Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-03 / 43. szám

4 1934 november 3. UJ BUDAPEST RacionallzáljáK agyermekvádeimet Gyermehuédeimi Központot állít lei a főváros, meiyneü felügyelete alatt a Stefánia Szövetség, a Gyermekvédő Liga és a Vöröskereszt intézik a gyermekek szociális védelmét — a lűméitöságu asszony vállalta az akciö vezetését, amely halálra ítéli a bevételük túlnyomd nagyrészét adminisztrációra költő aprő-cseprö egyesületeket — Az Uj Budapest tudósítójától. — Egyre több a jogos és minden vo­natkozásban alapos panasz a különféle közjótékonysági egyesületek működése ellen. A fővárosban jelenleg mintegy száz jótékonysági egyesület működik, amelyek közül az egyik a hajléktalan gyermekek, a másik a tüdőbeteg cse­csemők, a harmadik a süketnéma kö­zépiskolások megsegítését tűzte zász­lajára. Mivel törvény ma sem szabá­lyozza az egyesületek működését, csak több évtizedes rendeletek és a jog­szokás, a hatóság: elsősorban a kerü­leti elöljáróságok és a fővárosi köz­jogi ügyosztálya nincs abban a hely­zetben, hogy megfelelő állandó fel­ügyeletet gyakoroljon az egyesületek működését illetően. Minden oka meg­van tehát annak, hogy ezeknek az igen nagy számban a ve­zetőség önsegélyezésére alakult egyesületeknek működése ne elégít­se ki a közjótékonysághoz fűződő kívánalmakat és valóban eljött az ideje annak, hogy rendet teremtse­nek a közjótékonysági egyesületi dzsungelben. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a különféle közjótékonysági és szociális célokat hangoztató egyesületek, ame­lyek rendszerint kiváló neveket talál­nak maguknak elnöki vagy védnöki fedezékül, a szó szoros értelmében szipolyozzák a társadalmat, a maguk különféle gyűjtőnapjaival, jelvény­­küldéseivel, könyörgő leveleivel, pióca­ként tapadnak a társadalom testére A főváros nemrégiben bizalmas sta­tisztikát készített az elöljáróságok ál­tal megejtett vizsgálatok alapján a kü­lönféle gyermekmentéssel és közjóté­— Az Uj Budapest tudósítójától. — Csorba Ferenc dr., nyug. államtitkár még 1896-ban megvett egy, a budai I. kerületi Farkasvölgyben lévő ingatlan­tömböt. Az ingatlan telekkönyvének ala­pos áttanulmányozása után az államtit­kár arra a meggyőződésre jutott, hogy téves és helytelen kataszteri felmérés és téves betétszerkesztés folytán a tulajdo­nát képező és az államtitkár tényleges birtokában lévő területeknek egy része a telekkönyvben a főváros közönségének tu­lajdonául kebeleztetett be, más része pe­dig telekkönyvezetlenül hagyatott. Kerek 27 évvel a vétel után, 1923-ban, az államtitkár pert indított a székesfővá­ros közönsége ellen, a budapesti kir. tör­vényszék előtt, arra kérvén kötelezni a székesfőváros közönségét, hogy két ka­­tasztrális hold és 1474 négyszögöl terüle­tet, amelynek értékét 3 millió koronában jelölte meg Csorba Ferenc dr., a fővá­ros az ő tulajdonába bocsássa át, azon a címen, hogy az mindig Csorba, illetőleg jogelődjének ingatlanához tartozott, ille­tőleg, mivel arra a főváros évtizedek konysággal foglalkozó egyesületek mű­ködéséről. Kiderült, hogy van olyan egyesület, ahol a bevéte­lek 80—90 százaléka adminisztrá­cióra megy el és alig 10—20 száza­lék marad azon célok előmozdításá­ra, amelyek lobogója alatt az egye­sület működését folytatja. Az is kétségtelen, hogy vannak bizo­nyos — elsősorban gyermekvédelmi — momentumok, amelyek sürgetően teszik parancsodévá, hogy a mai dzsun­gelben rendet csináljanak és ha az általános közjótékonysággal foglalko­zó egyesületeket nem is sikerül telje­sen megszüntetni, legalább azok a ko­moly erők fogjanak össze, amelyek mentesen minden egyéni érdektől, a gyermekvédelemmel foglalkozó egye­sületek kebelében igyekeznek céljaikat megvalósítani. A gyermekvédelem ra­cionalizálásáról és a gyermekvédelem­mel foglalkozó hatósági szervek ösz­­szevonásáról, nemkülönben a hivatásu­kat be nem töltő gyermekvédelmi egyesületek megszüntetéséről hetek óta folynak a bizalmas tanácskozások a belügyminisztérium és a főváros illetékes szervei között. Az elgondolás az, hogy elsősorban felállítsák azt a gyermekvédelmi köz­pontot, amely a főváros hatósága ke­belében belül működő különféle gyer­mekvédelmi intézményeket és célkitű­zéseket egyesíti. E tekintetben első­­hek a főváros szociálpolitikai ügyosz­tálya, az árvaszéken működő hivatá­sos gyámság, továbbá a különféle