Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-04-14 / 15. szám
Főváros 1 :~^TÜváno„ Xön/vt Bpest, Vili., Revitzky-u. 1. ElAUzeléal Arak : Egész évre ............................ 30 pengő Félévre............................................. 13 pengő Egyet tzém Ara 60 filléri FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D" Szerkesztőség és kiadóiéivalal: Budapest. IV.. Kaas Ivor—utca O. Telefon: 82-8-23. Posiaiakarékp. chequeszemla 30013 Fekete bárányok Szomorú jele az időknek, hogy amíg évtizedeken keresztül a fővárosi tisztviselők megközelíthetetlensége, úri mivolta szállóige volt, nemcsak Budapesten, hanem szerte az országban, a legutóbbi hónapokban fővárosi tisztviselők visszaéléseitől és másfajta machinációitól hangosak, egyre hangosabbak a városházi berkek. Az ut, amely a köztisztviselői példányképtől a névtelen levélíróig vezetett, valóban nem dicsőséges és a legszomorubb, hogy az emberek mindjárt készek az általánosításra, egy-két hivatalnok eltévelyedéséért azonnal kész a mindenkit sújtó Ítélkezés, amely a patinás értékek lesülyedését zengi, megfelelő kárörömmel az egész vonalon. Tény: soha nem ártottak jobban a fővárosi tisztviselő tekintélyének a hires Kecskeméti-eset óta hírlapi cikkek, pletykák vagy bírósági ítéletek, mint a józsefvárosi elöljáróság szegény pénz-botránya, legutóbb pedig a névtelen levélíró felbukkanása, akit ma-holnap írásszakértők és daktiloszkópusok segítségével az egész ország rendőrsége üldöz. Fekete bárányok vannak a nyájben, melynek hófehérsége mintaszerű volt évtizedeken keresztül, ocsu keveredett a tiszta búza közé, bitang préda lett a köztisztviselő tógája, maholnap szégyen fővárosi tisztviselőnek lenni! Tagadhatatlan, hogy előfordultak a főváros hatalmas adminisztracionális gépezetében azok a visszaélések, amelyeket heteken át pertraktált a sajtó, az is kétségtelen, hogy a névtelen levélíró a maga gyűlölettől terhes lelkületét fürge körlevelekben freccsenti szerteszéjjel, mint egy elvakult tintahal. Miért alszik azonban a köztisztviselők szervezete, ahelyett, hogy tiltakozna a könnyelmű általánosítás ellen, megállapítván, hogy ha előfordultak is ezek a sajnálatos események, azok csak elszigetelt jelenségek, amelyek a fővárosi tisztviselők egyetemének intaktságát és becsületét távolról sem érinthetik. A köztisztviselői erkölcs fundamentuma az ország tisztességének, és helyesen cselekszik a polgármester, ha a kérlelhetetlenség és szigorúság legmerevebb álláspontján igyekszik a fekete bárányokat kiközösíteni a nyájból, az ocsut elválasztani a tiszta búzától. Meg lehet kegyelmezni az apa gyilkosnak, annak a bűnösnek azonban, aki köztisztviselői minőségében botlott el, nem jár könyörület! A legélesebb formában kell küzdeni minden fertőző fekély kioperálásáért, hogy el ne gennyesedjen az egész szervezet. Köztisztviselői hierarchiánk tisztessége és épsége különböztet meg bennünket a Balkántól, ez jogrendünk és államéletünk alapja, rendíthetetlen és megingathatatlan fundamentuma a magyar közéletnek. És mert ez igy van, fokozottan kell védekeznie a fővárosi tisztviselőtársadalomnak azon törekvések ellen, amelyek öntudatosan, vagy egyszerű szenzáció-hajhászásból kikerekitik a meséket, azt a hitet keltvén, hogy maholnap fekete lesz az egész nyáj, és több lesz az ocsu, mint a tiszta buzaszem. A Fővárosi Alkalmazottak Nemezti Szövetsége jövőheti közgyűlésétől várjuk a méltó feleletet ezekre az inszinuációkra! Hire van és mire nincs