Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-09 / 6. szám

4 simHSUiiv^i—%m ....... UJpE UBAPJEST 1935. február 9. Cirkusz és hazafisági * Jakob Busch csárdás! láncoló elefánlfaí a város* gazdasági iicpyöS^lély naiv és *IIIeáíá&ns elRép^elé- seben — Hazafias és nemxeávédlelmt szempontok a JULÜlíöicli truppok Budapestre cteönlése ellen — Az Uj Budapest tudósítójától, —- - Hétfőn délután ül össze a vá­rosgazdasági szakbizottság, hogy foglalkozzon azzal a polgármesteri előterjesztései, amely a Fővárosi Cirkusz bérbeadása ügyében tesz javaslatot az öjnkormiányzati if.óru- moknak. Jelentette az Uj Budapest, hogy az ügyosztály azzal a előter­jesztései, fog a szakbizottságok elé fordulni, hogy Jakob Busch nürnber­gi vállalkozónak juttassák egy esz­tendőre, de további opcióval a cir­kusz bérletét, még pedig az általa felajánlott évi 5 százalékáért a be­vételnek, amely azonban 13.000 pengőnél kevesebb nem lehet. Az ügyosztályi javaslat mellőzni kí­vánja Gautier Henrik francia szár­mazású mülovar ajánlatát, nemkü­lönben az egyetlen magyar ajánlat­tevő: Fényes György ajánlatát is, aki a hat esztendei bérlet elnyeré­se esetén a 7.000 pengő fix béren felül a bruttó bevétel 8.1 százalékát ajánlotta fel. A városgazdasági szakbizottság ülése elé nagy izgalommal néznek úgy szakkörökben, mint a várospo­litika berkeiben. Függetlenül a sze­mélyi kérdésektől, azt a nagy prob­lémát kell megoldania a városgaz­dasági szakbizottságnak és a főváros törvényhatósági bizottságának: le­het és szabad-e a külföldi pályázót előnyben részesíteni a magyar vál­lalkozó felett, elképzelhető-e, hogy amíg tökéjét beigazoló, meg­felelő művészi vezetést garan­táló magyar jelentkező akad, külföldi vállalkozók kezébe jus­son egy, esetleg több eszten­dőre a Fővárosi Cirkusz, amely függetlenül a falai között va­gyont kereső vagy tönkremenő igazgatóktól, mindig bölcsője volt a magyar artistaképzésnek, ahonnan nem egy nemzetközi viszonylatban is elsőrendű ma­gyar artista-karrier indulhatott útnak az évtizedek hosszú so­rán keresztül? Mielőtt a pályázat megbeszélését folytatnók, néhány szóval rá kell mutatnunk arra, ki az a J. Busch, akit most mint világhírű érdekessé­get emlegetnek a városgazdasági ügyosztályban. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a jelenleg a bécsi Renz-cirkuszban működő vándor- cirkuszról néhány ténykörülményt szögezzünk le. A Programm szerint a cirkusz nagy szenzációja a Kali­fák bosszúja című vizi némajáték, amely ezer szenzációt, ezer csodát és ezer színt ígér és talán nyújt is. A szokásos akrobata zsokékon, riff-kabylokon és táncoló zebrán kí­vül a cirkusz primadonnája a het­venöt éves Renz Teréz műlovarnő, aki magasiskolát lovagol. Hogy el ne feledjük, van egyetlen egy magyar vo­natkozása is a Busch-cirkusz- nak: a táncoló elefántok, ame­lyek Jakob Busch zenekarának andalító hangjaira csárdást tán­colnak az ámuló bécsiek előtt. Hogy az egész műsorban egyetlen magydr nevet nem látunk, az a fen­tiek után nem lehet vitás senki előtt. Ezért az előterjesztésért a város- gazdasági ügyosztály felelőssége egyetlen pillanatig sem kétséges. A kötelező objektivitás mesgyéjéről egyetlen pillanatig sem akarunk le­túrni, mégis meg kell állapítanunk, ismételten, amit multheti szá­munkban pontosan leszögeztünk: amíg magyar jelentkező akad, még ha az anyagilag vagy szakértelem tekintetében gyengébb is lenne a külföldi vállalkozónál, lehetetlenség, hogy a magyar ajánlat mellőzésével olyan idegen állampolgárnak juttas­sák a nyomorgó magyar artisták szájától elvett kenyeret, akik a magyar fővárosi természetszerűleg átmeneti állomásnak tekintik, ahol több vagy kevesebb sikerrel