Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-02-10 / 6. szám
XII. évfolyam 6. szám Budapest, 1934 február 10 UJ BUDAPEST Revizlr X0K’ óvárosi Nylxrano r«- Bpeat, vili. mngsstgfm&mr . ElOllílClC»! U.uu . Epész évre 30 pengő Félévre........................................, . - - 15 pengő Egyes szóm órn 60 fillér SffiägSSgssSgSjggSSKKiSSaesSiiS I FELELŐS SZERKESZ 1 ö : D O B Y ANDOR D“ SzerkeszlOség és kiadohivoial: Budapest. IV. Haas Ivor-ulca 9. Telefon: si-8-23. Posta'akarékp. chequeszomla 30013 Szüksége van=e pénzügyi tutorságra a magyar fővárosnak? Kereszíes=Fischer belügyminiszter feltűnő Kijelentései a főváros deficitjéről és a városházi Kényszerhelyzetről — A Borvendég=féle megbeszéléseK eredménye: A KiadásoK további számbajöhető csöKKentéséről alig lehet beszélni — Egy jó tünet: A januári adó-bevételeK felülmuljáK a múlt esztendő ugyanezen hónapjának bevételeit Szavak, csak szavak l Az a beszéd, amellyel a képviselőház eyyesitett bizottságaiban az általános vita során elhangzott felszólalásokra a belügyminiszter válaszolt, minden tekintetben komoly és korrekt. Azt mondotta Keresztes- Fischer, hogy a kormányt nem vezeti semmiféle animozitás, semmiféle hatalmi törekvés, az autonómia jogainak bitorlása: csupán a főváros érdeke. Az önkormányzatnak minden hive aláírja a miniszter azon történelmi távlatú megállapitáisát is, hogy az önkormányzat nélkül a nemzet már régen nem működött volna. Az is kétségtelen, hogy a fővárosi illetmény-probléma, főleg az üzemeknél, az illeték-kérdés, a vám-tarifa, ha részletkérdések is, de fontos és mellőzhetetlen szempontok. Ha ennyire igazat adunk a belügyminiszternek, úgy látszik, mintha tagadnák a kereszténypárt offenzivájának jogosultságát a reformtörvény ellen, népgyüléseken és parlamenti bizottságokban, városházéin és pártértekezleteken. Állapítsuk meg, hogy a, miniszter szándékai mindenesetre jóhiszemüek és tisztességesek, de kétségtelen az is, hogy a ■a:{>•->.niii?j&lépt oinm. abban a szellemben szokták végrehajtani, ahogyan azt alkotójuk elképzeli. A törvény, főleg a közigazgatási törvény, csak keret, amelyet tartalommal a gyakorlati élet tölt meg. Bármilyen szép is a miniszter által felvázolt keret, mégis csak aranykalitka az, amelyben mihamarabb dögrovásra kerül az a bizonyos szabadsághoz szokott önkormányzati rabmadár. Más a törvény holt betűje és más annak gyakorlati alkalmazása: állapítottuk meg fentebb. A helyzet az, hogy már az 1930-as fővárosi törvény is jelentékeny réseket ütött az önkormányzaton abban a tekintetben, hogy túlzottan megnövelte a kormány beleavatkozási lehetőségét az önkormányzat ügyeibe. A kormány ezzel a jogával gyakran és kimerítően élt is. A centrális hatalom jogkörét csak növelték a különféle szüksége end eletek, amelyek lassú, de szívós következetességgel rombolták le az önkormányzat egy-egy bástyáját. A reform-törvény, ha az valamikor életbelép, már egyetlen ép fedezéket sem fog hagyni a városházán, amelyet a törvény sáncaiból az ellenállás legkisebb lehetősége nélkül söpörhetnek végig a miniszteriális golyószórók. — Szavak, csak szavak! — kesergi Hamlet. Nem hat meg bennünket a belügyminiszteri csábdal, mert tudva tudjuk, hogy ha a kormánynak csak azok lennének a szándokai a fővárossal szemben, amelyeket a belügyminiszter a parlamentben nyíltan bevallott, akkor nem let volna szükség magára a törvényjavaslatra és az annak elfogadtatásával járó kellemetlenségekre, mert az akaratnyilvánítást és annak végrehajtását illetően megfelelő törvényes alapot nyújtanak a kormány számára a már meghozott törvények és az ezek alapján kiadott rendeletek. A rivalda nyugodt és