Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-14 / 49-50. szám
'C/\ XIII. évfolyam 49 -50. szám Budapest, 1935. december 14. UJ BUDAPEST E10(Izeté$l Arak: Egész évre ................................................... 30 pengő Fé l évre . . „ ....................... 13 pengő Eg yet szám ám 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOK DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca O. Telefon: S2^S^23. Postetakarékp. csekkszámla 30.013. Keddje a Kormány! 'PetrovtíLCSz Gyula felsssúlitfa a miniszter elnöUőt, őogy as állam állal léí&sileií élelme&ési Icarielelt megrenássa~ bályosásával íerem/ae meg a Közvetlen kapcsolatai ter~ melő és íogyasxíó kősóit — A íok&sóáó drágaság kösepette ssanálás őr vén nem ssabad lefaragni a fővárosi alkalma~ sotiak tőlbbssőrősen megnyirbált illetményeit! lis sssásalékos csökkentéssel a fövő fjét folyamán minden fővárosi alkalmasait megkapja karácsonyi segélyét ~ 2? fniíiiá scUiíÜHfy Azt olvassuk, hogy 27 millió schilling a fedezetlen hiány Becs városa jövőévi költségvetésében, miután vagy tíz esztendeje deficites költségelőirányzatokkal laborál az osztrák főváros, Berlinben viszont az a helyzet, hogy már azt sem tudják, mekkora tulajdon- képen a város és üzemei költségvetési hiánya, annyira egybefolyt a főváros és az ország háztartás-vezetése. Ugyanakkor azonban Éber Antal, akinek megnyerő egyéniségét immáron nélkülözni kénytelen a főváros törvényhatósági bizottsága, az egyik liberális napilap vezető helyén szigorúan megleckézteti a székesfővárost, mert olyan deficit mutatkozik a költségvetésében, amelyre nem tökéletesen biztos a főváros által kijelölt fedezet. Nem célunk pellengérre állítani a főváros morózus Kasszandrájának száraz elméleteit és szikkadt jóslatait. Nem is fontos, hogy Eber Antalnak fontosabb a kamerális könyvvezetés merev formalizmusa a rohanó élet diadalmas harsonájánál. Nem is kételkedünk végeredményben Éber jóhiszeműségében sem. De elvégre fel kell tennünk nem is a kérdést, hanem a kérdések özönét: kinek van igaza? Eber Antalnak, vagy Becsnek és Berlinnek? Mi a leendő? Mi a helyesebb? Kínos pontossággal ügyelni továbbra is a háztartási egyensúlyra, vagy pedig arra az álláspontra helyezkedni, jöjjön, aminek jönnie kell, nem törődöm■ azzal, hogy holnap koplalok-e, de ma még megeszem a maradék száraz kenyeret, nem töröm ketté, hogy a felét e hegyem holnapra. Nem kétséges, azt a pénzügyi ortodoxiát, amelynek Éber Antal annyira markáns képviselője, alaposan kikezdte az idő vasfoga. Békebeli Pesti Polgár a hónap elsején szinte kraj- cárnyi pontossággal ki tudta számítani, hány forint fog a zsebében maradni ultimon és hány esztendő múlva vásárolhatja meg a csillaghegyi villát. Ma nincs elmélet, nincs számítás, nincs józan belátás, rozzant papírmasé minden teória, amely takarékosságra int, magáért a takarékosságért, de ugyanakkor elhanyagolja íegprimérebb élet- szükségletein két, Nem tudjuk, mit hoz a holnap, a holnapután pedig teljesen az ismeret- fenség homályába vész. De: holnap is lesz valahogy! Félre tehát az Eber- féle elméletekkel a csontváz-költségvetésekről, józan mérséklettel, de tegyünk félre minden olyan teóriát, amely többet árt, mint használ enne!: a városnak. Inflációt kérünk a polgármestertől, közmunka-inflációtfriss vért a petyhüdt erekbe.! Bécs és Berlin bírja a deficitet, amíg ők bírják, mi is fogjuk bírni! Legyen végre kiinduló pontja ö városháza annak a pénzügyi irányzatnak, amely az optimizmust, elébehelyezi fiber Antal elkopott gr ammo fon-le mezeinek. — Az Uj Budapest tudósítójától — ■ Általános /érdeklődést és feltűnést keltett a képviselőház szerdai ülésén Petrovácz Gyulának, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vezető tagjának interpellációja a közalkalmazottaknak adandó drágasági pótlék tárgyában. Interpellációjában rámutatott Petrovácz Gyula arra, hogy az illetmények bizonyos kiegészítését teszi a köz- tisztviselői fronton szükségessé az egyre, fokozódó drágaság. Gömbös Gyula miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra és rámutatott arra, hogy a drágaságot a kormány is látja, de nem ítéli olyannak, hogy miatta drágasági pótlékot adjon a közalkalmazottaknak. A fővárosnak megvannak a szervei — mondotta a miniszterelnök — amelyekkel olyan gesztiót gyakorolhat, hogy a termelői árak érintése nélkül olcsóbbá tudja tenni a közszükségleti cikkeket! A miniszterelnök