ven- szerepeltek és a fődolguk az, hogy a deviza-rendeletek paragra­fusai között való mennél ügye­sebb akrobata-tánccal mentsék ki külföldre azt, ami az itt meg­keresett pengőkből egyáltalán kimenthető. Az ügyosztály hét pecsét alatt őrzött előterjesztéséből sok minden hiányzik. Vagy megkérdezte-e a városgazdasági ügyosztály a Nem­zeti Bankot, mit szól ahoz valuta­védelmi szempontból, hogy öt hóna­pon át külföldi cirkusz működjön Budapesten, amely külföldi cir­kusznak nem lehet célja az, hogy az itt szerzett pengőkön szereplése alatt az ellátásukat biztosítsa, mert ha csupán az lenne a cél, akkor eggyel több az ok arra, hogy ez az abban az esetben éhenkórász társaság ne jöjjön Budapestre. És ami a legfontosabb: megkérdezte-e a városgazdasá­gi ügyosztály a belügyminisz­tériumot, mint legfőbb rendőri hatóságot, kívánatosnak tartja-e a Busch-cirkusz nemzetközi ar­tista társaságának egy tömeg­ben való Budapestre özönlését és huzamosabb ideig való itt- tartózkodását? A közművelődési ügyosztály, mely­nek hatáskörébe tartoznak a kül­földi vendégjátékok, véleményezte-e a Busdi-qirkusz egyelőre a folyó esztendő öt hónapjára, de esetleg évek hosszú tartamára szóló ven­dégszereplését? A belügyminiszté­rium, amelynek hatáskörébe tarto­zik legfőbb fokon a külföldi ven­dégjátékok ellenőrzése, hozzájá­rult-e ahoz előre, hogy ez a cir­kusz itt vendégszerepeljen, amikor egyébként jónevü külföldi mű­vészek csak megszorított szám­ban és igen rigorózus előzetes vizsgálat alapján kapják meg munkavállalás: előadás stb. cél­jaira a beutazási engedélyt? Számolt-e a városgazdasági ügy­osztály azzal a lehetőséggel, hogy a belügyminisztérium, mint legfőbb rendőri hatóság, abban az esetben, ha az autonómia fórumai minden tiltakozás dacára Buschéknak jut­tatják a Fővárosi Cirkusz bérletét, mint egyben a főváros legfőbb fel­ügyeleti hatósága is, nem lesz-e esetleg kénytelen a közgyűlési ha­tározatot megsemmisíteni a kétség­kívül beadásra kerülő fellebbezések folytán? Ezekre a kérdésekre mindeneset­re válasz adatik majd az illetékes tényezők részéről a városgazdasági szakbizottság hétfői ülésén, ahol ar­ja vonatkozóan is fel kell tárni a szomorú igazságot, mennyi pénzébe került a fővá­rosnak az elmúlt esztendőkben a Fővárosi Cirkusz bérlete? Mit vesztett a főváros a Beketow- árvák cirkuszi bérletén, mennyibe kerültek a Néparénával folytatott bérleti játékocskák és általában: mennyivel tartozik a liget a fővá­rosnak? Ezekre a kérdésekre azt kell felelnie a városgazdasági ügy­osztálynak, hogy bizony a Beketow- bérletből 70.000 pengő behajthatat­lan köztartozás mafradt meg, a Nép- arána legutóbbi bérlője pe;dig közel 10.000 pengős adósság hátrahagyá­sával hagyta ott a rozoga épületet. Azt is be kell vallani, hogy a mu­tatványos-telep bérlők miután egy­általában nem tartják be a hátra­lékok részletfizetési terminusait — kétségtelen önhibájukon kívül mintegy 90.000 pengő hátralékban vannak. Ha a főváros a hátralékban levő mutatványos-telepeket a ke­zében levő jogerős bírói ítélettel kilakoltatná, máról-holnapra alig egy-két bérlő maradna a ligetben; közöttük mindenesetre a cirkuszi bérlet magyar pályázója, akinek családja ötvenesztendős ligeti mű­ködése alatt nem maradt adós egyetlen fillér házbérrel és egyetlen fillér közteherrel sem. íme a főváros tehetetlen ligeti poli­tikájának szomorú keresztmet­szete a cirkuszi bérlet árnyé­kában! Nem hibáztatunk senkit, nem vo­nunk felelősségire senkit, jól tud­juk, hogy ezért a helyzetért vég­eredményben túlnyomó részben nem egyes személyek, akiknek ta­lán csak túlzott jóhiszeműsége hi­báztatható, hanem a gazdasági hely­zet felelős. Rá kell azonban