Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-03-17 / 11. szám
1934 március 17 Uf BUDAPEST Sipöcz Jenő: A polgárság ma a feltörekvő munkásosztály és a monopol kapitalizmus malomkövei között vergődik A polgármester történelmi távlatú, hatalmas beszéde a Saskor szabadság-ünnepén HÍREK Ahol a brutto 35 százaléka közteherré megy el A taxisok panaszai — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az egyik decemberi tanácsülésen Petrovácz Gyula azt az indítványt tette, hogy a budapesti autótaxik tarifájának csökkentését rendelje el a polgármester és pedig abban a tormában, hogy az ezidőszerint érvényben levő 65 filléres alapdij 50 fillérben legyen megállapítva. Az érvényben levő autótaxi-szabályrendelet értelmében a főváros a törvényhatósági tanácsban elhangzott indítvány kapcsán nyilatkozattételre szólította fel az autótaxi-v általat ok vezetőségét. Az elmúlt napokban érkezett be Bódy tanácsnokhoz, a közlekedési ügyosztály vezetőjéhez a két nagy autótaxi-érdekeltség, a szürke-taxi és a kék-taxi memoranduma. Az érdekeltség szerint Petrovácz indítványa komoly aggályt ébresztett bennük, mert ez az indítvány akkor hangzott el, amikor az érdekeltségek a legnagyobb nehézségekkel küzdenek és bár kiadásaikat már a minimálisra redukálták, üzemük fenntartása szerintük még mindig nincsen biztosítva. Rámutat a taxi-érdekeltség arra, hogy 1931-ben már pótdijat engedélyezett a budapesti autótaxik számára a főváros törvényhatósága. A pótdij megállapitását azonban a kereskedelemügyi miniszter nem engedélyezte, miért is a taxiérdekeltségek egyik napról a másikra súlyos gondokkal küzdve iparkodnak üzemüket fenntartani. Ily körülmények között a tarifaleszállitás gondolatával még csak foglalkozni sem tud a taxi-érdekeltség, annál kevésbbé, mert amikor az általános olcsóbbodást jelszavak hangzanak el az egész vonalon, akkor újabb és újabb közterhek sújtják az autóközlekedést. Rámutattak e tekintetben a taxisok a különböző fázisadókra, amelyek most már kivétel nélkül minden üzemanyagot terhelnek, megemlitik a kereseti és egyéb adópótlékokat és közük azon számításukat, hogy az egyes kocsik bruttóbevételének mintegy 35 százalékát kénytelenk közteher formájában hatósági pénztárakhoz befizetni. A taxisok közük a polgármesterrel, hogy az 1931-es tarifa-kérésük alkalmával bejelentett 50 százalékos forgalomkieséssel szemben ma már a forgalomnak 70 százalékát veszítették el. Továbi tarifakedvezményt ezek szerint az autótaxi-ipar nem nyújthat, mert ez az autótaxi-érdekeltségek anyagi romlását okozná, ami természetesen kihatással lenne a budapesti autótaxi-iparban ezidőszerint foglalkoztatott mintegy 4000 családra, továbbá a budapesti autótaxik üzembiztonságára is. Az érdekeltség felkéri a polgármestert. hogy a Petrovácz-féle indítványtól eltérőleg a mai tarifa fenntartása mellett foglaljon továbbra is állást. A taxisok beadványát husvét utáni első ülésén tárgyalja a főváros törvényhatósági tanácsa. LISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, till., BAROSS-U. 77. „CLARIDGE“ I., BÖSZÖRMÉNYI-UT 28 SZ. (59, 75. villamos mentén, 2-es autóbusz) Éttermek - Sörözd - Brldgeszaion - Különterem 5 órai tea ’TÁXír^f délután és este Txl. V vv * CHARLES LAX jazz-zenekara — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Saskör