Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-07 / 48. szám

mtmttmPMT

1985 •december', 7.

A mosiofiagyermeK

Irta : SZŐKE dr.

A jövő évi fővárosi költségvetés tárgyalása során a pénzügyi bizottságban szót emeltem a Belváros érdekében és rámutattam arra. bogy a Belvárost a törvényhatósági bizottság mostoha- gyermekként kezeli. „A Belváros zárt, már nem fejlődő egység, ennélfogva azokkal a Kerületekkel kell törődni, amelyek az újabb települések következtében most válnak a főváros jelentékenyebb részévé.“ Ezzel az elgondolással mellőzték eddig nemcsak a Belvárost, de a fővárosnak a Nagykörúton Jbeliil lévő részeit is és ezért történt meg az. hogy amíg ezen a részen semmi újítás nem történt, addig a külterületeken egy-két vilin vagy magánház kedvéért drága költséggel utakat és közműveket létesítenek.

Eszünk ágában sincs akár irigyelni, akár sajnálni a külső területeken lakó polgártársainktól azt, hogy ők is emberi méltósághoz illő városrészben lakjanak. Ellenkezőleg mi magunk sürgetjük állandóan a fejlesztést és igyekszünk minden polgártársunknak megfelelő életlehetőséget biztosítani. Ez az igyekezetünk azonban nem mehet odáig, hogy ezzel a belső részek el- banyagoltassanak és a külső részeknek olyan áldozatot hozzunk, amely egyáltalában nincs arányban sem a főváros fejlődési szükségletével, sem a pénzügyi lehetőségekkel.

Folyton sürgetjük a városrendezési tervet és a városfejlesztés irányainak az átgondolt, előkészíteti megállapítását. Nem lehet az ötletszerűen, kizárólag egyes spekulánsok érdekében keresztülvitt parcellázások kedvéért a legkülönbözőbb helyeken drága közműveket létesíteni, utakat, csatornákat építeni, villanyt, gázt, vizet vezetni, közlekedési alkalmatosságokat rendelni anélkül, hogy biztosítva lenne, hogy azok a területek előrelátható időn belül tényleg lakott területekké válnak és a köz által hozott befektetés, ha nem közvetlenül is, de legalább közvetve, ha ne rnaz anyagi, de legalább az erkölcsi hasznot meghozzák.

Ugyanakkor a Dunától jobbra és balra fekvő városzrészeket elhanyagoljuk. Arról nem is beszélek, hogy évek óta képtelenek vagyunk a Tabán szabályozására tervet alkotni és a város legközepén hagyunk olyan területeket szabadon, lakatlanul, amelyek évszázadok óta telepítésre hivatvák és amelyek a közművekkel való ellátottságuknál fogva a legelső sorban alkalmasak új új városrész kialakítására. De beszélek arról, hogy főleg a pesti oldalon egész utcák vannak régi, alacsony, ma már lakásra alig alkalmas földszintes házakkal ellátva, sőt lakatlanul álló lelkek üresen foglalják a helyet, anélkül, hogy a tulajdonosuknak, a városnak és az államnak hasznot hoznának. vagy pedig parkosítás útján a város belső részeinek jó levegővel való ellátását, tehát az egészségesebb lakásviszonyokat előmozdítanák.

A 'em az a kifogásunk, hogy nincs a város belső részén sok felhőkarcoló. Annak is ellene vagyunk, hogy a viszonylag szűk utcákon 6—8 emeletes házak épüljenek, a telkeket négy oldalról körülépítsék és így a házak egészséges lakás helyett napfény, világosság és levegő hiányában a betegségek ta nyáivá legyenek. De joggal kívánjuk azt. hogy ha már főváros vagyunk.

hétnek bennünket, ha mi magunk nem vesszük észre a kötelezettségünk sorrendjét. Arról beszélnek, hogy a Belvárost zavarja a villamos, a korzót nem lehet eléggé élvezni a dunaparti villamosjáratok miatt és a Vigadó-tér nem érvényesül a Kioszk miatt. Mintha bizony a legnagyobb baj az volna, hogy még tudunk közlekedni és meg tudjuk közelíteni a Belváros közepét is, hozzá tudunk jutni megfelelő alkalmatossággal a dunaparti szállodákhoz és úgy a fővárosiak, mint az idegenek élvezik a Vigadó-térnek azt a páratlan beosztását és adottságát, amely évtizedek óta az egész környéket éppen az ő sajátosságával olyan vonzóvá teszi.

