Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-17 / 32-33. szám

2 ZLF&imAPEST 1935. augusztus 17. hiszen november közepén túl egyálta­lában nem lehet építkezni. De veszedelmes ez a sztrájk abból a szempontból is, hogy elriasztja a vállalkozói tökét, Kísérjük végig Budapest valamelyik lakóját életének egy napján reggeltől estig! Lehet úgy reggeli fél hét óra, amikor belépünk hozzá. Még alszik, de ilyenkor szokott felkelni. Mielőtt kö­nyörtelenül felébresztenők álmából, sze­retném még elmondani, hogy ha a kö­vetkezőkben mérnökökről fogok be­szélni, kiket nevezek mérnököknek. A mérnök: tulajdonképpen gyűjtő elnevezés. Nálunk hivatalosan a követ­kező mérnöki szakokat különböztetik meg: gépészmérnök, építészmérnök, ál­talános mérnök, vegyészmérnök, bánya- és kohómérnök és erdömérnök. ha te­hát a továbbiakban mérnökökről szólok, ezt az elnevezést tág érte­lemben valamennyi szakra együtte­sen használom. Mint ahogy a sebész, a belgyógyász, a fogorvos, a nőgyógyász és a többi szakorvos is mind: orvos. Egyébként a mérnöki címet nálunk törvény védi éppúgy, mint az orvosi vagy az ügyvédi címet, és jogosan csak az használhatja, aki a műszaki tudomá­nyokat a kir. József Műegyetemen, vagy vele egyenrangú műszaki főisko­lán elsajátította, vagy akinek más úton szerzett műszaki képzettségét a Mér­nöki Kamara megfelelő értékűnek is­merte el azzal, hogy öt tagjai közé fel­vette. De térjünk vissza a nagyváros lakó­hoz, mert íme, már éppen fel is ébredt. Felkel, megmosdik, felöltözik, s meg­reggelizik. Fél nyolc, mire reggelijével elkészült, indulnia kell, mert nyolc órakor munkahelyén tartozik lenni, pe­dig elég távol lakik onnan. Kilép ott­honából: csak pár lépés a csendes ut­cában, amelyben lakik, és már kint van és így a jövőben sajnálatosan csökkenni fognak az építkezési munkaalkalmak, ami végeredményben a gazdasági hely­zet újabb és fokozottabb leromlásához fog vezetni! az egyik főútvonalon. A hatalmas épü­letekkel szegélyezett, széles, szépen burkolt úton gyalogjárók és közlekedő eszközök sokaságába került bele. Gép­kocsik, közúti villamosvasút és autóbu­szok foglalják el az úttestet. Villamosra ül. Míg céljához elérkezik, útközben szinte félelmetes méretű vasúti pálya­udvar mellett kanyarodik el kocsija, majd széles folyót átfogó, merész íve­lésű közúti hídon megy át. A túlsó par­ton már kisebbednek a házak, itt-ott kertecskék bukkannak elő, majd hirte­len, mintha a földből nőttek volna ki, gyárkémények erdeje között viszi to­vább a most már száguldó villamos. Köz- be-közbe hatalmas raktárházak, óriási méretű gáztartályok, különös alakú építmények bukkannak elő az út két oldalán, míg végre céljához ér, — dol­gához láthat. Bizony már alkonyodik, mikor ke­mény munkában eltöltött nap után ha­zafelé tart. Az utcák villamos lámpák és világító hirdetések fényárjában úsz­nak, barátságos otthonában is meleg villanyfény fogadja. Ez a meleg villanyfény, akárcsak az utcák vakító fényáradata: a mérnökök által épített és üzembentartott városi villamosmüvekböl táplálkozik. A víz, amivel reggel mosakodott, a mérnökök által épített és üzembentartott városi vízmüvekből érkezett a vízcsaphoz. Az elhasznált szennyes víz a szintén mér­nökök által épített és üzembentartott városi csatornán távozott el. A gázt, amin reggelijét főzték, az ugyanúgy mérnökök által épített és üzembentar­tott városi gázmüvek szolgáltatták. Az úttestek kő- és aszfaltburkolatait mér­nökök tervezték és építették, a társas közlekedő eszközöket: a közúti villa­most, az autóbuszokat, mérnökök ter­vezték, gyártották, építették és tart­ják üzemben, — a hatalmas épülete­get, felhőkarcolókat és majdnem felhő­karcolókat mérnökök tervezték és épí­tették, a rakpartokat, kikötőket, köz­úti hidakat és pályaudvarokat, mindent, mindent, ami ma a várost várossá, a