március 15-én tartotta 42-ik évi rendes közgyűlését Sipöcz polgármester elnöklete alatt; a közgyűlést hagyományos szokás szerint egybekapcsolták március idusának megünneplésével. Sipöcz Jenőt megjelenésekor a tagok lelkes ünneplés ben részesitették. Miklós Ferenc dr. bizottsági tag, a kör alelnöke, meleg szavakkal üdvözölte a polgármestert. — Ez a mai nap — mondotta Miklós Ferenc — újjászületése azoknak az eszméknek, melyeknek letéteményese a keresztény es nemzeti gondolat. Amig Sipöcz Jenő áll a főváros élén, addig jó kezekben van a főváros sorsa és addig a hazafias és nemzeti érzés uralkodni fog és ő viszi azt a zászlót, melyet lelkes emberek tűztek ki a magyar nemzet előrehaladása érdekében. E zászló alatt egyesülve dolgozik a kör a fővárosért és a tiszta erkölcsi alap, melyen áll, záloga annak, hogy a Saskör a keresztény és nemzeti gondolat jegyében fejlődő fővárosnak egyik impozáns oszlopa. Sipöcz polgármester megköszöni az üdvözlő szavakat és kijelenti, hogy büszke a sas névre, mindig sas módjára akar viselkedni, sasköri elnökségét közéleti működése egyik legszebb jutalmának tekinti, testestől és lelkestől együtt akar működni a Saskörrel, melyet szivébe zárt. Ezután Filszekker Dezső a titkári jelentést, Novák András a kör zárszámadását terjesztette elő, majd az újonnan megválasztott tisztikar nevében Altorjay Sándor dr. ügyvéd mondott köszönetét. Rámutatott arra, hogy könnyű a helyzet addig, mig az egyesületnek Sipöcz Jenő az elnöke, aki ezt a régi, tekintélyes belvárosi egyesületet minden akadályon keresztül az élet, az igazságosság, polgári öntudat kifejlesztése felé vezeti. Sipöcz polgármester megköszöni Altorjay szép szavait és köszönetét mond Nagy Ferenc ügyvezető elnök, törvényhatósági tanácstagnak, aki a köri életben mindig hűséges munkatársa és helyettese volt és kijelenti, hogy ezután is az ő segitségével és rajta keresztül kiyánja a Kört vezetni és meg van róla győződve, hogy becsületes munkássága, keresztény, nemzeti elvekhez való ragaszkodása szép és biztos jövendőt nytijt a Saskör számára. Ezután Sipöcz polgármester a Saskör tradíciói szerint, a március 15-iki nemzeti ünnepről emlékezett meg. — Régi, évtizedek óta bevett szokás az, — mondotta Sipöcz, — hogy a Saskör megemlékezzék a nagy nemzeti ünnepről, március idusáról. Én azt hiszem, hogy nincsen olyan Kör itt, sőt egész Magyarországon, amelyik a márciusi eszmékkel oly szoros kapcsolatban volna, mint a Saskör, amely a márciusi eszméket teljesen magáévá tette és értük lelkesedett. Sajátságos ünnep ez a március 15-ike, mely szinte más ünnepekhez nem is hasonlítható. A régi rómaiak és hellének a tavaszt, a természet ébredését, a természet feltámadását minden évben külön megünnepelték. Ők a tavaszt szentnek. ver sacrumnak nevezték, mert azt a szinte megfejthetetlen rejtvényt, hogy mi okozza a természet erői újjáéledését, nem tudták észokokkal megmagyarázni és a mithosz körébe vonták be. — Ilyen szent tavasz nekünk ez a márciusi ünnep. Valami megmagyarázhatatlan erő lehetett ezelőtt 86 évvel a nemzetben, amely egy ezeréves nemzetet alapjaiban változtatott meg, ami megifjitotta a nemzetet, bizonyára azért, hogy az átmeneti nehézségek után egy újabb ezer évre biztos alapját vesse meg. Ma a független Magyarországon I