Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-10 / 44. szám

4 TU BUDAPEST 1934 november 10. lata, de én nagy megnyugvással tapasz­taltam, hogy ez a gondolat gyökeret nem vert és már a pénzügyi bizottság a maga rendkívüli magasszínvonalú tárgyalása alkalmával szerepét úgy fogta fel, hogy ne csak a közeljövő feladatait lássa meg, hanem a messzebbi jövő körvonalait is keresse. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az aktivitás fogja betölteni a közgyű­lés szellemét és tanúsítván azt a hiva­­tottságot, amelyet a főváros törvényes képviselete érez, ha a főváros jövő nagy kérdéseinek megoldásáról van szó. De bármilyen tervről van is szó, akár egy­éves, akár kétéves, vagy messzebbmenő tervről, mindegyiknek alapja csak a szi­­gorú realitás lehet. Ezért éppen úgy, mint már tavaly is tettem, egy egészen futópillantást akarok vetni a gazdasági helyzetre és vizsgálni akarom, vájjon a gazdasági válság melyik pontján va­gyunk. Még mindig lefelémenő irányzat mutatkozik-e, vagy pedig stagnálás, vagy pedig elérkezett-e már a felfelémenő irányvonal útja. A világgazdasági hely­zetre a közgazdászok megállapítása az, hogyha nem is javult nagyobb mérték­ben, de általánosságban visszaesés sem tapasztalható. Biztató jelek! — Hazánkban pedig némi tekintetben biztató jelek tapasztalhatók. Az ország­ban az ipar foglalkoztatottsága 1933 ta­vasza óta állandóan javult. Különösen világosan mutatkozik ez a javulás az ország fővárosában, mint az ipari élet központjában. Budapest ipari munkáslét­száma 1934 júliusban 20.000-el, azaz nyolc százalékkal volt nagyobb, mint a múlt évben és 28.000-el, azaz tizenkét százalékkal nagyobb, mint 1932-ben. A munkásoknak kifizetett bérek összege 1933-hoz viszonyítva hat százalékkal emelkedett! A foglalkoztatott magántiszt­viselők száma is tizenegy százalékkal nőtt. Az ipari termelés növekedésére utal a budapesti motorikus áramfogyasz­tás alakulása. A folyó év első hét hónap­jában a motoráramfogyasztás 36 száza­lékkal volt nagyobb, mint 1933 megfelelő időszakában. Túl a mélyponton — Ezekből az adatokból azt a követ­keztetést vonom le, hogy a gazdasági vál­ság mélypontján túl vagyunk és a fel­felé haladás irányzata következett el és így ebben a feltevésben építhetjük fel terveinket. — Ha a főváros messzebbmenő prog­ramját fel akarjuk állítani, mindenesetre megkülönböztetést kell tenni azon terv között, aminek megvalósítása önálló ha­talmunkban áll és aközött, aminek meg­valósítására az ország segítségét kell kémünk. Van-e lehetőség további kiadás-csökkentésre ? — Önálló programunknak jelszava és alapja a jövőben sem lehet az expanció gondolata, adóbevételeinknek, tarifáink­nak emelésére gondolnunk sem lehet, aminek vezéreszmének kell lenni, az vál­tozatlanul a szükségletek megszorítása, a takarékosság. A helyes elvi alap az vol­na, hogy úgy az állami, mint a fővárosi költségvetésnél a nemzeti jövedelem vé­tessék alapul és a költségvetések oly mértékben csökkentessenek, mint ahogy a békebeli nemzeti jövedelem (négymil­­liárd) lecsökkent a mai 2.5 milliárdra. Ennek gyakorlati keresztülvitele azon­ban lehetetlen. Mr. Tyler az állami költ­ségvetésre vonatkozólag nem látja a to­vábbi kiadáscsökkentés lehetőségét anél­kül, hogy az súlyos nemzeti érdekeket ne érintene. A fővárosban is 1930 óta a csökkenés 56.8 millió, tehát 31 százalék. Ez az aszketizmus a főváros életében már