Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-12-20 / 49-50. szám

2 1934 december 20. TU BUDAPEST ünnepségeken, amelyeket egy-egy isko­lai idény befejezéséül rendezett az if­júság ezer és ezer főnyi részvételé­vel Szendy tanácsnok. így találkozott Szendy Károly sportszeretete a kor­mányzó azon bölcs és közismert néze­tével, amely az ifjúság nevelésére vo­natkozik és így lett Horthy Miklós kedveli városházi embere Szendy Ká­roly: a székesfőváros új polgármes­\ zük ide, hogy a komplikált és még | ügyvédek számára is jórészt ismeret­it len honosítási és illetőségi ügyek­­jj ben ez alatt az egy esztendő alatt, amit ebben az ügyosztályban eltöltött, olyan szakértővé nőtte ki magát, hogy ebbeli minőségében nem volt verseny­társa a városházán, de a belügymi­nisztériumban sem! tere. A polgármester eddigi közpályája: nyitott könyv! A szokásos hivatali karriéreken fővárosi szolgálatának el­ső tizenöt esztendejében nem emelke­dik túl Szendy Károly városházi pálya­futása, amely csak az utolsó öt évben lendül merész ívvel és hirtelenül fel­felé. Hogy az a marsallbot, amelyet minden fogalmazó a tarsolyában hor­dott, még egyszer a kezébe is kerül­het és az valóban értékes fémből és nem pakf ónból való, akkor derül ki, amikor az alig harminchárom éves tanácsjegy­zőt a szigorúságáról és pontosságáról hírneves Csupor tanácsnok 1918-ban helyetteséül jelöli ki. Csupor később a pénzügyi ügyosztályba megy át, Édes Endre kerül a közegészségügyi ügy­osztályba, ahol kerek tíz esztendőn át mint a tanácsnok helyettese, olyan verzátusságot szerez a közegészség­­ügyi kérdésekben Szendy Károly, hogy amint tréfálkozva mondotta an­nakidején: már akár operálni is tudna. A komoly munka, de egyben az al­kotóképesség és az organizálni-tudás nyilatkozik meg Szendy Károlyban, amikor azután 1929-ben mint főjegy­ző kerül át Bérezel Jenő utódaképpen a közjogi ügyosztály élére. Ha azt hogy a legminucióz üsaéh készletek­ben megismerte közegészségügyi ta­nácsnokhelyettesi működése alatt ügy­osztálya dolgait, akkor azt is jegyez-1930-ban választották tanácsnokká Szendyt. Ő lett ezzel a választással az utolsó régi jogkörű tanácsnok, ki­nek a főváros Tekintetes Tanácsában ülési és választási joga volt. Tanügyi tanácsnoki mivoltában egy nagy és fájdalmas feladat várt Szen­dy Károlyra: leépíteni a közoktatási ügyosztály kissé túlméretezett költ­ségvetését, felduzzadt személyzetét, amely a konjunktúrák boldog éveiben a városházán feldagadt. Ezt a fel­adatát Szendy Károly ritka eréllyel és még ritkább tapintattal oldotta meg. Ügy operált le negyvenmilliót a köz­oktatási ügyosztály költségvetéséből, hogy az senkinek sem,fájt komolyan, hogy amiatt nem kellett nagyobb el­­bocsájtásokat végrehajtani, a szűkössé vált időkben senkitől sem kellett el­venni a falat száraz kenyeret. Szendy Károly tanügyi költségveté­sei híresek voltak arról, hogy azokat változatlanul hagyja a pénzügyi ta­nácsnok kék ceruzája, érintetlenül mennek át az autonómia fórumain, és nem talál belőlük kivetnivalót a bel­ügyminiszter sem. A szanálási tervek során sem merüli fel egyetlen pilla­natig sem a tanügyi ügyosztály költ­ségvetésének megszorítása: ami ezek­ben a költségvetésekben szanálható a fiatal és tetterős Az új fővárosi törvény értelmében a polgármesteri installáció csak a kor­mányzói megerősítés után következik. Ildomtalannak tartottuk tehát, hogy polgármesteri programmot kérjünk Szendy Károlyról az Uj Budapest ol­vasóközönsége számára, mert hiszen ez a programm a beiktatási ünnep­ségre van fenntartva. Megkérdeztük ellenben tőle: mi az a mottó, amely polgármesteri működését fogja irá­nyítani. — Budapest első polgára akarok lenni * * *■— válaszolta Szendy Károly. — Budapest első polgára akarok lenni: a szó legszentebb értelmében, példa­adásban, munkában, a magyar sors által ránkparancsolt szerénységben. — Hogy mi lesz a jelszavam pol­gármesteri működésemet