Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-04-28 / 17. szám

Tel' ' ■' *»r q 1 Tv '

. - ~'CSrOUTIKAI

Elöflzetétl AroK :

Egész évre .......... 30 pengő

FAI évre............................................. 13 pengő

Egyes izém Ara 60 filléri

FELELŐS SZERKESZT 0 :

D O B Y ANDOR DB

2

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. kaas Ivor-utca O.

Telelőn: 82-8-23.

Postatakarékp. chequeszamla 30913

A 27.

Minek kell benne lennie a szanálási tervezetben és minek nem szabad abból kimaradnia?

Tyler tévedései

A névszövetségi főbiztos legújabb jelentése élénk szóbeszédre ad alkalmat úgy politikai, mint közgazdasági körökben. A jelentésnek főleg az a része kelt általános feltűnést, hogy a magyar költségelőirányzatot, amely már csak kétharmada a szanálás előtti költségvetésnek, még tovább le kívánja faragni, minthogy pedig a beruházások, a dologi kiadások, a költségelőirányzatból már teljesen ki vannak amugyis kékceruzázya, a főbiztos szerint az ország szanálására az egyetlen lehetőség a tisztviselői fizetések és nyugdijak további leszállítása. A főbiztosi jelentéssel elégedetlen az ipar, a mezőgazdaság, a tisztviselő-társadalom, talán csak a külföldi hitelezők lelik abban gyönyörűségüket, hiszen Tyler leckéztetései elsősorban az ő érdekeiket szolgálják.

Van a Tyler-jelentésnek mindezeken túlmenően egy olyan része is, amely mellett a főváros nem mehet el szó nélkül. Mint minden jelentésében, ez alkalommal is az autonómiák háztartásának állítólagos túlméretezését kárhoztatja a genfi kiküldött. Azt mondja Tyler, hogy amíg a szanálási időszak kezdete óta átlagosan harminc százalékkal csökkent az ország költségelőirányzata, ugyanezen iaő alatt a városi önkormányzatok csak húsz százalékkal apasztották kiadásaikat, vagyis ebben a vonatkozásban a városi autonómiák javára ötven százalékos plusz mutatkozik. A továbbiakban a főbiztosi jelentésben a törvényhatóságok költségelőirányzatának csökkentése éppen annyira elsőrendű posztulátum, mint az eddig napvilágra került pénzügyi jelentésekben.

Több alkalommal szóvátettük a Tyler-jelentések vonatkozásait fővárosi szempontból, azon véleményünket fejezve ki, hogy a fővárosnak fel kellene világosítania Genf kiküldöttjét és általában a népszövetséget a fővárosi háztartás speciális helyzetéről. A fővárosnak már régen rá kellett volna mutatnia arra a körülményre, hogy a népszövetségi főbiztos elé kerülő fővárosi költségvetési adatok magukban foglalják a fővárosi üzemek háztartási tételeit is. Szakember előtt egyetlen pillanatig sem kell vitatni, hogy az üzemek anyagbeszerzéseit, amikor az üzemek kapacitása nem csökken, apasztani nem lehet. Hogy ezek a változatlan nagyságú üzemi tételek megduzzasztják az autonómiák elsősorban a főváros költségvetési előirányzatát és hogy ennekfolytán a főváros háztartása kisebb százalékkal volt csak összezsugoritható, mint az államé, amelynek üzemei külön szerepelnek, az egyetlen pillanatig sem vitatható!

Vegyük hozzá ezen megállapításunkhoz az állami és az autonómikus üzemek jövedelmezősége közötti különbséget, amely erősen a főváros javára üt ki. Ennek pontos százalékos arányáról felvilágosítást nyújt a képviselőházban most tárgyalás alatt levő állami költségvetés és a főváros folyó esztendei költségvetésének összevetése. Ezek a számszerüségek azt mutatják, hogy Mr. Tyler rosszul, vagy egyáltalában nincs informálva a főváros pénzügyi helyzetéről és annak az állami háztartásvitellel szembeni strukturális különbözőségeiről. A főváros pénzügyi kormányzatának a feladata, hogy a népszövetségi főbiztoshoz intézendő részletes és tárgyilagos memorandum kapcsán ez az informálatlanság megszűnjön!