nagyvárost nagyvárossá teszi: mérnö­kök tervezték, építették és tartják üzemben. A nagyváros minden egyes lakóját kora reggeltől késő éjszakájáig szol­gálja a mérnöki munka. A legegysze­rűbb embertől a legelőkelőbbig, a leg­szegényebbtől a leggazdagabbig, min­denki állandóan igénybeveszi, használja, élvezi a mérnöki munka teljesítményeit. Ha nem volna vízvezeték és csatorná­zás, villanyvilágítás és gázszolgáltatás, ha nem volnának kővel és aszfalttal burkolt utcák, rendezett forgalmú te­rek és szabályozott forgalomelosztó út­hálózatok és mindezekhez olcsó társas­közlekedési eszközök, ha nem lennének hatalmas és még hatalmasabb épületek, akkor nem volna nagyváros a nagy­város. A mi korszakunk a technika korszaka, szoktuk mondani, de ez nemcsak akkor érzékelhető, amikor rá­diót hallgatunk, mozgófényképet né­zünk, vagy repülőgépen utazunk, — hanem a nagyvárosi lakos életének, —• munkájának és szórakozásának, —- úgyszólván minden percében. Ott ülnek a mérnökök százai a rajz­táblák és az íróasztalok előtt, dolgoz­nak az anyagvizsgáló intézetekben, a műhelyekben, az üzemekben és az épít­kezéseknél, tervezik, szerkesztik, építik, karbantartják, irányítják és igazgatják mindazt, ami várossá teszi a várost. így érzékelhető az a hatalmas munka, amit a magyar mérnöki kar a főváros szolgálatában, — részben közvetlenül, részben köz­vetve, — kifejt és amely munkát min­den kis és nagy részletében ellátni, ve­zetni és irányítani hivatott. Mi határozza meg amai várost? Alkalmam volt egyízben egyik vidéki Budapest mérnökei 4 írtai: MÉHES EMIL dr., oki. mérnök vmomm notesz 4 POLGÁRMESTER HATALMAS ENERGIÁJA sehogysem bírt el több távollétet az ö szeretett fővárosától, mint két rövidke hetet. Ezt a két he­tet a Salzkammer gutban töltötte el felesége társaságában S z end y Károly, azután hazajött és most vi­segrádi villájában folytatja a nyara­lást. Ez a nyaralás azonban már mun­kanélküli pihenésnek egyáltalán nem nevezhető. Alig van nap, hogy a polgármester be ne jönne hivatalába, ahonnan raguzai nyaralásából meg­érkezett már Ke ne s s e y Giziké, a hűséges titkárnő is. Saját hivata­lában azonban — természetesen szi­gorúan zárt ajtók mögött — keveset tartózkodott a héten a polgármester. Ha valami intézkedni valója volt, a tőle megszokott gyorsasággal ő maga kereste fel a referenseket. így a héten több ízben volt az egyes tanácsnokoknál: Salamon Gézá­nál, M orv ay Endrénél és mások­nál is. Meglátogatta a polgármester Lamotte helyettes polgármestert is. Az igazi nagy munka azonban — mint a Városházi Notesz már megírta — tulajdonképen a jövő hét szerdáján kezdődik, amikor a polgármester hi­vatalosan visszatér szabadságáról. Eddig az időpontig csupán hivatalá­nak reprezentacionális kötelezettsé­geit látja el Szend y: így ő fog résztvenni hagyományos szokás sze­rint mint a főváros képviselője a Szent Jobb-körmenetben is. * HETEK ÓTA KÉSZÜL a szabad­ságra Morvay Endre dr. tanács­nok, a világítási és vízvezetéki ügy­osztály vezetője. Még ez ideig azon­ban nem mehetett, mert helyettese: Szent mi ki ősi József dr., a leg­fiatalabb tanácsi főjegyző súlyos izületi gyulladásban megbetegedett. Most már azonban ágyon kívül van a derék Szentmiklósi, és rövidesen bejöhet hivatalába, hogy átvegye Morvaytól az ügyosztályt. Morvay tanácsnok azonban végeredményben még sem fog szabadságra mehetni, mert a polgármester különleges meg­bízatásában nagyfontosságú munkát végez, amely hosszú heteken át min­den percét lefoglalja. * BÁR ODAKÜNN már a kezdődő ősz adta le névjegyét a viharos eső képében, erősen kánikulai jellegű volt még a közigazgatási bizottság hétfői ülése. Lamotte alpolgár­mester, mint helyettes főpolgármes­ter, egyben mint helyettes polgár­mester is foglalt helyet az elnöki székben, mellette jobbra-bcdra Üre­sek voltak a