Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-14 / 36. szám
1935 szeptember 14. UJBJIDAPEM 7 TÖRVÉNYKEZÉS £gy fővárosi j&itelalcció megdööben/ö irattere Jár~G prezenc~znárlca a vásárpénztári cenzura-M&ottság tagjainak? Öröfceliátásos uj apparíemení-házat épít a Siesta Szanatórium a Ralit Györgp'Utcában Öröklakás, örökellátás és gyégyeUátés nyújtására ! Csak cgys&er fisét — s amíg él, gondtalan ! szobából és ruhatárfülkéböl áll. Állandó _Az Uj Budapest tudósítójától. — Né hány 'évvel ezelőtt sokat tanácskoztak arról, hogyan kellene segíteni a nehéz helyzetben sínylődő csarnoki és piaci árusokon és kiskereskedőkön. Az árusokat képviselő nyolc egyesü- 1 e t felirattal fordult a fővároshoz és gyors hitelek folyósítása útján kérték, hogy nehéz helyzetükön valami módon segítsenek. Utaltak arra, hogy miután alig néhányuk rendelkezik megfelelő tőkével a kiskereskedők és vásári árusok teljesen a nagykereskedők hatalmába kerültek és ép ezért, ha nem kapnak megfelelő segítséget, elöbb-utóbb kénytelenek lesznek a nagykereskedők által diktált árakat és felételeket elfogadni, aminek viszont megint csak a fogyasztó közönség érzi meg majd a kárát. A felterjesztés nyomán a városházán a kért mintegy 500.000 pengős hitelkeret folyósítását megtagadták azzal, hogy az ilyen kölcsönök folyósítása nem képezheti a főváros hivatását. Mégis utóbb —: ahogyan azt a bíróság előtt az ügyvédek előadták — különböző politikai faktorok nyomása folytán az 500.000 pengős hitel folyósítása mellett döntöttek és ezt az összeget rendelkezésére is bocsájtották a Vásárpénztámak, amelynek útján szándékoznak lebonyolítani az egész hitelakciót. A vásári árusok képviselőivel Pozsgay József dr. a Vámház- körúti fiók vezetője tárgyalt. Ugyancsak ö dolgozott ki egy tervezetet arra vonatkozóan, milyen formában volna folyósítható a megszorult vásári árusok részére a kölcsön. A csarnoki árusok különböző testületéi delegáltakat küldtek ki és ezek a delegáltak azután egy úgynevezett c e n z u r a-b i z o 11- ságot alakítottak. A cenzúra-bizottság javaslata nyomán folyósította azután a Vásárpénztár a kérvényezőnek hosszabb lejáratra hitelt. Az 500.000 pengő egy-kettőre elfogyott, viszont a hitelek visszafizetése nem olyan tempóban történt, mint azt eredetileg kon- templálták és a kihelyezett tökének alig egy töredéknyi részét sikerült visszaszerezni, mert mint utóbb kiderült, sokszor olyanoknak is engedélyeztek hitelt, akiknek a bonitása egyáltalán nem volt megfelelő. Annak idején, mikor a cenzúra-bizottság megalakult, szó volt arról, hogy a bizottság tagjai külön javadalmazásban is fognak részesülni, miután munkásságuk az üléseken való részvételeken felül nemcsak a hiteltigénylök felülbírálására, hanem az inkasszóra is kiterjedt. Az egyik cenzúra-bizottsági tagnak, G a r a i Ernőnek állítása szerint annyi munkája volt, hogy kénytelen volt alkalmazni egy kisasszonyt havi 100 pengő fizetéssel. Eleinte állítólag Vájná Ede köz- élelmezési tanácsnok intézkedésére a cenzúra-bizottság tagjai részére külön karácsonyi jutalmat folyósítottak, amelyeknek együttes összege az ,évi 5.000 pengőt is meghaladta. Azonban a cenzúra-bizottság tagjainak végleges honorálására csak akkor kerülhetett volna a sor, ha a kihelyezett hitelek rendben befolynak és az úgynevezett biztosítéki tartalék, amely a kihelyezett tökének egy igen kis hányadát képezte, is rendelkezésre marad. A kihitelezések nyomán azonban a félmillió pengő egy-kettőre elfogyott és ettől a veszteséges üzletágtól hiába akart megszabadulni a Vásárpénztár felsőbb utasításra mégis továbbra is fenn kellett tartani. Időközben kicserélődtek a cenzúra-bizottság tagjai, sőt később maga a bizottság is teljesen feloszlott. A cenzúra-bizottság tagjai Kiss Józseffel az élükön nem nyugodtak bele abba, hogy a bizottságot egyszerűen feloszlatják, hanem hivatkoztak arra, hogy nekik annak idején munkásságukért komoly honoráriumot ígértek. Miután pedig ezt nem kapták meg pert indítottak a Budapest Székei óvárosi Vásárpénztár ellen. A per során kihallgatták Vájná Ede tanácsnokot, a Vásárpénztár több vezető tisztviselőjét és igazgatóját, végül Pozsgay József dr.