehívott 17-es bizottság ülésének az elhalasztása. Úgy látszik, hogy mindaddig, amíg a választások le nem zajlanak, na gyobb horderejű elhatározásokra nem kerül sor a városházán. A vá­rosházi adminisztráció a folyó ügyek elintézésére fog szorítkozni és kizárólag olyan természetű elő­terjesztéseknek a kidolgozásával fog foglalkozni, amelyek távolról sem hozhatók összefüggésbe a vá­lasztásokkal és általában az or szét gos politikai helyzettel. Nemcsak a városházi tisztviselői kar, hanem a főváros közönsége is érdeklődéssel várja: mi lesz a sorsuk azoknak a szanálási előterjesztéseknek, ame­lyek a pénzügyi helyzet megjavítá­sának ürügye alatt a tisztviselői fi­zetések csökkentését és a különböző kedvezmények megvonását tűzték ki célul? l*etrovácsz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akit ebben az ügyben megkér­ronács Gyulát 'meleghangulatú tár­sasvacsora keretében ünnepelte a székesfőváros tisztviselői kara, a Mária-iutcai tisztviselő kaszinóban. A vacsorán közel százan vettek részt, a tanácsnoki karból megjelent K i- r ál y Kálmán — aki 21 esztendőn keresztül hivatali főnöke volt az ün­nepellnek — Kovácsházy Vilmos, F el ka y Ferenc, Búd ó Jusztin dr. főtitkár. Számos tisztviselő volt még ott. Sipőcz főpolgármester bensősé­ges hangú üdvözlő levelet intézett a jubileum alkalmából Veronács Gyulá­hoz, amelyben arra kérte őt, hogy a reábízott teendőket továbbra is az­zal a lelkiismeretes pontossággal és részrehajlatlansággal intézze el a fő­város boldogulás érdekében, amely­ről az elmúlt huszonöt esztendő alatt oly gyakran tanúbizonyságot tett. A főpolgármester üdvözlő iratát lelkes Éljenzés közben C sanád y Gusz­táv dr. tanácsjegyző, a iőpolgármesi téri hivatal vezetője olvasta fel. A jubilánst több szónok üdvözölte, va­lamennyien megemlékeztek a kitűnő tisztviselő jelentős érdemeiről. A SZAKBIZOTTSÁGOK most tár­gyalják az út- és csatornaépítési iigy osztály azon előterjesztését, hogy amíg a Tabán végleges szabályo­zási terve megállapítást nyer, a fővárosi kertészet munkásaival át­menetileg parkosítsák a határ­útok közé eső több, mint 150 ezer négyzetméter területet. Abból az alkalomból, hogy angolpark-sze- rti kiképzést nyer Mór bit z er Dezső szakszerű irányítása mellett ideiglenesen a Tabán, felelevenítjük deztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A 17-es bizottság csütörtökre összehívott ülésének az elhalasztá­sa nemcsak azt jelenti, hogy a kép­viselőház felosztásával és az új vá­lasztások kiírásával kapcsolatosan nagy az elfoglaltság az országgyű­lési képviselőválasztásokon is el­foglalt pártokban, hanem egvéb és pedig jelentős tárgyi okokat is ke­resni kell a szanálási előterjeszté­sek megvitatásának elhalasztásában. Nekem egyénileg az a • meggyőző­désem, hogy a szanálási bizottság ülésének az elhalasztása a szanálási tör­vény végrehajtását illetően egészen új korszaknak a kezde­tét jelenti. Úgy értem ezt, h’ogy a 17-es bizott­ságnak a jövőben egyáltalán nem lesz semmiféle szerepe, egyszerűen azért, mert ezek a mondva csinált szanálási problémák többé egyál­talán nem is térnek vissza. Valljuk meg őszintén, hogy többé-kevésblbé erőszakolt játékhoz hasonlított a szanálás eddigi menete is. Úgy a kormányzópártok, mint az ellenzéki pártok vezetőinek a körében is ál­talános volt az a vélemény, hogy a városházán nincs szükség semmiféle szanálásra. — A 17-ies bizottságnak nézetem szerint most már csak egyetlen fel­azt az időközben jobblétre szende- rült törvényhatósági tanácsülésen felvetődött elgondolást, amelynek Lamotte alpolgármester, akkor még tanácsnok, volt a szerzője. — Abban az időben — három esz­tendővel ezelőtt — voltak még naiv ist ák, akik azt hitték és hirdették, hogy egy két hónap múl- va meg fog indulni a nagy tabáni közmunka, amelyre már a megfele­lő kölcsönt is megszavazta az ipari Munkaszervező Intézet. Jöttek azonban a különféle ellentmondások, amelyeknek végeredményben — ezí őszintén be kell vallani — az idő igazat adott (mert ma már minden­ről beszélünk, csak arról nem, hogy villatelkekké kell parcellázni a Ta­bánt). Folyt, folydogált a törvényhatósá­gi tanácsban a többórás vita a Ta bán jövőjéről. A pártok annyira összecsaptak a szavazásokat meg­előzően, hogy bizony az ülést is fel kellett függesztem Az egyik ilyen szavazást megelőző szünetben La-< motte általános figyelem közepette fejtette ki a maga okos és valóban gyakorlati elgondolását. — A Tabánnal azt kell csinálni, — mondotta Lamotte — hogy semmit sem kell csinálni! A főváros elég inségmunkást segélyez, hogy azok felhasználásával facsemetékkel ül­tesse tele a lerombolásra ítélt Ta bánt. Minden lebontott ház helyére három facsemetét kell azonnal ül tetni. — Tizenöt esztendő múlva, — mert