Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-03 / 30-31. szám
XIII. évfolyam 30-31. szám Budapest, 1935. augusztus 3 UJ BUDAPEST Előfizetési árak: «gjj Egész évre .................................................. 30 pengő |í Eé l évre.......................................................... 15 pengő j| Egyes széna éra 60 fillér || FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DRSzerKesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-uica 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Tenyérnyit se ! A Tabán problémája nemcsak a főváros vezetőségének komoly eb mélyülésére alkalom, de bőségesen izgatja a magántőke fantáziáját is. Magyar Gasteintől kezdve patenti- rozott őszibarack-kúráig mindent ígér most egy vállalkozó ingyen telek ellenében; aki azonban több alkalommal módosított ajánlataival szemben udvarias elutasításban részesült az illetékes tényezők részéről. Kánikulai dajkamesék kényszernyugdijazásról * Ostoba és felesleges rémhírekké! zaklatják átlátszó célzattal a fővárosi tisztviselőket A főváros szempontjából ez az ajánlat egyetlen szempontból bir jelentőséggel: megerősíti azt a köz- tudatot, hogy hallatlanul nagy perspektívát rejtenek magukban a Tabán még teljes egészükben fel sem tárt földalatti értékel. Arról természetesen egyetlen pillanatig sem lehet vitázni, hogy Jákob lencséje az, amit a főváros felelőssége teljes tudatában — és ez a felelősség századokra szól — nem fogadhat el a lel sem becsülhető értékű forráskincsek használati jogáért. Sem most, sem később! Tiltakoznunk kell minden olyan megoldás ellen, amely incidentaliter ennek Vagy annak a jelentkezőnek a mozgósított tőke vagy a protektorok előkelősége arányában megváltozhatatlan helyzetet teremtene a Tabánban. A tabáni probléma csak egységesen oldható meg, senki kedvéért, bármilyen kiváló és bármekkora összeköttetésekkel rendelkező szindikátus legyen is az, nem szabad egy meggondolatlan lépéssel esetleg a Tabán egész jövőjét agyonütni. Ami késik azonban, az nem múlik és aminthogy nem szabad ma egyetlen tenyérnyi földet sem adni a Tabánban senkinek, annyira lehetséges már holnap egy olyan jól átgondolt é-s kiforrott tervezet, amely nem nyújtva előnyt egyetlen beadott ajánlatnak sem, általánosságban kimondja, hogy a Tabánban a főváros tulajdonjogának virulens fenntartásával mindenki építhet az arra kijelölt helyen a fővár oá által adott ingyent elken szanatóriumot, szállodát, vagy kórházat, aki anyagi készségét és hozzáértését igazolja. Békebeli milliókba került a Tabán, a jövendő milliói fekiisznek áldott földje alatt! Egyetlen pillanatig sem gondolunk arra, hogy újabb fürdő- üzemet létesítsenek közpénzekből a tabáni lankán. A Tabán legyen a magántőke vállalkozásának televé- nye — de nem egyeseké, nem a protekciósoké, hanem kerek és jól elgondolt programul alapján mindenkié, aki építeni tud és akar. Ezért 4 jószándékú és kétségtelenül jó- szimatú első ajánlatot időelőtti jelzéssel sürgősen irattárba kell helyezni. >.. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Bizonyos liberális körök a városháza kánikulai eseménytelenségét arra használják fel, hogy különféle rémhírekkel nyugtalanítsák a fővárosi tisztviselőket. Arról beszélnek ezek a hírek, hogy az uj státus megállapításával egyidejűén számos fővárosi alkalmazottnak meg kell válnia a tényleges szolgálattól és hogy a kényszernyngdijazásokor kivíil különböző áthelyezésekre és hatásköri szűkítésekre is sor kerül, még pedig nemcsak az alacsonyabb, hanem a magasabb állásban lévő tisztviselők körében is. Azt is bejelentik ezek a rémhirteríesztők, hogy ősszel sor kerül a fővárosnál a kényszernyugdijazásokra és hogy a nyugdijazandók száma meglehetősen nagy lesz. Ezekkel a rosszakaratú rémhírekkel szemben, amelyek nem alkalmasak egyébre, mint hogy átlátszó pártpolitikai érdekből hangulatot szítsanak a jobboldali pártok és a főváros vezetősége ellen — a való helyzet a következő: Tény, hogy a fővárosra is érvényes a nyugdíjtörvény, az 1934:1. t.