joga a belügyminiszternek? Egy kormányrendelet margójára Irta: SZŐKE OVIIÉ A dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag A belügyminiszter ur a főváros 1934. évi költségvetésére vonatkozólag, amely immár négy hónapig volt előtte felülvizsgálat végett, nyilatkozott és pedig úgy, hogy a költségvetésre, valamint a fellebbezésekre nézve elhatározásomat külön fogom közölni. Addig is kikötöm azonban, hogy stb.. Ez a miniszteri leirat most március 26-án kelt és ez a különközlés a mai napig sem érkezett meg a polgármesteri hivatalhoz. Mindez akkor történt, amikor a kormány benyújtja a fővárosi törvény módositására vonatkozó törvényjavaslatot és ennek indokolásában panaszkodik a 6HökeBfővároa ellen, hogy az nem teljesíti a feladatát, amerikázik, tehát a kormány kénytelen megleckéztetni és ez csak úgy lehet, ha ő erre külön felhatalmazást kap. Természetesen rögtön a törvénykönyvet vettük elő, amelynek 95. §-ából kiolvastuk, hogy a belügyminiszter és pénzügyminiszter a fölterjesztett költségvetésről úgy intézkedjenek, hogy az lehetőleg még az előző év december hó 20-ig letárgyalható legyen és pedig élőszóval, a székesfőváros közbejöttével. Joga van a belügyminiszternek a költségvetés jóváhagyását megtagadni, és uj költségvetés készítését elrendelni és köteles a belügyminiszter a vonatkozó elhatározásáról a székesfővárost december hó 25-ig értesíteni. Hangsúlyozom, hogy nem a költségvetési év december hó 25-ig, hanem az előző év december hó 25-ig, hogy a székesfőváros a jóváhagyott költségvetés alapján végezhesse a maga nagy feladatát. A törvény még azt is megengedi, hogy ha a költségvetés jóváhagyása meg nem történnék december hó végéig, úgy a főváros ideiglenesen az előző évi költségvetés alapján jár el. De ha megtagadtatok a költségvetés jóváhagyása a főváros köteles március hó végéig uj költségvetést felterjeszteni és azt jóváhagyatni, amelyre, ha a belügyminiszter március hó 31-ig nem nyilatkozik, a költségvetési év április hó 1-től, tehát a jelen esetben folyó hó 1-től kezdve a költségvetés jóváhagyottnak tekintendő. Már most az történt, hogy a belügyminiszter a törvény világos rendelkezése ellenére sem jóvá nem hagyta a költségvetést a kitett időig, sem meg nem tagadta a jóváhagyást ez év végéig, és ennélfogva nem utasította a fővárost uj költségvetés beterjesztésére és igy még mindig az első költségvetésre kívánja a belügyminiszter később közölni az elhatározását, amelyre pedig ő már a múlt év végéig nyilatkozni lett volna köteles. Mindezen esetekre pedig érvénybe lép az 1930. évi XVIII. te. 95. §-ának 7. pontja utolsó mondata, hogy jóváhagyóknak kell tekinteni a költségvetést akkor is, ha afelett a belügyminiszter a székesfőváros késedelmén kivül eső okokból március hó végéig nem határozott. Miután nyilvánvalóan nem esett a székesfőváros késedelembe, mert hiszen a költségvetést kellő időben felterjesztette, ennélfogva a költségvetést azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket a belügyminiszter ebben a 166.200/1934. számú leiratában közöl, jovanagyottnak tekintendő. De hát mi lesz akkor azzal az értesítéssel, hogy a költségvetésre elhatározásomat külön fogom közölni^ Semmi! A törvény ilyen határidő meghosszabbítást nem ismer. A március hó 31-e olyan véghatáridő, amelyet meghosszabbítania a belügyminiszternek sem lehet semmiféle címen. A törvény nem ismeri a saját rendelkezésének ilyetén megkerülését még akkor sem, ha azt a törvény legfőbb őre, a kormány