akkora még mindig nem lesz megoldva a tabáni probléma — a fölött kell döntenie majd a főváros­nak, hogy kivágja-e a sűrű tabáni erdőt, vagy meghagyja-e azt üde, zöld szigetnek a város köze­pén ... adata lehet és pedig az, hogy ki­mondja saját szükségtelenségét és feloszlását. Úgy is be lehetne állí­tani ezt a kérdést, hogy a kormány a választásokra való tekintettel nem szorgalmazza többé azoknak a szanálási ielőterjesztéseknek a megvitatását, amelyeket még néhai Borvendég főpolgármester készített. Ez a beállítás azonban nem volna sem lojális, se mtárgyilagos. Sem a kereszténypárt, sem pedig az ellenzék nem lett volna haj­landó hozzájárulni a tisztviselői fizetések csökkentéséhez és a különböző kedvezményeknek a megvonásához és így a kor­mány a főpolgármester útján volna kénytelen ezeket a sza­nálási rendeleteket kiadni és végrehajtani. A megelőző belügyminiszternek ta­lán szándékában állott ezeknek a szanálási terveknek erőszakos úton való megvalósítása, az új belügyminisztert azonban már egyáltalán nem kötik azok az elgondolások, amelyek előd­jét szinte mániákusan foglalkoz­tatták. Kozma Miklós, az új belügyminisz­ter, elvégre is fővárosi ember, akit nem köt semmiféle Ígéret és legfő­képpen nem hajt a néhai Borvendég főpolgármester által kidolgozott szanálási rendelettervezetek végre­hajtásának a vágya. — Úgy gondolom, hogy Sipőcz főpolgármester és Szen- dy polgármester meg fogják magyarázni az új belügyminisz­ternek a szanálási művelet vég­rehajtásának íölöslegességét és a belügyminiszter a főpolgárme- tertől, valamint a polgármester­től kapott felvilágosítások alap­ján kihajítja az ablakon azokat a játékszereket, amelyeket hó­napok óta ijesztő mumusként mutogatnak a megrémült tiszt­viselői karnak. A főváros új költségvetése deficit- mentes, komoly hiány nélkül fog zárulni az 1934. évi zárószámadás is, ezek mind bizonyítékok lesznek a kormány előtt abban az értelem­ben, hogy szanálásra szükség nincs és ha volna is olyan szanálási ter­mészetű előterjesztés, aminek aíz elfogadásával a főváros pénzügyi és háztartási helyzetét meg lehet javítani, akkor ennek az előterjesz­tésnek vagy szanálási tervnek a le- tárgyalását nyugodtan rá lehet bíz­ni az autonómia szerveire. Ismétlem: bizonyosra veszem, hogy a szaná­lási bizottság összehívására többé egyáltalán nem kerül sor, mert a kormány maga is feleslegesnek fog­ja ítélni a szanálási játék folytatá­sát. Megemlítettük azokat a híreket is, amelyek szerint számolni lehet a törvényhatósági bizottság feloszla fásával. Petrovácz Gyula a követke­zőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a kormány a törvényhatósági bizottság felosz­latására határozná el magát. „MATADOR“ borotvapenge darab „MATADOR“ borotvapenge kiváló vékony acélból és 1 mintarud illatos „AN­TÓNIA“ borotvaszappan összesen fillér Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Lotz-terem) píitm nsGi áruház A mai szituációban, amikor a kormányzat és a városházi kor­mányzó pártok között harmoni­kus együttműködésnek a felté­telei minden vonalon biztosítva vannak, semmi értelme sem volna a tövényhatósági bizott­ság feloszlatásának. Sem célja, sem oka nincsen, ami a feloszlatást igazolná. A főváros megtartja a törvényeket, eleget tesz a kormányrendeleteknek, így tehát a törvényhatósági bizottság közeli feloszlatásáról szóló híreknek csak újdonságkeresés lehet a ma gyarázatuk. Ezek a hírek nyilván abból az elgondolásból táplálkoz­nak, hogy az országgyűlés váratlan feloszlatása politikai okokból szük­ségessé teszi a törvényhatósági bi­zottság feloszlatását is. Ez tévedés. A törvényhatósági bizottság felosz­latásához továbbra is nyomós okok­ra van szükség, amelyeket taxatíve felsorol a fővárosi törvény. A törvényhatósági bizottság nem munkaképtelen, nem alkal­matlan az ügyek vitelére és nem dönti anyagi romlásba a főváros polgárságát. Mivel pedig ezek az esetek nem forognak fenn, a feloszlatásra nem lehet elfogadható okot találni. Az új fővárosi törvénynek van egy sza­kasza, amely a bizottsági tagok számának 150 ről 108-ra való csök­kentéséről intézkedik. Ebbe a sza­kaszba bele lehet kapaszkodnia an­nak, aki minden áron föl akarja osz­latni a törvényhatósági bizottságot. A leszállítás azonban bekövet- kezhetik az új választások ki írása után is, mivel pedig né­zetem szerint másfél éven be­lül újabb országgyűlési képvi­selőválasztásra kerül a sor, er­re a másfél évre semmi értelme sem volna a mai közgyűlés fel­oszlatásának. Petrovácz Gyulának ez a nyilat­kozata részletesen megvilágítja az új városházi helyzetet és feleletet ad azokra a kérdésekre, amelyek az országgyűlés feloszlatása és a képviselőválasztás'ok kiírása követ-' keztében elénk merednek.

Next

/
Thumbnails
Contents