— Az Uj Budapest tudósitójától —

A fővárosi törvényjavaslat felsőházi tárgyalása után immáron hetek, esetleg napok kérdése annak tényleges életbelépte. A városházán ilyen körülmények között minden figyelem e törvény 27. §-ában foglalt tervezet felé fordul, amely hivatva lesz a kormányzat intencióit a főváros szanálását illetően megvalósítani. Erről a fontos problémáról és általában az uj törvény kapcsán előálló városházi helyzetről folytattunk beszélgetést Szőke Gyula felsőházi taggal, aki a felsőházi vita során tudvalévőén hatalmas beszéddel kelt az autonómia védelmére.

Szőke Gyula

a felvetett kérdésekre a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának:

— ügy látom, hogy voltaképen

a fővárosi törvény novellájának a felsőházi tárgyaláisa során fejlődött csak ki egészen tisztán a belügyminiszternek a főváros gazdasági helyzete szanálása iránt való elgondolása és annak a megismerése. Egyik oldalról a folyó évi költségvetés tízmilliós, sőt egyesek szerint a képzeletben már harmincmilliós deficitje és az a gondolat, hogy mindez a szigorúbb rendelkezéssel elkerülhető lett volna, a másik oldalról az önkormányzat jogának védelme és a főváros jövedelmének az államhatalom részéről történt részleges megvonása annyira egy irányban hatottak, hogy a kölcsönös megértést nem tudták biztosítani. Azonkívül amikor szanálásról beszélnek, már megszoktuk, hogy ez a fizetések és nyugdijak leszál litása és a szükséges közmunkák megszüntetése, ami eddig még a gazdasági élet javulására nem vezetett.

— Azonban a mi tárgyalásunk során ismételten rátértünk erre az úgynevezett szanálási kérdésre és ezzel kapcsolatban a belügyminiszter nyilatkozott is. Szerinte nem egy kiadandó rendelet végrehajtására kapja a főpolgármester a hatalmat, hanem

a belügyminiszter a törvényhatósági bizottság vezető embereivel és az országgyűlésben is helyetfoglaló tagjaival fogja megbeszélni azt az elgondolást, amelyet azután egy tervezetbe foglalnak és ezen elgondolás alapján fog a főpolgármester a most felállítandó 17-es bizottsággal karöltve rendelkezni a főváros pénzügyeinek biztosítása céljából.

Ez a tervezet tehát az adott viszonyok között állandóan fejlődő munka, amelynek a célja előre megvan állapítva, de az eszközök, amellyel a főváros háztartásának a biztosítása, mint cél elérendő, az adott viszonyok bölcs mérlegelése mellett fognak megváilogattatni. A

belügyminiszter két komoly kijelentést tett: a főpolgármester a tizenhét tagú bizottság komoly meghallgatása mellett fogja intézni a rendezés ügyét, minden politikától mentesen;

nem fogja megengedni, hogy a főváros vagyona (amint arra vonatkozólag egyes sajtó-orgánumokban történtek közlések) eladás révén elelkótyavetyél tessék.

— Ha ezután azt nézzük, mi a teendő, nyilvánvaló, hogy

vissza kell menni arra az időre, amikor a gazdasági élet változását világosan látó törvényhatósági bizottsági tagok a közigazgatás és üzemi gazdálkodás ügyeinek mielőbbi rendezését sürgették

Bár évvel ezelőtt már unosuntalan hangoztattuk, hogy feltétlenül szükséges a közigazgatási státus megállapitása, a fizetések és nyugdijak rendezésével együtt. Természetesen ez nem a hivatalnoki létszám lecsökkentését, valamint a nyugdijak és fizetések elvonását jelenti, hanem jelenti annak a helyes megállapítását, hogy hol, melyik közigazgatási ügyágban, mennyi alkalmazottra van szükség és a teendők mérlegelése mellett az ottani alkalmazottat mennyi díjazás illetheti meg. Ha egyszer komolyan megcsináljuk, ki fog tűnni, hogy

az egyik helyen feleslegesen sok a tisztviselő, a másik helyen a legfontosabb ügyeket is ideiglenes alkalmazottak látják el, ismét máshol a felesleges létszám mellett még a szellemi szükségmunkások tömegét alkalmazták és ötletszerűen honorálják a különböző munkálatok ellátóit.

