Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-11-30 / 47. szám

2 9WMM DMnMBsr 198-5 november 80. «NM tunk, hogy bizonyos önköltségi összeg, mondjuk negyven pengő erejéig folyó­méterenként. a járulékokat be kell haj.- tani. Ezzel szemben most az az utasí­tás ment ki, hogy az elmaradt járulé­kokat a jövő éi márciusáig teljes, régi összegükben be. kell fizetni, különben megindulnak a legszigorúbb behajtá­sok.- Nem kétséges, hogy rendet kell teremteni ebben a bonyolult kérdésben, még pedig a kisemberek érdekeinek messzemenő figyelembevételével. Sze­retném hinni, hogy a március hó 1-éig történő beülte­tésre vonali: ózó intézkedés csak jogrfenntartás jellegű a főváros szempontjából annál is inkább, mert kétségtelennek tartom, hogy az önkormányzat, — da­cára a belügyminisztériumi leiratnak — nem jog hozzájárulni ahhoz, hogy in peius változzon meg a szabályrendelet­tervezet, legfeljebb csak in meliora. A városi háztartás egyrészt súlyosan nél­külözi az előlegezett milliókat, másrészt a kormányzat akadékoskodása és kése­delmeskedése miatt vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy semmit sem kell fizetni az elkészített csatornákért, holott bizonyos normál-díjnak előre való fi­zetési kötelezettségével az egész kényes és keserít problémát el lehetett volna kerülni. Molnár Kálmán oki. gépész és közgazdasági mérnök, építési vállalkozó. Telefon: 89-7^13. Budapest, ÍV., irányi-u. 21. December hó I bén, Ebén ás 8-án 1 délután fái 3 órakor I iigetfiversenyekj ——— ».»uw. «"WBIflff HTflíMM'BIffiVTaF VMmmtíUmTESI ERŐSEN ADVENTI HANGULAT: a béke és csend hangulata ül máris a lel­keken, bár a szeretet ünnepétől még tel­jes három hét választ el bennünket. De tagadhatatlan: fáradtak az urak, bizott­sági tagok és tisztviselők egyaránt. A bőséges és kiadós pihenésre meg is van minden indok az idén, és az is két­ségtelen. hogy ráfér az urakra az a pár napi nyugalom, amit a karácsony és újesztendő közötti napok szoktak ma­gukkal hozni. És valljuk be: a folyó esztendőben lezajlott két választás: az országgyűlési és a községi után, — hogy a déli-kerületi megismételt válasz­tásról ne is szóljunk, rá is szolgált mindenki az alapos pihenésre. Minden valószínűség amellett szól tehát, hogy ebben az esztendőben a szo­kottnál hosszabb lesz a karácsonyi va­káció. és az sem lehetetlen, hogy ezt a nyugalmat a polgármester is fel fogja használni arra, hogy ha hosszabb időre nem is. de néhány napra szabadságol vegyen magának és azt a fővárostól távol töltse el. MEGDÖBBENTŐ VÁRA VLANSÁG­GAL érte a városházát, szerdán reggel az a hír, hogy rövid, de kínos szenvedés után elhunyt a városházi sajtóirodának A tUedvtiefók UaeácsoHpa llm&zkty János a fóvázos mUtd&t ífóváx&si aUutitncuzM vzátotáca Uacácsm^i seaéiyt Uéct-— Az Uj Budapest tudósítójóuól A fővárosi tisztviselők legnagyobb problémája az adventi napokban a ka­rácsonyi segély ügye. A főváros vala- : mennyi alkalmazottja remegő szívvel várja a polgármester és az önkormán í rali • órumok elhatározását: lesz-e és mekkora mértékű lesz a karácsonyi segély, amely hivatva vau, hogy a fá­radságos munkában és sok-sok nélkülö­zésben eltelt esztendő után a karácsony­fa alatt gond nélkül tölthessen néhány órát a tisztviselő, örömet és meglepetést szerezve hozzátartozóinak is. Nem két­séges, hogy egyrészről a fő polgár mes­ter és a polgármester kollegiális szíve. az idén is megtalálja a módokat és esz­közöket. hogy a karácsonyi segély a lehető legnagyobb legyen, másrészről, hogy az önkormányzat is a maga ré­széről örömmel és boldogan adja be­leegyezéséi a karácsonyi segély fedeze­tét illetően a polgármesterei előterjesz­tésekhez. A karácsonyi segélyért folytatott ak­ciónak jelentős állomása llovszky Já­nos napirend előtti felszólalása a tör­vényhatósági bizottság pénteki