Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-03-03 / 9. szám

2 m BUDAPEST 1934 március 3. egy 'nmmmmpióMBói lk5ol 4» Shnktáilt Mljtií Isjfi: llwsskfr ma már párttekintetektől függetle­nül minden vonalon tekintélyt és elismerést biztosítottak számára, amelyet múló politikai incidensek nem tudnak megzavarni. A főpol­gármester nobilis egyénisége, egye­sülve Sipőcz polgármester közismert értékes tulajdonságaival, záloga a városházi közélet és a fővárosi hi­vatalok tisztaságának és aminek ez a két -körülmény fontos tényezője: Budapest jövőjének is! «cl nagv finer: De. Jk&e&sms seKWJCTLIT Mffflr OTTTTIBBnHHllWI tídfd m i$u5é§t*ak! Belvárosi Sztnliái Ötvenedik napló ... Ötven oly irányú cikk, amelyekben a gondolatok, ötletek, javaslatok, megfigyelések mind a fővá­rossal voltak kapcsolatosak. Budapest­tel, amelyet annyira szeretünk s amely­nek hűséges polgárai vagyunk. Sok öíict, amelyet e rovatban felve­tettem, részben vagy egészben megvaló­sult, és sok felett elfutott az idő... * ... Mikor is irtani az első naplót? Vagy két éve ... Igen, körülbelül két esztendeje és mi minden történt e rövid idő alatt...? A bajunk fehérebb lett, az emberi szív keményebb, a magyar sors nehezebb és a főváros épp most vívja az autonómiája érdekében kemény és küzdelmes harcát. -* ... A két év alatt tanácsnokok, elöljá­rók cserélődtek, Ripka helyébe Huszár Aladár jött és hányszor gyulladtak ki a tanács és a közgyűlési terem villany­égői, hogy levilágítsanak a karosszé­kekre, vagy a padmezők soraira, ame­lyekből hol viharban, hol derültség köz­ben védték, támadták költségvetési és egyéb vitákban egymást, vagy a párto­kat, a szónokok. * Két év alatt politikai barátok ellen­felekké, ellenfelek barátokká váltak. Csoda-kaleidoszkop: s mindez ily rövid idő alatt. A természet mindössze har­madszor fordul azóta tavaszba, — mig a volt barátok közé talán örök időkre közéékelődött az engesztelhetetlen tél­nek minden fagyossága. Ez az élet és ilyen a politika! * E naplórovattal kapcsolatban egyre különösen büszke vagyok. E rovaton át is üsszéblí hoztam a nem­zeti gondolat alapján álló tisztviselőket, az azonos felfogású kereskedőket, iparo­sokat. Es e közeledés létrehozása mind­két társadalmi réteg együtt való küz­dését is eredményül jegyzi fel. Oly har­cokban, amelyek ugyan közvetlenül a tisztviselők körül hullámzottak, de a szenvedő alanyai az iparosok és a ke­reskedők is. * A front egységének hatása — és ez az, amire büszke vagyok — kiterjedt a magyar iparcikkek fokozottabb vásárlá­sára, pártolására, amelyet a Baross- Szö vétség oly eredményesen munkál. Ez az akció sok-sok kézből nem engedi kivenni a szerszámot és igy csökkenti a nehéz viszonyok szülte könnypatakot, amelynek duzzadását apasztania ma minden magyar embernek elsősorban kötelessége. A hét derekán irom ezeket a sorokat, amikor a sajtó a VIII. kerületi szegény­­segélyezésből kiutalt illetéktelen össze­gek körüli botrányt teregeti ki. Magával az üggyel nem foglalkozom, I azzal igen helyesen az egész polgári | társadalmat és a fővárosi tisztviselői kar nagy egyetemét megnyugtatólag, erős kézzel foglalkozik a polgármester. Mert bármily súlyos ez az ügy, nem szabad az általános gyanú és bizalmat­lanság felkerekedésének tápot adni, — erre nem adott okot soha a fővárosi tisztviselői kar. De foglalkozom most is azzal, amit évek óta hangoztatok e rovatban, hogy ha a jövedelmeket folyton redukálják, oly állapotok következhetnek be, amelyek lezüllesztik az erkölcsöt, aláássák a tisztviselői kar ellenálló­képességét és oly bűnök áradatá­nak zsilipjeit nyitják meg, amelyekről a közelmúltban sejtelmünk sem volt, vagy amelyeknek lehetősége adva sem volt. A józan és helytálló pénz­ügyi intézkedések, valamint az erős kéz óvjanak meg ben­nünket a balkanizálódástól: mert akkor oda a jövőnk, oda