öt év óta tart és a következő két év alatt bizonyára még tartani fog, úgyhogy nekünk a távolabbi programnál a szük­ségletek szigorú megszorításán kívül olyan programpontokra is van szüksé­günk, amelyek a közönség megterhelése nélkül a főváros pénzügyi és gazdasági életét jobb helyzetbe hozhatják. A kisszakasz-front fejlesztése — Én is azt vallom, hogy a szervezés helyes megállapításával a vezetők részé­re a megfelelő szabadság biztosításával a kereskedelmi szellem nagyobb térhódí­tásával az üzemek, különösen a nagy­üzemek, a főváros pénzügyi helyzete ja­vításához igen nagy mértékben járulhat­nak hozzá. A tarifák kérdésében a fővá­ros egy igen nagyjelentőségű kezdemé­nyezést tett a villamosközlekedésben a kisszakasz életbeléptetésével, komoly ta­nulmányok szükségesek arra, vájjon nem lehetne-e ezt a kezdeményezést más te­rületeken is a közönség érdekében, de a főváros javára hasznosítani. Késslil a bernhá^é program! — Nem fog elzárkózni a főváros bizo­nyos okszerű beruházásoktól sem. Az el­múlt év alatt háromszázmillió pengőt for­dítottunk beruházásokra, mégpedig felé­ben a folyó jövedelmekből, felében be­ruházó kölcsönből. Ezek a beruházások nagyrészt már befejezést nyertek, úgy­hogy a főváros gazdasági élete is meg­kívánja, hogy újabb beruházások vétes­senek programba. Wolff Károly a pénz­ügyi bizottságban azt javasolta, hogy már a jövő költségvetésből emeltessenek ki a beruházási tételek és vitessenek át egy kb. húszmillió pengő értékű beruhá­zó kölcsön terhére. Ha ezt a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban már nem is lehet keresztülvinni, mindenesetre egy tá­volabbi programban kitűnő ez a gondo­lat. A napokban volt alkalmam a pénz­ügyminiszter úrral személyesen értekezni és örömmel tapasztaltam, hogy a legna­gyobb megértéssel van e kérdés iránt és hajlandó segítséget is adni abban az irányban, hogy a főváros kb. húszmillió pengő értékben megfelelő feltételű beru­házó kölcsönt vehessen fel. A főpolgár­mester hozzájárulásával ki is adtam az utasítást, hogy egy, a legszükségesebb feladatokat magábanfoglaló beruházó program elkészíttessék. Az egerszegi beszéd — Hogy nűlyen nagy jelentősége van Budapestnek, mint az agrártermékek pia­cának, az világosan kitűnik a földmíve­­lésügyi miniszter úr zalaegerszegi beszé­déből, ahol a következők olvashatók: „Budapest egymaga kétszer annyit fo­gyaszt, mint amennyi a külföldi expor­tunk, éppen ezért a belső piacra kell a súlyt fektetni." A fővárosnak ez a nagy jelentősége megfelelő elismerést is indo­kolttá tenne az illetékes körök részéről. De nem szabad egyoldalúnak lenni. De­magógia volna azt mondani, hogy az el­múlt tizenöt év alatt a kormány csupán mezőgazdasági érdekeket istápolt. Csak röviden mutatok rá az ipari munkaszer­vező intézet létesítésére, a rendkívüli ház­adómentesség megadására, az ipari zá­loglevelek létesítésére, az Iparosok Köz­ponti Szövetkezetének és a fővárosi Kis­ipari Hitelintézet eredményes működé­sére. A kereskedelem meglehetősen mos­toha gyermek volt es nem valami nagy támogatásban részesült. Ma ipar és ke­reskedelem egyképen igen nehéz hely­zetben vannak. Az ipar nélkülözi a na­gyobb munkalehetőségeket, a kereskedel­met pedig a kül- és belforgalomban mu­tatkozó megkötöttségek hozzák igen ne­héz helyzetbe. Nagy nemzeti érdek az, hogy a két foglalkozási ág, amely a vá­rosi lakosságot legélénkebben érinti, min­den