Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-07 / 48. szám
XIII. évfolyam 48. szám Budapest, 1935. december 7 UJ BUDAPEST Előfizetési érák: 0 Egész évre.................................................. 30 pengő | Fél évre ......................................................... 13 pengő ] Eg yes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOK D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, »V., Kaes Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Szendy Károly polgármester: A munka jogát minden dolgozni akaró és tudó ember számára biztosítani kell!---- -■ > ■ ..—UT4T———■ - --------------A főváros egyedül képtelen a negyvenórás munkahét bevezetésére nagyüzemeiben, bár arra törekszik, hogy minél több tisztviselőnek és munkásnak tudjon kenyeret biztosítani A Uiiázcuiadótt uácfne^e Két szomszédvár áll egymás mellett: városháza és megyeháza, más célkitűzések, más problémák az egyik portán, mások a másikon. A farkasszemet néző két szomszédvár nem egyszer került a múltban és kerül a jelenben egymással szembe, aminthogy a főváros és a környék érdekei egymás függvényei, de azonosoknak egyáltalán nem mondhatók. Es amíg a városháza a nemzet egyetemes érdekétől áthatva komolyan és higgadtan fogadja húga rakoncátlankodásait, a vármegye törvényhatósága állandó színtere az ismeretlenség homályából másképen feltűnni nem tudó megyebizottsági tagok éktelen és féktelen kiszólásainak. Ebben az áldatlan helyzetben, melynek feszültségét nem tudják enyhíteni a különböző kerekasztal-konferenciák és a felelős helyekről elhangzó egység- nyilatkozatok, hűvösen és józanul csendül közbe a vármegye főispánjának a megyei kisgyiilésen elhangzott nyilatkozata, amely okosan és tárgyilagosan ismeri el Szendy polgármester érvelésének helyességét. A polgármesternek az az álláspontja — mondja a főispán —, hogy sehol a világon nem olyan olcsó a villamosviteldíj, mint nálunk és botorság volna a főváros részéről, ha ráfizetéssel elősegítené, hogy a főváros lakossága a környékre költözzék. Budapest polgársága helyeslőén nyugtázza ezt a bölcs és megértő nyilatkozatot. A dühös névtelenek garázdálkodása után olaj a háborgó vizekre a főispán konciliáns beszéde. Meggyőződésünk, hogy Karay-Krakker nyugodt objektivitása jobban elősegíti a vármegye és a főváros közeledését, mint ötven értekezlet és nyolcvan felterjesztés. Végre egy hang, amely oktalan gyűlölködés helyett a megértés és a kölcsönös bizalom útjait keresi! Végre egy gesztus, amely nem a gazdagabb szomszéd éléskamrájában turkál, követelve az adakozást, minden ellenérték nélkül! Igen figyelemreméltó Karay-Krakker megnyilatkozása nemcsak a megye, de a főváros belső problémái szempontjából is. A főváros egyik legfájóbb, kevesek által észrevett és tárgyalt sebére mutatott rá a pestmegyei főispán, amikor a főváros lakosságának a környékre való kiáramlásáról tett említést. Budapest elnéptelenedése, különös tekintettel a születések számának folytonos csökkenésére, amit nem ellensúlyoz kellően az átlagos életkor kitolódása — egyik legaggasztóbb tünete a modern Budapestnek. Ha a születések számának csökkenése folytán amúgy is állandóan fogyó lakosság kivándorlás^ a környékre növekszik, akkor valóban hamarosan a milliós lélekszám alá süllyed a főváros lakossága. Ami pedig nagy kára a fővárosnak, nem érdeke a környéknek, de egyenesen katasztrofális a nemzet jövendője szempontjából! — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros egyik legnagyobb és legkényesebb szociális problémája: a negyvenórás munkahét ügye. A főváros álláspontja — amelyet ebben a kérdésben a kormányhoz intézett felirat formájában több alkalommal kifejezésre juttatott —- hogy a negyvenórás munkahéttel nem a tárgyi, hanem a személyi munkaidőt akarják szabályozni, tehát nem az üzemek, hanem az üzemben foglalkoztatott munkásoknak munkaidejét. Nem kétséges, hogy fellendülő konjunktúra mellett a munkaidő megrövidítésével és a nagyobbszámú munkás alkalmazásával járó nagyobb munkabér-költségeket elbírják a vállalatok, sőt a munkásság nagyobb vásárlóerejének növekedése révén üzletmenetük javulása újabb impulzust kap. Bizonyos a főváros több alkalommal kifejtett álláspontja szerint, hogy a munkaidő törvényes korlátozása nélkül a konjunktúra javulása a munkapiacon érvényesül legutoljára. Ez okból várja a munkanélküliségtől állandóan fenyegetettek tömege, a munkavállalók összessége és az ínség terjedését