az ország tekintélye! HaoioniiizaijéH a műszaki közisazsaiásl Fe Ray főjegyző ul megoizaiasa — Az Uj Budapest tudósítójától. — Régi panasz, hogy a főváros mű­szaki közigazgatása mai formájá­ban nem felel meg az élet követel­ményeinek: szétterjedt és az egyes jogi és egyéb hivatali ágazatok között központi ellenőrzés nélkül történik a főváros műszaki jellegű dolgainak intézése. Felkay Ferenc dr. tanácsi főjegyző, akit a polgár­­mester tudvalevőleg a fővárosi köz­­igazgatás egyszerüsitésének előké­szítésével bizott meg, előterjesztés­ben közölte a polgármesterrel, hogy a racionalizálási munkájának kere­tében a főváros műszaki közigaz­gatásával foglalkozik oly célból, hogy az a közönség indokolt kíván­ságának figyelembevételével a köz­érdekek megóvása mellett az élet követelményeinek megfelelően egy­­szerüsittessék. Felkay főjegyző előterjesztésében közölte a polgármesterrel, hogy úgy a központi, mint a kerületi műszaki közigazgatást egységesen kívánja vizsgálat alá venni, amely­nek során először pontos adatfel­vételt gyűjt a műszaki közigazga­tás jelenlegi menetéről, majd meg­felelő javaslatokat fog előterjesz­teni a főváros műszaki közigazga­tásának egyszerűsítésére és ész­­szeríisitésére. A polgármester most megfelelő műszaki személyzetet is rendelt Felkay főjegyző mellé, akik, élükön Krencsey Géza műszaki főtaná­csossal, műszaki szaktudásukkal lesznek segítségére Felkay főjegy­zőnek nagy munkájában. KÖSZENSÁNYA S TÉGLAGYÁR TÁRSULAT RESTEN (DRÄSCHE) BUDAPEST, V., KLOTILD-U. 3 TELErON: 25-5-54, 25-5-55 Es 25-5-56 VXROSHXH NOTESZ AZ ORVOSI ÉS BARÁTI JE­LENTÉSEK Wolff Károly állapo­táról egyre megnyugtatóbbak. A sashegyi villa, egyik legcsöndesebb szobájában fekszik a beteg, akivel kapcsolatban — ezt most már nyu­godtan meg lehet állapítani — na­gyobb volt az ijedelem, mint a tény­leges baj. Nincs egyébről szó, mint hogy Wolff Károlyt, aki idegei és érzései teljes súlyával dobja bele magát a politikai és közéleti pro­blémákba, megviselte az a felfoko­zott közéleti tevékenység, aminek a legutóbbi hetekben kénytelen volt részese lenni. A képviselőház egye­sített bizottságainak permanens ülé­sezése, a törvényhatósági tanács ülései, a pártértekezleteken és kü­lönféle politikai üléseken és vacso­rákon való részvétel még az ő ki­tűnő szervezetét is annyira próbára tette, hogy a visszahatás nem ma­radhatott el. Szükebb környezetének tagjai, akiknek sikerült néhány percre be­tegszobájába bejutniok, örömmel új­ságolják, hogy az apró kis torok­­műtétet tökéletesen kiheverte a be­teg, láza nincsen és csupán a túlzott orvosi elővigyázat az, ami még ágyban tartja. Minden remény meg­van arra, hogy az első tavaszi nap­sugár már villája kertjébe is ki­csalja a lábbadozót, akinek beteg­ágyát, a keresztény Budapest ra­jongó szeretete fonja körül. * KÁNIKULAI NAPOKON SZO­KOTT TÖRTÉN NI, hogy egyik órá­ról a másikra feketén borul be az ég, a madarak ijedten keresnek me­nedéket a vihar előtti csendben, ma gasra ugrik a barométer, mindenki fedél alá igyekszik bújni, a fáradt szürkeségben azt lehet hinni, hogy itt a világ vége! Ilyen ítéletidő uralkodik most a városházán. Villá­mok következnek villámokra, dörög az ég és dörögnek a szónokok, a végletekig feszült atmoszférában mindenki remegve várja, mikor kö­vetkezik be a szörnyű detonáció, amely után elsülyed a világ ... Mindenki ideges, betegesen r túl­ér zékeny, kész támadni és készen a védekezésre. A törvényhatósági tanács hétfői ülése vigasztalan képét mutatta ennek a túlfűtött atmoszfé­rának. Rövid és éles felcsattanások, amelyeket nem egyszer egy-egy eré­lyes ökölcsapás az asztalra egészít ki, kipirult arcok, lázasan égő sze­mek: ezek a, külsőségei a tör vény­­hatósági tanács üléseinek, amelyek­ről sohasem tudni, hogy melyik az utolsó... * MERT, HOGY AZ UTOLSÓK kö­zül való volt