Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-02-03 / 5. szám

1934 február 3 UJBUDAPESI S A reform-törvény és az üzemek A kormány tervezete jelentékeny mértékben megdrágítja a fővárosi üzemek igazgatását — Szőke Gyula dr. éles nyilatkozata a törvény­­javaslat üzemi vonathozásairól, amelyek indokolatlanul és mélyen sértik az önkormányzatot és az üzemek speciális kereskedelmi érdekeit és üzleti titkait — Az Uj Budapest tudósítójától. A politikai megnyilatkozások so­rán, amelyek a fővárosi reform­­törvény tervezetének nyilvánosság­ra jutása kapcsán történtek, mincl­­ezideig ügyeimen kiviil hagyták a reform-törvény üzemi gazdálko­dási célkitűzésének megvitatását. Az alábbiakban ezt a hiányt igyek­szik pótolni az Uj Budapest, ami­dőn megszólaltatja Szőke Gyula fel­sőházi és törvényhatósági bizott­sági tagot, a Keresztény Községi Párt egyik legkiválóbb üzemi szak­értőjét, aki úgyis, mint a törvény­­hatósági tanács által annak idején az üzemek racionalizálására kikül­dött bizottság elnöke, mindenkép­pen hivatott arra, hogy a maga szakértő és okos véleményét nyil­vánítsa. A felvetett kérdésre Szőke Gyula aza következő nyilatkozatot tette Uj Budapest munkatársának: — A fővárosi törvény megalkotói — mondotta Szőke Gyula — annak idején gondoltak az üzemekre is, amikor- annak 87—91. §-aiban az üzemek célját, szabályzatai alap­vonalát, igazgatóságát, alkalmazot­tai létszámát és hatáskörét, vala­mint a működés formáját megszab­ták. Nem mondom azt, hogy itt nem történt mulasztás, amikor a Város vezetősége többszöri sürgetés dacára a szabályzatot meg nem al kotta és ennek hiányában az alkal­mazottak létszámát, hatáskörét, az igazgatóság jogait és az üzem mű­ködési módját meg nem állapította Azonban a törvényhatóságot magát mu­lasztás nem terheli. A közgyűlés által 1933-ban kikül­dött üzemvizsgáló bizottság a mai kor helyes elgondolásának megfele­lően még 1932-bén beterjesztette a javaslatát, melyben nemcsak az egyes üzemek és műhelyek fenn­tartásáról, megszüntetéséről, vagy átalakításáról döntött, de annak XI. és/ XII. pontjában az anyagbeszer­zés, az anyag és pénzkezelés meg­felelő egységes szabályozását is sürgeti, valamint sürgeti a személy­zeti státus, a fizetések és nyugellá­tások mielőbbi egységes rendezését is, hogy mindezekkel az üzemek és intézmények gazdálkodása a fővá­rosra gazdaságosabbá, gyakorlatia­­sabbá és olcsóbbá is tétessék. A bi­zottság munkálatait a közgyűlés egyhangúlag tette magáévá és so­ron kiviil terjesztette fel jóváha­gyás végett a belügyminisztérium­hoz, ahol az a hónapok hosszú so­rán át hevert, amig végül apróbb módosításokkal kiadatott a vonat­kozó belügyminiszteri rendelkezés. — Ilyen körülmények között nem vagyunk vádolhatok azzal, mintha az autonómia nem felelt volna meg az adófizető polgár­ság várakozásának, vagy a tör­vény rendelkezésének. ső, nyílt vagy titkos konkurrensek tanácsára felépíteni, már magában hordja az eredménytelenséget.Azért alkalmazzák az üzemvezetőt és an­nak a munkatársait, akik természe­tesen szakértők, hogy azok egész életük munkásságát annak az üzem­nek szenteljék és mentek lehessenek ama emberi gyarlóságtól, hogy az ott megtudott tényeket a saját üz­leteikben felhasználják. Viszont az üzem igazgatását végző üzemi vá­lasztmány vagy igazgatóság azért van az autonómia megbizottaiból, akik a részvénytársasági üzemek kivételével mindenütt nobile offi­­ciumként, ingyenesen végzik a mun­kájukat, hogy az üzemvezetőség munkáját a gyakorlati élet szemé­vel nézve, általános gazdasági tudá­suk igénybevételével az üzem mű­ködését a köz javára igyekezzenek hasznosítani. Hogy ezek működése talán egyes esetekben utólag nem mindig felelt meg a legteljesebb igényeknek, lehet az igazgatóság összetételének a hiánya, lehet a tör­vény helyes célzatának a keresztül nem vitele, de semmiesetre sem azért történt, mert azt a kiküldött bizottságot nem választmánynak, hanem igazgatóságnak hívták és nem kaptak fizetést. Éppen a mi­nisztérium által gyakran emlegetett vásárpénztári ügy is igazolja, hogy az autonómia igenis nem­csak meglátja a hiányokat, de le is vonja ennek a következmé­nyeit és ezzel szemben a fel­ügyeletre hivatott minisztérium a számadásokat állandóan hely­benhagyta, ahelyett, hogy a ren­delkezésére