Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-16 / 45. szám
XIII. évfolyam 45. szám Budapest, 1935. november 16. FELELŐS SZERKESZTŐ : Előfizetési árak.: Egész évre .................................................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 13 pengő ||OOB Y ANDOR DR Egyes szám ára 60 fillér § Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913.j Készül az uj fővárosi törvényt módosító novella Nagyfontosságu előkészületek a belügyminisztériumban — A tizenhetes bizottság első témája: a státusrendezés — Hogyan ál a kónyszernyugdijazások ügye? i-3 © tfl T5 O* © < IQ P' e+ 4 ^ O < w M H* M Hl a C<4 v. ;->• © <1 <J p\ S c!" b 1 M • o: b b cíP' H Uátducak A budapesti háztulajdonosok különféle érdekeltségei új és minden eddiginél elszántabb rohamra indultak zsebük védelmében. A támadás az új építkezések ellen irányul: a háziurak ósdi, a közegészségügyi és szociális követelményeknek meg nem felelő bérkaszárnyáikat féltik az egyre nagyobb lendülettel folyó építkezésektől. Azt panaszolják a háziurak, hogy az új építkezések következtében elnéptelenednek a régi házak, tönkremegy az a háztulajdonos-osztály, amely a maga adófizetői mivoltában oszlopa a társadalomnak. Nézzünk egyszer végre a szemébe ennek az egész háztulajdonosi problémának és az objektív igazság mérlegén állapítsuk meg: mennyi az igazság és a közérdek az ő sirámaikban? Nem kétséges, hogy az új építkezések lendületének egyik főoka az, hogy háztulajdonosnak lenni nemcsak kellemes állapot, de jó üzlet is Budapesten. Még pedig azért, mert a házépítkezésekbe fektetett tőke, — különösen az új házaknál — jelentékenyen nagyobb jövedelmet biztosít, mintha a milliók a takarékpénztárban hevernek, vagy aranyrudakban vannak tezaurálva. A háztulajdonosok a házérték nyolc és tíz százalékos nettó jövedelmezőségéhez vannak hozzászokva, a bank ellenben alig három százalékot térít a lekötött betétek után. Nem kétséges, hogy ezt a különleges és más befektetéseknél elő nem forduló rizikómentes jövedelmezőséget az a körülmény okozza, hogy dacára minden jó vagy rossz statisztikai összeállításnak, a lakosság igényeinek és életstandardjának megfelelő lakás még mindig kevés van Budapesten, tehát a jó és modern lakásokért a háztulajdonosok konkurencia kizárásával akkora bért követelhetnek, amekkorát akarnak. A kereslet és kínálat örök törvényei szerint ezért túl- nagy még mindig a lakásbér Budapesten! A tatarozási kölcsönök ki nem használása a legeklatánsabb bizonyíték, hogy a régi házak tulajdonosai nem is akarnak a mai állapotokon változtatni. Semmi ok nincs tehát arra, hogy sajnáljuk őket, ha a régi és rossz házakban emelkedik az üresen álló lakások száma. Ha a szívük nem is, de a gazdasági élet kegyetlen törvényei előbb- utóbb arra fogják kényszeríteni ezeket a háziurakat, hogy leszállítsák a régi és nem-modern lakások béreit, viszont az egyre szaporodó építkezések következtében az új lakások bérei sem fognak olyan toronymagasságban tündökölni, mint még mostan is. Ezen semmiféle egyesületesdivel és felirati játékkal segíteni nem lehet. Egyszerűen az fog bekövetkezni, hogy háztulajdonosnak lenni nem lesz olyan jó üzlet Budapesten ezentúl, mint eddig volt. De még mindig jó üzlet marad, sokkal jobb üzlet, mint lakónak lenni! — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az Uj Budapest legutóbbi számának vezető cikke, amely arra mutatott reá, hogy az úgynevezett szanálás kérdésében nincsenek ellentétek, csupán félreértések és a főpolgármester autonómiatisztelete kizárja, hogy erőszakos rendszabályok jöjjenek létre az új fővárosi törvény kivételes intézkedéseiről szóló paragrafusai jegyében —• élénk érdeklődést és feltűnést keltett várospolitikai körökben. Nem kétséges, hogy cikkünk azokat az intenciókat tolmácsolta, amelyeket a főpolgármester a fővárosnak ezen nagy fontosságú problémáiban magáénak tart. A polgármester különben már közölte a pártok vezető férfiaival, hogy azok az előterjesztések, amelyek elkészítésével őt a főpolgármester megbízta, általánosságban készen vannak és semmi akadálya sincs annak, hogy ezek az előterjesztések a tizenhetes bizottság elé kerüljenek. Mint értesülünk: közvetlenül a költségvetési vita közgyűlési tárgyalásának befejezése után az előterjesztések előzetes tanulmányozás céljából a tizenhetes bizottság tagjainak rendelkezésére fognak áJJani. A tizenhetes bizottság összeűlését illetően változatlanul az a helyzet, hogy arra december előtt semmi körülmények között nem fog sor kerülni, mert