illetően? — folytatta elgondolkozva az új polgár­­mester. —• Keveset beszélni, sokat cse^ lekedni! Ez az, amit én a legfonto­sabb célkitűzésnek tartok a székesfő­város polgármestere számára . . . ❖ Nem kétséges: Szendy Károly pol­gármestersége fordulópontot jelent Budapest történetében. Űj ember, új hang, új szokások, — bár új célkitű­zésekről a mai viszonyok közepette egyelőre bizony ódig lehet beszélni. A fájdalmas űrt, amelyet Sipöcz Jenő főpolgármesterré történt kinevezése a városházán hagyott, pótolni fogja Szendy Károly bátor fiatalsága, má­­kacs energiája, tántoríthatatlan puri­tanizmusa ! Elismerés Liber alpolgármesternek Magas kitüntetést hap Liber Endre, akinek fizetését is felemeli érdemei elismeréséül a törvényhatósági bizottság — Az TJj Budapest tudósítójától. — Liber Endre alpolgármestert a múlt­­heti kijelölő választmányi ülésen tud­valévőén a polgármesteri szék betölté­se kapcsán első helyen jelölték. Liber alpolgármester azonban a szavazás megkezdése után a választási küzde- \ lemtől visszalépett, harc nélkül enged- ; vén át a helyet Szendy Károiynak, akit ily körülmények között egyhangúlag választottak Budapest polgármeste­révé. Liber alpolgármesterről a polgár- < mesterválasztással kapcsolatban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy rö- ' videsen nyugdíjba készül. Örömmel \ jelenthetjük, hogv azok a tárgyalások, ameiyeícet cl pu/rwe&cT-cjv j ucyoaoctm *t Liber Endrével, teljes sikerrel jártak j és Liber alpolgármester továbbra is \ nagy tudását, szociális érzékét, hosszú 5 közpályáján szerzett tapasztalatait maradéktalanul fogja a főváros ren­delkezésére bocsájtani. Elhatározott dolog, hogy a közeljö­vőben Liber alpolgármester magas ki­tüntetést fog kapni, olyan kitünte­tést, amelyet még budapesti alpolgár­mester nem kapott. Hogy pedig a tör­vényhatóság is megfelelő módon fe­jezze ki elismerését és háláját Liber Endrével szemben, a polgármester a pénzügyi bizottság első januári ilése elé olyan értelmű javaslatot fog ter­jeszteni, mely anyagi szempontból is jelentékeny Liber alpolgármester szá­mára. A pénzügyi bizottság és a tör­vényhatósági bizottság közgyűlése, amint azt n Luuuatzgi pdx luxv íc/xto. már megbeszélték, ünnepélyes formá­ban fogják elfogadni a polgármesteri javaslatot. WROSH^SEOTESI HÁT HOGY TÚLZOTTAN NEM VOLT ünnepélyes a pénteki polgár­mester-választó rendkívüli közgyűlés, az egyetlen pillanatig sem kétséges. Szürke és fakó volt ott minden, kezdve a portás egyenruháján és végezve a tisztelt közgyűlés borongás decemberi hangulatán. Annak azonban, hogy az ünnepségből és a zászlókból csak az éljenek és hagyományos harangszó maradtak meg, korántsem az új pol­gármester, még kevésbbé a törvény­­hatósági bizottság voltak az okai, ha­nem az új fővárosi törvénynek az az intézkedése, amely a választás utáni kormányzói megerősítéshez köti az installációt. így történt, hogy csak a zsúfolt karzat emlékeztetett arra, hogy ez a közgyűlés különbözik a többi közgyű­léstől. Viszont a karzatról is hazaszál­­lingóztak hamarosan a látogatók, ami­kor megtudták, hogy nem lesz esküté­tel, hanem egyszerű eredmény-kihir­detés, az installációs ünnepség pedig csak majd valamikor januárban követ­kezik be. * KEREK NÉGY ÓRÁRA VOLT SZÜKSÉG, amíg a törvényhatósági bizottság átrágta magát a szükséges formaságokon: megválasztotta a ki­dőlő választmányt, a maga részéről a ásos három Károly: Wolff, ’ ay és P ey er személyében. 