aggódva néző egész magyar társadalom a kormánytól a megfelelő intézkedéseket. A negyvenórás munkahét ügyében Szendy Károly polgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Az én véleményem — mondotta a polgármester — az, hogy a negyvenórás munkahét bevezetése okos és helyes intézkedés lenne. A negyvenórás munkahét intézményes rendszeresítésének igen nagy jelentősége van. A közü- letek egyik legfontosabb teendője manapság: minél nagyobbszámú munkaalkalom teremtése. Valamennyien érezzük, hogy a szociális segélynyújtás különböző módszerei közül a keresetet biztosító foglalkoztatás a legcélravezetőbb. — Meg kell azonban jegyeznem, hogy általánosságban bajosan lehet elképzelni azt, hogy a munkaidő leszállításával arányban álló csökkenés ne következzen be a már foglalkoztatásban levő munkások kereseténél. Ez csak akkor kerülhető el, ha a nemzeti ipar prosperitása jelentősen fokozódik, ennek előfeltétele viszont a gazdasági helyzet általános javulása. —• Ipari téren — Istennek hála! — az utóbbi hónapok jelentős javulást hoztak a munkanélküliség szempontjából, mert hiszen igen tekintélyes számú kényszerpihenésre ítélt fizikai munkás talált ismét elhelyezkedést a vállalatoknál. Ez a körülmény azonban még joko- zottabban mutatja azt, hogy olyan sürgős intézkedésekre van szükség, amelyek révén — akár áldozatok árán is — folyamatos kereseti lehetőségeket tudunk nyitni azoknak a munkanélkülieknek, akik eddig nem tudtak foglalkoztatáshoz jutni. A magam részéről optimizmussal nézek a jövendő elé, mert biztató jeleket látok arra vonatkozólag, hogy szívós munkánk eredményeként felfelé halad ütünk abból a hullámvölgyből, amelybe pár esztendővel ezelőtt az általános jellegű világválság sodort bennünket. — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy bár lassú, de folyamatos fejlődés kezdődött el és ha a jelenlegi helyzetben természetesen a nehéz esztendőkben ieák kényszerült óvatossággal járunk is el, bizonyosnak látszik, hogy a regenerálódás örvendetes folyamata most már elkövetkezett. —• A székesfőváros, amely nagyüzemeiben az alkalmazottak ezreit és ezreit foglalkoztatja, természetesen és magától értetődően szintén arra törekszik, hogy minél több tisztviselőjének és munkásának tudjon kenyeret biztosítani. Az 1936-os költségvetés közgyűlési tárgyalása kapcsán indítvány is hangzott el a negyvenórás munkahétnek üzemeinkben való intézményes rendszeresítésére. Utasításomra az indítvány benyújtását megelőző időben már elvégezte a szociálpolitikai ügyosztály az errevonatkozó számításokat. Szimpátiával fogadtam ezt a gondolatot a közgyűlésen is, de annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy a negyvenórás munkahét megvalósítására csak akkor kerülhet sor, ha az állami üzemek, úgyszintén a magángazdaság vállalatai is csatlakozásukat jelentik be, mert a székes- főváros egyedül képtelen a még ma is elég nagyarányú munkanélküliségnek ezen a módon való megszüntetésére. v— Meggyőződésem, hogy a negyvenórás munkahét általános bevezetésére hamarosan sor is kerül. Ennek őszintén, egész szívemből fogok örülni, nemcsak mint ember, hanem úgy is mint polgármester. Természetesen: a munka jogát vala-r mennyi dolgozni akaró és tudó embernek biztosítani kell és ha ez így lesz, akkor megritkulnak majd azok a tömött sorok, amelyek napról-napra csüggedten vonulnak fel az inségkonyhák ajtajaihoz. —- Velem együtt a főváros törvény- hatósága teljes szívéből óhajtja ezt, mert ha anyagi erőink végső megfeszítésével biztosítani is tudjuk azt, hogy Budapesten ne legyenek éhező emberek, valamennyien érezzük, hogy a jelenlegi megoldás csak kényszer- megoldás. A munkával megkeresett kenyérnek más az íze, mint annak, amelyet ingyen adnak és állandóan hangoztatom azt a szilárd meggyőződésemet, hogy a munkával keresett kenyér mindennél jobban biztosítja a kívánatos köznyugalmat, a boldogulást és az emberséges életet! Ezekkel a lendületes szavakkal fejezte be a polgármester nyilatkozatát, amely alkalmas arra, hogy az ő emberséges jó szívéről és átfogó koncepciójú szociális érzékéről és tudásáról is tanúbizonyságot tegyen. A polgármester nemcsak mint a székesfőváros első polgára, de mint az ország legnagyobb munkaadójának, a székesfővárosnak felelős vezetője is, jelentősen megkönnyítette a negyvenórás munkahét bevezetésére vonatkozó kormányintézkedés létrejöttét o ül rf FT <' p> '-á o ül H* 2! H* £ <5 ' ÍDv 3 o Ül \ l 1 i .tp. aA.ÄUQ3I