-t is, akik azonban tagadták azt, hogy komoly formában szó lett volna arról, hogy a cenzúra-bizottság tagjait valamilyen honoráriumban részesítsék. A főváros a hitelakciót nem akarta, mert már előre látták, hogy annak nem jó vége lesz, mégis utóbb folyósították az 500.000 pengőt, mert mindenképpen segíteni akartak az árusokon. A Vásárpénztár a hitelt a legalacsonyabb, 9% kamat mellett folyósította a cenzúra-bizottság ajánlásai nyomán. Az egész kölcsön-akció altruista célokat szolgált: méltánytalan az, hogy a cenzúra-bizottság tagjai munkásságukért most több, mint 10.000 pengőt követelnek. A hitelakció veszteséggel végződött, már pedig ilyen esetben különben sem követelhetnek a maguk részére, még ha ígért volna is valamit a ; Vásárpénztár vezetősége. A törvényszék elfogadta ezt az érvelést és ezen az alapon el is utasította a volt cenzúra-bizottsági tagok honoráriumra vonatkozó keresetét. Az ügy fellebbezésre most került a tábla S z ő k e-tanácsa elé, ahol a cenzúra-bizottság tagjainak ügyvédje előadta, hogy az egész hitelakció, legalábbis abban az időben, amíg a mostani perben képviselt cenzúra-bizottság tagjai intézték az ügyeket, eredményes volt. Igaz ugyan, hogy rettenetes magas kamatokat szedett közvetve ezért a hitelért a főváros, hogy az nem S, hanem 28 százaléknak is megfelelt. Hogy utóbb mégis kénytelenek voltak veszteséggel felszámolni az egész hitelügyet annak egészen más a magyarázata. Ö maga személyesen is feltárta azokat az anomáliákat K a r c h Kristófnak, amelyeket a Vásárpénztárnál észlelt. A cenzúra-bizottság megtette a maga kötelességét: azonban hogy a hitelügyletek nem hozták meg a kívánt eredményt, az csak azzal magyarázható, hogy az egész elgondolás annyira i erőszakolt volt, hogy az nem a csarnoki árusok megA „Siesta“ Szanatórium hézagpótló új intézményt létesít! A szanatórium Ráth György-utcai 8000 négyszögöles kertjével határos telkein teljesen különálló appartement-házat épít, amelyben egy összegnek egyszer és mindenkorra való megfizetése által a szerződő félnek élete végéig előkelőén bútorozott, modern összkomfortos lakást, elsőrangú kívánatra diétás —- élelmezést, fűtést világítást, kiszolgálást, gyógyszerellátást, oivosi kezelést, szükség esetén műtéti beavatkozást is — szabad orvos- választással —• és az összes szanatóriumi gyógytényezöket (laboratóriumi vizsgálatok, röntgen, szívvizsgálat, elektromos hő- és hidegvízgyógykezelést) nyújt minden további fizetési kötelezettség nélkül. A szanatórium parkja, étterme, olvasó és zeneterme a lakók rendelkezésére állanak. Minden lakás tágas, erkélyes szobából, különbejáratú előszobából, fürdősegítésére, hanem végül is azoknak tönkrejutására vezetett. Ezzel szemben a Vásárpénztár jogtanácsosa kimutatta, hogy ez az üzletág milyen hatalmas veszteséggel végződött és csupán politikai tényezők közbenjöttére próbálták a kihetelezé- seket továbbra is prolongálni. A tábla a felszólalások után t o— Az Uj Budapest tudósítójától — Igen érdekes nyugdíjpert tárgyalt a szünet után elsőnek a Kúria T ó 11 tanácsa. A pert S z e i 11 Károly szerelőmester indította Budapest Székesfőváros Gázmüvei ellen és havi 57 pengő nyugdíj megfizetését kérte. Keresetében előadta Szeitl, hogy mint segédszerelő lépett 1929 februárjában a vállalat szolgálatába, ahol két év múlva véglegesítették, úgy, hogy ettől az időtől kezdve fizetéséből külön levonásokat is eszközöltek, nyugdíjra. 