-c., nemkülönben a belügyminiszter 670/1934. számú renidelete, amely szerint a nyugdíjtörvény a fővárosi al" kalmazottakra a múlt esztendő jullus 1-vel lépett életbe. Az sem vitás, hogy a belügyminiszter rendelete értelmében a közigazgatási bizottság megválasztotta azokat a bizottságokat, amelyek a fővárosban az alkalmazottak nyugdíjazási eljárás alá vonását megelőző eljárást folytatják le a főpolgármester elnöklésével. Külön a közigazgatási, külön a tanügyi alkalmazottak ügyeiben. Ezeket a bizottságokat a közigazgatási bizottság e havi ülésében csakugyan meg is választották. Megválasztották, azaz inkább újra választották: mert eredetileg a bizottságokat még a mait esztendő szeptemberében a liberális harangok félreverése nélkül megalakította az akkori közigazgatási bizottság, és az uj választási aktusra csupán azért volt szükség, mert ezeket a bizottságokat is, mint az uj törvényhatósági bizottság többi szakbizottságait, újra kellett választani. Ezen az alkotmányos okon felül a nyugdijbiZfOttságok újjáalakításának sem a közigazgatási, sem a tanügyi fronton semmi más különleges jelentősége, vagy aktualitása egyáltalában nincsen. A múlt év szeptembere óta, amikor is a nyugdijbizottságot megválasztották, a nyugdijbizottságok megalakulására és működésének tényleges megkezdésére nem került sor, nem pedig azért, mert a bizottságok működésének megkezdését megelőzte a minősítési táblák elkészítése, de főleg azért, mert a polgármester és a főváros elnöki és tanügyi ügyosztályai igen tapintatosan olyképen intézték el azokat a nyugdíjazásokat, amelyek tulajdonképen a nyugdíjtörvény alapján már hónapok óta folyamatban vannak, hogy a nyugdijbizottságok összehívására nem is volt szükség, A nyugdijbizottságok tulajdonképpen ugyanis felebbezési lehetőségek és azok igénybevételére csupán akkor kerül sor, ha a nyugdíjazási marsrutát megkapó tisztviselő igazságtalannak tartván a nyugdíjazást, az ellen appellálni kíván. Teljes tájékozatlanságra vallanak azok! a hírek, amelyek arról beszélnek, hogy most készültek el a minősítési táblázatok. A minősítési táblázatokat még Sipőcz polgármester szigorúan titkos és bizalmas rendelete értelmében a múlt esztendő október 25.-ig kellett a hivatalvezetőknek az elnöki ügyosztályhoz eljuttatniok. A tisztviselői minősítésre, mint annakidején az Uj Budapest megírta, négy számjegy szolgált: a legjobb az egyes, amely minden tekintetben kitűnő, szorgalmas, kipróbált munkaerejű tisztviselők jelzésére szolgált, a legrosszabb osztályzat a négyes, amely a hivatali szolgálatnak meg, nem felelő, tehát a nyugdíjtörvény rendelkezései alapján kény- szernyugdijazásra ítélendő tisztviselőket jelezte. A hivatalvezetők annakidején felelősségük teljes tudatában, de mégis kollegiális jóakarattal készítették el ezeket a minősítési táblákat és csak a legpregnánsabb esetekre alkalmazták a megbélyegző négyes osztályza" tot. Úgy a polgármesternek, mint az elnöki és tanügyi ügyosztályok vezető tanácsnokainak az volt az intenciójuk, '»hogy a négyes osztály- zatuakat a nyugdíjbizottság igénybevétele nélkül nyugdíjba tanácsolják, azzal, hogy amennyiben nem kériki önmaguk a nyugdíjazást, fogják rájuk vonni a nyugdíjtörvény azon megállapítását, hogy szabályszerű elbánás alá lehet vonni azt, aki a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el. Ennek a méltányos és diszkréten végrehajtott eljárásnak köszönhető, hogy a fővárosnál az 1934:1. t-c. tulajdonképpen már végre is van hajtva, amit egyéb momentumról, mint arról, hogy a folyó év első felében úgy a közigazgatási, mint a tanügyi szakon a nyugdíjazások száma az előző esztendőkhöz képest lényegesen emelkedett, tulajdonképen észre sem lehet venni. Ami a kényszemyugdijazásokból hátra van: majdnem a semmivel egyenlő. És hogy ez igy van, az elsősorban Szendy polgármester bölcs tapintatának, továbbá Farkap és Felkay, illetőleg Babarczy tanácsnokok okos körültekintésének köszönhető. A kényszernyugdijazá- sok hátralévő jelentéktelen részének végrehajtására azonban a státusrendezés tető alá hozása előtt semmiképpen nem fog sor kerülni. Ez az, ami a nyugdíjtörvény városházi végrehajtására vonatkozik. Természetesen más megítélés alá
