Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-05-11 / 19. szám

1935. május 11. UJBUDAPrSl 5 Apponyi Albert örökében a budapesti egyetem egyetlen orvoskari diszdoktora: Sipőcz Jenő Egyhangú határozat alapján, ünnepélyes külsőségek között fogadja vasárnap a főpolgármestert diszdoktorrá az egyetemi tanács — Az Uj Budapest tudósítójától Értékes, ami ritka és megkülönböz­tet a mindennapitól. — Az öreg: Cato örökérvényű szentenciája jut az eszünkbe, amikor egy valóban ritka és értékes kitüntetésről adunk hírt. Sipőcz Jenő dr.-t, Budapest székes- főváros polgármesterét, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem vasárnap dél­előtti díszközgyűlésén az orvostudo­mányi kar disz doktor óivá avatják. Sipőcz Jenő Apponyi Albert gróf örö­kébe kerül, az egyetlen orvostudo­mányi diszdoktora lesz a budapesti Tudományegyetemnek, miután az egyetem tanácsa az orvosi kar elő­terjesztésére a kormányzó hozzájá­rulásával diszdoktorrá való egyhangú választással kívánta honorálni Sipőcz Jenőnek, a főváros főpolgármesteré­nek kimagasló érdemeit. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem a legna­gyobb kitüntetést adományozta a főpolgármesternek, amelyet egyetem adhat. Az egyetemek kialakulásuktól kezdve rangokat osztogattak, melyek nemcsak saját falaikon belül váltak kötelezőkké, hanem mindenkinek szóltak, mindenki részéről elismerést kívántak. Az ősi pesti egyetem is ‘kezdettől fogva mint legnagyobb ki­tüntetést, tiszteletbeli diszdoktorsá- got ad azoknak, akik a tudomány és a közélet terén értékes munkásságot fejtettek ki az emberiség, vagy ha­zájuk javára. Sipőcz Jenő dr.-t 31 esztendővel ezelőtt avatta a Pázmány Péter Tu­dományegyetem doktorává. Neve ott van az egyetem doktorainak jegyzé­kében, és most egyben az orvostudo­mányi kar diszdoktórainak sorában, akit a tanács tagjai doktorrá fogad­nak. Fabinyi és a főváros Müller Antal a városíjá&i interregnum gyors likvidálását sürgeti, mert amíg meg nem ejtették a polgármester- választást, nem indultját meg a komoly közmunka-program — Az Uj Budapest tudósítójától. —j A községi választások dátumának közeledése, másrészről az országos politika iránti általános érdeklődés következtében a városháza ezen a héten keveset beszéltetett magáról. A főváros csendes heteit — mint arról Szendy polgármester lapunk mai számának más helyén: részlete­sen nyilatkozik — arra használja fel az adminisztráció, hogy előkészítse a beruházási kölcsön felhasználásá­nak a törvényhatósági bizottság köz­gyűlése által immár elfogadott prog­ramját. Annál is inkább, mert kétség­telen, hogy a választó-közönség nagy tömegeit a személyi kérdéseken túl­menően elsősorban ez a közmunka- Programm érdekli. A huszonegymil­liós beruházási kölcsön felhasználását különösen aktuálissá tette a pénzügy­miniszter keddi költségvetési expo­zéja, mert ez az állami költségvetést ismertető kormánynyilatkozat sok­szor és részletesen hivatkozik a fővá­ros beruházó programújára is. Ezek­ről a kérdésekről Müller Antal országgyűlési képviselő, a Keresz­tény Községi Párt oszlopos tagja, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársa előtt: — Meg kell állapítanom, h'ogy az a beszéd, amellyel Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter a képviselőház | keddi ülése elé terjesztette az 1935— 36. évi állami költségvetést, továbbá a közmunkák céljaira felveendő állami kölcsönről szóló törvényjavas­latot, sok vonatkozásban és részlete­sen érinti a fővárosi beruházó prog- rammot is, mondhatni: ennek a költségvetési beszédnek és az állami beruházási prog- rammnak gerince a főváros való­ban aktív és energikus gazdasági politikája. Azok a tételek, amelyeket a pénz­ügyminiszteri expozé említ, túlnyomó nagy részben a városházi önkor­mányzat által kezdeményezett akció­ból indulnak ki. A fürdőváros-kom­plexum, az idegenforgalmi probléma, az Erzsébet-sugárút megépítése, az útügyi kérdések, a Rudas-fürdő és a Széchenyi-fürdő bővítése, a Tabán rendezése azok a tételek, amelyekre valóban büszkén mutathatott rá mint tevőleges alkotásokra, mint a főváros alkotó programmjára a pénzügymi­niszter úr, úgy is mint tagja a nem­régiben feloszlatott székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak. — Amikor ezt a pénzügyminiszteri figyelmet az önkormányzat köszönet­tel nyugtázza, akkor egy nagyon furcsa ellentétre kell irányítanom a figyelmet. Micsoda gyönyörű kép lesz ez