Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-09 / 10. szám
1935. március 9. UJkBUDAPEST A szanálás csőéire Ki keli Éyajiáani as ablakon a tisztviselőket rémítő sxanálási javaslatokat í — Az Uj Budapest tudósítójától. — A képvisdőház feloszlatása és az új választások kiírása sok tekintetben a városházi élet alakulására is befolyást gyakorol. Hogy ez a tétel mennyire fönnáll, bizonyítja egyrészt az új fővárosi lákbérszabály- zat megvitatására összehívott szó ciálpolitikai szakbizottságnak, de méginkább a szanálási előterjesztések letárgyalására összehívott 17-es bizottság ülésének az elhalasztása. Úgy látszik, hogy mindaddig, amíg a választások le nem zajlanak, na gyobb horderejű elhatározásokra nem kerül sor a városházán. A városházi adminisztráció a folyó ügyek elintézésére fog szorítkozni és kizárólag olyan természetű előterjesztéseknek a kidolgozásával fog foglalkozni, amelyek távolról sem hozhatók összefüggésbe a választásokkal és általában az or szét gos politikai helyzettel. Nemcsak a városházi tisztviselői kar, hanem a főváros közönsége is érdeklődéssel várja: mi lesz a sorsuk azoknak a szanálási előterjesztéseknek, amelyek a pénzügyi helyzet megjavításának ürügye alatt a tisztviselői fizetések csökkentését és a különböző kedvezmények megvonását tűzték ki célul? l*etrovácsz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akit ebben az ügyben megkérronács Gyulát 'meleghangulatú társasvacsora keretében ünnepelte a székesfőváros tisztviselői kara, a Mária-iutcai tisztviselő kaszinóban. A vacsorán közel százan vettek részt, a tanácsnoki karból megjelent K i- r ál y Kálmán — aki 21 esztendőn keresztül hivatali főnöke volt az ünnepellnek — Kovácsházy Vilmos, F el ka y Ferenc, Búd ó Jusztin dr. főtitkár. Számos tisztviselő volt még ott. Sipőcz főpolgármester bensőséges hangú üdvözlő levelet intézett a jubileum alkalmából Veronács Gyulához, amelyben arra kérte őt, hogy a reábízott teendőket továbbra is azzal a lelkiismeretes pontossággal és részrehajlatlansággal intézze el a főváros boldogulás érdekében, amelyről az elmúlt huszonöt esztendő alatt oly gyakran tanúbizonyságot tett. A főpolgármester üdvözlő iratát lelkes Éljenzés közben C sanád y Gusztáv dr. tanácsjegyző, a iőpolgármesi téri hivatal vezetője olvasta fel. A jubilánst több szónok üdvözölte, valamennyien megemlékeztek a kitűnő tisztviselő jelentős érdemeiről. A SZAKBIZOTTSÁGOK most tárgyalják az út- és csatornaépítési iigy osztály azon előterjesztését, hogy amíg a Tabán végleges szabályozási terve megállapítást nyer, a fővárosi kertészet munkásaival átmenetileg parkosítsák a határútok közé eső több, mint 150 ezer négyzetméter területet. Abból az alkalomból, hogy angolpark-sze- rti kiképzést nyer Mór bit z er Dezső szakszerű irányítása mellett ideiglenesen a Tabán, felelevenítjük deztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A 17-es bizottság csütörtökre összehívott ülésének az elhalasztása nemcsak azt jelenti, hogy a képviselőház felosztásával és az új választások kiírásával kapcsolatosan nagy az elfoglaltság az országgyűlési képviselőválasztásokon is elfoglalt pártokban, hanem egvéb és pedig jelentős tárgyi okokat is keresni kell a szanálási előterjesztések megvitatásának elhalasztásában. Nekem egyénileg az a • meggyőződésem, hogy a szanálási bizottság ülésének az elhalasztása a szanálási törvény végrehajtását illetően egészen új korszaknak a kezdetét jelenti. Úgy értem ezt, h’ogy a 17-es bizottságnak a jövőben egyáltalán nem lesz semmiféle szerepe, egyszerűen azért, mert ezek a mondva csinált szanálási problémák többé egyáltalán nem is térnek vissza. Valljuk meg őszintén, hogy többé-kevésblbé erőszakolt játékhoz hasonlított a szanálás eddigi menete is. Úgy a kormányzópártok, mint az ellenzéki pártok vezetőinek a körében is általános volt az a vélemény, hogy a városházán nincs szükség semmiféle szanálásra. — A 17-ies bizottságnak nézetem szerint most már csak egyetlen felazt az időközben jobblétre szende- rült törvényhatósági tanácsülésen felvetődött elgondolást, amelynek Lamotte alpolgármester, akkor még tanácsnok, volt a szerzője. — Abban az időben — három esztendővel ezelőtt — voltak még naiv ist ák, akik azt hitték és hirdették, hogy egy két hónap múl- va meg fog indulni a nagy tabáni közmunka, amelyre már a megfelelő kölcsönt is megszavazta az ipari Munkaszervező Intézet. Jöttek azonban a különféle ellentmondások, amelyeknek végeredményben — ezí őszintén be kell vallani — az idő igazat adott (mert ma már mindenről beszélünk, csak arról nem, hogy villatelkekké kell parcellázni a Tabánt). Folyt, folydogált a törvényhatósági tanácsban a többórás vita a Ta bán jövőjéről. A pártok annyira összecsaptak a szavazásokat megelőzően, hogy bizony az ülést is fel kellett függesztem Az egyik ilyen szavazást megelőző szünetben La-< motte általános figyelem közepette fejtette ki a maga okos és valóban gyakorlati elgondolását. — A