A polgármester úr megígérte, hogy gondja lesz rá! Különösen igyekezni fog arra, hogy a lehető legelső alkalommal rendbehozassa a Dunapartnak az Erzsébet-híd és a Ferenc József-híd közötti részét. A köztisztasági bódé el fog tűnni, megfelelő elhelyezést kap a terület azon része, amely a villamos vagy kocsiközlekedés, a séta és gyalogközlekedés céljára nem szükséges, fásítás és parkírozás alá kerül, hogy úgy a polgárság, mint az idegenek, necsak a korzót láthassák a nagyvárosias kiépítésben, de kapjanak, főleg a belvárosiak: megfelelő pihenőhelyet és sétaterületet.

ígéretet kaptunk a Molnár-utca kövezetének rendezésére, a Fővám-tér kövezetének a kijavítására, hogy valami kárpótlást kapjon a Belváros és környéke azért a kárért, amit a dunaparti vásárcsarnok elő nem készített kitelepítésével szenvedett.

Most azt olvasom, hogy a Kálviniér rendezése halasztást szenved és így az e célra felvett összeg felszabadul. De azt is olvasom, hogy ezt az összeget újabb budai utak építésére kívánják fordítani, amint „illetékes hely“ ezt a nyilvánossággal közli. Nem! Ez ellen már kénytelenek vagyunk mi, belvárosiak a szavunkat felemelni! Már tudomásul vettük, hogy a Kálvin-tér rendezése csak napok kérdése, erre a szükséges pénz meg is van. Ez is a Belvárost érinti elsősorban, részint, mert a Belváros közlekedése ezzel nyerhet

megfelelő megoldást. Ha most ez elmarad, úgy ez a pénz elsősorban a

Belváros egyéb szükségleteinek a kielégítésére fordítandó.

Nem is hozzuk elő azt, hogy évtizedek óta sürgetjük az elöljáróság és azzal kapcsolatos összes hivatalok elhelyezése kérdésének a megoldását; megoldandó a központi városház és az a körüli élet kérdése is. De ezek sokkal nagyobb beruházási költséget igényelnek a belvárosi plébánia-templom elhelyezésével együtt, mint hogy azt mi a jövőévi költségvetés terhére követelhessük. De ha belátók vagyunk is, nem szabad, hogy naivak legyünk és nem szabad, hogy mostohagyermekként kezeltessünk. Joggal kérjük a polgár-, mestert, hogy amikor itt van a legelső alkalom az ígéret beváltására, azt váltsa is be! Ez nemcsak a Belváros egyes polgárainak, nemcsak az egész Belvárosnak a kérdése, de az egész fővárost érdeklő és idegenforgalmi szempontból is olyan fontos kérdés, amely körül huza-vonázni nem méltó az autonómiához. Reméljük, a polgármesteri ígéret valóra is válik!

A költségvetés

a pénzügyminisztériumban

— Az Uj Budapest tudósítójától —

A főváros költségvetését a polgár- mester a törvényes határidőben felterjesztette a belügyminisztériumhoz. Mint az Uj Budapest munkatársa illetékes helyen értesül, a belügyminisztérium a fővárosi költségvetést már át- kiildte véleményezés céljából a pénzügyminisztériumba, ahol annak tanulmányozása megkezdődött.