a hétfői tanácsülés is, az kétségtelen. Maholnap bevonulnak a fotográfusok arra a bizonyos leg­utolsó ülésre, hogy a modern ripor­­tázs szabályai szerint megörökítsék a sajtó és egy kissé a, város törté­nete számára is a törvényhatósági tanácsot, az autonómia őrködő ve­zérkarát a főváros adminisztrációja felett, amelyet, miképpen egyetlen tollvonással hozott létre Scitovszky Béla, ugyancsak egyetlen tollvonás­sal töröl el a föld színéről Keresz­­tes-Fischer Ferenc... * NEM FELEL AZ ÖTSZÁZHAT­VAN NYOLC AS — ÖTVENNÉGYES TELEFON: Joanovich Pál nyu­galmazott államtitkár lakásának hívószáma. Mindannyiunk szeretett Pali bácsija az egyik budai szana­tórium kórágyán viaskodik a, nagy kaszással, az alattomos kórral, amely legutóbbi balatonfüredi tar­tózkodása során támadta meg a csudálatosán életerős szervezetet, amely most talán utolsó, hatalmas küzdelmét vívja! A nagy bet eg Pali bácsi Vera leá­nya állandóan ott tartózkodik a be­tegágynál, átvirrasztja az éjszaká­kat, hogy vigyázzon édesapjának az eszméletlenséggel határos lázas aluvására. Szenvedései szomorú idején sok-sok barátja látogatja őt meg, küld neki virágot, érdeklődik állapota iránt, hiszen Pali bácsi azok közé tartozik, akit mindannyian szivünkbe zártunk, az ő bájos, ne­mes, úri egyénisége végtelenül, fáj­dalmasan drága mindannyiunk szá­mára ... * AZ INFLUENZA, amely ilyen­kor, tavasz kezdetén, ujult erővel dönti ágyba az embereket, már meg­kezdte hadjáratát a városházán is. A hét elején Sipőcz polgármester befegedett meg, orvosa, Rit o ók professzor, pár napig eltiltotta őt a hivatali munkától. Magas lázzal fekszik lakásán Király Kálmán tanácsnok, az ut- és csatornaépítési ügyosztály vezetője is. N émethy Károly tanácsnok viszont, aki Olaszországban szerzett erős meg­hűlést, már felgyógyult és átvette hivatala vezetését. * TELJES ERŐVEL FOLYIK A NÉV MAGYAROSIT ÁS I AKCIÓ, a sablonos elintézések után már egy­néhány olyan belügyminiszteri le­irat is megérkezett, amelyekben ré­gies hangzású és ipszilonos nevekre engedélyez magyarosítást a belügy­miniszter, S zlo y á k Páll dr. ta­nácsnok, a közjogi es illetőségi ügy­osztály érdemes vezetője, valamint testvére, Szlovák Lajos dr., az ál­lamrendőrség budapesti főkapi­tányságánál szolgálatot teljesítő rendőrkapitány családi nevüket Szepesvár y-ra változtatták. Spannberger Alajos dr. ke­rületi tanácsnok, a lágymányosi elöljáróság vezetője, D u d a y - ra változtatta nevét a belügyminiszter különleges engedélyével. Matinszóka József számvevő­ségi főtiszt, a számvevőség cessziós osztályának vezetője, szintén meg­kapta már a belügyminiszter leira­tát, amelyben háborús szolgálatá­nak elismeréseképpen a régies hangzású M art hényi nevet en­gedélyezték számára. De útban van még több fővárosi főtisztviselő névmagyarositási en­gedélye. Elsőnek H olt z s pa eh Ödön dr.-t, a Lipótváros kitűnő ve­zető tanácsnokát említjük, aki régi patrícius budai família sarja. Köz­ismert és köztiszteletben álló csa­ládi nevét nem akarja teljesen el­hagyni a derék tanácsnok, ezért azt kérte a belügyminisztertől, hogy saját személyét illetően engedjék meg az Ujlaky-Holtzspach kettős név használatát, gyermekei pedig U j laky ra magyarosítsák nevüket. Még elintézetlen a belügyminisz­tériumban W ester Gusztáv dr. árvaszéki elnökhelyettes, Günther Tivadar dr. főjegyző, a főpolgár­mesteri hivatal vezetője, továbbá Haviin Károly dr. tanácsjegyző, az elnöki ügyosztály névmagyaro­sitási referensének névváltoztatási ügye. Egy kedves és humoros névma­gyarositási eset is adódott a város­házán. Frisch féld Ede műszaki főtanácsos, aki az összes fővárosi hivatalok és intézmények fűtési ügyeit intézi a magasépítési ügyosz­tályban, családi nevének stílszerűen F üst ö s s y-re való megváltoztatá­sát kérte. Hiába: nőmén est omen!

Next

/
Thumbnails
Contents