köz­gyűlésén. llovszky, úgy is mint a Fővá­rosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségé­nek tiszteletbeli tagja, úgy is mint az ország legnagyobb keresztény kereske­dői és iparos szervezetének: a Baross- Szövetségnek országos elnöke, a iegal- kalmasabb férfiú arra, hogy felemelje szavát a tisztviselők karácsonyi segélye érdekében. lU-Wzhty Jáh-ÜS értékes és poétikus szépségekkel telt beszédét az alábbiakban közöljük: — A vidéket éltető erő — mondotta llovszky János — a birtokosaiig. A birtokossá«' számára a kormánynak leg­utóbb tett törvényhozási intézkedése az újbóli talpraállítási lehetőséget megte­remtette. Budapestet, ezt a szép világvárost, a kereskedelemnek, az ipai­nak a szabad foglalkozásúnknak és a köztisztviselői Ivarnak kellene iüktetö erejű gazdasági élénkséggel és e világ­városhoz méltó üzleti elevenséggel telí­tenie. — Ez ma nincs és nem is lehet meg: éjszakánként nem a forgalomban, de az elesenevészesedésben elfáradt városi pol­gárság tér pihenőre, ha ugyan pihenő­nek nevezhetjük azokat a lázas, gond terhes, nyugtalan éjsza­kákat, amelyekben ma mindannyiunk­nak kisebb, vagy nagyobb mértékben ré­szünk van. A költségvetési vita során a pol­gármester mondotta, hogy a főváros pénzügyi vonalvezetése szorosan simul az állami pénzügyi vonalvezetéshez. Egyben megállapította, hogy nekünk az a kötelességünk, hogy az öt év előtt kezdődött legnagyobb méretű krízisből meglévő értékeinket úgy kell megmen­tenünk, hogy azokat csorbítat­lanul utódainknak átadhassuk. — Ez a közület vagyona tekintetében talán még lehetséges, de a főváros és a vidéki városok magángazdaságaira vonatkozólag, a kereskedelemnek és az iparnak mind erősebb mértékben csök­kenő vagyoni állapota tekintetében csak egy esetben lenne lehetséges, ha forga­lom útján a nemzeti jövedelmet, a fogyasztóképességet visz- sza tudjuk vinni azokra a lépcső­fokokra, ahonnan dőre módon öt év előtt a nemzet, de főleg a főváros és a vidéki centrumok kárára, külső és belső pénzügyi intézkedésekkel évi négy milliárd r ól két és f é 1 mil­liárd pengőre letaszították. — Lehetetlen egy nagy fővárost egészséges alapozásúnak elképzelni, ahol a kereskedelemben és iparban az üzleti ólet némasága -— hangos kiáltás. egyik legnépszerűbb és legszimpatiku­sabb tagja, D u 11 a y Ödön, a Magyar Országos Tudósítónak, a főváros fél­hivatalos kőnyomatosának városházi szerkesztője. Alig negyvenöt esztendőt élt Dunay kollegánk, aki a harctéren és a szibé­riai fogságban szerzett betegsége, követ­keztében hányt el, ennyire tragikus vá­ratlansággal. Temetésén, amely pénte­ken délután folyt le a Kerepesi-út mel­letti temetőben, ott voltak nemcsak kar­társai, hanem az egész hivatalos város­háza. A Fővárosi Rovatvezetők Testületé u haláleset napján rendkívüli ülésen ál­dozott az elhunyt kolléga és báróit em­lékének. R á t k a i Károly dr. mon­dott beszédet, amelyet a városházi új­ságírók állva hallgattak végig. — Bár a Mindenható Isten kifür­készhetetlen akaratában való megnyug­vás mindnyájunknak kötelességünk, —- mondotta Rátkai — mégis nagy a mi szívünknek a szomorúsága, mert jó ba­rátot és igaz embert vesztettünk el benne. Nagy a mi gyászunk nemcsak azért, mert kedves, közvetlen egyénisége néhány napppal ezelőtt m,ég itt járkált, itt beszélt, itt dolgozott közöttünk. Ha­nem azért is, mert jó kolléga, a fővárosi közérdekek önzetlen szolgája, a ma­gyar újságírás egyik kitűnősége távo­zott- el körünkből örökre! A KEGYÚRI BIZOTTSÁG LEG­UTÓBBI ÜLÉSÉN élesen csaplak össze a bizottsági tag urak. Néhai S a g- m iille r apát örökönélc betöltéséről folyt a harc, amelynek során a keresz­ténypárti jelölt győzött Rassayék cs Fridrichék támogatásával a NEP-jelöh ellen, akit viszont a szociáldemokraták támogattak. Amikor nyilvánvalóvá lett L e i n e r Mihály győzelme, Petro- v á c z