Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-09 / 44. szám
uimmAPEsr Budapest templomai-------, . m —üü— Mm Ir ta: LIBER ENDUE Első közlemény A múlt esztendőben is engem ért az a kitüntető bizalom, hogy a Piarista Diágszövetség évi előadássorozatát megnyithattam s akkor rövid áttekintésben vázoltam a világvárosok feladatait. Ebben az áttekintésemben a világvárosok építési feladatairól is megemlékeztem és az egyes feladatok felsorolását a templomépítéssel fejeztein be. Rámutattam arra, hogy a székesfővárosban az utóbbi években a hatóság segítségével sok templom épült, közöttük szegény, egyszerű templomok is, de épültek. Ebben is ott kell állania — ez volt a gondolatmenetem — egy nagy város hatóságának az ö polgársága mögött. Vannak ugyan, akik ridegen teszik fel a kérdést, vájjon hatósági feladat-e ez? Ezeknek akkor is azt feleltem, amit most is ismételek: nem azok az illetékesek ezt kérdezni, akiknek nem lelki szükségletük a templom, aminthogy annak, aki soha nem fordul a könyvhöz, nincsen joga kifogásolni, hogy egy nagy város a maga polgárai részére könyvtárakat tart fenn. A vallásos érzés ápolása és kultusza nélkül nem lehet egy világvárost elképzelni. A mai kor világvárosának legújabb problémája a gránátmentes fedezékek •építése, amivel a köz megint az egyes polgárt védi. Azt a hasonlatot hoztam föl. hogy amint a Székelyföld templomainak nagyrésze erős fallal körülvéve áll a maga dombtetőin, mint oltalom a vészben, azonképen úgy hiszem, minden templom egy-egy erősség, egy-egy gránátmentes fedezék annak, aki oda bemegy. Budapest székesfőváros népe ezekben a templomokban imádkozik egy szebb, egy jobb jövőért. Ezekre a szavaimra utaltam, midőn •ezidén a Piarista Diákszövetség vezetőségének a megbízásából Budapest templomairól szóltam. Nagy megtiszteltetésül szolgált ez a megbízás, de egyben nagy örömömre is, hiszen olyan magasztos és olyan érdekes a tárgy, hogy már az adatgyűjtés is élvezet. Szép és emelkedett jelképet látok abban is, hogy a Piarista Diákszövetség ezidei előadássorozatát egy Budapest templomairól szóló elöadá,s vezette be. Minden munkánk Isten nevében kezdődjék, minden útnakindulás az Isten házából történjék, aminhogy épen a piarista rendnek nemes hagyománya: minden nap munkájának az Isten oltára előtt való megkezdése ! Kétségtelen, hogy a városi élet kialakulása és az első templomok megépülése a legszorosabb összefüggésben vannak egymással. Hazánkban, de másutt is a papság volt az, mely a keresztény hit terjesztése mellett nemcsak a szellemi kultúra továbbvivöje, de a gyakorlati tudás és mesterségek oktatója is volt. Magyarországban ugyan a templomok alapítói inkább a királyok, különösen az első, Szent István, de a szerzetes- rendek nagy teljesítményei emellett sem hiányoznak. Budapest első templomairól csak közvetett forrásokból kapunk felvilágosítást. így a Bécsi képes krónika szerint már Szent István alapítja 1022. után az óbudai prépost3ág Szent Péter templomát, melyben Péter királyt 1046-ban temetik el. Hogy j pedig- ez a templom nem lehetett valami j egyszerűbb alkotás, azt az bizonyítja, I hogy egy lengyel krónikaíró még 1118- ! ban is befejezetlennek mondja, amiben i nem annyira az építtetők hanyagságát, J vagy közönyét szabad látnunk, mint in- ; kább >a templom nagyszabású voltát, mely mindenfelé a száz évekre terjedő I templomépítkezések nagy elhatározá- I sait vonta maga után. Ugyanebből az időből van egy másik templomról is értesülésünk. Szent