Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-13 / 15. szám

1915. április 13.

UPBUBAPJEST

5

Az utolsó közgyűlés

I.

Mintha már nyár volna! A polgármester összeszedte az összes fontos ügyeket, amelyeket szépen sorjában kellett volna a közgyűlés elé terjesztenie és a tegnapi közgyűlés tárgysorozatában a törvény- hatósági bizottsággal letárgyaltatta. Az idei költésgvetés belügyminiszteri jóváhagyásától kezdve beruházási kölcsönön, telekeladáson, iskola és kórházépítésen, fürdő-átalakításon keresztül egészen az új balatoni út építéséig minden szerepel a napirenden, milliókról és milliókról rendelkeztünk, természetesen megint csak keretformában, mert a törvényhatósági bizottságnak sohasem jut ideje arra, hogy az ügyeket kidolgozza, vagy a már kidolgozott ügyek fölött a részletes kivitel tekintetében is határozzon.

A napirendnek különösen két jelentős pontja volt. Az egyik az új vásárpénztári intézmény életrehívá- sa, amelyet már évek óta sürgettem, a másik a beruházó kölcsön, amelyet velem együtt nagyon nehezen várt már a főváros polgársága.

örülni kellett volna, hogy a vásárpénztári javaslat immár a közgyűlés elé került és komoly érdeklődéssel is néztük az újraépítés munkáját, amelyet a polgármester a Községi Takarékpénztár új vezér- igazgatójával karöltve kidolgozott és életrehívni kíván. A gazdasági szükségesség sürgette, hogy a régi nagy hibák pótoltassanak, a felszámolás alatt lévő intézmény helyére új, agilis üzem állíttassák, hogy az állatvásár dolga végül a rendes kerékvágásban haladhasson. Ha mégis elhangzik a kritizáló szó és egy bizonyos csalódás érzete fogott el, amikor a javaslatot olvastam, az a szűk körre terjedő jogosítvány váltotta ki, amely az új vásárpénztári intézménynek egyedül a sertés- és marhavásár pénzügyi lebonyolítására ad megbízást, nem terjeszkedvén ki sem a főváros vásárjogának kimunkálására, sem a főváros közélelmezésének és a fogyasztók helyes igényeinek az árak irányításával való szolgálatára, sem a termelés és fogyasztás érdekeinek az összhangba hozása céljából legalább az állat és állati termékek kivitelének a munkájára. Az az érzés fogott el, hogy az illetékesek nem értették meg sem azokat a felszólalásokat, melyekkel évek hosszú során át ennek az intézménynek nagy és igen közérdekű munkakörét fejtegettem és kimutattam, hogy a régi vásárpénztár nemcsak az ott elkövetett hibák és némelyek részéről keresztülvitt visszaélések miatt volt kénytelen kimúlni, — ha ugyan más, jobb megoldás emiatt nem lett volna található, —

hanem amiatt a szinte szatócskodás- szerű működése miatt, amely a vásárok hivatásszerű lebonyolítása helyett a kereskedelem és fogyasztás tizennyolc féle illetékkel való megterhelésével akarta a feleslegesen nagyra nőtt rezsi és üzleti hasznot megszerezni. Úgy a polgármester, mint a Községi Takarékpénztár új vezérigazgatója a megbeszélések során hangoztatták véleményem helyességét, meggyőztek arról, hogy a vásárpénztár nagy hármas céljának keresztülvitelére törekszenek és a mostani javaslat az első lépés, amellyel a múltakat befejezik, hogy a jövő elkezdhető legyen.

Az utolsó közgyűlés a feloszlatás előtt! Nem lehetett várni, amíg az az új törvényhatósági választások után a nyár elején összeülő közgyűlés túlesik a formaságokon, mert félő, hogy megint elmúlik még egy év, amikor a talán szélesebb mederben kidolgozott, a célokat jobban kidomborító javaslat a jóváhagyást elnyerné. Minden napért kár, amely a fővárosnak ezt a nagy jogát parlagon heverteti és minden igyekezet dicséretre méltó, amely a közélelmezés érdekében a fővárosnak ezt a jogát, de egyben kötelességét is értékesíteni kívánja.

Nem kisebb dicséret illeti meg azt a törekvést sem, amely minden szociális érzés dacára, vagy talán éppen ennek következtében a köz-eltartottak számát azzal kívánja csökkenteni, hogy munkaalkalmakat igyekszik teremteni. A polgármester a közmunkák egész sorát terjesztette elő és erre 21 millió pengős beruházó kölcsönt javasol felvenni. Ha nézzük a közmunkákra vonatkozó javaslatot, amely kiállja a kritikát, találunk benne olyat, amelyet már régen keresztül kellett volna vinni és találunk olyat, amelyet bizony legalábbis a mai formájában, — nem sürgetnénk.

A halálsorompó eltüntetését a Keresztény Községi Párt kezdettől nap-nap után követelte, viszont nem vagyunk hajlandók ismét luxusfürdőt építeni ahelyett, hogy a gyógyfürdő gondolatának gyakorlati megoldását vinnők keresztül. Az útépítéseket álandóan sürgetjük, de a luxusutak helyett a tartós és bevált kövezés és a csendes bitumenes- tégladerakás a mi kívánságunk. A kórházépítés és bővítés, a Szent László kórház barakjainak az eltüntetése és az egész intézmény átalakítása régóta szívünkön fekszik és szívesebben látnok, ha arra szólna nagyobb összegű javaslat és az előttünk is szükségesnek és helyesnek elismert iskolaépítésben a felesleges fényűzés uralkodnék.

