Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-04-07 / 14. szám
4 UJ BUDAPEST 1934 április 7 A keresztény városháza pénzügyi politikája a béke-állapot tükrében Komolyai Rezső bebizonyítja, bogy a fiiváros kiadásai ugyanazon kulcs szerint igazodnak most, mint a békében - Éber Antal rosszhiszemfl megállapításaival szemben az a tény, bogy a főváros adóbevételei az állami adók emelkedéséhez arányitottan nem tulmagasak — Az Uj Budapest tudósítójától — Kevés könyv vetett nagyobb hullámokat az utóbbi évtizedben a várospolitika berkeiben, mint Homolyai Rezső dr. tanáesjegyzőnek, a pénzügyi ügyosztály költségvetési referensének a Statisztikai Közlemények 66-ik köteteként az elmúlt hetekben megjelent munkája, amely a főváros pénzügyeivel foglalkozik az 1919—1931. között letelt tizenöt esztendő álatt. Homolyai könyve megjelenése után néhány nappal már politikai viták központjában állott, cikkeket irtak megállapításai felhasználásával, bizonyságául annak, hogy a nagytehetségü szerző valóban jelentőséggel teljes adatokat szedett össze a háború utáni fővárosi gazdálkodás irányelveit és eredményeit illetően. A könyv megállapításai kapcsán keletkezett vita azt is bizonyítja, hogy a főváros pénzügyi állapotát, de főleg adózási rendszerét illetően még rendkívül sok a gyújtó-anyag, amely csak szikrára vár, hogy a politikai gyűlölködés és elfogultság lánghullámaival borítsa be a városházát és a várospolitikai életet. Éber Antal vádol... így például Éber Antal, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, akinek községi politikai hovátartozandóságával senki, talán még ő maga sincs jelen pillanatban tisztában, Homolyai könyvéből azt a tanulságot meríti, hogy a jelenlegi fennálló kettős párturalmi rendszer sivárságát misem mutatja jobban, mint a Homolyai-féle adat, hogy a fővárosi lakosság községi közterhei az 1913-as békeesztendőhöz arányitottan 1931-ig kétszeresre emelkedtek. Érdemes tehát Homolyai könyvével a szokásos recenziókon túlmenően e hasábokon foglalkoznunk, annál is inkább, mert a könyv számadataiból valóban értékes tanulságokat lehet levonnunk, a főváros pénzügyi vezetését illetően, amelyek most, amikor a felsőházban éppen megkezdődik az uj fővárosi reformtörvény fölött a vita, egyáltalában nem jelentéktelenek, ellenben figyelemre érdemesek. Amit kihagyott a kamarai elnök ur... Nézzük elsőnek az Éber-féle vádat, a községi közterhek növekedését illetően! Tény az, hogy amig 1913-ban 43,890.704 pengő volt a fővárosnak a községi közszolgáltatások cimén szereplő bevétele, ez az összeg 1931-ben a zárószámadás adatai szerint 105,767.827 pengőre emelkedett. Pengőre átszámítva 1913-ban 49.8 pengő volt az egy-egy lakosra eső községi adóteher, ezzel szemben a fejkvóta 1931-ben már 105.12 pengőre rúgott. Mielőtt azonban aláirnók Éber Antal azon vádját, hogy a főváros vezetősége és a városházi uralomért felelős pártok ok és eredmény nélkül növelték a községi közterheket, nézzük, hogy ezek a közterhek valóban a község által szedett adókból folynak-e be és a bevételeket a főváros vezetősége használja-e fel kizárólagosan községi célokra? Az érem másik oldala Az éremnek van egy másik oldala, amelyről Éber Antal nem beszél. Az éremnek ez az oldala mutatja, hogy a községi pótadó 1913- tól 1931-ig 19,535.692 pengőről mindössze 28,101.544 pengőre emelkedett, ami a nemzeti jövedélem emelkedésén felül számszerűleg mit sem mutat, hiszen tudvalevő, hogy a községi pótadó kulcsa évtizedek óta nem változott. Egész sereg adónem van azonban, amelyek 1913-ban még nem voltak és amelyek jelentékenyen megduzzasztják a községi közszolgáltatások cimén befolyó jövedelmeket. így — hogy csak a legnagyobb tételeket említsük — nem volt 1913-ban kereseti adó, amelyből 1931-ben 19,470.837 pengő bevétele volt a fővárosnak, nem kapott a főváros részesedést a forgalmi adóból, amelyből a bevétel 1931-ben 10.198.968 pengőre rúgott, nem volt közlekedési adó, amelyből 1931-ben 5,337.891 pengőt, nem volt inségadó, amelyből ugyanezen esztendőben 3,011.693 pengőt, nem volt vigalmi adó, amelyből 