Gellert legendája jegyzi fel, hogy Szent G e 11 é r t holttestét először Pest Nagyboldogasszony templomában helyezték ravatalra. Ez a templom nagyobb valószínűség szerint a budai oldalon volt, az akkori Kispest, P a r - v u m Pest -nek nevezett Tabán táján, mint a mai Pesten, annál is inkább, mert utóbb a budai oldalon több adatunk van egy Szent Gellért templom-* ról. Nincs okunk kételkedni a legenda adatában, ez pedig annak a tudásnak j birtokába juttat bennünket, hogy a XI. j század derekán, alig néhány évtizeddel I a kereszténység rendszeres felvétele, után, már harmadik templomról beszélhetünk a mai Budapest területén, holott egyáltalán nem tekinthetjük merészségnek, ha a pesti Nagyboldogasszony- templom fennállását is feltételezzük. A felsorolt templomoknak Budapest templomai között legrégibb voltát az a körülmény is igazolja, hogy a következő XII. századból csakis ezek mutatnak fel maradványokat, helyesebben az ebből a korszakból fennmaradt maradványok csakis ezekhez a templomokhoz köthetők. így az óbudai Calvin-utcában fel-j tárt nagyszabású templomkapuzat a XII. század végéről, a maga pompás kiképzésével, minden valószínűség szerint az említett Szt. Péter prépostsági templom egy átépítésének maradványa. A tabáni templomban levő Krisztus-dombormű ugyanígy egy XII. században történt építkezésről tanúskodik, s ugyanerről a tájékról egy másik kerubos dombormű is előkerült, mely a mai Tabán környékén állott ősi templom ottlétét erősen valószínűsíti. A belvárosi plébániatemp- lomban pedig még a helyén „in situ“ áll a románkori fal jellegzetes íves párkányával, hirdetve a templomnak a XII. században való fennállását. Ha tehát kétséges is, hogy megsza- porodtak-e ebben a században Budapest templomai, kétségtelen az, hogy mindben, amelyek meglétét már a XI. században feltételezhetjük, nagyobb átépítések, kibővítések, sőt talán újjáépítések folytak. Van azonban ennek a századnak is egy olyan újabb létesítése, mely különösen következményeiben nagyjelentőségű a városok vallásos életéröl és templomai történetére. Az épületmaradvá- nyok félreismerhetetlen nyelve mondja, hogy a Margitszigeten még a XII. század második felében épült az első templom, a premontreiek Szent Mihály temploma, amit a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-ban épittetett újjá. Két szempontból fontos ez a templom: az egyik, hogy ez az első egyházi település a Margitszigeten még a. tatárjárás előtt, mely tehát egy hosszú sorát nyitja meg a rendházaknak ezen a magyar „szent szigeten“, a másik pedig, hogy ez az első ellenőrizhető adat egy szerzetesrend templomáról Budapest területén. Pesten a domokosok létesítenek először említésre méltó rendházat és templomot, melynek alapítása 1230-ban történik és 1233-ban már az egész készen is. Szomorú történelmi emlékezet fűződik ehhez a templomhoz. A tatárjáráskor ennek a rendháznak udvarára menekült az egész pestkörnyéki nép, számukat Rogerius tízezerre teszi, ami az épület hatalmas méreteire mutat. Itt boncolja fel a betörő tatársereg a népet és öli meg az oltár előtt Bánfi Buzádot, a szerzet egyik kiváló tagját. A tatárok nyomán pusztító tűzvész azonban a domokosok templomát többé-kevésbbé megkíméli s ebből várostörténetíróink azt a következtetést vonják, hogy erősebb, boltozott épület volt, ami fejlett építészetét bizonyítaná. Ez a templom valahol a mai Váczi-utca táján, talán az Angol kisasszonyok mai t e m p 1 o m a helyén állhatott. A tatárjárás egyébként mindenütt