Rá fogunk jönni, hogy a közalkalmazottá választás vagy kinevezés nem örökös jog, esetleg a munkátlanságra is, hanem a komoly kötolességteljesitésx*e való meghívás és

csak annak lehet közpénzekből kenyeret adni, aki a nehéz viszonyok között a helyét kiválóan megállja.

Aki nem akar dolgozni, annak nem nyugdíj, hanem elbocsátás jár. Ennek a keresztülvitele, amelyet a meg nem értés kedvéért a közigazgatás racionalizálásának neveztek, nemcsak egyszerűsíteni fogja a közigazgatás munkáját, de olcsóbbá és gyorsabbá is teszi, mert meg fogja szabadítani a közületet a munkájukat nem jól végző, vagy érdemetlenül, sőt nem egyszer jogellenesen tulflzetettek hadától.

— A másik az üzemek ügyének a rendezése, amelyre az elnökletem alatt működő üzemvizsgáló bizottság jelentésében: annak X., XI. és XII. pontjában világosan ráimutatott. Javasoltuk, hogyan és mely üzemeket kell a jövőben fenntartani, azoknak minő műhelyeket szabad létesíteni és működésben tartani, sürgettük, hogy a polgármester ezirányu rendelkezéseket soron kívül adjon ki és annak betartását állandóan ellenőrizze. Javasoltuk, hogy az anyagbeszerzés, anyag- és pénzkezelés a modern kereskedelmi követelményeknek megfelelően egységesen szabályoztassók. Javasoltuk végül, hogy az üzemek személyzeti státusa, fizetések és nyugellátások mielőbb egységesen rendeztessenek. Azóta sem történt semmi, ámhái* ezeket a javaslatainkat a törvényhatóság közgyűlése, a törvényhatósági tanács és a polgármester egyhangúan tették magukévá és a belügyminisztérium is elfogadta. Ha ez keresztülvitetik, az üzemi kérdés is megoldatott és rendkívül nagy megtakarítást fogunk elérni.

— Ezek nem merész dolgok, csak erős akarattal kell hozzányúlni.

A főpolgármesternek tehát határozott módon kell irányítania kiadandó rendelkezéseivel a rendezés munkáját. A tizenhetes bizottságnak pedig a legnagyobb tárgyilagossággal és jóakarattal kell a főpolgármestert támogatnia.

Tudom, hogy ez a feladat rendkívül nehéz, sok érdekbe fog beleütközni, sok személyes félreértést fog okozni, sokan fognak méltatlankodni, de a főváros közönsége hálás lesz, ha azt látja, hogy

minden személyi és politikai érdek kikapcsolásával fog ez a munka a köz javára keresztülvitetni.

Van még egy feladat. Belenézni azokba a munkálatokba, amelyek az egyes ügyosztályokban folynak vagy megakadnak. Mert az üzemi munkálatokon kívül a közigazgatással kapcsolatosan folyó ügyosztályi intézkedések is rendkívül nagy dologi kiadással járnak, amelyet helyes józansággal lehet csökkenteni anélkül, hogy csak szó is volna a közmunkák csökkentéséről. Sőt. Ha csak például a második ügyosztályban megszűnik az aszfaltosok egyeduralma, a főváros azért a pénzért sokkal több és szükségesebb közmunkát végeztethet. A tizenhetes bizottság

nemcsak tárgyalni fogja a főpolgármester szándékát és javaslatait, de kell, hogy javaslattal álljon a főpolgármester és belügyminiszter előtt és rámutasson azokra a fontos és gyors intézkedést kívánó ügyekre, amelyek helyes elintézése a főváros kiadásainak csökkentésével a költségvetés egyensúlyát és a főváros pénzügyi stabilitását biztosítja.