Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-21 / 51-52. szám
1085 december 21. ußxnniAPrsr 3 Templom és Város Irta: L1BER ENDRE A múlt hónapban előadást tartottam Budapest templomairól és ebben az előadásomban beszámoltam azokról a templomokról, amelyek a kereszténység felvétele óta napjainkig a mai Budapest területén állottak, illetve ma is állanak. Ebben az előadásomban, amelyet az Uj Budapest is volt szíves közölni, már beszéltem arról, hogy a hívők, a polgárság életében milyen szerepet töltenek be a mi templomaink és most arról kívánok néhány szót szólni, hogy a templomok adottságaiknál fogva, a legtöbb esetben hatalmas méretű épületek, milyen különleges szerepet is töltenek be egy város életében. Amikor egy városhoz, vagy akár egy faluhoz közeledünk, már messziről, elsősorban a templom tornya ötlik szemünkbe, rendszerint a templomtornyok sokasága adja annak a képnek a jellegzetességét, amely elénk tárul. Ma: a világforgalom nagy nemzetközi propagandájában igen sok város ismertető- jeléül, ,,Wahrzeichen“-jéül főtemplomának a képét választja és azt hirdeti. Legyen elég csak Bécsre hivatkozni a Szent István templom különös elhelyezésű tornyával, Münchenre a Frauenkirche jellegzetes kupoláival, vagy Velencére a Szent Márk templommal és a Campanilével, Pisára a ferde toronynyal és még sok száz városra, amelyek sorát San Gimignano zárja be megkapó toronyerdejével. De ne csak a modem plakátokra gondoljunk, hanem gondoljunk a középkori metszetekre is, amelyeken egész toronyhálózat emelkedik a városok fölé, még Buda és Pest régi ábrázolásain is, és a tornyoknak ilyen fokozott, a tényleges állapottal szemben sokszor határozottan túlzott hangsúlyozásával nemcsak a városegyéniségeknek ezeket a legszembeötlőbb jeleit akarták készakarva az emlékezetbe vésni, de ebben valami jelképes törekvés is van annak a ténynek a megállapítására hogy a város nemcsak a házak tömege, hanem a lélek, a szellem otthonai mint magasra nyúló karok emelkednek ki abból, emlékeztetve arra, hogy itt magasabbrendű, elmélkedő és elmélyedő lények élnek. Egy városnak gócpontjai a templomok, amelyek összesürítik a magasabbrendű élet, a városi élet tartalmát, de gócpontjai a városnak képzőművészeti szempontból is, mint kiemelkedő, a többiek felett uralkodó épületek. A templomoknak ez a különleges hatása meg van a várostérképre is. Ha megtekintjük, különösen egy régebbi, a maga természetes útján, a maga életét élve kifejlődött város térképét, azt látjuk, hogy az utak bizonyos pontokban futnak össze, bizonyos jegecedési pontok felé irányulnak és ezek a pontok kevés kivétellel a székesegyházak a templomok helyei. A templomépületnek súlyos jelentősége, de a maga látogatottsága is, az abból folyó fizikai szükség- szerűségekkel, megteremti a templom felé irányuló, a templomra torkoló utcák sorozatát, de megteremti a letelepedés sűrűsödését is a templom körül, a város belsejében való össze- zsúfolódást, ami minden középkori városban megtalálható és aminek a közepén mindenkor ott áll a kicsiny házak tömkelegéből kiemelkedő templom, sokszor jóformán a mértani középpontban, mint ahogy Bécsben. Nümberg- ben, de Kölnben is van. Nézzünk csak egy pillantást Budapest térképére is. Itt ugyan a viszontagságok sorozata a természetes városfejlődést többször megszakítja és a középkori kialakulás után egy újabb, sokszor az előbbitől független formálódás ezeket a nyomokat könnyen eltünteti, mégis egy egész csomó jellemző példára mutathatunk rá. Budán a Vár természettől körülhatárolt területén ez a fejlődés nem mehetett tisztán végbe, mégis körülbelül a Vár közepén állott a Nagyboldogasszony temploma, előtte az egyetlen nagyobbszabású térrel, mely a különböző irányú betorkolások, a várfal felőli közlekedés bevezetése, tehát összesen hat útirány egyesítése révén tényleges forgalmi központtá fejlődött. A Vár térképe majdnem változatlanul a .középkori utcaelhelyezést mutatja és így a középkori beosztást érzékelteti. De hasonlóan közlekedési útak találkozásába került a helyőrségi templom is, a Várnak az előbbivel egyidős és sokáig rangban vetélkedő egyháza és ha ezeknek az egyházaknak a régiségét tekintjük, fordítva kei! a folyamatot elképzelnünk: előbb van meg a templom és azután irányulnak reá a forgalmi útak. Ugyanez a példa mutatkozik a pesti oldalon is, ahol a középpontba a belvárosi Nagyboldogasszony templom kerül, míg ugyancsak egy fontos, sokirányú keresztezést a Ferencieknek ugyancsak a középkorban épült temploma von magához. A fejlődés menetét azonban majdnem világosabban láttatják az újabb templomok, különösen pl. a Józsefvárosi templom, mely köré egy egész utcarendszer torkollik és ad gerincet a kerület utcaszerkezetéaek. A Terézvárosi templomnál ez nem olyan szembeötlő, bár két igen jelentős útvonal találkozásába esik. A budai oldalon hasonló a Krisztinatéri templom elhelyezkedése az Alagút által csak jóval későbben rögzített keresztútvonal és az Ördögárok vonalában haladó forgalom útvonalának találkozásánál. De a legérdekesebb a Boráros-téri eset. A Bor- áros-tér