1,204.212 pengőt vett be a város — hogy a községi adószolgáltatásnak csak legkiemelkedőbb tételeit említsük. Nincs túladóztatás! Szó sincs tehát arról, amit Éber Antal nem kis rosszhiszeműséggel állít, hogy a többségi pártok a maguk önző céljainak elérésére túladóztatták a főváros közönségét. Arról van szó, hogy bizonyos, az állam részéről a főváros számára átengedett uj adónemek és adótételek emelték a fővárosi községi adóbevételeket, amelyekből azonban számos olyan különleges kiadást kell a fővárosnak teljesítenie, amelyről a békében szó sem volt. Hogy melyek ezek a kiadási tételek, azt nem tartjuk sziiségesnek jelen alkalommal elsorolni, lévén azok köztudomásúak. Éber Antal ezeket éppen olyan jól tudja, mint bárki más, mint azt ő tenni szokta, vádol egyoldalúan és alap nélkül, csak azért, hogy vádolhasson, lévén az ő városházi működése nem egyéb, mint meddő és éppen azért igenigen értéktelen kritika. Az arány: ugyanaz! Homolyai Rezső könyve érdekes és értékes felvilágosításokat ad arra vonatkozóan, hogy az 1914—1931- es években mennyiben változott a bevételi és kiadási tételek egymáshoz való arányát illetően a főváros költségvetési előirányzata. Nézzük, hogyan állanak Éber Antal vádjai a valóságban, mire költi a főváros bevételeit, szembeállítva a jelen tételeit a béke-állapottal! Meg kell állapítanunk, — mégpedig a legnagyobb dicséret hangján, hogy 1914- ben és 1931-ben vajmi kevés az elté— Az Uj Budapest tudósítójától — A fürdőváros gondolat kialakulásának eddig ismeretlen fejezetéről adott elő Liber Endre alpolgármester, akinek hatáskörébe az idegenforgalmi és fürdőügyi problémák is tartoznak, szerdán délután a rádióban. Az általános tetszést és sikert aratott előadást, amely magán viseli Liber sokoldalúságának és nagy tudásának bélyegét, főbb részleteiben az alábbiakban közöljük: — Budapestnek tudományos alapokra helyezett modem fürdőkulturája attól az értekezlettől datálódik, amelyet mintegy ötven évvel ezelőtt hivott össze a fürdőügyekkel kapcsolatos kérdések megbeszélésére 7'refort Ágoston, Magyarország akkori nagynevű kultuszminisztere. Trefort kezdeményezése nagy lenrés aközött, hogy az egyes költségvetési tételek az évi előirányzatot illetően az összes kiadásnak hány százalékát képezik. Ez a körülmény a legnagyobb elismerés a főváros háztartását illetően, mert mindennél hangosabban és élesebben mutatja a konszolidációt, azt, hogy az egyes kiadási tételeket illetően alig van eltérés a háború utáni tizenöt esztendő és a béke-állapot között. A legfontosabb tételek Hogy csak a legfontosabb tételeket említsük, 1914-ben igazgatásra -12.45 százalékát, 1931-ben 17.23 százalékát költötte el a főváros bevételeinek. (Ebből a nyugdijak tétele emelkedett két százalékkal, az ezen felül fennmaradó háromszázalékos emelkedés jelentéktelen, tekintve a tisztviselők számának lényeges szaporodását.) Ut- és csatornaépítésre 1913-ban 8.80 százalék, 1931-ben 10.46 százalék ment el. Szinte hajszálnyira egyezők a közoktatásra fordított kiadások: 1914-ben 24.03 százalék, 1931-ben 24.68 százalék. Alig valami az eltérés a közegészség és köztisztaság tételénél (7.16 és 7.64 százalék), a városgazdaságnál (2.11 és 2.65 százalék). Jelentékenyen csökkent a kiadás a pénzügyi ügyosztálynál, ami azt jelenti, hogy a főváros jelenleg bevételének kisebb részét költi kölcsönei kamataira, mint a békében. 1914- ben 31.31 százalék. 1931-ben 16.81 százalék használódott fel erre a célra. Homolyai könyve: értékes dokumentum Homolyai Rezső könyvét, ezt az alapos és nagy felkészültségre valló munkát, mint a városházi keresztény uralom értékes dokumentumát, azért tartottuk szükségesnek a legfontosabb tételeket illetően ennyire részletesen ismertetni, mert ez a könyv a számok kérlelhetetlen és felebbezhetetlen valószerüségével adja bizonyságát annak, hogy jól gazdálkodnak a város sáfárai, hogy a főváros pénzügyeinek intézésében nincsen kilengés, a háztartást illetően az okos, józan, nagymértékben konzervatív politika érvényesül, amely a főváros pénzügyi triászának; Sipőcz