a főpolgármesternek az az intenciója, hogy a hosszúra nyúlt költségvetési vita után pihenőt adjon a tizenhetes bizottságban helyet foglaló pártvezéreknek. Eldöntöttnek tekinthető, hogy a tizenhetes bizottság legelső témája a státusrendezés lesz. A státusrendezési javaslat — amelyet annak idején teljes részletességgel ismertetett az Uj Budapest — a legutóbbi hetekben néhány kisebb változáson ment keresztül. Ezek a változások azonban magát a javaslatot nem igen érintik, inkább csupán az indokolásra vonatkoznak. A polgármester különben a költségvetési vita tartama alatt talált időt arra, hogy a legutóbbi napokban a slálusrendezést a szak-tanácsnokokkal újból átbeszélje és előterjesztésén a szükséges simításokat eszközölje. A státusrendezést illetően változatlanul az a polgármester álláspontja, hogy annak főképen és elsősorban a kisembereken kell segítenie és a fennálló kirívó sérelmeket kiküszöbölnie. A polgármester a státusrendezési javaslatot megbeszélte a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének vezetőivel is és figyelembevette azokat a memorandumokat is a lehetőség szerint, amelyeket az egyes szakok, — igy legutóbb a közkórházi főorvosok, továbbá a kezelési szak — juttattak el hozzá. A státusrendezési javaslat legújabb, immár véglegesnek tekinthető formájában elejti a nyers tervezet azon elgondolását, hogy a II. fizetési osztályt kettéosszák, és a létesítendő II/B. fizetési osztályba kerüljön nyolc tanácsnok, címzetes alpolgármesteri rangban, továbbá a szakhivatalok vezetői. Maradéktalanul érvényesítve van azonban az előterjesztésben a polgármester azon elhatározása, hogy a,z alacsonyabb ideiglenes állások megszüntetésével szaporítsák a magasabb státusba tartozók számát. Egyelőre változatlanul az a helyzet, hogy ötszázzal kevesebb lesz az ideiglenes hivatalnokok száma, végeredményben azonban a tiszti személyzet létszáma több mint kétszáz fővel csökken. A szakhivataloknál, amelyeknek munkássága az utolsó esztendőkben jelentékenyen emelkedett, megfelelő személyzet-szaporítást fog keresztül vinni a polgármesteri előterjesztés. Végeredményben a mérnöki, műszaki, a köz- tisztasági és a kezeiőszakon lesz a legnagyobb a létszámcsökkenés, ezzel szemben létszámemelés mutatkozik a fogalmazói szakon, a statisztikai szakon, a pénztári középfokú szakon és a számvevőségi szakon. Az új fővárosi törvény értelmében a státusrendezésre vonatkozó polgármesteri, illetőleg főpolgármesteri előterjesztés, — mivel az a takarékossági intézkedések hatáskörébe vág—nem kerül az önkormányzati fórumok elé, csupán a tizenhetes bizottság véleményét fogja ebben a kérdésben a törvény előírásához képest meghallgatni a főpolgármester. Illetékes helyen az az elgondolá hogy I a státusrendezési javaslat, keresz- tülmenve a tizenhetes szakbizottságon, rendelet formájában még karácsony előtt életbeléptethető lesz a főpolgármester által olyképen, hogy a rendelet hatálya január elsejével kezdődik. Úgy az elnöki, mint a tanügyi osztályban változatlan határozottsággal folyik a nyugdíjtörvény végrehajtása. Egyelőre az a helyzet, hogy sem a köz- igazgatási, sem a tanügyi fronton mindezideig nem került sor a törvény értelmében a közigazgatási bizottság- áltál megalakított nyugdíjbizottságok igénybevételére. A legméltányosabban, valamennyi számbajöhető szempont figyelembevételével folynak azok a nyugdíjazások, amelyeknek a végrehajtásával tulajdonképen már teljes csendben és feltűnés nélkül magát a nyugdíjtörvényt hajtja végre a főváros vezetősége. Azok a szenzációt-hajhászó hírek, amelyek a kényszemyugdíjázásokkal kapcsolatban egyes sajtóorgánumokban napvilágot látnak, átlátszó pártpolitikai célzatú közlemények, amelyek a valóságnak egyáltalán nem felelnek meg. Változatlanul az a helyzet, hogy a törvényes kötelezettségen felül a. nyugdíj bizottságoknak a nyár folyamán történt újjáalakításának sem a köz- igazgatási, sem a tanügyi szakon különösebb jelentősége, vagy aktualitása egyáltalában nincsen. A polgármester változatlanul azon az állásponton van, hogy méltányosan és diszkréten kell a nyugdíjazásokat végrehajtani, és ennek az álláspontnak köszönhető, hogy a fővárosnál az 1934:1. t. c. tulajdonképen már végre is van hajtva, amit egyéb momentumból, mint abból, hogy az esztendő kezdete óta a nyugdíjazások száma úgy a közigazgatási, mint a tanügyi fronton lényegesen emelkedett, tulajdonképen észre sem lehet venni. Úgy az úgynevezett szanálás, mint a kónyszernyugdijazások végrehajtása tekintetében I S 4 1 5 \ I I \
