Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-21 / 37. szám
XIII. évfolyam 37. szám Budapest, 1935. szeptember 21 VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák: Egész évre ................................................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 13 pengő Egyes széni éra 60 fillér D O B Y ANDOR DKSzerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor~utca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszémla 30.913. A jövő évi költségvetés négy millió pengőre rugó deficitjét kell a szanáló főpolgármesternek eltüntetnie Sipőcz főpolgármester változatlanul kitart azon álláspontja mellett, hogy az önkormányzattal együtt akar szanálni A főváros nem tart fenn harci frontot a környék ellen, de polgárai érdekét előbbrehelyezi a környék érdekénél Asz éld pitvarai Abban a megemlékezésben, amellyel Mihálkovics igazgató-főorvos a Szent- István-hórház félszázados jubileumát ünnepelte, azt állapítja meg a tudós professzor, hogy ötven esztendővel ezelőtt, amikor életre kelt a Szent István kórház, még a halál pitvarai voltak a kórházak, amelyek az orvosi tudomány fejlődése kapcsán maholnap már a diagnózist is gépek segítségével fogják elvégezni. A Szent-István-kór ház udvarának füves térségén, szemben az erre az alkalomra felállított tábori oltárral, a verőfényes szeptembervégen, körül a betegek kiváncsi százaival azt éreztük az ünnepségen, hogy a tudós tanárnak nincsen igaza. A főváros kórházai nem a halálnak, hanem az életnek a pitvarai, annak a diadalmas életnek a tornácai, amely Isten segítségével az orvosi tudomány haladásával egyre mesz- szebbre és magasabbra tudja kitolni az emberi kor határait. ütvén esztendő egy ember életében is nagy idő, hát még egy kórház életében! Nyolcszázezer beteg fordult meg és keresett gyógyulást a Szent-István- kórházban az első ötven esztendőben, a naponként felvett betegek száma meghaladja a százat, ezer ötszáz ágyas utódéra kórház lett a félszázad alatt az alig hatszázötven ágyas koródának indult Szent-Istvánból! Mennyi reménység, mennyi imádság, mennyi gyógyulás és mennyi pusztulás fűződik az cf- ven-esztendős épülethez, kövei közön mennyi fájdalom pusztított,■* mennyi sóhajtás, mennyi jaj zengett, mennyi fogadkozás hangzott el a majd egy milliónyi beteg ajkáról. És mennyi kínt, mennyi álmatlan éjszakát enyhített e falak között az orvosi tudomány, a gyógyító akarat, amely nem lankadóan küzd éjét és napot egybetéve a gyilkos kórok ezreivel, a szenvedő emberiségért! Büszkék vagyunk a Szent-István-kór- ház ötven esztendejére! Az orvosi tudomány, a magyar orvosi kar szempontjából, de büszkék vagyunk rá, mint budapesti polgárok is! A Szent- István-kórház és általában valamennyi budapesti közkórház, a maga fejlett gyógyítási technikájával, páratlanul képzett orvosi karával, modern berendezésével, a vezetésükben megnyilvánuló szociális érzékkel Budapest magasfokú kultúrájának, világvárosi mivoltának, és néni utolsó sorban vezetői rátermettségének és nagyvonalú energiájának jelentékeny tényezői és beszédes bizonyítékai. íme, nem hiába fizetjük az adót, nem feleslegesek a közért hozott áldozatok, mert a közület a begyült fillérekből mindnyájunk boldogulását igyekszik teljes sikerrel elősegítem. A S*ent-I stvan-korhaz otven esztendeje ebből a szempontból is fontos és értékes dátum valamennyiünk számára! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi törvényhatóság nyári szünete a jövő heti rendkívüli közgyűléssel, amelyen Szendy Károly polgár- mestert fogják installálni, véget ér. A rendkívüli közgyűlésen már Sipőcz Jenő dr. főpolgármester fog elnökölni, akinek a rendkívül hosszúra nyúlt nyári szünet módot adott arra, hogy tizenöt esztendős, szinte megszakítás nélküli munka után végre teljes egészében kivegye az őt megillető szabadságát. A törvényhatósági bizottság különféle fórumaira az őszi munkaszezón megkezdése kapcsán a súlyosabbnál-súlyosabb feladatok egész sorozata vár. A legnagyobb probléma a közgyűlés keretébe tartozó feladatokon: az elmúlt évi zárszámadás és a jövő esztendei költségvetés letárgyalásán kívül a szanálás ügye, amelyre vonatkozóan az elmí.ult hetekben érkezett le a belügyminiszter sürgetése a városházára. Az aktuális városházi problémákról Sipőcz Jenő