polgármesternek, Borvendég alpolgármesternek és Lamotte tanácsnoknak egyéniségét annyira jellemzi. diiletet adott az egész magyar fürdőügynek és 1891-ben már megalakulhatott a Magyar Szentkorona Országainak Balneológiái Egyesülete, amely azóta egészen a legújabb időkig igen nagy eredményeket ért el a magyar fürdők és ásványvizek, mint gyógytényezők vizsgálata körül. Előadása további során Liber alpolgármester megemlékezett a magyar tudományos balneológia alapvető munkásáról, a tudós Thán Károlyról, majd egészen a római településig visszamenően ismertette a budai oldalon a nemes-tartalmú gyógyvizek történetét. Külön megemlékezett arról, hogy a török hódoltság idejében mennyit áldoztak a hódítók a fürdők építkezéseire, majd megemlítette a XIX. század pesti fürdőit: a Diana-fürdőt, az Orczyházban levő zsidó-fürdőt, a (lamperl-féle vasfürdőt és a RumbacJifürdőt, amely után a Rombach-utcát nevezték el. Majd így folytatta Liber alpolgármester: — A történeti visszapillantás azért volt fontos, hogy lássuk, milyen régi tradíciók fűződnek a budai források gyógyító vizeihez és igy az a megállapítás, hogy Budapest a fürdők városa, nem mesterséges, nem erőltetett, hanem a való tényekkel teljesen megindokolt. Az egykori hagyomány csodás hatású fürdőkről beszél, mert a huzamosabb fürdőhasználat után a középkor két rettenetes betegségében szenvedők: a leprások és vérbajosok megenyhüllek, valamint azok is, akik más bőrbetegségben szenvedtek és különösen jót tettek ezek a fürdők a reumában és a sorvadásban szenvedőknek. Ma már tudjuk, hogy a budai fürdők vizei különböző hőmérsékletű és hatású sóoldatok. Gyógyvizeinkben aránylag sok mész, magnézium, kénhidrogén, rádiumemanáció, szinrádium és thorium van. Végezetül azokat a hatalmas feladatokat ismertette Liber alpolgármester, amelyeket meg kell oldatii. Budapest fürdőinek megfelelő ki fejlesz tése, ezeknek a fürdőknek egy speciális cél szolgálatába való beállítása, Budapest levegőjének tisztasága, egy reumakórház sürgős felállítása, a Tabán és a lágymányosi rész újjáépítése és beillesztése a fürdőváros programjába, a vizumkérdés, valamint a közlekedési kedvezmények és reformok biztosítása, megfelelő gyakorlattal biró fürdővárosi gárda kiképzése, azok a legsürgősebb tennivalók, amelyek révén kapcsolatosan ki fog bontakozni Budapest-fürdőváros. iiiJiügJein mérnöliöR, építési vállalkozott BUDAPEST, VIII., Népsziniiáz-u. 13 Telelőn: 43-1-44 Használtunk & Iáit & a háztartásban. mert a legjobb, a legbigíenihusabb és 3 legolcsóbb! BUDAPEST SZÉHESFSöfiüOS SSZÍilliUEi Központi városi irodája és bemutató mintaterme : VI9., Rákócsi-gjt T8. Telefon 46-1-66. Budai városi irodája: II., S4argil-körut 77. sz. Telefon 53-1-66 Újpesti városi irodája : Újpest, Kiráiy-ut 1. Telefon 84-6-61 Előadóterme és kiállítási helyisége: V!., Vilmos császár-ui 3. I. em. Ggahorlafl l©i<§eB@a«las©h: minden kedden és pénteken d. u. 5 órakor, VI., Vilmos császár-ut 3. sz. alatti helyiségekben. A belépés díjtalan. Az első előadás április 6-án d. u. 5 órakor lesz. Bérleti akciónk keretében bérbeadót! modern gázkészülékek havi bérleti dijai a kivetkezők: NAGY VÍZMELEGÍTŐ KÉSZÜLÉK (fali gázfürdókályha) percenként 10 és 15 liter melegvizszolgáltatással, havi bére 15 literesé 1.50 P „ „ 10 ., 1.- P KIS VÍZMELEGÍTŐ (pillanat vizhevitö) a vizcsap helyébe szerelhető, alkalmas azonban mosogató, mosdók, laboratóriumok, orvosi rendelők stb. részére is ‘ percenként 4-6 liter melegvizszolgáltatással, havi bére '60 P GÁZTŰZHELY, 3 főzónyilással, 1 sütővel, 1 ételmelegítővel, havi bére 1.60 P GÁZEÖZÖ, 2 főzónyilással, kis háztartások és garzonlakások részére, havi bére —*24 P GÁZSÜTÖ, 1 sütőszekrénnyel, havi bére —.40 P GÁZ VASALÓKÉSZLE r, hevitóállvánnyal, 2 drb nikkclezett vasalóval, havi bére .24 P GÁZFÜTÓIÍÁLYHA (fali fürdőkályha) fürdőszobák és kisebb helyiségek fűtésére, havi bére - ’40 P Díjtalan tanácsadással és köliségvetéssel fenti irodáink késxséggel szolgálnak. BUDAPEST SZEKESFSíIAROS GAZMÜUEI Budapest fürdőváros kialakulása Liber alpolgármester rádió-előadása