végre együtt ünnepli a nép és államhatalom március ünnepét és en boldog vagyok, hogy ez alkalommal a nemzetnek és kormányának imája együtt szállhat az ég felé, hogy a nemzet vágyai a jövőben teljesüljenek. — Még egy más irányban is mutat változást március ünnepe, mely annak idején a szabadságnak és demokráciának volt az ünnepe. Mi meg vallhatjuk, hogy a márciusi eszményeket ma más megvilágításban látjuk. Nem a 48-as ifjúság hibázott, amikor ezeket az eszméket magáénak vallotta, hanem meg kell állapítanunk, hogy ezekkel ^ az eszmékkel rútul visszaéltek és akárhányszor nagy nemzeti eszmények ellen használták fel. Hiszen azok, akik a tizenkét pontot kinyomtatták és akik a sajtószabadságot, politikai szabadságot, mint eszményt mag'uk elé állították, helyesen cselekedtek. Mert szabadság nélkül egy nép nem tud megélni, mert csak igy tudtunk a modern államok sorába beiktatódni. De valljuk, hogy a korral haladni kell, nem lehet az eszményt megmerevíteni. — A nemzet fejlődése érdekének még a szabadságjogokat is alá kell rendelni! A szabadságjogok nem lehetnek öncélúak, csak akkor van értelmük, ha a nemzet nagy céljaira használjuk azokat fel. Mi határozottan megállapíthatjuk, hogy a szabadság fogalmát össze kell egyeztetni a nagyobb kötelességek, a nagyobb szolidaritás fogalmával és ha demokráciára gondolunk, igen, a népnek uralkodni kell, de itt is szükség van bizonyos korrektivumra. — Szükség van arra, hogy népakarat befolyásolás nélkül tudjon megnyilvánulni és mindig a nemzet legszentebb javait tartsa szem előtt. Én azt hiszem, hogy eil fog jönni a kor, mikor a szabadság párosulni fog a nagyobb szolidaritással, a szociális eszmék erőteljesebb és mélyebb kitermelésével, mely elhozza a legjobbak uralmát és ez lesz az a kor, mely az emberiségnek és a mi hazánknak boldogságát meg fogja alapítani. — Ez nem lesz könnyű munka és mindenesetre nagy szenvedésekkel lesz összekötve, de nekünk nem szabad csüggedni, nekünk, különösen sasoknak kell változatlan erővel a jövő sorsán munkálkodni. Nekünk nem szabad elféledni soha, hogy mit tett március a hazáért és hálásan kell visszagondolni azokra, akik e nemzeti átalakulást elvégezték. Engedjék meg megállapítanom, hogy e nagy nemzeti átalakulásban legnagyobb érdeme Pestnek volt. Amig 1848-ban a rendek tanácskoztak, addig Pesten szinte 48 óra alatt megtörténik az átalakulás, mely Magyarországot egy uj világba állította bele. — Itt történt és erre büszkék lehetünk különösen ma, amikor Pestről divat bizonyos kicsinyléssel beszélni. Ennek az átalakulásnak két tényezője volt, egyik az ifjúság, másik a polgárság. Tudjuk, hogy egykét ^ egyetemi hallgató, egy-két kiváló iró, egy nagy költő összeálltak és néhány óra alatt megcsinálták a nemzet magna chartáját, a tizenkét pontot, mely mind azt a vágyat, reményt tartalmazta, melynek alapján fel lehet építeni Magyarországot. De nem értek volna célt, ha nem áll mögöttük a pesti polgárság, mely a tizenkét pontot átvitte Budára, a helytartó-tanácshoz, mely a tömegerőt képviselte. — Én kegyelettel emlékezem meg erről a két tényezőről és azt hiszem, a jövőt az fogja eldönteni, hogy az ifjúság és polgárság most is kezet fognak egymással a márciusi eszmék ^gondolatának folytatásában. A mi gondolkozásunkban ezek az eszmék átalakultak a