derűs, a belügyminiszteri szózat csodálkozva kérdi: barátaim, miért e harag, nem érdemes veszekedni! De a háttérben fenyegető felhők horizontjában ott rémlik a nagy ismeretlen. A díszlet egyetlen nagy kérdőjel. Az előtérben szavak, csak szavak, amelyek a hires paradoxon szerint csak arra valók, hogy az igazi gondolatot eltakarják... — Az Uj Budapest tudósítójától. — Várospolitikai körökben élénk f eltűnést keltett K eresztes-FLscher beliigyminiszternek a képviselőház egyesitett bizottságaiban a reformtörvény tárgyalása kapcsán tett az a bejelentése, hogy a főváros _ ezévi költségvetése 25—30 millió hiánnyal fog zárulni és hogy ezt a hiányt eltüntetni csak bizonyos népszerűtlenség árán- lehet. A belügyminiszter megállapítása szerint a városházán kényszerhelyzet van és ennek orvoslására az eszközöket meg kell tolódni. A népszerűtlenség ódiumát vállalja a belügyminiszter anélkül azonban, hogy érintené a főváros kulturális és szociális feladatait. A belügyminiszter peszimisztikusr kijelentéséről és annak kihatásairól illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — E pillanatban természetesen pozitív számokat mondani arra vonatkozóan, hogy mennyi lesz a főváros folyó esztendei deficitje, nem áll módunkban. Nem készült még el az elmúlt esztendei zárszámadás sem, erre vonatkozóan április végéig van törvényes határideje a főszámvevőnek, és igy az elmúlt esztendei háztartási hiány összegszerűségét illetően sem állanak pozitív adatok rendelkezésre. Jelen körülmények között nem lehet egyéb feladatunk, mint a lehetőség határain belül sziikiteni a kiadások keretét, elmenve a takarékosság azon határáig, ameddig elmenni lehet. — - Ezt a célt szolgálja a polgármester ismeretes rendelete, amely a főváros 1934. évi gazdálkodásának pénzügyi ellenőrzése tárgyában tartalmaz igen szigorú rendelkezéseket. Ugyanezen cél szolgálatában állottak azok a megbeszélések is, amelyek Borvendég alpolgármester, akinek hatáskörébe a pénzügyi ügyosztály felügyelete tartozik, vezetése mellett végigmentek az egyes fővárosi ügyosztályok költségelőirányzatán, megvizsgálva azokat a szempontokat, amelyeket az ügyosztályi költségvetések végrehajtásánál a takarékosság fokozása céljából semmi körülmények között nem szabad mellőzni. A Borvendég-féle megbeszélések, mint az Uj Budapest munkatársa értesült, nem jártak azzal az eredménynyel, hogy azokhoz vérmes reményeket lehessen fűzni takarékossági szempontból. Hiszen már a költségvetés összeálit ásónál annyira megszorították igényeiket és kiadási kereteiket az egyes ügyosztályok, hogy a kiadások további számbajöhető csökkentéséről alig lehet beszélni. A Borvendég alpolgármester vezetésével folytatott megbeszélések az ügyosztályok vezetőivel konkrét eredménnyel nem is járhattak, hacsak azt nem vesszük konkrét eredménynek, hogy az ügyosztály-vezető tanácsnokok a legnyomatékosabb formában értesültek újból a főváros vezetőségének takarékossági szelleméről, amely a sok kicsi sokra megy elve alapján a városi háztartás legapróbb részleteibe menően is involválja a takarékossági szellemet. Értesülésünk szerint a folyó évi költségvetési deficit eltüntetése, illetőleg fedezete tárgyában a szokásos költségvetési miniszteriális tárgyalások még mindig nem indultak meg a főváros vezetősége és a belügyminisztérium városi főosztálya között. Ennek a késedelemnek meg van a maga természetszerű magyarázata: a reform-törvény parlamenti tárgyalása, amely egyrészről a legteljesebb mértékben igénybeveszi magát a belügyminisztert és a minisztérium városi főosztályát, másrészről már a főváros folyó évi költségelőirányzatának alakulása tekintetében is olyan