Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-03-17 / 11. szám

XII. évfolyam 11. szám

Budapest, 1934 március 17

UJ BUDAPEST

Fov/ f^i Nyilvános Könyvtár^F rV'rin., i u. M

Előfizetési érek:

Egész évre................................................... 30 pengő

Fél évre............................................. pengő

Egyes széna éra 60 fuiér

FELELŐS SZERKESZ1Ö:

DOBY ANDOR D«

Szerkesztőség és ktncióhlvnlnl: Budapest, IV., Kaas Ivor—utca O. Telefon: S2-8-23.

Postatakarékp. chequeüzamla 30013

Labuniur anni

A szabadságharc nyolcvanhatodik évfordulóján essen szó e hasábokon az aktualitás jogán az ifjúságról, minden forradalmi megmozdulás kovászáról, annak szerepéről és helyzeti energiájáról a városházi politikában. Nem a húszévesekről akarunk beszélni, akik protektorok ágyufedezete mellett tehetségkutatóvizsgák drótakadályain keresztül rohamozzák a hivatalok Íróasztalait, hanem arról a generációról, amely egy világháború, forradalmak és mindennél keservesebb béke után nem tud érvényesülni a maga minden körülmények között jogos ambícióit illetően, mert a tekintélyt és hatalmat jelentő tűzhelyeknél féltékenyen ott gubbasztanak az öregek, a békebeli bölcsek, akik egy hosszú és tartalmas élet tapasztalatával, de egyben fáradtságával is: keserűen és makacsul védekeznek az ajtó előtt dörömbölő ifjúsági nekilendüléssel szembem

Valóban gyönyörű és jelentőséggel teljes volt ezelőtt tizenöt esztendővel a Marcia su Városháza, a keresztény eszme diadalmas bevonulása a sáncok mögé, amelyek azelőtt, a liberalizmus és az országot romlasztó radikális eszmék fellegvárát védelmezték. Tiszteletünk, elismerésünk. dicséretünk az övék, maholnap történelmi hősök ők, akikről utcákat neveznek el, szobrokat állít számukra a hálás utókor és életrajzuk olvasható lesz az iskoláskönyvekben is. Az a nagyszerű iram, amely tizenöt esztendővel megelőzve egész Európát, a keresztény világszemlélet diadalmas zászlaját tűzte fel a budapesti városházára, mozdulatlanság gá kövült a hatalom birtokában. Ugyanazok vezéi'kednek ma is a fórumon, akik másfél évtizeddel ezelőtt azt a keresztény Budapest megalakítása céljából birtokba vették, a vezető pozíciókban, halmozva a nobile offidum-okat, ugyanazok tevékenykednek, akik 1919 felejthetetlen őszén odakerültek. Ismerjük el: nem szűnő lelkesedéssel, de szürkülő hajjal, lobogó energiával, de rogygyanó térddel, okosan, bölcsen és makacsid, de az akaratnak azon mindent elsöprő tüze nélkül, amely a fiatalságot annyira jellemzi.

Egy másodosztályú bizottsági tag kiszámította, hogy a városházi kereszténypártnak mindössze tizenöt százaléka van innen az ötvenedük életévén. A keresztény párti bizottsági tagok négyötöde túl a férfikor delét jelentő ötvenedik esztendőn, mennyi közülük a hatvanas, a nyolcvanas, de a negyvenen alul: ha egy vagy kettő! Hol az utánpótlás, a friss energiák, a mesterek mellett a tudományokat megtanult fiatalok, ha majd az öregeknek távozniok kell, az élet örök törvényei szerint? A _ városházi kereszténypárt első garnitúrája teljes és hibátlan, de hol a második garnitúra, amely az első sorból kiesők kezéből kitépi és magasra lendíti a zászlót? Ki a hibás, ki a felelős, hogy a harci sorokból hiányzik a fiatal generáció, akik a meggondoltságot és megfontoltságot igénylő békés kormányhidról uj csatákra és uj győzelmekre vezetik a tömegeket, hoi újra üt a harc órája? Sajnos, erre a súlyos problémára március idusán, az ifjúság ünnepén, és talán előestéjén az uj községi választásoknak, nem kapunk feleletet. Aminthogy csak beismerni lehet, de nem feleletet adni!