Készséggel áldozunk a budapesti m. kir. Pázmány Péter tudomány- egyetem klinikai tüdőbetegosztályának a megépítésére, mert az ország egészségügyi állapotának a javítása a tüdővész legyőzése nélkül alig remélhető. Éppen azért szavazzuk meg helyesléssel a rákbetegség gyógyítására irányuló kórházi intézményre vonatkozó javaslatot is, elítélvén mindazt az okvetetlenkedő személyeskedést, amelyet ezzel kapcsolatban egyesek fölvetettek.

És amikor nézzük a beruházó javaslatokat, annak is örülünk, hogy a polgármester a szükséges dolgokat vette elő és elejtette, reméljük igen hosszú időre, a levegőben járó képzelődéseit, mint például a díszravatalozót, amelyek csak a fővárost adósságokba viszik és állandó kiadásokkal terhelik, anélkül, hogy a polgárság anyagi helyzete a terhek viselésére képes volna. Viszont sajnáljuk, hogy nem jutott hely az Óbuda—Hungária körút közlekedésének a megoldására szükséges alagút megépítésére költség-beillesztésre. Legalább az előmunkálatokkal kellene sürgősen foglalkozni. Legalább mérlegelni kellene azt, hogy figyelemmel a költségekre, a mai nehéz külpolitikai viszonyokra és a közlekedés megoldásának a sürgősségére, nem volna-e tanácsosabb az évek hosszú során át tartó hídépítés helyett a sokkal rövidebb és viszonylag olcsóbb, sokkal biztonságosabb alagút építésével foglalkozni, ami egyúttal Óbuda rendezését is sokkal könnyebben megoldaná. Gondolom, hogy ha az utolsó közgyűlés ezzel nem foglalkozott, a polgármester módot ad arra, hogy az első közgyűlés foglalkozzék vele.

II.

A beruházásokkal kapcsolatban azonban szóvá kellett tennem a beruházó kölcsön feltételeit. A szélső baloldal meg is haragudott azért, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet által nyújtott 5 és fél százalékos kamatozású kölcsön felvételeit kiritizálni merészeltem. Az OTI dolgaiba nem akarok beleavatkozni. Régen tudomásul vettük azt az elcsépelt szólamot, hogy a keresztény gondblat képviselői helyezték el a sok tisztviselőt az OTI-nál és azért dolgozik az ráfizetéssel. Mi azonban azt is régen tudomásul vettük, hogy amikor egy-egy keresztény gondolatot hordozó tisztviselőt leépítenek, akárhány olyan alkalmazottat kineveznek, aki a marxizmus hordozója. Ugyancsak tudomásul vettük azt is, hogy az OTI különböző szolgáltatásai nem voltak arányban az OTI jövedelmével, és ezeknek a leszállását éppen azok

akadályozták meg, akik a kritikában a leghangosabban szoktak lenni.

Amikor tehát a kölcsön felvételeit bírálom, nem lehet olyan szólamok hangoztatásával elnémítani, amelyek régen ismert dolgok és amelyek nemcsak összefüggésben nincsenek ezzel a kölcsönnel, de azokkal sem, akik a kölcsönt ma a köz érdekében felveszik. A főváros mint ilyen, a Keresztény Községi Párt éppen úgy sohasem gyakorolt jogokat az OTI-nál, amit a hangoskodó urak éppen nem mondhatnak el magukról és így mi tárgyilagosan, joggal vetjük fel a kérdést, vájjon szükséges-e és méltányos-e a mai gazdasági helyzetben olyan nehéz és szigorú feltételeket szabni éppen azzal a fővárossal szemben, amelynek polgársága az OTI fenntartásáért igenis vért izzad.

Két kifogásom volt. Az egyik az 5.5 százalékos kamat magassága, a másik a pengőérték meghatározása és a visszafizetés feltételének a szigorúsága.

Lehet ez a kamat jó időben nem magas, sőt bizonyos körülmények között alacsony is, különösen, ha közvetlen hasznot hajtó üzletben használtatik a kölcsön fel. Amikor azonban a gazdasági élet a lehető legrosszabb viszonyok között van, a fölmívelés, ipar és kereskedelem egyaránt szenved, amikor a fővárosi lakosság már túl van a fizetőképességen és nyugodtan megálapíthat- juk, hogy az egész vonalon a csendes csőd uralkodik, annál kevésbbé lehet ilyen közérdekű beruházásokra kölcsönvett pénzekért ilyen kamatokat számítani. Hiszen a mostani egész hitelmegoldási tárgyalásokra olyan hatással lehet ez a kamatmegállapítás, amely a megújhodást is évek hosszú sorára lehetetlenné teszi.

És ha ilyen magas kamat mellett a hitelező kiköti magának az aranypengőben való százszázalékos visz- szafizetést, holott éppen a külföldi kölcsönök előnye az, hogy azokat csökkent árfolyamú záloglevelekkel válthatjuk vissza, úgy nagyon jogos a második kifogásom is, és nem vehetik nekem rossz néven, ha a pengő értékének védelmi jelszavával harcoló pénzügyi kormányzat figyelmét felhívom arra, hogy ez a szerződés kevesebb bizalmat árul el a pengő iránt, mint a külföldi pénzérték kikötése. Azért ha a pénzügyi kormányzat az eddigi pénzügyi politikáját fenntartja, feltétlenül szükséges, hogy a polgármester által kívánt módosításokat keresztülvigye.

A közgyűlés, amely elfogadja a polgármester javaslatát, ezzel már nem fog foglalkozni.. A mostani országgyűlési választások megmutatták, hogy a keresztény gondolat tért hódított a fővárosban és biztosan tudjuk, hogy ez a térhódítás a törvényhatósági választások során még nagyobb méretű lesz. Az új közgyűlés a mi állásfoglalásunkat igazolni fogja.

Irta: SZŐKE GYULA dr.