tényező részéről megfelelő támoga­tásban részesüljön. És mégis: világváros! — Az elmondottak alkothatnák meg annak a programnak az alapjait, amelye­ken a főváros jövő életét a legnehezebb körülmények között is fel lehetne épí­teni. Egyet eddig megnyugvással állapít­hatok meg, nevezetesen azt, hogy a gaz­dasági válság rettentő pusztítása dacára, Budapest még mindig erős ellenállást tud mutatni és nagy értékeiből eddig még semmit sem voltunk kénytelenek felál­dozni. Budapest még mindig az ország dísze, gyönyörű világváros, ezt a jelle­get ezt a díszt a jövőben is meg kell őriz­nünk. Fény mellett az árnyék ... — De a fény mellett ott van az ár­nyék is. Egy ilyen nagy városban min­dig a legnagyobb a lelki- és testi nyomo­rúság is. Ezek ellen változhatatlan erő­vel kell küzdenünk a valláserkölcsi élet elmélyítésével és kiterjesztésével, a ma­gyar nemzeti kultúra felvilágosító erejé­vel és az emberszeretet fenséges szoli­daritásával. Magnyugvással állapítha­tom meg, hogy az emberszeretet müvei­ben a főváros elől halad és amit itthon a főváros törvényhatósága szociális ak­ciókban ' tett, az a legnagyobb alkotá­sok hatásával ér fel. Hódolat a nemzet jótékony N agyasszonyának — De változatlanul hivatkoznom kell arra, hogy a főváros működése önmagá­ban nem elég, hanem azt támogatniok kell az egyházaknak, amint ezt teszik is s? ezt a támogatást valamennyi egy­háznak hálásan köszönöm meg és támogatnia kell a társadalomnak, amely talán még nem tett meg mindent, amit ezen a téren megtehet. A nemzet jóté­kony Nágy asszonyának, a Kormányzó Ur Főméltóságú hitvesének nemes ak­ciója alkalmat ad arra a társadalom­nak. hogy legmesszebbmenő áldozatkész­ségét e téren kimutathassa. — Ha emberi szolidatásról beszélek, ez alatt nemcsak az Ínségesekkel szem­­taiában az embertársak közti szoiidari­­ben való szolidaritást értem, hanem ál­­tásnak szükségességét. Ilyen nehéz vi­szonyok között, amikor soi'sdöntő idő­ket élünk és könyörtelen ellenségektől vagyunk övezve, belső békekötésre van szükség. Túlságos sok időt töltöttünK el ha',a'mi kérdésekkel és igazgatási for­mák keresésével. Arra van szükség, hogy minden közületi tényező, áiiami kormányzat és fővárosi kormányzat ezen belül törvényhatóság és adminiszt­ráció, nemes eszmékben egybeforrva, megtalálja az együttműködés útját. Bár­milyen nehezek az idŐK, nem csügge dünk, nem tesszük le a dolgozó szer­számot kezünkből, nem adjuk fel egy jobb jövőbe vetett hitünket, mert az ilyen lemondás a vereség beismerése voh.a, egyértelmű a halállal. Mi dol­gozni akarunk hittel, kitartással, kris­tálytiszta önzetlenséggel egy boldogabb jövendőért. IVIercczer Gusztáv tisztító ruháit egy évi jótállással fényteleniti Budapest, II., töpőh-u. 10. Tel.: 50493. Irgalmasokkal szemben. Vidékre is szállít. Gallér, frakkűngck, ruhák tisztitásában vezet íjitmtiKiMiiHtiiiiitiiiitiiintmiiiHiiíimmiiMiimimiiminimiiiiiiHiiimiiiiimmtPtmiimiiimmimmiiiij 1KRÁLGYUIAI | KÓFARAGÓMESTER | 1 síremlék “ “.‘-Ií”1" I | Budapest, Hl.. Lajos-utca 77-79. Tei. 624-88. | ftiHttuMumimtumtfttrtmtuuiRtiniitiiimtuinuuiuuiuiittimiiHituuiiiuuiiiuuuiúiumuuKmiuuiiuic GKáLI RAFAELLO bronsömtö BUDAPEST Lakás PetnehSzy-utca 73 ö. Gyár VI, JÜSZ-UtOa 74. SZ. TELEFON 91-9-12. ESEL6É“ SZEL10ZŐ­­BERENDEZÉSEK SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, III., Földmű. 51 Telefon: 62-2—06.

Next

/
Thumbnails
Contents