azt javasolta, vegye a főváros igénybe száz percentig a közüzemeket, vásároljon közvetlenül a fogyasztótól és kapcsolja ki a közvetítőkereskedelmet. A miniszterelnök által képviselőházban felvetett gondolatról és a drágaság' problémájáról, amely élénk vitát provokált a főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén is, Peíroi;dc* Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A miniszterelnök úr felszólalására adott viszontválaszomban megmondottam a képviselőházban is. ami! nyilatkozatom első mondatában ismételni akarok: a főváros bármikor készen áll a tárgyalásra a gazdagé r de kéltségekkel! Ezt többször kijelentettük a főváros törvényhatósági bizottságában, elmondotta a főváros polgármestere és közélelmezési tanácsnoka a különféle miniszteriális szakértekezletéken. Bennünket azonban — noha erre minden készségünk megvan — soha senki semmiféle tárgyalásra meg nem hívott és így a legnagyobb mértékben tanácstalanok vagyaink ma Is, hogyan használjuk ki a miniszterelnök úr inten- e-Úsiiiúk megfelelően a teljesítményeket, illetően az általa elismert közüzemeinket ? — Azt mondotta a miniszterelnök úr: közüzemeink vegyék közvetlenül a termelőtől az árút, az élelmiszereket a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával juttassák el a főváros üzemei a termelőtől a fogyasztóig. Nem utalok e pillanatban arra a küzdelemre, amely esztendők óta folyik a Községi Élelmiszerüzem körül, amelynek ma egyedüli hivatása valóban a primer élelmezési cikkek nagy tömegben való árusítása. Az Élelmiszerüzem hivatása magaslatán áll, ott nincs is baj. De hogyan léphetünk érintkezésbe a termelőkkel, hogyan kapcsoljuk ki a közvetítő kereskedelmet, amikor a közszükségleti cikkek majd valamennyi frontján az állam által alapított, vagy támogatott, vagy hallgatólagosan tűrt kartelalaknla- tok egész sorozatával állunk szemben! Hogyan kapcsoljuk ki a főváros ellátásából a burgonya-kartelt, a tejkartelt, vagy a Faforgalmi részvénytársaságot? Ezeket a szerveket maga az állam létesítette, ezeknek a kartelszerű alakulatoknak a főváros ellátásából való kikapcsolására bármely pillanatban hajlandók vagyunk. Azonban, azt hiszem. megdönthetetlen kapukat döngetünk, amikor a kartelek kikapcsolásáról merünk beszélni. De ha kellemesen csalódom, kijelentem a nyilvánosság előtt: kezdje a kormány! Kezdje a kormány az élelmiszereknek a termelőtől a fogyasztóig való útjának megtisztítását, a főváros önkormányzata a legnagyobb megértéssel és támogatással áll a miniszterelnök úr ezirányú akciói mellé.- Ami a tisztviselők, általában a közalkalmazottak drágasági pótlékát illeti, azt első ízben az Uj Budapest egyik szeptemberi számában tettem szóvá és felemlítettem több alkalommal a köz- igazgatási bizottságban és a főváros közgyűlésén. Megállapítom, hogy az interpellációmra a miniszterelnök úr által adott választ nem tartom kielégítőnek: ha a kormánynak van érzéke a gazdaadósságok rendezéséhez, g, tisztviselőtársadalommal szemben is fel kell ismernie feladatát. Az Uj Budapest hasábjain különlegesen felhívom a figyelmet a fővárosi tiszt: viselők sanyarú helyzetére, akiknél az a helyzet, hogy amikor a háztartás gondjai a közönség minden rétegében egyre súlyosbodnak. még mindig nincs eltemetve az a tendencia, amely szanálás ürügye alatt a fővárosi alkalmazottaktól teljesen időszerűtlen és megengedhetetlen illetmény-levonásokat akar eszközölni. — Ami pedig a drágaságot illeti, amelyet a miniszterelnök úr nem ítél olyannak, hogy miatta drágasági pótlékot adjon a közalkalmazottaknak, utalok a képviselőházban általam mái- felsorolt, a napilapokban ismertetett adataimra, ezen felül Wolff Károlynak a közigazgatási bizottság ehavi ülésén tett számszerű bejelentéseire. Nem kétséges, hogy a drágaság emelkedőben van és a tavasz folyamán kulminálni fog. Hogy csak a legfontosabb tételek egyikét említsem, utalok a sertészsír árára, és a sertéskivitel ugrásszerű emelkedésére Wolff Károly adatai alapján. Tavaly a sertészsír kg-ként' 1.38 pengő volt, most pedig 1.84 pengővel jegyzik*. Budapestről 1934-ben 92.791 métermázsa zsírt és szalonnát vittek ki: míg a folyó esztendőben október végéig 174.370 métermázsára rúgott a kivitel. Ugyanez a helyzet a hús frontján is-. Felhívom a figyelmet Wolff Káról) azon észrevételére, amelyet magam i ÜJ * 'S < * c < v M tI—I <D <i < fü> H- 3 c-f- O INI to jsr I--! o: A-> & c <<!/—1 <{ o c+ 4 l ( i • 1