va­sárnap délelőtt az ősi egyetem dísz­termében! Egyetemi jelvényeikkel a tanács tagjai, a középen Sipőcz fő­polgármester diszmagyarban, összes kitüntetéseivel. A tanács tagjai kéz­fogással fogadják diszdoktorrá Si­pőcz Jenőt: kézfogásnál a rektor fel­áll, arccal Mária Terézia képe felé fordulva, tőle jobbra a hit-, jog-, orvos- és bölcsészettani dékánok, mindenik mögött a pedellus, a rektor baloldalán a sub auspicis gubernato- ris felavatásnak két jelöltje adja át az okleveleket. A diszdoktorrá avatás alkalmából a főpolgármestert barátainak és tisz­telőinek nagy serege halmozta el szerencsekívánataival, lévén a dísz- doktorság az elérhető legmagasabb tudományos kitüntetés és elismerés. Ugyanaz a pénzügyminiszter, aki a költségvetési expozéban annyiszor volt kénytelen a fővá­ros energikus építő politikájára hivatkozni, kritizálja leirataiban súlyos szavakkal a fővárosi költ­ségvetés deficitjét, amely nélkül természetes, hogy csak csontváz­háztartást tudunk vinni, minden beruházás, minden alkotás, min­den közmunka nélkül. A vitalitásnak azt a mértékét, amelyre a közmunka-programm meg­indítását illetően annyira büszke le­het a fővárosi önkormányzat, egyál­talában nem látjuk a kormányzatnál, amely változatlan renyheséggel járja tovább a régi pénzügyi politika kita­posott útjait, a kezdeményezés telje­sen kiveszett szellemével egyáltalá­ban nem ügyel arra, vagy legalább akkbra mértékben nem ügyel arra, mint a főváros, hogy az elalélt gaz­dasági helyzetet feltámassza és len­dületbe hozza. — Ebbe a fontos problémába, — folytatta nyilatkozatát Müller Antal — nem akarom a napi politikát bele­keverni, és ezért csak egészen futó­lag mutatok arra, hogy az önkormányzatnak ez az erős- kezű és nagyszabású vonalveze­tése elsősorban annak a tizenöt­esztendős keresztény városházi politikának az érdeme, amely néhány hét inulVa az urnák előtt fogja kérni Budapest népének voksait, hogy tovább is alkothas­son és építhessen Budapest. Annak azonban, hogy ez az építő és alkotó munka továbbra is zavarta­lanul folyjon és hogy a beruházó programúi minél előbb megkezdhető legyen, égetően fontos előfeltétele: a városházi interregnum mennél gyor­sabban való megszüntetése! — A legsürgősebben meg kell ejteni a tisztújítást, sor kell, hogy kerüljön még a főváros nyári szünete előtt a polgármestert választó rendkí­vüli közgyűlésre. Az adminisztráció mai ideges hangu­latát meg kell szüntetni, vissza kell adni a választási izgalmak után a városházát a nyugalomnak, a munka és alkotás lehetőségeinek. Azt a né­zetemet fejezem ki, hogy a huszonegymilliós beruházási Programm felhasználása csak az­után kezdődhetik meg, ha már megkondult a belvárosi főplébá- nia-templom polgármester-vá­lasztást hirdető harangja. Nem lényeges, hogy az alpolgármes­terek és a többi főtisztviselők meg­választására sor kerül-e még a nyári szünet előtt, mellőzhetetlen azonban, hogy a közmunkaprogram olyan pol­gármester kezében legyen, aki maga mögött tudja egy válasz­tási aktus révén az újonnan meg­alakult törvényhatóság bizalmát! — Ez az egyik szempont, — fejezte be általános érdeklődésre számot- tartó nyilatkozatát Müller Antal — amely a városházi interregnum le­hető megkurtítását indokolja. A má­sik nemkevésbbé fontos momentum, hogy az önkormányzat a maga szervei: a szakbizottságok és a törvény- hatósági bizottság közgyűlése útján a legmesszebbmenő módon bele akar avatkozni a huszon­egymilliós közmunkaprogram megvalósításába. A közszállítások odaítélésénél annyi kóros jelenségeket látunk, hogy a legéberebb figyelemmel kell kisér­nünk, miképen fog történni b nagy közmunkák vállalati szétosztása. Ter­mészetesen nem személyileg érdekel bennünket a dolog, csupán arra he­lyezünk súlyt, hogy a beruházó-prog­ram végrehajtásánál a kisipar és a középipar, amely sok vonatkozásban még mindig mostoha gyermek a vá­rosháza egyes ügyosztályaiban, eléri-e a kartellekkel és a kartellek mögött álló banktőkével szemben azt a helyet, amely ezt a kisipart a maga nemzetfenntartó mivoltánál fogva okvetlen és minden körülmények kö­zött megilleti! Ezért kétszeresen fon­tos, hogy az átmeneti idő megszün­tetésével a keresztény Budapest je­gyében újra megindulhasson a fő­városban az az alkotó munka, amely mindért jelszavas napi politikától mentesen a főváros ipari és gazda­sági szempontjait a leghathatósabban szolgálja! párisi nagv Áruház

Next

/
Thumbnails
Contents