végeze­tül mutatnunk arra, hogy primitiv elgondolás az, amely a Busch-cir- kusz budapesti vendégszereplésétől a liget reneszánszát várja. Ez naivi­tás. A ligetet tönkretette a szóra­koztató ipar általános válsága, a középosztály folyton fokozódó el­szegényedése, jelentős mértékben a közlekedés fejlődése, aminek foly­tán a levegőre vágyó tömegek a vá­ros külsőbb részein keresnek a nyá­ri hőségben üdülést, mint a porlente Városligetben. Dilettantizmus az az elgondolás, amely ezeken a bajokon a ma­gyar artista-társadalom teljes tönkretevése árán is Jakob Busch nemzetközi trappjaival remél segíteni! ZománctábláH a legolcsóbban Beér Sándor V., Gróf Tisza István-u. 5. Tel. 82-4-29. I cinkotai kupaktanács Budapest ellen Felírtak a pénzügyminiszterhez, hogy a Budapesten dolgozó cinkotaiak kereseti adójukat lakóhelyükön fizethessék — Az Uj Budapest tudósítójától — Több alkalommal beszámolt az Uj Budapest arról a mozgalomról, amely egyes pestkörnyéki városok­ban és községekben indult meg a kereseti adó fizetésének új alapok­ra való helyezése céljából. Még 1927-ben olykép intézkedett a pénz­ügyminiszter, hogy a környéken lakó, de Budapesten dolgozó, illet­ve állásban levő alkalmazottak itt kötelesek keresetük után adózni. Sok ezerre rúg ugyanis azoknak a főváros környékén lakó tisztviselő és munkás embereknek a száma, akik Budapesten keresik kenyerü­ket. Az elmúlt esztendőkben a legtöbb környékbeli város és község kép­viselőtestülete határozatot hozott annak érdekében, hogy a kormány változtassa meg az érvényben levő rendeletét és az alkalmazottak ne munkahelyükön, hanem lakóhelyü­kön adózzanak. A legutóbbi napok­ban Cinkota község képviselőtestü­lete csatlakozott ehez az akcióhoz. A község képviselőtestülete elé a vezetőség azt a javaslatot terjesz­tette, bogy Cinkota csatlakozik ahoz a mozgalomhoz, amely szerint nem a lakóhely szerinti városokban és községekben alkalmazott tiszt­viselők és munkások által fizetett általános kereseti adó minden eset­ben a lakóhely községet illesse meg. Cinkota község; ebben az értelem­ben felírt a pénzügyminiszterhez, a kérelem támogatása iránt megkere­si a pestkörnyéki kerület ország- gyűlési képviselőit és erről értesíti a fővároskörnyéki problémák tár­gyalására kiküldött állandó bizottsá­got is. Egészen meglepő indokolással fo­gadta el ezt a határozati javaslatot a cinkotai kupaktanács. Hangsú­lyozza ugyanis a határozati ja­vaslat indokolása, hogy a hivatko­zott rendelet sérelmes a főváros környékén levő községekre, ameny- nyiben „az amúgyis jó anyagi vi­szonyok között levő fővárost juttat­ja jogtalan jövedelemhez“ és a kör­nyéken levő közületeket megfosztja „az őket természetszerűleg és igaz­ságosan “ megillető jövedelemtől. Hivatkoznak arra is, hogy a főváros környékén levő városokból és köz­ségekből naponta százával járnak be a tisztviselő és munkások budapesti munkahelyükre és keresetüket köl­tik el nemcsak teljesen Budapesten, hanem még adót is a fővárosnak fi­zetnek. Nem valószínű, hogy a cinkotai községi képviselőtestület memorán- dumát túlságosan komolyan vegyék a pénzügyminisztériumban. A cin­kotai képviselőtestület sokkal helye­sebben tette volna, ha a vele össze­épített és tőle nemrégiben elválasz­tott Mátyásföldet istápolta volna jobban, hogy Mátyásföld ne igyeke­zett volna elszakadni az anya-köz­ségtől. Az efajta haragos felirat, amely minden valószínűség szerint a vezetők túlbuzgalmából lát nap­világot, egyáltalában nem alkalmas ar'ra, hogy a főváros és a környék között helyreálló jóviszonyt tar­tóssá tegye akkor, amikor a fővá­ros és a vármegye vezetősége a jó­viszony istápolásán buzgólkodik.

Next

/
Thumbnails
Contents