ma határozottan, mint indokolatlan téralakulat tűnik szembe, az újabb kutatás azonban megállapította, hogy a téren igen sokáig egy középkori templom, az elpusztult Szentfalva temploma állott romokban úgy, hogy a környező telkek még a XIX. század elején is a „bey der öden Kirchen“ nevet viselték. Ennek a romokbadűlt és az újabb településsel összefüggésben sem levő templomnak az utcaalakulásra oly nagy volt a hatása, hogy a Ferencváros főútvonalai felé irányultak és a Nagykörút kialakítása már csak szentesítette és szabályossá tette a térképződést. Ha városalakulás szempontjából ilyen nagy a templomok jelentősége, ugyanezt mondhatjuk a várostörténet szempontjából is. Nemcsak eleven és meghamisíthatatlan okmánytár tárul szemünk elé a templom falaiban és díszeiben, de viszont középkoiű levéltári anyagunk legnagyobbrészt csak templomokkal foglalkozik és az egész polgári város életét sok részében a templomok életére gyakorolt vetiiletében olvashatjuk le. Addig, amíg a krónikák igen szűkszavúak Pest története felől, a belvárosi Nagyból dogasszony templom déli tornyában ott áll a pompás románkori fa! rész, hangosan hirdetve, hogy itt már a tatárjárás előtt komoly jelen tőségű székesegyház állott. . És itt igazolódik egy újabb szempont is, a művészettörténet tanúsága, mely nemcsak pontosan tud olvasni a kövekben és keletkezési idejüket bátran feltárja, hanem fényt vet az itthoni szellemi életre is és amikor a budai és pesti Nagyból dogasszony templom töredékeiből azt olvassa le, hogy a városok mesterei teljesen koruk színvonalán állanak és nyoma sincs késedelmes, szolgai átvételeknek, mint ahogy azt a régi kutatások hitték, vagy állították, akkor élesebben rajzolódik ki annak a polgárságnak arcéle is, mely ezeket a templomokat emelte. Kétségtelen, hogy a városi élet kialakulása és a templomok megépülése a legszorosabb összefüggésben vannak egymással. Ha a város fejlődése új lendületet vett, ez mindig a templomépítési kedv új fellobogását is jelentette, amikor pedig a város a perifériák felé kezdett terjeszkedni és a lakott helyek itt is megnövekedtek, új és új környékek kapcsolódtak be a vallásos életbe, természetesen itt is új templomok épültek, amelyek ezeknek az újonnan alakult külső területeknek is gócpontjaivá váltak. Akik Budapest szerctetében nőttek fel és akik érdeklődéssel foglalkoznak a —- Az Uj Budapest tudósítójától — Ä Bednárz prelátus elnöklete alatt álló Keresztény Tanügyi Bizottság X. kér. szervezete nagy érdeklődés mellett tartott taggyűlést, amelyen Simon József né vezető óvónőt ünnepelték 25 éves nevelői munkássága alkalmából, majd dr. Molnár István egészségtantanár tartott rendkívül tanulságos előadást Népbetegségek és fertőző betegségek pusztításai az iskolás korban címmel. Értékes előadásában ismertette a magyar faj állandó pusztulását, a népbetegségek rombolásának szomorú statisztikáját. Neuber Ede dr. egy. tanár vizsgálataival kapcsolatban érdekesen mutatta ki azokat a betegségeket, amelyeket a tanulók egymás között terjeszthetnek. Az a szomorú statisztika, amely az 1933. évről a fertőző betegségek következtében 503 fiatal magyar hajtás elvesztéséről számol be, remélhetően felrázza az államférfiakat a közegészségüggyel kapcsolatos letargiájukból s intézményesen gondoskodnak majd, hogy a közegészségügyet — mint azt külföldön látjuk — elsőrangú kérdésnek tekintsék s azok élén egészségügyi szakemberek álljanak. Ezzel kapcsolatban sürgette a tüdőszanatóriumok és nemibetegek részére az ország különböző helyein dispanzerek felállítását, továbbá az iskolaorvosi intézmény országos megszervezését, amelynek áldásos hatásai 1.500,000 gyermek várja, végül az iskolás előtti kornak — amikor a jellembeli és szellemi kialakulások történnek — gyermekvédelmét. Urbányi C. József nagy megdöbbe mi szeretett fővárosunk történetével, szívesen búvárkodnak a főváros templomainak a történetében is, mert ezeknek a templomoknak a története mindenesetre közelebb hozza őket Budapest szereíetéhez. néssel hallgatta a statisztikák szomorú adatait, de megnyugvásul szolgál a főváros áldozatkészsége folytán a-javuló tendencia. Novák András tanár felhívta a figyelmet a január 18-án tartandó kutúrestre. Több felszólalás után a tanügyi bizottság ismételten leszögezte azt a kívánságát, hogy a kinevezéseknél elsősorban a tanítók gyermekeit és a családos tanítókat vegyék figyelembe, mint az a legutóbbi kinevezéseknél D történt. . ........... Id eális Qtihssia betegeknek és üdülőknek a Dr. Pajor Szanatórium és Vizgpiyiiilézst Waj8f.ii.RiH. 17. Teiefis: 46 Mi. Bel-, ideg , asztma-, szívbetegek stb. felvétele. Sebészet, szülészet, ortopédia, zander. Rheuma gyógyintézet pöstyéni iszappal. Rádiumkezelés. Bélíürdck (Dannbad) Fowtoctk^k Sza2«.«á.Bl Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. A niatőrf elvételek kidolgozása LElCfl GÉPEK, KELLÉKEK, Ki DOLGOZÁSOK SPECiÁLiS SZAKÜZLETE A tanitócsaládak figyelembevételét kirí a kinevezéseknél a Keresztény Tanügyi Bizottság Veszélyes k’faiyezefösn teljesítik hivatásukat a perifériák tanítói