dr. főpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: í— A magam részéről megértem és minden tekintetben helyénvalónak találom a belügyminiszter út sürgető leiratát. Nem kétséges, hogy a szanálás problémája törvényben lefektetett kormányzati alapelv, amelyet letagadni és elodázni nem lehet. Annál is inkább indokolt a belügyminiszteri leirat, mert hiszen a szanálást záros határidő alatt kell elvégezni, ez a terminus pedig erősen közeledőben van. — Ami most már a szanálás menetrendjét illeti, erre vonatkozóan bizonyos konkrét előterjesztéseket még a nyári szünet előtt megbeszéltem, a polgármester úrral. Ezeket a konkrét előterjesztéseket a polgármester úr a nyári szünet alatt elkészítette és semmi akadálya nincs annak, hogy azok végrehajtását illetően a szanálási rendeletek megjelenése előtt kérdést intézzek hozzászólás céljából a tizenhetes bizottsághoz. Mielőtt azonban a tizenhetes bizottság összehívását illetően konkrét intézkedést kérnék Wolff Károly őnagyméltóságától, a szanálási bizottság elnökétől, szükségesnek tartom bizonyos értekezletek összehívását, hogy szanálási javaslataim a szakszerűségek retortáin keresztül-menve jussanak el javaslattétel céljából a szanálás ellenőrzésére hívatott autonomikus fórumhoz. Úgy tervezem, hogy ezek az értekezletek és megbeszélések még szeptember havában lebonyolíthatók lesznek és október első harmadában azután sor kerülhet a szanálási bizottságnak főpolgármesterségem alatt első ízben történő összehívására. — Ami a szanálás lényegét illeti — folytatta nyilatkozatát Sipőcz főpolgármester — meg kell említenem azt, hogy tudomásom szerint a főváros jövő esztendei költségvetési előirányzat az eddigi számítások szerint mintegy négy milliónyi deficitet fog feltüntetni, erre a deficitre nincs teljes fedezet, ezt a költségvetési hiányt, illetve annak tekintélyes részét más módon, mint szanálás révén eltüntetni nem lehet. A költségvetési hiány eltüntetésével és a szanálással van kapcsolatban különben az a tervem is, hogy a főváros és a kormányzat illetékes tényezői üljenek össze annak megállapítására: mennyivel tartozik elmaradt közterhek címén az állam a fővárosnak és melyek azok a törvényható- ságilag elfogadott és belügyminisz- terileg jóváhagyott költségvetési tételek, amelyeket a kölcsönös beszámítás alapján vagy törölnünk kell, vagy pedig a fővárosnak, illetőleg az államnak ki kell fizetnie. Azt kívánom, hogy végre-valahára rend legyen ezen a téren, és megszűnjön az a felelőtlen találgatás, amely egyik és a másik oldalról is kimeríthetetlen kincsesbányának és költségvetési fedezetnek hiszi az állam és a főváros között fennálló kiegyenlítetlen tartozásokat. ►— Változatlanul azon az állásponton vagyok, — folytatta emelt hangon nyilatkozatát a főpolgármester —, hogy a szanálást az önkormányzattal egyetértőén kívánom végrehajtani, azon gondolat jegyében, hogy: szanáljon maga az autonómia! De arra is rá kell ismételten mutatnom, hogy a kormány és a főváros között tagadhatatlanul és változatlanul fennálló Treuga Dei jegyében kívánom a szanálást lefolytatni, annak az áldásos békének a jegyében, amelyik any- nyira előnyös feltételek mellett szerezte meg a beruházó kölcsönt. A szanálásnak legkevésbé sem az a célja, hogy a fővárost megnyomorítsa, hanem az, hogy a főváros adófizető polgárságának minden fillérjét aképen használjuk fel, hogy abból teremtő munka és virágzó élet fakadjon. Már egy alkalommal kijelentettem az Uj Budapest hasábjain, most ismétlem: a szanálás nem büntető hadjárat az autonómia ellen! A kormány és a főváros közötti békés jóviszony teszi lehetővé azt, hogy a szanálást az önkormányzattal teljes egyetértésben valósítsuk meg és a teljes tárgyilagosság és igazságostág szellemében vezessük át Budapestet az új és boldogabb korszak mesgy éjére! — E pillanatban nem áll módomban részletesen nyilatkozni a tekintetben, melyek azok a redukciók, amelyek a szanálás révén a főváros életében jelentkezni fognak. Hangsúlyozom, hogy én változatlan kollegialitással érzek minden legkisebb rangú kollégám iránt is és ezt a kollegiális érzésemet szanáló főpolgármesteri minőségemben is a lehetőségig érvényesíteni fogom! 1 * te CD tj) ^ •ö oj CD < W P' c+ 4 - O < w te tetet tel SÍ V tePŰ te* CD < < te- 2 c+ O N W PT . £ te. CT. ■3 te < » ct tr