Gyula az előteremben álldogáló városatyák harsogó nevetése közepette megjegyezte: — Ez már így van, ezen, hiába nem lehet változtatni! A W o l f f-p árt el­határozza, ki legyen az új plébá­nos, az ellenzék pedig —- m e g v ól­lá s z t j a! * KÖZTISZTVISELŐI ÉRDEMEIÉRT az elmúlt napokban a kormány főtaná­csosi méltósággal tüntették ki S z e n t e Miklós nyugalmazott tanácsnokot, a: óbudai elöljáróság több mint tíz esz­tendőn keresztül érdemes vezetőjét. Egy munkában és érdemekben gazdag köz- tisztviselői pályára tette fel a koronát a kormányzói kegy napsugara, amikor méltóságos úr lett az elöljárói értekez­letek hosszú időn át volt elnökéből. Nem első kitüntetése a kormány főta- csosi méltóság a kitűnő Szente Miklós­nak. A háború alatt az összes kerületi [őtisztviselők közül ö intézte a legponto­— Én most felemelem a szavamat, nem a frázis múló, elröppenő szóvirá­gaival, de a főváros kereskedőinek, ipa­rosainak józan gondolkozását kifejező alaposságával és megfontoltságával: kérünk karácsonyi segélyt az egyes költségvetési fejezeteknél elért megta­karítások terhére, osztatlanul minden fővárosi alkalma­zott számára, a régmúlt eszten­dők méreteiben mindenkinek, aki szol­gálta és szolgálja bármily beosztásban, munkás, tisztviselő, pedagógus, vagy üzemi alkalmazottként a fővárost, hogy december második felében, szent kará­csonyra, a szeretet legnagyobb földi ün­nepére visszatérhessen, ha rö­vid időre is, a z az üzleti élet, amelynek nyomán megélénkülhet ez a szép város, amelyet mi, e törvényható­ság tagjai annyira szeretünk. — A legutóbbi költségvetési vita fel­szólalásai megadták az értékét minden­ki előtt e fővárosi közgyűlés színvona­lának. így tehát egy emelkedett szelle­mű, minden igaz ügyet hűségesen szol­gáló fórum padjaiból szólok a nagyvál­lalatok, a gyárak, a bankok és mindenki felé, aki teheti: 1935. karácsonya legyen min­denkinek karácsonya, de nem­csak azzal, hogy az egyes Istenházak előtti térségeken felgyűl a Szent Estén a bethlehemi csillag ragyogását és va­rázsát jelképező gyertyácskák fénye, hanem azzal is, hogy a mindenki fáján kívül mindenkinek lelkében, minden ott­honban kigyulladhasson, az ajándékozá­sok által szerezhető örömön kívül láng­ra kaphasson a Szent Estének áhítatá­ban a bizakodásnak és a re­ménynek a tüze, amely békes­ségre, elégedettségre és szeleteire me­legíti az emberi sziveket és lelki érzé­seket. Havas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30^-2^45. .................... i í t^-tt ír Timii rnnu m ír*-™- - -• • ^ sabban és körültekintőbben a hadi­segélyezésekkel kapcsolatos hivatalos teendőket: ebbéli munkásságáért a II. osztályúi polgári hadi éremmel tüntették ki. A kiváló főtisztviselő íijabb kitünte­tése hivatalnoktársai körében osztatlan örömet vált ki, ebből az alkalomból számosun keresték fel üdvözletükkel és g ratuládájukkal. $ EGY SOKAT HÁNYATOTT ÉLET végére tett pontot u halál: hosszas szen­vedés s a betegek szentségének felvétele után meghalt Bieber Jenő volt tör­vényhatósági bizottsági tag. A forra­dalmak utáni keresztény éra első évei­nek volt harcos keresztény párti, bizott­sági. tagja az elhunyt Bieber Jenő, aki azután teljesen visszavonult a politiká­tól és a főváros szolgálatába lépett. Gyorsan haladt előre a hivatali rang­létrán, legutóbb mint kezelőfőtiszt tel­jesített a belvárosi elöljáróságon szol­gálatot. Temetésére barátainak és tisztelőinek nagy serege jött cl: ott voltak G o s z- l e t h Ernő dr. kerületi elöljáró. Blieszner Ágoston dr. prépost­plébános, S z i k l a y Rezső dr. pápai kamarás, Szabó József törvényható­sági bizottsági tag, U r b ány i C. Jó­zsef igazgató és sokan mások. Az el­hunytban Bieber József dr. ügyvéd, v. törvényhatósági bizottsági tag egyet­len testvérét gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents