Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-26 / 42. szám
1935 október 29. wwtzmimsr 3 Műszaki lehetetlenséget követel az iparflgyi minisztérium a fővárostél ' ■ i .■mirdnnwi ■ ■ ■ ' —■ -----Ha t hónapra volt szükség, hogy az iszapelgázosifé berendezés versenytárgyalásának formai hibáit konstatálják — Az Uj Budapest tudósítójától. — Legutóbbi számunkban szóvátettük a kormányzati hatóságok érthetetlen eljárását, amely szerint a fővárosi csa- tornaiszap-elgázosítási berendezéseire kiírt és az érdekelt felek részéről megfellebbezett fővárosi versenytárgyalás ügyében hosszú hónapok óta nincs döntés. Megírtuk azt is, bogy a főváros naponta ötszáz pengőt fizet rá arra, hogy az elgázosító-berendezés nincsen üzemben és azt is leszögeztük, hogy a főváros nem szándékozik a munkát megosztottan kiadni, még pedig azért nem, mert a megosztott munkát végző cégek ennél a kényes közmunkánál egymásra tolnák a felelősséget. Amiről az Uj Budapest legutóbbi számában még csak mint várható esetlegességről ír, a legutóbbi napokban bekövetkezett. A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz, közölve, hogy az iszapelgázosító-berendezés ügyében kiírt versenytárgyalás megismétlésére utasítja a fővárost. A minisztérium helyet adott a fellebbezéseknek, még pedig azzal az indokolással, hogy a versenytárgyalás kiírása, de valamennyi beérkezett ajánlat is szabálytalan volt és ezért meg kellett semmisíteni a versenytárgyalást. A minisztérium, szöges ellentétben a fővárossal, arra az álláspontra helyezkedik, hogy két részben kell kiírni a hat * * százezer pengős közmunkát, külön kell meghirdetni az elgázosító készülék berendezésére a pályázatot és külön versenytárgyalást kell tartani a speciális motorok beszerzésére. A polgármester természetszerűen kénytelen meghajolni a minisztérium akarata előtt, noha arról is szó van, hogy az új versenytárgyalás kiírása előtt külön felterjesztéssel forduljon a minisztériumhoz, újból és ismételten rámutatva arra, hogy az efajta kényes közmunkáknál a munka megosztása a legnagyobb felelősséget rója az ellenőrzés szempontjából a vállalatbaadó hatóságra, de egyébként is a főváros szakembereinek véleménye szerint a munka megosztása a jelen esetben műszaki lehetetlenség. Az iszapelgázosítóval űzött különös játékot illetően utaltunk arra is, hogy az iparügyi minisztérium volt az, amely ezt a valóságos közmunka-rém- regényt egyre hosszabbra és hosszabbra nyújtja. Egyik városházi hetilaptársunk örömét látja abban, hogy a főváros jogos és méltányos állásfoglalásával szemben az iparügyi minisztériumot vegye védelmébe. Azt írja laptársunk, hogy az iparügyi minisztérium éppen a munka meggyorsítása érdekében tekintett el azoktól a szabálytalanságoktól, amelyeket a versenytárgyalás kiírása, nemkülönben a pályázók ajánlatai körül felfedezett. Az ipar— Barátom, van egy ötletem a maga számára: A Ián go s olcsó, jó és könnyen elkészíthető. Tegyen ki egy táblát, hogy minden vendégének, aki bármi más egyebet fogyaszt, ingyen ad egy darab frissen elkészített, jó ropogós lán- gost. A városi bérlő hálálkodva köszönte meg a jóíanácsot, meg is fogadta, és azóta a hét két napján, amikor potya Ián- gossal tiaktálja vendégeit, zsúfolva van az üzem. Amit az ingyen lángosra ráfizet a derék vendéglős, duplán megkeresi az italon. * NEM KEVÉSBÉ ÉRDEKES ÉS HASZNOS ötletet adott Kovácsházy egy külföldi magyarnak, aki pesti tartózkodása alkalmával meglátogatta őt, mint az idegenforgalom főfaktorát, hogy el panaszolja a keservét. Derék magya runknak ritka foglalkozása van: nem zetközi kiállításokon tokaji bort árul Külön kis pavillont állít fel — természe tesen az állam és a főváros is segítik ebben — ahol is apró kupicákban méri a finom hegyaljait. Hát ez az üzlet a legutóbbi esztendőkben bizony nem ment a legragyogóbban. Drágultak a területfoglalási díjak, a közönség pénztárcája pedig nemcsak idehaza lesz egyre vékonyabb, hanem külföldön is. A kicsi exiszten- cia, amely a tokaji bor vilákhírére volt alapítva, bizony bizony kezdett ingadozni. Amikor a vállalkozó Kovácsházy tanácsnoknak szobájában búsan panaszkodott, főképen azért, mert a fővárosi idegenforgalmi budget folytonos csökkenése miatt az addig kapott gyér támogatás is kimaradozott, a tanácsnok így szólt: — Barátom, elmondok magának egy történetet. Vagy húsz esztendővel ezelőtt Glück Frigyesnél, a Pannónia híres