Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-26 / 42. szám

XIII. évfolyam 42. szám Budapest, 1935. október 26, UJBIWAPJEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBV ANDOK DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. iteUoitávi, Müilet, Sza&á Szombaton és vasárnap a közigaz­gatási bíróság ismeretes ítélete követ­keztében újból, — ebben az esztendő­ben harmadszor — az urnák elé járul a főváros déli kerületének népe, hogy országgyűlési képviselőit megválassza. A Belváros, az Erzsébetváros, a Jó­zsefváros, a Ferencváros és Kőbánya tartoznak a déli választókerülethez, Budapest pesti oldalának az a része, amely mindenkor a legrégibb, a leg- auchtochtonabb, a legkeresztényebb ős­lakosság közé számított. Ezekben a vá­rosrészekben —* szemben az újdivatú és más világnézetű Lipótvárossal és Terézvárossal — még élnek a tradíciók. Ezek a tradíciók itt mélyebb gyökerűek mint bárhol másutt, szerte Budapesten. Nagy meglepetéseket a megismételt választás nem fog hozni, főleg nem keresztény párti szempontból. Tizenöt esztendő óta stabil és megingathatatlan tábora van Budapesten Wolff Kár oly- nak és nem véletlen, hogy a pesti olda­lon akár községi, akár országos válasz­tásokról van szó, numerikusán, de aránylagosan is a déli kerületben van a legtöbb hive Wolff Károly makulát­lan lobogójának. A keresztény párti lista első három helyét kipróbált erők foglalják el: Petrovácz Gyula, Müller Antal, Szabó József. A keresztény Erzsébetváros, a keresztény Józsefváros és a keresztény Kőbánya vezéregyéniségei nem újoncok az országos politikában, az ő fémjelzett nevük önmagában véve is programm és hitvallás lenne még akkor is, ha a lista legelején, nem Wolff Károly tör­ténelmi jelentőségű neve tündökölne. Wolff, Petrovácz, Müller és Szabó Jó­zsef a polgári akaratot reprezentálják a keresztény párti listán, a dolgozó Buda­pest szilárd oszlopai, a köztisztviselő, az iparos és munkás kézfogását szim­bolizálják ők, akiknek politikai tevé­kenysége társadalmi osztályaik sorsá­nak jobb jövőjét építi ki. A bel- és külpolitikai események okozati összefüggései következtében a déli kerületi választás messze túlnő az egyszerű időközi választás jelentőségén és végzetszerű kritikát és útmutatást ad arra vonatkozóan: helyes és a nemzet érdekeinek megfelelő-e az a politika, amelyet a tavaszi választások óta foly­tatnak a parlamentben helyetfoglaló pártok. Éppen ezért kétszeres a felelős­sége minden szavazópolgárnak is, aki az urnák elé járul: talán éppen az ő szavazata az a momentum, amely hosz- szú időre dönti el az ország sorsát! A pártok és jelszavak kaotikus út­vesztőjében töretlen hűséggel állanak a keresztény tömegek régi vezéreik zász­laja mögött. Uj áramlatok nem térítik, új lidércfények nem kábítják el őket, az ő hitvalló egyszerűségük nem hó­dol be semmiféle cifra új divatnak. Ez a küzdelem a világnézetek harca és éppen ezért ebben a harcban csak a krisztusi igazság lehet a győztes! — Az Vj Budapest tudósítójától. — A költségvetés pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalása kissé háttérbe szorította a főváros legnagyobb akut problémáját: a szanálást. Amíg azon­ban.a nyilvánosság előtt a főváros jövő esztendei háztartásának menetrendjét határozzák el az önkormányzat ténye­zői, a kuliszák mögött nagy fontosságú megbeszélések vannak folyamatban a szanálást Illetően. Több mint tíz napja állandó érintkezés van a főpolgármes­ter, a belügyminisztérium városi fő­osztálya, sőt maga a belügyminiszter és a miniszterelnök között, a tekintetben, hogy tulajdonképen hogyan is történ­jen az új fővárosi törvény szanálási paragrafusainak végrehajtása, melyek azok a célkitűzések, amelyeket a jelenlegi politikai atmoszférában a kormányzat elengedhetetlenül szükségesnek tart megvalósítani. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a Ke­resztény Községi Párt éles állásfogla­lása a szanálás tekintetében jelentéke­nyen elmérgesítette a helyzetet. A Kereszténypárt vezető egyéniségei a vá­rosházi élet különböző fórumain, a sajtó, elsősorban az Uj Budapest hasáb­jain azon véleményüknek adtak kifeje­zést, hogy az autonómia épen úgy nem szanál, amint nem szanál a főpolgármester, mert az autonómia nem állapított meg olyan ténykedéseket, vagy olyan helyzeteket, amelyek úgyne­vezett szanálásra szorulnak. Arra is rámutattak több alkalommal igen határozott formában a keresztény­párti vezérek, hogy a szanálást nem a kisegzisztenciák életstandardjának űjabb és újabb leszállításával kell elintézni, hanem ott kell a megtakarításokat ke­resni, amennyiben ezekre a megtakarí­tásokra a főváros háztartási életében egyáltalában számot