füstölgő romokat hagyott a főváros területén. Biztos adataink vannak, hogy templomainkat elpusztították, hiszen Óbudán például egészen újra kell a prépostsági templomot építeni, Pesten pedig a N a g y b o 1 d o g asszonytemplom gótikus megújításának és tetemes meguagyobbításának minden bizonnyal a román templomnak a tatárok által való lerombolása volt a fő oka. Egyik legfontosabb esemény a temp- lomépítés terén a budai Nagyboldogasz- szony templom megalapítása, mely kétségtelenül Budavárának védelmi célokból való kiépítésével függ össze. 1255-re tehető az építkezés kezdete, amikor Buda már népes város. 1269-ben már készen áll s valóban a templom farag- ványainak tanúsága is egybehangzó ezzel a megállapítással. Biztos tudomásunk van arról, hogy a Nagyboldogasszony templommal egy- időben, sőt talán valamivel előtte máj1 áll a Várban, a mai helyőrségi temp- j lom helyén állott Mária Magdolna! templom, melyben a IV. Béla korára j jellemző, a Nagyboldogasszony temp- lom kezdődő gótikájával szemben, ro- j mán jellegű falmaradványokat a leg- útóbb sikerült feltárni. De ugyancsak a Nagyboldogasszony templom építése elé kell tennünk a domonkosok Szent Miklós templomát, a mai régi pénzügyminisztérium helyén, melyről azt tudjuk, hogy 1252-ben a domonkosrend bolognai nagygyűlése az 1254. évi főkáptalani gyűlésre a rend budavári székhazát jelöli ki. A minoriták Szent János temploma a mai Várszínház helyén 1264. évi alapítású. így egyszerre látjuk a Várnak templomokkal való benépesedését és a szerzetesrendek téiíoglalását. Ugyanebben az időben Buda külvárosai is népesek templomokkal. Ezek között a legfontosabb és talán szabad azt is következtetni, hogy a legnagyobb, a Szent Péter vértanú temploma a Duna mellett, valahol a Vízivárosban. Ez ugyanis már 1258-ban perbe keveredik a Nagyboldogasszony templom plébánosával, amannak joghatósági területe tekintetében s a per végső ki198» november 9. menetele, hogy t. i. a templom átmeneti függés után ismét önálló plébánia marad, azt mutatja, hogy ez a templom és bizonyára ez a városrész elég nagy jelentőséggel bírt. 1248-ban már fennáll a Johanni- ták Szentháromság telepe a mai Császárfürdö tájékán és váruk emléke egészen napjainkig kimutatható a Ruhbock-Richter képén is megörökített négytornyú épületben. Szent J a k a b f a I v a, a mai Újlak, temploma ugyancsak áll már 1269- ben, nemkülönben Szent Margit temploma, melyből utóbb külön plébánia- templom lesz. Folytatása a jövő számban. Biehn János IX., Ferenc körút 46. Telefon : 87— 8 — 03. Asasíoltoasás, szigetelés, íedélleEi^ex; - tetőfedés, molorbenzcl, paraffin. Fiavas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorús mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. TelefOu 30^2-^45. ~~ LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, X!., Stürei-utca 5-7 Telefon : 59-2-36. VÍGNÁL! RAFAELLO bronzönlő BUDAPEST Lakás; Petnaházy-utca 73 b. Gyár: V!., Jász-utca 74. TELEFON: 91—9-12. November hó 9-én, 12-én és 14-én délután fél 3 órakor iigetöverssnyek Fotócikkek Sztokckli Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Ainatőrfelvételek kidolgozása LE IC ft GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE Marx ES Mérei BUDAPEST, VI., BULCSU U. 7. TELEFON: 93-3-86,93-3-SS Mérnöki műszerek. Elektromos és üzemi mérő műszerek. Teljes iskolai és laboratóriumi berendezések. Tornaszered ________ A főváros üzemeinek és hivaia* lainak állandó szállítója. Alapítva 1800-ban. 80 munkás.