keresztény nemzeti gondolattá. Amit változtatni kell a márciusi elgondolásokon, az 5 | mind ki van fejezve ebben, hogy keresztény és nemzeti gondolat; szabadság, de mindig ellensúlyozva állampolgári kötelességgel és egymás iránti szolidaritással és magában foglalja a népuralmat, kiegészítve a legjobbak uralmával. — A polgárság ma malomkövek közt őrlődik, egyrészt a monopol kapitalizmus, másrészt a feltörekvő munkásosztály között. A monopol kapitalizmus ellen küzdeni kell, a munkásosztályt pedig a keresztény gondolat hatalmas erejével, keresztény szeretettel, szociális intézmények létesítésével a polgárság soraiba kell emelni. Ebben a kézszoritsában látom a magyar nemzet jövendőjét. A 48-as pontok egyike Erdély és Magyarország egymással való kiegészítése volt. Azt hiszem, hogy nekünk fel kell állítani egy újabb programot, amely azonban nemcsak Erdélyre terjed ki, hanem kiterjed az összes elszakított területre és én azt hiszem, hogy igazán szent tavaszt, igazán ver sacrumot akkor ünnepelhetünk, amikor az elszakított részek újra a mieink lesznek! A hatalmas termeket zsúfolásig megtöltő közönség lelkes tapssal és ovációval fogadta a polgármester magasröptű beszédét, amellyel a márciusi ünnepség véget ért. Xománcíóftlá^ a legolcsó66an ßccr fándor 17.. 9ró/ Cfiszca Jsíván-u. 5 TELEFON: 82—4-29 partéiét A keresztény Lipótváros ünnepnapja Tisztujitós a Belső lipótvárosi Keresztény Társaskörben — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Lipótváros keresztény társadalmának nagy érdeklődése mellett tartotta három eredményekben gazdag év után első tisztújító közgyűlését a Belső Lipótvárosi Keresztény Társaskör. Lázár Ferenc dr. elnöki megnyitójában örömmel állapította meg, hogy a Társaskör az elinduláskor kitűzött célját az elmúlt három év alatt a programot túlhaladó sikerrel közelítette meg és a vezetőség ernyedetlen, lelkesült munkája olyan eredményeket produkált a rövid idő alatt, ami páratlan a főváros keresztény társadalmi szervezetének életében. Nehéz volt a munka, sok akadállyal, fásult közönnyel kellett megküzdeni, de a siker feledtet mindent csak azt az igaz magyar odaadást, lelkes buzdítást nem, amellyel Magyary-Kossa Aladár ügyvezető igazgató e sikerből részét kivette. Első sorban az ő érdeme az, hogy ma a főváros keresztény polgársága előtt, követendő példaként áll a Belső Lipótvárosi Keresztény Társaskör élete. Kívánja, hogy dédelgetett közösségünk továbbra is azon az utón haladjon, amelyen az elmúlt három év alatt járt, abban a szellemben munkálkodjon tovább, amit Magyary-Kossa Aladár kezdeményezett. Az ügyvezető igazgató a közgyűlés lelkesült tetszésnyilvánításától minduntalan megszakított beszámolója számokban ismertette a Társaskör mozgalmas életét, társadalmi és szociális téren az utolsó évben végzett munkáját. Majd bejelentette, hogy másirányu elfoglaltsága miatt kénytelen a közgyűlést- arra kérni, hogy a tisztujitás során tekintsen el az ő újabb megválasztásától és megható szavakkal köszönte meg azt a szerető, hűséges támogatást, _ mellyel a Társaskör minden tagja munkáját lehetővé tette. Az alapszabályszerü jelentések és felmentések után Brezovszky Emil dr. szárnyaló szavakkal méltatta a távozó ügyvezető igazgató maradandó értékű munkásságát és a lipótvárosi keresztény társadalom