állott számszék és pénzügyi közegek révén a szám­­szerűségben levő hibákat kikü­szöbölte volna. — Vagy akármely más üzemet nézzük is, ha egyes alkalmazottak­nak tulnagy a fizetése, vagy túlsók a dologi kiadás, mindig a kormánynak volt mód­­jáhan az erre fenntartott köze­gek utján a megállapítást esz­közölni és nem az autonómiá­nak, mert a kormány számára az ellenőrző fővárosi számszék azonnal felállittatott, mig az autonómia számára a szükséges üzemi szabályzat és az igazga­tósági jogkör éppen a kormány késedelmeskedése miatt máig sem adatott meg. — Nem a törvénymódosítás sür­gős tehát, hanem a törvény végre­hajtása, hogy az autonómia jogait gyakorolhassa is. Csak ha ez után meggyőződnék a kormány, hogy az autonómia nem képes élni a jogai­val. állhatna elő a törvény módosí­tásával, amire ugyan még akkor sem lenne szükség, mert a régi tör­vény is megadja a kormánynak a beavatkozási és rendelkezési jogot. Arról nem is beszélek, hogy ha gya­korlati szemmel nézzük a dolgokat, ge érdekében egész nap igénybe vannak véve. liehet akárhányszor ezeknek a mun­káját másokkal megosztani, ezért javasoltam több helyen uj munka­erő beállítását, ami ismét a kor­mány elhatározásán akadt meg, de általában alig képzelhető az, hogy egy kereskedelmi vállalatot napi pár órai munkával erkölcsi és gaz­dasági siker reményében lehessen vezetni. — Azonkívül a legtöbb közüzem nemcsak és elsősorban nem nye­részkedés céljából tartatik fenn. nagy közérdeket szolgál, ahol tehát állandóan a magasabb szempontok­nak kell uralkodni, mindenkinek állandóan készenlétben kell lenni és igy ez a megfeszített munka nem bírálható el az egyszerű hivatalnok szemével. Készséggel állom, amit, mint az üzemvizsgáló bizottság el­nöke a bizottság nevében is előter­jesztettem, hogy az összes üzemek, intézmények és műhelyek minél jobb és gazdaságosabb működése érdekében a helyes kereskedelmi kezelés utján vezetendők, de csak az nyúljon hozzájuk, aki felülemelkedve a napi poli­tika, főleg pedig a pártpolitika apró játékain, tisztában van az­zal, hogy a fővárosi üzemek a köz célját szolgálják és azok fenntartása a fővárosnak bár­minő politikai irányzat esetén is nemcsak a szükségletek kielé­gítését, de valósággal az életét is jelenti. DEBRECENETTEREM .?„» Déli menü, a polgári éfterciiiben P Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászié. 1.20 Wolff Károly: A reform-törvény koncentrált támadás a főváros ellen! kereszténypárt teljes erővel küzd az Alkoíraányvédö Blokkban a fővárosi önkormányzat megmentéséért — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt száz százalékosan állja azon elhatározá­sát, hogy a belügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett fővá­rosi törvényjavaslat ellen minden alkotmányos eszközzel folytatja a küzdelmet. A Keresztény Községi Párt országgyűlési képviselő tag­jai valamennyien r észtvettek az Alkotmányvédő Szövetség keddi ülésén, amelyen Petrovácz Gyula, Wolff Károly és Csilléry András mondottak az önkormányzat védel­mében beszédet. Megállapíthatjuk, hogy a blokkban számarányukhoz és egyéni tekintélyükhöz méltóan a vezető szerepet játsszák a Keresz­tény Községi Párt vezérei. A há­rom kereszténypárti szónok felszó­lalását az alábbiakban ismertetjük olvasó közönségünkkel: Petrovácz Gyula felfogása az, hogy a növella nemcsak az alkotmányba ütközik, hanem sérti a főváros auto­nómiáját is. Különösen sérelmes a kormánybiztosról és annak kivételes jogköréről szóló 22. §, továbbá a 25. szakasz, amely arról szól, hogy a belügyminiszter a főpolgármes­ternek olyan tervezetet ad át, amelynek célkitűzéseit az egy éven belül megvaló­sítani köteles. Ezekhez a tervekhez, ille­tőleg a tervezetben foglaltak megvaló­sításához az autonómiának semminő beleszólása nincs, mert hiszen a főpol­gármester a javaslat értelmében az autonómia akarata ellenére is keresztül­­viheti a rendelkezéseket. Súlyos ütköző pont a belügyminiszternek az üzemekre vonatkozó rendelkezési joga is, az 1930. évi fővárosi törvény nem is Amit olyan rossz, az autonómiát meg­védte, mert ha nem védte volna meg, akkor most nem kellene uj javaslat. Az ajánlási rendszer a régi törvény in­tézkedése és bár elismeri, hogy azon javítani lehetne, most, amikor a Führer­­rcndszer van, erre aligha kerülhet