gazdájánál voltam vacsorán. Hát amint vacsora után üldögélünk elfáradva a rengeteg jobbnál-jobb harapni- valótól, egyszerre csak megjelenik egy pincér, aranytálcán pompás metszett kristály poharakat hozva be. Egy másik ember pókhálós tokajis üvegeket cipelt, a harmadik pedig pezsgőnek való jegesvödröt, bekötött francia pezsgővel. A három pincér megállóit szertartásosan Glück bácsi előtt, aki sajátkezűleg töltött a kristály poharakba egy ujnyi tokajit, a poharakat azután teleöntötte rózsaszínű francia pezsgővel. — Ez a francia pezsgővel kevert magyar tokaji a világ legfenségesebb itala! Pénzem nincs, de adok magának egy tanácsot. Ne tiszta tokajit mérjen maga a kiállítási sátrában, hanem magyar tokajit francia pezsgővel. Csak azután az a fontos, — itt már tekintettel kell lenni a sovinizmusra is, hogy így hirdesse: francia pezsgő a legjobb tokaji borral! A külföldi magyar fanyarul köszönte meg a tanácsot, nem tagadva, hogy néminemű kis gyorssegélyt jobban szeretett volna. Amikor azután egy év múlva újra Budapestre vetődött, ismét felkereste Kovácsházy t: •— Uram, Ön megmentett engem! Egész életre szóló hálám az Öné. Mióta ötletét megvalósítottam, alig tudom kiszolgálni a sok vendéget. A bódé tetején ott a hatalmas tábla, és azóta vidáman isznak a kiállítások látogatói francia pezsgőt tokaji borral. Isznak tanácsnok úr, hála Istennek, és igen sokat isznak, tanácsnok úr találmányát: francia pezsgőt tokajival! ügyi minisztérium eme szabálytalanságok dacára megadta hozzájárulását a munka vállalatba adásához, mindössze a „közérdekre való tekintettel“ foglalt állást a vállalatbaadás megosztása érdekében. Városházi hetilaptársunk, amikor dadogva cáfol, beismeri azokat a tényeket, amelyeket mi szögeztünk le. illetékes városházi tényezők ezzel a furcsaízű és furcsacélú támogatással szemben arra mutatnak rá, hogy az iparügyi minisztérium valóban életrevalóságáról és különleges gyorsaságáról adott tanúbizonyságot, amikor hat hónapra volt szüksége, hogy bizonyos formalitási hibákat felfedezzen. Ezeket a jelentéktelen kiírási és ajánlati hibákat huszonnégy óra alatt fel lehetett volna ismerni, abban az esetben természetszerűen, ha — ami teljesen valószínű — nem utólag keresték volna a hibákat elő a megsemmisítéshez. És ha ezek az állítólagos hibák annyira súlyosak voltak, akkor a megosztás kedvéért mért hunyt volna felettük szemet a minisztérium, viszont ha nem voltak annyira súlyosak, akkor miért kellett a belügyminisztériumnak mégis ezen az alapon megsemmisíteni a verseny- tárgyalást? Nem tudjuk, hogy laptársunk vagy az iparügyi minisztérium véleménye-e az, hogy az iszapelgázosító-berendezés gyakorlati tapasztalatai mindössze Hannover városának hasonló berendezéseire szorítkoznak. Ezzel a mivel sem alátámasztott, de tökéletesen helytelen állítással szemben szakértő helyről nyert kijelentések alapján közöljük úgy laptársunkkal, mint az iparügyi minisztériummal, hogy a főváros hatóságának erre vonatkozó információi és beszerzett hivatalos adatai szerint az egész világon nem egy, hanem hetvenhat városban van iszapelgázosító-berendezés és mindenütt kiválóan működik. Arra a kacagtató állításra vonatkozóan pedig, hogy a hannoveri csatornaiszap merőben különbözik Budapest csatornaiszapjától, mindössze azt válaszoljuk, hogy erre vonatkozóan a főváros hatóságának szintén megfelelő hivatalos adatok állanak rendelkezésére, amelyek azt a laptársunk által úgy látszik figyelembe nem vett tényt konstatálják, hogy a fekália mindenütt a világon egyforma. Ismételten megállapítjuk ezek után, hogy a kormányzati hatóságok késedelmeskedése az oka annak, hogy legalább is azzal a hat-nyolc hónappal, amíg ez a versenytárgyalás megsemmisítte- tett és a főváros az új versenytárgyalást kiírja és eldönti, eltolódott az elgázosító működésének megkezdése. Ami pedig napi ötszáz pengőjével számítva, több mint százezer pengő kárt jelent a fővárosnak. Ismételjük, azokat a mondvacsinált indokokat, amelyek hibás kiírásra és hibás ajánlatra való hivatkozással odázták el az elgázosító- berendezés megépítését, nem tartjuk a legkevésbbé sem elegendőknek arra, hogy a főváros ekkora tényleges kárt szenvedjen miattuk! — Ezen előzmények után: jöjjön a harmadik verseny- tárgyalás! _ risséf ßasxAi Csali ax alapfán rendelten 1 Díjmentesen KUlúl. BUDAPEST, IV., Veres Pálné-uíca 8. Telefon : 88-3-31. TUNGSRAM DUPLASPIRALLAMPA