nem tevő pár mil­liós deficit miatt szükség van, ahol ezek a megtakarítások a kisemberek ez­reinek és ezreinek sérelme nélkül esz- közölhetők. A Keresztény Községi Párt a szaná­lási célkitűzéseket a dologi kiadá­sok restrinkciójára kívánja szorí­tani. Olyan szanálási célkitűzés, amely ezen, főleg az üzemek falain túlmenő meg­szorítással jár, a kereszténypárt éles szembehelyezkedő sével íog találkozni. A kisegzisztenciák védelmében a sza­nálást illetően különben egységes front húzódik végig a törvényhatósági bizott­ságban a szélsőjobbtól a szélsőbalig. A most folyó költségvetési tárgya­lás is azt bizonyítja, hogy a főváros nincs rászorulva a szanálás címén ráoktrojált gondnokságra, saját maga tudja mellőzhetetlen élet- szükségleteinek biztosítása kapcsán el­határozni, melyek azok a beruházások, amelyeket stabil anyagi helyzetének megingása nélkül esztendőről-eszten- dőre eszközölni tud. Sipőcz Jenő dr. előtt, amikor a pol­gármesteri állást a főpolgármesterével cserélte fel, az a cél lebegett, hogy a szanálást az önkormányzattal egyet­értőén és békességben végezze el. Fő­polgármesteri beiktató beszédében azt mondotta Sipőcz Jenő — és ezen ki­jelentését ma is százszázalékosan állja —- hogy azt az egyéni hatalmat, ame­lyet a törvény ad neki, nem fogja egyéni kísérletezésekre felhasználni. A főpolgármester jól tudja, hogy az ő hatalma rendkívüli, de az ő fejlett jogérzékével azt sem tévesztheti egyetlen pillanatig sem szem elől, hogy az ő hatalma nem kizárólagos, vagyis nem zárja el a törvényható­ságot, hogy maga is ne keresse a kibontakozás útját és módját. Ezen nobilis elgondolások közepette a főpolgármestert természetszerűen nem érintik kellemesen azok a támadások, amelyek őt a Keresztény Községi Párt részéről érik a szanálással kapcsolat­ban, azon Keresztény Községi Párt ré­széről, amely őt a polgármesteri székbe emelte és ott tizenöt esztendőn át tar­totta és támogatta. Azok a tanácskozások, amelyek a szanálás problémáját illetően a minisz­teriális dolgozószobákban folynak, a kiegyenlítődést célozzák. A szanálás olyan megoldását, hogy az ne sértse az önkormányzat, első­sorban a Keresztény Községi Párt érzékenységét, de viszont lehetőség szerint eleget tegyen a törvénynek, amely már alig öt-hat hónapi időt engedélyez a szanálás végrehajtá­sára. Ezeken a tárgyalásokon az az elgondo­teljes a konszenzus a legfőbb illeté­kes tényezők között. Erre a harmóniára szüksége van a főváros közönségének, hogy Szendy Károly polgármester magasröptű célkitűzése mennél gyorsabban eredményre vezessenek. I * t-3 CD 3 H­tj 2' CD <i W c+ ** >. O < W t—> H* n M 52l 3 V A szanálás korlátozásáról folynak nagyfontosságu tárgyalások a mi­niszterelnök és a főpolgármester között lás, hogy a szanálás ne terjedjen egyéb területekre, mint az üzemek gazdaságosabbá való té­telének végrehajtására, ezenfelül pedig a státusrendezésre, amely­nek megalkotása Szendy polgár- mester legszemélyesebb tervei közé tartozik. A főpolgármester mindig az önkor­mányzat emberének vallotta magát és a legmelegebben és a legélénkebben tá­mogatja a szanálásnak erre a térre való szorítását, annál is inkább, mert ez a szűkreszabott szanálási eljárás alkal­mas a törvényhatósági bizottság párt- jai és a főpolgármester között a har­mónia helyreállítására, ez felel meg a főváros érdekeinek, viszont teljesen ki­elégíti azokat az állampénzügyi szem­pontokat is, amelyek jegyében született a szanálási törvény. A szanálási prob­léma ilyeténvaló megoldását illetően, —- és ezt hangsúlyozottan jelentjük ki — A főpolgármester különben a legköze­lebbi napokban hosszabb kihallgatáson jelenik meg a miniszterelnök előtt, amikor is ez a főpolgármestertől szár­mazó elgondolás el fogja nyerni a hi­vatalos beleegyezés pecsétjét is. Fenti közléseink és megállapításaink teljes mértékben alkalmasak arra, hogy a városházára beköltözzön az az állandó Treuga Dei, amely szükséges arra, hogy közgyűlési pártok és főpolgár­mester, főváros és kormányzat között helyreálljon a teljes harmónia, az a béke, amely nélkül alkotó munka lehe­tetlen. Ami a szanálási bizottság összehívá­sát illleti, erre vonatkozólag az a hely­zet. hogy az összehívásra a költségvetés közgyűlési tárgyalási idején nem fog sor kerülni. Legkorábban tehát novem­ber 15.-e az az időpont, amikorra Wolff Károly, a szanálási bizottság el­nöke, a szanálási tizenhetes bizottságot összehívhatja. Ezen terminusig a szaná­lás fentemlített menetrendjét illetően a főpolgármesternek módjában lesz a kormánnyal folytatott tárgyalásokat, tető alá hozni. v. H­'t* CD < <1 H- 3 c+ O «<d Ft : o: £ H <í­* CT J Béke a városházán

Next

/
Thumbnails
Contents