Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-02 / 9. szám
XIII. évfolyam 9. szám Budapest, 1935. március 2 Elöfiseeiésl árak: gjjj: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... S3 pengő Egyes szám ára 60 fillér ií FELELŐS SZERKESZTŐ : D O U Y AN0OR |§ Szerkesztőség és kiadóhivatal: áfL Budapest, IV., Kaas Ivor-ulco 9. 13=? Telefon: 82^8^23. i| Posiatakarékp. csekkszámla 30.913. Ki akarja csökkenteni a tisztviselői illetményeket? Peírovácz Gyula észrevételei és aggodalmai JEgy adtával íöbb ? írta: MÜCtEU /S/WT/SL Szeretném hinni, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának azon közgyűlési határozata, amelyben az építkezések megindítása mellett foglalt állást, nem csupán annyit jelent, hogy egy aktával több van a városházán és a minisztériumokban. Ebben az ügyben felírt már a magas kormányhoz a közigazgatási bizottság, de külön a polgármester is: most ime, Budapest parlamentje, az ország első törvényhatásága, sürgeti a régebbi feliratok elintézését! Hiszem, hogy ez az akta rövidesen megszűnik, élő valósággá válik, mert kétségtelen, hogy ezt a megmozdulást, a főváros polgárságának ezt az egyhangú megnyilatkozását nem lehet egyetlen minisztériumnak sem bürokratikus aktacsomóként kezelnie! Az Uj Budapest vezető helye természetszerűen nem alkalmas arra, hogy részletekbe menően ismételjem azt, amit a közgyűlésen amúgy is elmondottam. Itt csak annak kijelentését tartom szükségesnek, amit más szavakkal olyan pregnánsan fejezett ki Lamotte alpolgármester közgyűlési beköszöntőjében, amikor az ezerágyas menhelyeket állította szembe a füstölgő gyárkéményekkel: minden újabb munkaalkalommal és kereseti lehetőséggel csökkentjük a szociális kiadásokat és a hatóságilag eltartottak számát! Nem kétséges, hogy az új tat árú- zási rendelet annyira komplikált, hogy nemcsak a paragrafusokhoz nem értő mesteremberek és váltakozók, hanem a jogászok is beleka- varodnak abba. Az sem vitás, hogy a múlt esztendei gazdasági fellendülést a helyesen meghozott és okosan értelmezett átalakítási adókedvezmények okozták az építőiparban. Ezt különben részletesen kifejtettem a parlamentben, ahol megfelelő statisztikai adatokkal is igazolni voltam bátor a pénzügyminiszter rosszul informált voltát a lakásbőség tekintetében. Tévedés azonban azt hinni, hogy a főváros teljesen megfelel kötelességének, amikor a törvényhatósági bizottság ezt a feliratot külön stafétával eljuttatja a magas kormányzathoz. A főváros kölcsönt kap, de a folyó bevételekből is éppen elég lehetőség mutatkozik az iniciativa számára, hogy a milliós főváros jó példával járjon elől a közmunkák megindítását illetően. E tekintetben — amint azt épen az Uj Budapestben fejtettem ki Szendy Károly polgármesteri expozéjának kritikája kapcsán, — nagyon sok jót várok az ö energiájától, szorgalmától, kezdeményező tehetségétől. Ez lesz az igazi szanálás, és nem az, amely a fizetések leszállításával az életlehetőségek további megszűkítését fogja előidézni! — Az Uj Budapest tudósítójától.— A városházi érdeklődés középpontjában ma kizárólag a különböző szanálási rendeletek előkészítése áll. Ez a kérdés ugyanis rendkívül közelről érinti nemcsak a városházi tisztviselői kart, hanem a főváros közönségének legszélesebb rétegeit is, mert nemcsak a tisztviselői kedvezmények megszüntetéséről van itt szó, hanem például olyan nagy horderejű problémák megoldásának az előkészítéséről is, mint amilyen nagy horderejűnek nevezhető a villamosú a villany- és gáztarifának a megváltoztatása. Az új fővárosi törvény megadja ugyan Sipö\cz Jenő főpolgármesternek azt a jogot, hogy a különböző szanálási rejndeleteket a maga hatáskörében minden más véleménynek a mellőzésével kibocsáthassa, Sipöfiz főipolgármester azonban már többízben is kijelentette, hogy a szanálási műveletet az autonómiával karöltve óhajtja végrehajtani. Ilyen körülmények között kétségkívül erőé, súllyal esik latba a Keresztény Községi Párt vezetőinek a véleménye. Ebben az ügyben P>eírovácx Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Az új fővárosi törvény, — mi- d)őn megadja a főpolgármesternek azt a jogot, hogy saját hatáskörében intézkedjék, ugyanakkor — előírja, hogy a szanálási rendeletek kibocsátása előtt meg kell hallgatni a szanálási művelet ellenőrzésére hívatott 17-es bizottság tagjainak a véleményét. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a főváros vezetősége és elsősorban Sipőcz Jenő főpolgármester a nem nagy jelentőségű előterjesztéseket is bemutatja a 17-es bizottságnak, amennyiben ezek az előterjesztések bármiféle kapcsolatban 'állanak a szanálással. A legutóbbi ülésen kevésbbé jelentős kérdéseket tárgyaltunk, úgy tudom, hogy a szanálási bizottság legközelebbi ülésén, — aminek ösz- szehívása most már egészen rövid idő alatt sorra kerül, — igen nagy- jelentőségű és elvi szempontból is fontosaknak mondható szanálási előterjesztések kerülnek elénk. E szanálási előterjesztések közül a legtöbb a városházi és üzemi tisztviselői kart érinti, de van olyan szanálási előterjesztés is, amely a főváros egész közönségére vonatkozik. Ilyen például a HÉV-tarifának a leszállítása és ezzel kapcsola- íaíosan az egységes közlekedési rendnek az életbeléptetése. A Keresztény Községi Párt a legélesebben ellenezte annakidején a HÉV megváltását. Sajnos az idő bennünket igazolt. Kiderül ugyanis, hogy a HÉV- tarifának a leszállítása erősen lerontja a Beszkárt pénzügyi helyzetét, amely egyébként sem mondható stabilnak. A Beszkárt igazgatósága legutóbb arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyesli a HÉV-tarifa leszállítását, de ez csak akkor vihető keresztül, ha a bevételi kiesés ellen- súlyozására 24 fillérről 26 fillérre emelheti fel 'az átszállójegyeknelq az árát. Ez azt jelenti, hogy a HÉV megváltását most az átszállójegyek árának a felemelésével kell a főváros közönségnek megfizetnie. Nekem egyénileg az a véleményem, hogy Budapest főváros politikai határain belül egyetlen fillérrel sem szabad felemelni a villamos átszállójegyeknek az árát, ellenben — ha már ez elkerülhetetlen — 24 fillérről nem 26, hanem 28 fillérre emelném az olyan Beszkárt átszállójegyeknek az árát, amelyeket Budapest politikai határain kívüli területen váltanak meg. — Ez azt jelenti, hogy nézetem szerint akkor jár el helyesen a Beszkárt:, ha a pestkörnyéki városokból vagy községekből Budapestre vagy Budapesten át más Pestkörnyéki városba utazó közönségnek a jegyeit drágítja meg, ami szerintem ezért indokolt, mert Budapest székesfővárosnak nem kötelessége a pestkörnyéki közlekedésnek az ellátása. Mielőtt valami félreértés támadna, ki kell jelentenem, hogy ez a drágítás nem vonatkozhatik a kora reggeli órákban munkahelyeikre utazó munkásokra, akik egyébként is munkás hetijegyekkel utaznak, amelyeknek az árát nem szabad felemelni. Ez a kérdés egyébként előreláthatóan élénk vita tárgya lesz a 17-es bizottságban, amely tulajdonképen a közlekedési problémák egész komplexumával kénytelen lesz foglalkozni. — Ami a többi szanálási előterjesztéseket illeti, mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a főváros vezetőségének egyetlen tagja sem akarja a tisztviselői fizetéseket csökkenteni, vagy a természetbeni járandóságokat megvonni. Sem Sipőcz Jenő, a szanáló főpolgármester, sem Szendy Károly polgármester nem óhajtanak olyan rendelkezéseket kiadni, amelyek a városházi tisztviselők vagy üzemi alkalmazottak jövedelmeit érintik. Úgy tudom, hogy a 17-es bizottságban képviselt városházi pártok vezetői sem hívei a fizetéscsökkentéseknek. Annyi bizonyos, hogy a 17- es bizottság sohasem fogja hozzájárulását adni olyan szanálási rendeleteknek a végrehajtásához, amelyek a tisztviselői fizetéseket és mellékjárandóságokat lefaragják. — Az ilyen természetű szanálási előterjesztéseknek nem a főpolgármester, nem a polgármester és nem a székesfővárosi autonómia a szülőapja, hanem a belügyi kormányzathoz tartozó úgynevezett miniszteriális tényezőknek az óhaja. Az üzemeknél kétségkívül vannak elvétve lefaragnivalók, különösen egy-egy kivételes szerződéssel rendelkező főtisztviselőnek az illetményeinél volna szanálni való. Ez azonban nem tesz ki egy százaléknál többet. Sohasem fogunk abnormálisán magas fizetéseket védelmezni. Arról azonban szó sem lehet, hogy egzisztenciákat fenyegető rendelkezések végrehajtásához hozzájáruljunk. Mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk a belügyminiszter költségvetési leiratát, mert bizonyosra vesszük, hogy ebben a leiratban a belügyminiszter úr lefekteti azokat az alapelveket, amelyeket a szanálási művelet végrehajtásánál figyelembe vétetni óhajt. A költségvetés- jóváhagyásáról intézkedő belügyminiszteri leiratnak még ezen a héten meg kell érkeznie, mert ha március elseje előtt a költségvetés jóváhagyásáról a belügyminiszter nem intézkedik, akkor az automatikusan jóváhagy ottnak tekinthető. — A magam részéről szükségesnek tartom még felhívni az illetékes városházi tényezők figyelmét