uj horizontokat nyithat, amelynek az esetleges előzetes tárgyalás nem prejudikálhat. A fenti témakörhöz hozzátartozik az az információ, amelyet a fővárosi adóbevételek alakulásáról szereztünk a folyó esztendő első hónapjában. Illetékes helyen megállapították, az Uj Budapest munkatársa számára, hogy a folyó esztendő első hónapjában & főváros adóbevétele egymillióval több volt, mint a múlt esztendő ugyanezen időszakában. Ebből a megállapításból azonban egyenlőre nem lehet semminemű következtetést levonni, mert az adók havi részletfizetésének kedvezménye csak a múlt esztendő február havában lépett életbe és igy a két tétel összevetésénél hiányzik az összehasonlítási alap. Mindenesetre jó jel, bogy a múlt esztendő ugyanezen időszakához képest a folyó esztendő januárjában nem csökkent az adóbevétel. Pontos összehasonlítási alapot csak március végén lehet e tekintetben szerezni, amikor is az első negyedév bevételi összegének összevetése a múlt esztendő első negyedével már precíz támpontot nyújt az összehesonlitásra. * A törvényhatósági tanács e heti ülésén napirend előtt Csilléry András arra kérte a polgármestert, hogy február 28-ig mutassa be a tanácsnak a főváros nyers vagyonmérlegét és adjon kimerítő jelentést a főváros vagyoni helyzetéről. Csilléry felszólalásának az volt a célja, hogy a főváros közönsége megállapíthassa, mi volt a főváros vagyoni státusa a szanálási terv végrehajtása előtt. Az ülésen Sipőcz polgármester bejelentette, hogy Csilléry kívánságának készségesen eleget tesz. A polgármester még a tanácsülés napján utasította Sebő főszámvevőt, aki az évi zárszámadások elkészítése kapcsán a főváros vagyon-leltárát minden esztendőben elkészíti, hogy a Csilléry által kért határideig az előzetes leltárt és vagyoni kimutatást készítse el. Addig is, amig a főszámvevő ezen jelentése elkészül és a törvényhatósági tanács elé kerül, közöljük a községi háztartás vagyon-leltárát az 1932. évi, vagyis a legutolsó zárszámadás adatai kapcsán. Ezt az összeállítást a fővárosi törvény értelmében 1932 december 3í.-i hatállyal készítette el a főszámvevő és azt az elmúlt esztendő májusában tárgyalták le az autonómia fórumai. A főváros legutolsó vagyonleltái’a szerint ingatlanokban 737 r millió, bútorokban és felszerelési tárgyakban 51 millió, anyagokban és készítményekben 5 millió, vasútüzemi beruházásokban 153 millió, cselekvő tőkékben 268 millió, haszonvételi jogokban 21 millió, bevételi hátralékokban 62 millió, pénzkészletben 3 millió pengő a főváros vagyona. Ezzel szemben van a fővárosnak 406 millió pengő adóssága, 27 millió pengő kiadási hátraléka és 37 millió pengő egyéb tehertétele. A vagyonleltár aktiv tételei közül legnagyobb a Beszkárt, amelyet 153 millióra értékel a zárszámadás. Az Elektromosmüvek értéke (természetesen az üzleti érték nélkül, mindössze a főváros által beruházott tőkéket számítva, kezdve a megváltáson és végezve a fővárosi kölcsönökből történt beruházásokon) 108 millió pengő. A Gázmüvek értéke ugyanilyen számítás szerint 58 millió pengő. A Vízmüveké 22 millió pengő, az Autóbuszüzemé 14 millió pengő, a Gellért-fürdőé és szállóé 10 millió pengő, a Széchenyifürdőé 8 millió pengő. A főváros adósságai közül az 1910-es 2 millió font sterlinges kölcsön 35 millió, az 1911-es 100 millió koronás 22 millió pengő, az 1914-es 158 millió koronás 176 millió pengő, az 1927. évi 20 millió dolláros aranykölcsön 108 millió pengős hátralékkal szerepel a főváros vagyonleltárában. Ezeket az adatokat még a főszámvevő jelentésének a törvényhatósági tanács elé való terjesztése előtt tartottuk szükségesnek a most folyó parlamenti vita kapcsán közreadni.