egyik tagja akarja is rendelni. A törvényt annyira tiszteletben kell tartani, hogy azzal szemben külön jogot még a kormány sem igényelhet önmagának még akkor sem, ha ő a székesfőváros ellenőrző és felügyeleti hatósága. Ámde nem is ez a baj itt! Sokkal mélyebb erkölcsi következményei vannak ennek az egész eljárásnak. A Keresztény Községi Párt és annak a meghizásából csekélységem három éven át számtalanszor sürgettük a székesfővárosi törvény végrehajtását, ennek a törvénynek éppen a törvény iránti tiszteletből és a főváros jól félfogott érdekéből való teljes keresztülvitelét, mert amint a gyakorlati élet megmutatta, ha nem alkotjuk meg az ezen törvényen alapuló szabályrendeleteket, és úgy a közigazgatásban, mint az üzemekben nem alkalmazzuk ennek az uj törvénynek a törekvéseit, amelyre pedig a változott viszonyok közepette szükség van és főleg ha nem dolgozik a székesfőváros és a kormány összhangban, úgy olyan zavarok támadhatnak, amelyek a köznek kárára vannak. A belügyminiszter szerint a főváros vezetősége nem tett eleget a törvény rendelte kötelességének, de mindjárt hozzá is teszi, hogy ő sem avatkozott bele az ügyekbe hatékonyabban, mert a jelenlegi jogszabályok nem adják meg a kormánynak a kívánatos gyors, mélyreható és legfőképen a közvetlen rendelkezés lehetőségét. Megnéztük ugyan számtalanszor a fővárosi törvényt és meggyőződtünk arról, hogy anak 92—99. §-ai a kormánynak szinte korlátlan lehetőségeket adnak, de azért mi is vártunk. És most, amikor a kormánynak nemcsak az ellenőrzési és felügyeleti jogot kell gyakorolni, hanem a költségvetés megvizsgálási és jóváhagyási köteleségét kell teljesíteni, szomorúan látjuk, hogy a belügyminiszter ugyanabba a hibába esett, amely miatt a székesfőváros vezetősége ellen a törvényhozás házában a büntetőeljárást folytatja, amikor uj törvényjavaslatot tárgyaltat, ahelycíi, lixrg jr cl regi iör ♦ cuj alap*' ján fennálló és gyakorlandó jogát gyakorolná. Valahogy úgy érezzük, hogy a kormány és a főváros között mély szakadék van és ezt a mély szakadékot a kormány nem a törvénytiszteletet és szeretet fegyvereivel, hanem hatalmi szóval kívánja átlépni. Valahogy ugylátszik, hogy egészen más indokok tartják távol a kormányt és a fővárost egymástól, mint amelyeket a belügyminiszter a fővárosi törvényjavaslat vitájában előadott. Valahogyan úgy tűnik fel, mintha nem a törvény hiánya akadályozná a kormányt, hogy a fővárossal szemben is a legjobb elgondolása szerint közérdekből rendelkezzék, hanem ami kicsendül az uj törvényjavaslatból is, személyi okok és hatalmi kérdések tolultak előtérbe, amelyek ugylátszik erősebbek, mint a megalkotott és törvényesen kihirdetett törvény ereje és még kormánykörökben is fölé emelkedett a közérdek igényeinek. Nem helyes! Már akkor megmondottuk, amikor bizonyos körök a kormánypárti városházi befolyással elégedetlenek lévén, a második számú kormánypártot is fel akarták a fővárosban állítani, hogy nem helyes dolog és csak zavart kelt, ha a most nyugalomban lévő pártmozgolódások ^ helyett a kormány uj párttörekvésekkel zavarokat kelt. Régen megjósoltuk, hogy nem lehet jó vége annak, ha személyi okok irányítják a főváros közéletét, vagyis a pártérdekeknek minden áron való érvényesüléséért a közigazgatás menete megzavartatik. A belügyminiszter leirata ezt a jóslatunkat fényesen igazolja. És amennyire sajnáljuk, hogy még ebben az előrelátásban is nekünk van igazunk, annyira reméljük, hogy az az éles ellentét, amely a