a sor. Nem lehet hetvenöt párt, mert ha het­venöt felé oszlanának meg a vélemé­nyek, megszűnnék a kooperáció lehető­sége. Az Alkotmányvédő Szövetségnek harcolni kell a javaslat ellen, mert az egész sereg olyan intézkedést tartalmaz, amely sérelmes. A 11-es bizottság jog­körének kiterjesztése érdekében küzdeni kell, hogy meg legyen az a joga, hogy súlyos esetekben rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezhesse, amely­nek felirati joga legyen. Alkotmányos garanciákat kell kapni a főpolgármester kivételes hatásköre ellen is és felesleges megszüntetni a tanácsot, mert hiszen a 11-es bizottság, amelyről úgy hírlik, hogy létszámát 22-re akarják emelni, ugyanazt a jogkört látná el. A. törA^énytervezet 22. szakasza eredetileg a kormánybiztosnak csak halaszthatat­lan ügyekre szóló jogkörét kiterjesztette a törvényhatósági bizottság teljes jog­körére. Ezen változtatni kell. A polgármesteri jogkör túlzott ki­fejlesztése csak ürügy, mert ezt az óriási hatáskört semmiféle polgár­­mester sem tudja alaposan ellátni. Megállapítja, hogy a tervezet indokolá­sában semmi komoly alap nincsen. Az Alkotmány védő Szövetségnek a főváros autonómiája érdekében teljes együttmű­ködésben kell haladnia, nem szabad ke­resni azokat a különbségeket, amelyek az egyes pártokat elválasztják egymás­tól. Voltaképpen az uj törvényjavaslat sem javítaná a helyzetet. Mert az, bogy az üzemigazgatóság helyett üzemi választmány, az üzemigazga­tók helyett üzemvezetők fognak működni és hogy a felügyeletet ta­nácsnok helyett kormánybiztosnak fogják nevezni, a helyzetet nem ja­vítja,, ellenben a gazdálkodást csak drágábbá teszi az, ha az egyébként is fenntartándónak ter\7ezett ügy­osztályon kivül külön kormánybiz­tosok fognak működni, akik mellé még külön szakértőket is fognak kiküldeni, akiknek a fizetése termé­szetszerűen az üzemet terhelué. Kü­lönben is naiv elképzelés, hogy javítani lehet egy üzem gazdálkodását azzal, ha oda külső szakértőket vonnak be tanácsadóul. Ez lehet egyes esetekben jó, de ál­talában egy egész üzem életét a kül­eltekintve egyes túl magas fize­tésektől, az üzemi alkalmazot­tak jövedelme nem is olyan túl­zott, hogy amiatt valami rend­kívüli lépések volnának tehetők. Egyik üzemnél sem vagyok érde­kelve, még csak rokonság utján sem. De látom akárhány üzem éle­tét. Az ott kifejtett munka nem néz­hető az egyszerű közigazgatási hi­vatal szemével, aminthogy a Bu­dapest székesfővárosi közigazgatás sem vehető egyenlőnek a vidék közigazgatási életével. Az üzemek élete kereskedelmi munka, a?.uely nem lehet beszo­rítva a hivatalos 5 vagy 6 órai munkaidőbe, aminthogy a leg­több üzemnél nemcsak a vezető­emberek, de a kisebb alkalma­zottak is éppen a munka sür­gőssége, jósága és egyöntetüsé' ami már csak azért is lehetetlen, mert a l'ŐAráros közönsége, ha ez a rendelke­zés érvénybe lépne, mindennemű befo­lyását elveszti a saját üzemeire nézve. A főváros e nagy értékeit nem igazgat­hatják olyanok, akik végeredményben nem felelősek az autonómiának. A javaslatnak ez a három legsúlyosabb tétele, éppen ezért ezek megvalósítása ellen az Alkotmányvédő Szövetségnek minden erejéATel küzdenie kell. Wolff Károly kijelentette, hogy a lojalitás jegyében megállapítja, hogy az 1930. évi XVIII. törvénycikket, a régi fővárosi töltényt ő is és pártja is elfogadta, most tehát az ellen nem akar harcolni. Annál eré­lyesebben síkra száll azonban a mostani javaslat ellen, mert ez a javaslat a fő­város elleni koncentrált támadást bizo­nyítja. Utólag derült ki, hogy Csilléry András a kerületi beosztással és a szelvényrend­szerrel kapcsolatban megállapítja, hogy már az előző választásnál is óriási nehézségek voltak a lakosság sürii költözködése miatt. Egyes kerületek a választói névjegyzék megszerkesztése óta elnéptelenedtek, má­sok lakossága megduzzadt. A mostani névjegyzékkel a kormány képtelen lenne a választást zavartalanul lebonyolítani, mert a választók hatvan százalékának nem tudná kikézbesiteni a választási igazolványt, vagy csak igen körülmé­nyesen. Rá kell kényszeríteni nyilatko­zattételre a kormányt, hogy mikor szándékozik választatni és milyen rendszer szerint. Az a felfogása, hogy csak egy uj vá­lasztói névjegyzék készítése után kerül­het erre a sor.

Next

/
Thumbnails
Contents