Nem kétséges, hogy a költségvetés jóváhagyását megelőzően, mint minden évben, ezidén is beható tanácskozások válnak szükségessé a főváros vezetősége és a belügyminisztérium, illetőleg a pénzügyminisztérium között. Ezek a tanácskozások elsősorban a deficitnek a szanálással kapcsolatos eltüntetése, valamint a rendőrségi hozzájárulás tervezett lecsökkentése körül fognak forogni. Mint értesülünk, ezek a megbeszélések azonban legkorábban január első napjaiban kezdődnek meg.

LOPOSGYULA

Budapest, III. B6csi*ut 85. sz

Iskolapadok, tornaszerek, Játszótéri bérén-, dezések, tenlszfltók és hajlított sportcikkek

TELEFONSZÁM; 62-5-05

ItörufUwCäc sz£*i/Zsctctác:

STEFAN ZWEIG:$fUAif MÁRIA

Zweig remekműve. Egészvászonkötés P. 8—, bőrkötés P. 10 —

GINA KAUS:NACY KATALIN

Az északi Szemirámisz regénye. Egészvászonkötés P. 6.—, bőrkötés P. 8.—

010 ZAREKEGY KÉP SZERELME

Grandiózus Kossuth-regény. 2 k. Egészvászonk. P. 9.20, bőrk. egy kötetben P. 11GIOVANNI PANNhDANYE

Dante életregénye és eszméi. Egészvászonkötés P. 5.40, bőrkötés 7.40

HAROLD LAND: INÁR KHÁJJÁM

Perzsa regény 1096*ból. Egészvászookötés P. 5 40, bőrkötés P 7.40 Rózsavölgyi-kiadás. Kaphatók minden könyvkereskedésben.

melv egymillió lakossal rendelkezik, úgy éppen a főváros központja legyen úgy lakásokkal beépítve, hogy a lakosságnak megfelelő része ott elhelyezked- hessék és a beépített közművek, valamint a fenntartott közigazgatás megláthassa a munkájának az eredményét és meghozza a befektetett tőkének a gyümölcsét.

Valami fordított helyzet az is, hogy amikor rendkívüli házadómentességről van szó, abban nem az elavult házak lebontása után emelkedő új épületek, hanem a beépítetlen üres telkek építményei részesülnek elsősorban. Úgy látszik, hogy a rosszul felfogott köz- igazgatás és a rosszul irányított város- fejlesztés mindinkább szétszórni kívánja a főváros házait és minél több területet akar beépítettnek és lakottnak tekinteni ahelyett, hogy okosan, kellő mennyiségű és emeletmagasságú épületekkel látná el a belső területeket, meghagyván a megfelelő szabad területeket, utcákat és parkokat, a külső részeken pedig inkább előmozdítaná a kertes házak, gyümölcsös kertek és mezőgazdaságilag művelt területek okszerű fejlesztését.

Arról nem panaszkodhatunk, hogy a Belvárosban nincs középület. De arról igenis panaszkodhatunk, hogy a középület mellett nincs elég lakás és az elavult lakások helyébe új házak alig épülnek! Ismételten sürgettem, hogy a városi bérházak építése alkalmával a Szerb-utca és Bástya-utca környékén 1—2 lakóház építtessék, hogy legalább azok a telkek épüljenek be, amelyek közkézen vannak és a főváros szégyenéül düledező épületekkel, vágy üresen ott állanak. Legalább nem csökkenne a Belváros lakossága és nem csökken hotne az az erkölcsi és anyagi hozadék, amelyet ezektől a területektől joggal elvárunk.

Folyton idegenforgalomról és annak istápolásáról beszélünk. Ne gondoljuk azonban, hogy az idegenek csak a szép kirakatokat és az előkelő hoteleket látják meg. Bizony meglátják azok a rom badölt házakat, az üres telkeket, a rosszul kövezett utcákat, az elhanyagoll Dunapartot, az azon éktelenkedő köz- tisztasági bódéval és könnyen megítél-