Budapest szerepe a római tárgyalásaiból!

Ilovszky János nyilatkozik a készülő magyaróla sz-osztrák árucsere-egyezmény fővárosi vonatkozásairól, az idegenforgalmi szervezet racionalizálásáról és a közigazgatási szakbizottság aktuális témáiról

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Mialatt az országgyűlés képviselőházában változatlan hevességgel folyik a fővárosi reformtörvényjavaslat vitája, a városháza vezetősége és a többségi pártok szakemberei azon tanakodnak, vannak-e lehetőségek, hogy a tavaszi közmunkák és ezzel kapcsolatosan az ipar és a kereskedelem régóta várt fellendülése megkezdődhessék. Ezekről a nagyfontosságu problémákról beszélgettünk Ilovszky Já-. nos törvényhatósági tanácstaggal, aki mint a legnagyobb keresztény ipari és kereskedelmi alakulatnak, a Baross-Szövetségnek elnöke is, különlegesen verzátus a kereskedelem és ipar fájó problémáit illetően.

Ilovszky János,

aki most érkezett vissza hosszabb külföldi útjáról, a városházával kapcsolatos aktuális ipari és kereskedelmi kérdésekről a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának:

— Minden szem Róma felé tekint, a római tárgyalásoktól várja a tizenötesztendős háboru-utáni gazdasági pangás után fellendülését a Duna-medence. Egész Magyarország várakozásától és figyelmétől kísérten ment a miniszterelnök ur Rómába, hogy ott a magyar-olaszosztrák árucsere-egyezmény ügyében az ország messze jövőjére kiható jelentőségű tárgyalásokat folytasson.

Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyek során remény nyílik arra, hogy a magyar agrártermékek az eddiginél szélesebb és járhatóbb utat kapjanak a velünk szoros baráti viszonyban levő Olaszország piacaira, rá kell mutatnom Budapest jelentőségére és fontosságára, főleg a kivitel lebonyolítása és az árucsere gyakorlati jelentősége szempontjából.

Fontosnak tartanám, hogy ezeknél az agrártárgyalásoknál ne szoruljon háttérbe a székesfőváros kereskedelmi és ipari jelentősége. Súlyt helyezek arra, hogy

az agrártermékek ellenében bejövő külföldi áru szétosztása Budapesten keresztül történjen és_a félig kész áruk feldolgozása is itt nyerjen lebonyolítást,

hogy ezáltal is iparkodjon a kormányzat kenyeret adni az egyre kétségbeesettebb helyzetben vergődő fővárosi iparnak és kereskedelemnek.

Ezután legutóbbi külföldi tájával kapcsolatosan a nagy idegenforgalmi problémákat illetően nyilatkozott Ilovszky:

— Ahol megfordultam a legutóbbi időben külföldön. — mondotta — mindenütt azt láttam, hogy egyre fokozottabb az érdeklődés Magyarország és főleg Budapest iránt a nemzetközi turizmus szempontjából. Áll ez a tétel Németországra is, ahol a lipcsei vásáron sok üzletbarátom megkérdezett, megfelelnefcre a valóságnak a Budapest szépségeit dicsérd fővárosi idegenforgalmi propaganda-iratok. Megállapíthatom azt is, hogy igen nagy sikere volt a főváros elmúlt évi uj propaganda ötletének, az idegenforgalmi naptárnak.

Hallatlan gyakorlati eredménynyel járt a Magyarországi Újságírók Egyesülete által az elmúlt évben Budapesten rendezett sajtókongresszus, ennél hasznosabb befektetést idegenforgalmi szempontból nem csinált még sem hatóság, sem magánegyesület.