Tabánnal azt kell csinálni, — mondotta Lamotte — hogy semmit sem kell csinálni! A főváros elég inségmunkást segélyez, hogy azok felhasználásával facsemetékkel ültesse tele a lerombolásra ítélt Ta bánt. Minden lebontott ház helyére három facsemetét kell azonnal ül tetni. — Tizenöt esztendő múlva, — mert akkora még mindig nem lesz megoldva a tabáni probléma — a fölött kell döntenie majd a fővárosnak, hogy kivágja-e a sűrű tabáni erdőt, vagy meghagyja-e azt üde, zöld szigetnek a város közepén ... adata lehet és pedig az, hogy kimondja saját szükségtelenségét és feloszlását. Úgy is be lehetne állítani ezt a kérdést, hogy a kormány a választásokra való tekintettel nem szorgalmazza többé azoknak a szanálási ielőterjesztéseknek a megvitatását, amelyeket még néhai Borvendég főpolgármester készített. Ez a beállítás azonban nem volna sem lojális, se mtárgyilagos. Sem a kereszténypárt, sem pedig az ellenzék nem lett volna hajlandó hozzájárulni a tisztviselői fizetések csökkentéséhez és a különböző kedvezményeknek a megvonásához és így a kormány a főpolgármester útján volna kénytelen ezeket a szanálási rendeleteket kiadni és végrehajtani. A megelőző belügyminiszternek talán szándékában állott ezeknek a szanálási terveknek erőszakos úton való megvalósítása, az új belügyminisztert azonban már egyáltalán nem kötik azok az elgondolások, amelyek elődjét szinte mániákusan foglalkoztatták. Kozma Miklós, az új belügyminiszter, elvégre is fővárosi ember, akit nem köt semmiféle Ígéret és legfőképpen nem hajt a néhai Borvendég főpolgármester által kidolgozott szanálási rendelettervezetek végrehajtásának a vágya. — Úgy gondolom, hogy Sipőcz főpolgármester és Szen- dy polgármester meg fogják magyarázni az új belügyminiszternek a szanálási művelet végrehajtásának íölöslegességét és a belügyminiszter a főpolgárme- tertől, valamint a polgármestertől kapott felvilágosítások alapján kihajítja az ablakon azokat a játékszereket, amelyeket hónapok óta ijesztő mumusként mutogatnak a megrémült tisztviselői karnak. A főváros új költségvetése deficit- mentes, komoly hiány nélkül fog zárulni az 1934. évi zárószámadás is, ezek mind bizonyítékok lesznek a kormány előtt abban az értelemben, hogy szanálásra szükség nincs és ha volna is olyan szanálási természetű előterjesztés, aminek aíz elfogadásával a főváros pénzügyi és háztartási helyzetét meg lehet javítani, akkor ennek az előterjesztésnek vagy szanálási tervnek a le- tárgyalását nyugodtan rá lehet bízni az autonómia szerveire. Ismétlem: bizonyosra veszem, hogy a szanálási bizottság összehívására többé egyáltalán nem kerül sor, mert a kormány maga is feleslegesnek fogja ítélni a szanálási játék folytatását. Megemlítettük azokat a híreket is, amelyek szerint számolni lehet a törvényhatósági bizottság feloszla fásával. Petrovácz Gyula a következőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a kormány a törvényhatósági bizottság feloszlatására határozná el magát. „MATADOR“ borotvapenge darab „MATADOR“ borotvapenge kiváló vékony acélból és 1 mintarud illatos „ANTÓNIA“ borotvaszappan összesen fillér Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Lotz-terem) píitm nsGi áruház A mai szituációban, amikor a kormányzat és a városházi kormányzó pártok között harmonikus együttműködésnek a feltételei minden vonalon biztosítva vannak, semmi értelme sem volna a tövényhatósági bizottság feloszlatásának. Sem célja, sem oka nincsen, ami a feloszlatást igazolná. A főváros megtartja a törvényeket, eleget tesz a kormányrendeleteknek, így tehát a törvényhatósági bizottság közeli feloszlatásáról szóló híreknek csak újdonságkeresés lehet a ma gyarázatuk. Ezek a hírek nyilván abból az elgondolásból táplálkoznak, hogy az országgyűlés váratlan feloszlatása politikai okokból szükségessé teszi a törvényhatósági bizottság feloszlatását is. Ez tévedés. A törvényhatósági bizottság feloszlatásához továbbra is nyomós okokra van szükség, amelyeket taxatíve felsorol a fővárosi törvény. A törvényhatósági bizottság nem munkaképtelen, nem alkalmatlan az ügyek vitelére és nem dönti anyagi romlásba a főváros polgárságát. Mivel pedig ezek az esetek nem forognak fenn, a feloszlatásra nem lehet elfogadható okot találni. Az új fővárosi törvénynek van egy szakasza, amely a bizottsági tagok számának 150 ről 108-ra való csökkentéséről intézkedik. Ebbe a szakaszba bele lehet kapaszkodnia annak, aki minden áron föl akarja oszlatni a törvényhatósági bizottságot. A leszállítás azonban bekövet- kezhetik az új választások ki írása után is, mivel pedig nézetem szerint másfél éven belül újabb országgyűlési képviselőválasztásra kerül a sor, erre a másfél évre semmi értelme sem volna a mai közgyűlés feloszlatásának. Petrovácz Gyulának ez a nyilatkozata részletesen megvilágítja az új városházi helyzetet és feleletet ad azokra a kérdésekre, amelyek az országgyűlés feloszlatása és a képviselőválasztás'ok kiírása követ-' keztében elénk merednek.