polgármesteri karos­székek: Lamotte képviselte az ülésen a főváros egész vezetőségét. Erősen lebarnultan, pompás, egész­séges arcszínnel elnökölte végig Lamotte az ülést, amely egyébként nem bővelkedett túlságosan szenzá­ciókban. A Wolff-párt közigazgatási bizottsági vezérkarából Lázár Fe­renc jelent meg csupán, teljes szám­mal ott voltak azonban úgy a Nem­zeti Egység Pártja-bcliek, valamint a szociáldemokraták is, nemkülönben a polgári ellenzék részéről F á b i á n Béla. Jobboldali felszólalás csupán Lá­zár Ferenc részéről hangzott el, a Nemzeti Egység Pártja egyelőre a figyelésre és hallgatásra szorítkozik. Úgy amint azt Petrov ác z Gyula az Uj Budapest hasábjain hónapok­kal ezelőtt megjósolta. A NÉP részéről az ú j fiúk: Bes­senyei Zénó, Somogy i Béla és T erb ó cz Imre. Egyelőre nincs mondanivalójuk a polgármesteri és szakhivatali jelentésekhez, de amint ott ülnek, minden kiejtett szóra ügyelve, megfelelő önérzettel és ön­uralommal, igen-igen intelligensen: kétségtelennek látszik, hogy kitűnő városházi debatterek lesznek belő­lük. Ha megszólalnak ezek az urak, lesz mondanivalójuk is! * A LEGÚJABB NÉVMAGYAROSÍ­TÁSOK a városházán a közigazga­tási szakon: Müller Sándor dr. városunk polgármesterének rövid be­szédét meghallgatni. A városába érke­zett nagyobb utitársaság tagjait üdvö­zölte. Beszédében elmondott a városról minden jót és szépet: van vízvezetéke, csatornázása, szépen burkolt utcái, szép nagy épületei, jó közvilágítása és így tovább. íme, a műszaki alkotások azok, amikre elsősorban hivatkozik a város polgármestere. De ne váljunk egyoldalúvá. Ezek a műszaki alkotások még nem jelentik a várost, azonban nélkülük nincsen város. Mint ahogy egy tökéletesen be­rendezett, de használatlanul álló gyár­épület még nem gyár, úgy a techmka minden vívmányával felépített, nagy tömeg ember befogadására alkalmas település sem város még, ha a műszaki alkotások közé nem vonul be oda lakói­val együtt a kultúra, ha nem vonulnak be oda az életet magasabb szintre emelő erkölcsi, lelki és szellemi műveltség al­kotásai. Ahogy a rádió maga még nem je­lent kultúrát, csak civilizációt, de útja, eszköze a kultúrának, szolgálja azt, és mint ahogy a kultúra feladata is csak az lehet, hogy általa az ember szebben, jobban, boldogabban éljen, — úgy szol­gálja a műszaki tudás, a mérnök mun­kája Budapesten és a többi nagyváros­ban, a nagy, közös célt: szebbé, köny- nyebbé, boldogabbá tenni a lakosság életét, mindannyiunk életét! NÉ8Y ÉS ÓTSZOBAS LAKÁSOK kiadók. Bővebbet: V., RUDOLF-TÉR 6. IV. em. 23 Augusztus 22-én és 29-én, délután órakor árvaszéki ülnök Mátray-ra, Kir n er Vilmos dr. árvaszéki jegyző Döbrös- sy-re, Hügel Jenő ,dr. tanács- jegyző Hernády-ra, Mayer István dr. segédfogalmazó Gecsei-re, l v án c sik József dr. segédfogal­mazó Lvánkay-ra, K a m m erlohr Kálmán dr. segédfogalmazó Kunsági­ra, Schubert Károly dr. id. tiszti orvos vitéz Solth-ra, Er har dt Sándor dr. s. állatorvos Kosztolányi­ra, Kr az s of József dr. számvevő- ségi tiszt Zalay-ra, H anák Ernő számvevőségi tiszt Honti-ra, Mait z Aladár dr. ideglenes hivatalnok Ma- lontay-ra, Fischer Arthur dr. ideiglenes hivatalnok T arjánra, Csepel a István ideiglenes hivatal­nok Csepeli-ra és Reisz-G utt ay Ferenc kezelőtiszt Guttay-ra változ­tatta nevét a belügyminiszter enge­délyével. * A VÁROSHÁZI MŰHELYTIT­KOKBA ad élénk és szemléltető bepillantást az a kérdés: hogyan ké­szül egy fővárosi kötvény? Ez a kérdés abból az alkalomból vált aktuálissá, hogy szeptember elsejei dátummal ki kell bocsájtani azt a kétezerszáz darab, egyenként tízezer pengő névértékű kölcsönköt- vényt. amely a huszonegymillió pen­gős ÓT!-kölcsön fedezetéül szolgál. A főváros szempontjából annyira fontos kötvény-nyomási munka vég­rehajtása Kurf ü r st Istvánra, a

Next

/
Thumbnails
Contents