A Budapesten megfordult külföldi újságírók beszámoló cikkei a kongresszusról — mint azt személyesen tapasztalni alkalmam volt, — egy olyan nagyarányú propagandának vetették meg az alapját, amelynek gyümölcseit hosszú esztendőkön át fogjuk élvezni.

— A fővárosi idegenforgalommal kapcsolatosan súlyt helyezek annak hangoztatására, hogy a kereskedelemügyi miniszter uj nagy idegenforgalmi akciója során, amelyet az idegenforgalom racionalizálásának nevezhetnénk,

kellő módon domborodjék ki az a nags-szabásu és céltudatos munka, amelyet a főváros polgármestere és az idegenforgalmi hivatal esztendők óta folytatnak.

Magyarország külföldi propagandájánál nem szabad háttérbe szorulnia Budapest propagandájának, meg kell tartani a vezető szerepét, úgy a propaganda anyagát, mint vezetését illetően. Az elmúlt napokban gyönyörködve szemléltem Becsben a Kärntner-Strassen a főváros idegenforgalmi irodáját, melynek gyönyörűen sikerült diapozitivjeit a késő esti órákban még mindig valósággal tömegekben nézegetik a bécsi nemzetközi vásárra odaérkezett külföldiek, de a bennszülött bécsi közönség is.

Ezután a kereskedelem és ipar konkrét kérdéseire terelődött a szó, Ilovszky, mint a főváros közgazdasági szakbizottságának elnöke is érdemes tevékenységet fejt ki az ipar- és kereskedelem fellendítése céljából. A közgazdasági szakibizottság legközelebbi feladatairól Ilovszky a következőket mondotta:

— Nem a mi, a főváros törvényhatósági bizottságában helyetfoglaló kereskedők és iparosok hibája, — mondotta — hogy

a közgazdasági szakbizottság jelentősége a legutóbbi esztendőkben kissé elsorvadt.

Ugyanúgy elsorvadt a többi szakbizottság jelentősége is, hiszen a szakbizottságnak most csak javaslattevő szerepe van, amelynek határozatait a polgármester, ha akarja, figyelembe veszi, ha akarja, mellőzi. Remélem, hogy az uj törvény e tekintetben üdvös változást hozhat.

— A közgazdasági szakbizottság működése jelenleg az ügyosztály által odaterjesztett kisebb jelentőségű ipari és gazdasági szabályrendeletek megvitatásában merül ki. Amint nagyobb jelentőségű téma kerül a bizottság elé, úgy én, mint a bizottság tagjai szinte permanens üléseken iparkodunk, hogy vállalt feladatainkat a kereskedelem és ipar különleges szempontjait illetően teljesíthessük. Utalok e tekintetben a Közszállitási Szabályzat kereskedelemügyi miniszteri reformtervezetének szakkbizottsági tárgyalására, amely alkalommal az ügyosztályvezető főjegyző által az egyes üzemek és fővárosi intézmények részéről beszerzett szakvélemények kapcsán pregnánsan és félreérthetetlenül fejtettük ki a fővárosi kereskedelem és kézműipar követelményeit a Szabályzat revíziója tárgyában. Meggyőződésem — és ismerve a kereskedelemügyi miniszter nagy szociális érzékét e tekintetben semmi kétség, — hogyha a Szabályzat revíziója kapcsán az illetékes miniszteriális ankétokon figyelembe fogják venni a szakbizottság javaslatait, olyan uj reneszánsz előtt áll a közszállitásokat illetően a főváros kereskedelme és kézműipara, amely révén a hét szűk esztendő után a közérdek sérelme nélkül csak jobb esztendők,

ha nem is a hét bő esztendő — következhetnek.

Ezeket mondotta el Ilovszky János a főváros nagy ipari és kereskedelmi problémáiról az Uj Budapest munkatársának.. Az ő nagy energiája, pompás szakértelme, páratlan önzetlensége általános figyelmet biztosítanak ezen nyilatkozatának is, amely a leghatározottabban fejezi ki a keresztény várospolitika posztuláitumait is a kereskedelem és ipar kívánságait illetően.