1933 augusztusában azután egész váratlanul minden indokolás nélkül elbocsátották állásából, hol öt csak fegyelmi úton lehetett volna elbocsátani. Ép ezért most keresetében azt kéri, hogy vagy vegyék azonnal vissza, vagy fizessenek neki nyugdíjat, ami azért is indokoltnak látszik, mert szolgálatközben megrokkant, legrosszabb esetben pedig térítsék neki vissza azt az összeget, amelyet nyugdíj címén fizetéséből levontak. A perben a Gázmüvek jogtanácsosa azzal védekezett, hogy a vállalatnak nincsen fegyelmi szabályzata. A véglegesítés pedig csupán formai aktus, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől az időtől kezdődik az illető nyugdíjjogosultsága, mert a nyugdíj jogosultsághoz legalább 10 évi szolgálati idő szükséges. Ami pedig Szeitl rokkantságát illeti, csupán egy 1934-ből kelt orvosi bizonyítvány beszél arról, hogy a szerelömesternek túltengett a mandulája és így utóbb ízületi gyulladást kapott. Ez a bizomelegvízszolgáltatás, lift, telefon, központi fűtés — a lépcsöházban és folyosókon is teszik tökéletessé az épületet. Egy 60 éves egyén 29.000 pengőt, idősebb évjáratonként fogyó, fiatalabb emelkedő összeget fizet. Az öröklakás és örökellátás telekkönyvi bekebelezéssel biztosíttatik. Örökös luxuséletet biztosíthatnak maguknak ezen újítás folytán oly egyének, akik kevés tőkéjük kis jövedelméből csak a legnagyobb gonddal tudják legegyszerűbb életszükségleteiket fedezni. Miután összesen 40 lakosztály fog rendelkezésre állni és a reflektánsok a jelentkezés sorrendjében vétetnek tekintetbe, sürgős érdeklődés ajánlatos. Részletes felvilágosítást nyújt és ismertetőt küld a Siesta Sanatorium vezérigazgatója, léczfalvi Bodor Pál, I., Ráth György-u. 5. szám. vábbi bizonyítást rendelt el, amelynek során elrendelte a Vásárpénztár könyveinek és számadásainak bemutatását arra vonatkozóan, hogy a 28—29—30-as években milyen eredménnyel végződött a kihitelezési akció. Sőt magának a könyvelőnek a kihallgatását is elrendelték; a legközelebbi tárgyalásra hivatalból fognak kitűzni határidőt. nyítvány tehát egyáltalán nem bizonyít amellett, hogy a szerelő tartós munkaképtelensége beállott. Az elsőbíróság ezek alapján a keresetet elutasította, az indokolás szerint a bíróság hivatalosan is tudomást szerzett arról, hogy a vállalatnak nincs fegyelmi szabályzata, következéskép nem lehetett Szeitlt fegyelmi úton elbocsátani. Ami pedig a levonásokat illeti, azt minden munkás fizetéséből levonják a rendelkezések értelmében, miután kötelező a munkások biztosítása az OTI-nál, a levont ösz- szeget tehát oda fizetik be. Az ítélet ellen a szerelő felebbezéssel élt, utalt arra, hogy ha a végleges alkalmazott ép úgy elbocsátható, mint a nemvégleges, akkor miért volt szükség az egész végleg e- sítési ceremóniára? Öt minden ok nélkül bocsátották el máról-holnapra, ilyen esetben, ha mást nem, felmondást tartoznak neki fizetni havi fizetése erejéig. Az meg- egyenesen törvényellenes, amit a vállalat nyugdíj- szabályzata mond, hogy a befizetett díjakat nem lehet visszakövetelni. Elbocsátása, akárhogy is, jogellenes, formailag érvénytelen. A feleb- bezési bíróság azonban másodfokon is elutasította a keresetet, mert a vállalat felmondása jogos volt, annál is inkább, mert nincs szolgálati szerződés és nincs szolgálati szabályzat. Szeitl nem szolgálatképtelen, és a vállalat, mikor Szeitlért az OTI-nál befizetéseket eszközölt, rizikót viselt. A Kúria most helybenhagyta ezt az elutasító ítéletet. Egy szerelő elkeseredett harca a Gázmüvekkel