'lő választmány azután össze­­főpolgármester az előbb felfüg­­sztett közgyűlést újból megnyitván, most már az urnák elé bocsájtotta a híveket. Este kilenckor hirdették ki azután a végleges eredményt, amikor is Sipöcz Jenő törvényesen meg­választott utódjáid jelenthette ki a tisztelt közgyűlés osztatlan bizalma kö­vetkeztében Szendy Károlyt. A hosszú, négy órából alig félórát vettek igénybe a formaságok, de a városatyák legnagyobb része végig jelen akart lenni, hogy majd odahaza bemondhass a a családnak, meg­felelő hangsúlyozással: — Megválasztottuk az új polgármestert! A büffékbe tolódott át ily körülmé­nyek között az események súlypontja. Vacsorázó társaság is akadt bőven, illetőleg voltak, akik sonka-csülköt uzsonáztak, viszont mások, akik kávét vacsoráztak. Közben pedig kicserélték gondolataikat és főleg azt találgatták: ■—• Miért maradt ki a kijelölő vá­lasztmányból K o z rn a Jenő és ha már a politika örök váltó zandó ság a miatt ki is maradt, miért nem jött el mégis cg közgyűlésre, hogy Szendy Károlyra leszavazzon? A LEGSZOMORUBB EMBER az egyébként vidám polgármester-válasz táson V er onác s Gyula volt, a városháza népszerű gondnoka, a köz­gyűlési terem nem kevésbbé népszerű háznagya. Veronácsot az búsította él, hogy szürke hivatali aktussá sülyedt a fényes polgármester-választó közgyű­lés, nem. volt szükség a díszruhás haj­dúkra, fényes selyemzászlókra, lámpa­­girlandos országcímerekre. A szegény Veronács egész tevékenysége arra zsu­gorodott össze, hogy új és fényes mutatókat csináltatott a közgyűlési teremben lévő két hatalmas órára. A városházi haruspexek az új mutatók­ból mindenesetre azt a következtetést vonták le, hogy az új polgármester uralkodása alatt nagy fontossága lesz az óramutatóknak és a pontosság­nak a városháza életében. (Aminthogy a választás harmadnapján, hétfőn reggel pontban nyolc órakor az összes tanácsnokok ott álmoskodtak a polgár­­mester kerek asztala körül, hogy ba­rátságos eszmecsere keretében meg­vitassák a városháza legaktuálisabb dolgait.) Még egy fontos tevékenységi köre volt Veronácsnak a pénteki rendkívüli közgyűlésen: neki kellett vigyáznia arra, hogy idejében szólaljanak meg a belvárosi főplébánia-templom harang­jai. Ezt a feladatát is a tőle megszo­kott precizitással teljesítette Veronács, aki különben azt tervezi, hogy januári beiktatási közgyűlésre a. rátáió révén a közgyűlési terembe vezeti be a bel­városi plébánia-templom harang szavát, hogy az arra legilletékesebbek: a tör­vényhatósági bizottság tisztelt tagjai fültanúi lehessenek ennek a nem min­dennapi harangszónak. * MÉG EZEN A HÉTEN ÁT IS KÖLTÖZIK a Városház-uccából a Váci-uccába az új főpolgármester, a maga, teljes régi személyzetével. Átmennek Csanády tanács jegyző, aki nemcsak titkára, de barátja is Sipöcz főpolgármesternek, A nk a János, a kitűnő sajtórefferens, G r c­­gorovitsné nagyságos asszony, Tomcsányi fogalmazó úr, nemkü­lönben Széli Rózsa. A Borvendég­­féle főpolgármesteri személyzetből Kosztolányi tanács jegyző fog régi helyén maradni. Nemes gesztus az új polgár­­mester részéről, hogy titkári személy­zetéül a Borvendég-féle főpolgármes­teri hivatal két oszlopos tagját, S zent m i kló s i és 0 r b a y ta­nácsjegyzőket veszi maga mellé. Vál­tozatlanul megtartja titkári pozícióját K en e s s e y Gizi, aki a feleket fog­ja fogadni a titkári szobákban. A főpolgármesteri hivatalból ezzel kap­csolatban az új polgármester mellé kerül Dezső Éva. * A MÜLT HÉT EGYIK ESŐS DÉL­ELŐTTJÉN csöndes, de fo?itos aktus zajlott le az új városháza főpolgár­mesteri termeiben: Borvendég főpolgármester városházi hagyatékát likvidálták az arra illetékesek. Amikor Borvendég elhunyt, tudvalévőén bizott­ságilag lepecsételték íróasztalát: eze­ket a pecséteket tépték föl most egy bizottság jelenlétében, amelynek tagjai voltak az elhúnyt főpolgármester fia, az új főpolgármester hivatalának ve­zetője, az elnöki ügyosztály tanácsnoka és a főváros föszámvevöje. Mit találtak az urak a lepecsételt fiókokban? Néhány doboz cigarettát, egy skatulya kekszet, rengeteg orvos­ságot, sok szanálási aktát, kevés ma­gánlevelei. A fiókok tartalmát gondo­san kiürítette a bizottság, a szanálási aktákat átvette Csanády tanács­­jegyző, a többi holmit kiadták a csa­ládnak. Egy jegyzőkönyv-felvétel és a szomorú likvidálást aktus már véget is éri. Sic transit gloria mundi . . .

Next

/
Thumbnails
Contents