ügy­osztályok keretében működő gyermek­­védelmi akciók jönnek szóba. Egyetlen nagy gyermekvédelmi köz­hosszú során át nem támasztott igényt, ezt az 5000 négyszögölet Csorba és tulajdonos-jogelődei a fővárostól elbirto­kolták. A különböző bíróságok előtt lefolyt per 12 esztendőn keresztül váltakozó szeren­csével folyt. A törvényszék, majd az ítélőtábla a tanuk egész légióját hall­gatta ki, akik amellett vallottak, hogy a szóbanforgó terület, amely tulajdonkép­pen egy meredek árokpart, nem volt so­hasem a főváros tulajdona. A főváros arra gondot nem viselt. Ezen az alapon kihallgatott a bíróság egész sereg szak­értőt is, akik szintén arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a speciális helyi viszo­nyok szerint a szóbanforgó területek mindig a Csorba-féle ingatlanhoz tarto­­zandóknak voltak gondolhatok. Ezen az alapon azután úgy a törvényszék, mint az ítélőtábla Csorba Ferencnek adtak igazat, kötelezték a fővárost a terület te­lekkönyvi átadására' és a perköltségek fizetésére A főváros tiszti ügyészsége azonban nem hagyta abba a két egybehangzó íté­pont működne a városházán, amely­nek keretében helyet találnának az egészséges és beteg gyermekek min­denirányú védelme, szociális célkitű­zései, kezdve a csecsemőkortól egé­szen a 16 esztendős korig. A gyermekvédelmi központ megala­kításával kapcsolatosan a belügymi­nisztérium a legszigorúbban ren­det teremtene az összes gyermekvéde­lemmel foglalkozó egyesületek között, amelyek vagy kötelesek lennének meg­szűnni és felszámolni, vagy pedig azokba a jelenleg is félhivatalos szerv­ként működő egyesületekben tömö­rülni, amelyek a jövőben is fennma­radnak. Ez a három intézmény: a Gyermek­védő Liga, a Stefánia Szövetség és a Vöröskereszt. Az elgondolás az, hogy a gyermek­­védelmi központ ezzel a három intéz­ménnyel karöltve intézményesítené a gyermekvédelmet olyképen, hogy a Stefánia Szövetség a születéstől és még az azt megelőző időtől kezdve is hat esztendős korig, a Gyermekvédő Liga a hat esztendőtől a 12 eszten­dős korig, a Vöröskereszt pedig a 12 esztendős kortól a 16 esztendős korig intézné a gyermekvédelmet. A gyer­mekvédelmi központ természetesen megszüntetné a jelenleg is működő gyermekvédelmi bizottság működését. A nagyarányú és valóban nagysza­bású akció élén a kormányzó fele- v sége áll. A főméltóságú asszony a tőle megszokott szeretettel és buz­galommal törekszik azon, hogy a valóban korszakos jelentőségű kez­­keményezés eredményeket érjen el. let után szinte kilátástalannak tetsző küz­delmet. Szálka Béla dr. tiszti ügyész, aki az ügyet a 12 esztendeje húzódó per so­rán átvette, részletes és alaposan meg­indokolt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a táblai ítélet ellen a Kúriához. Szálka tiszti ügyész, aki a fiatal jogászgenerá­ció egyik legkitűnőbb tagja és elsőrendű magánjogász, szívós és nem fáradó küz­delmével elérte azt, hogy a Kúria felol­dotta a táblai ítéletet, új ,eljárásra és új ítélethozatalra utasítván egyben a buda­pesti ítélőtáblát. Az elmúlt napokban foglalkozott a kir. ítélőtábla újból a 12 esztendős perrel és szenzációs ítéletében megváltoztatva előb­bi álláspontját, az elvi jelentőségű per­ben a fővárosnak adott igazat, egyben Csorba államtitkárt kötelezte a perköltsé­gek viselésére, A táblai ítélet a maga különleges érdekességü indokolásában magáévá teszi azt a jogi okfejtést, ame­lyet Szálka tiszti ügyész a legfelsőbb bíróság, majd az ítélőtábla előtt is ki­fejtett. Szálka ügyésznek ugyanis sikerült be­bizonyítani a kihallgatott tanukkal, hogy a perben vitás területeket a főváros 1885 táján befásította, azokat újította, gon­dozta, őrizetben tartotta, azok használa­tától másokat eltiltott és így azok a per indításáig 82 évet meghaladó időn át a főváros zavartalan és békés birtokában voltak. Azt is sikerült a főváros tiszti ügyészségének bebizonyítania, hogy sem Csorba, sem az ő jogelődei ezeken a te­rületeken semmiféle birtoklási cselekmé­nyeket nem végeztek és azokat tulajdo­nokul nem tekintették. Nincs adat arra sem, hogy ezeket a vitás területeket a főváros birtoklása mellett a Csorba-féle ingatlan mindenkori tulajdonosai hasz­nálták volna, annál kevésbbé, mert ezek a területek nagyrészt közterületek, ame­lyek az összlakosság tulajdonát képezik és amelyeket a főváros közérdekből a kö­zönség számára köztulajdonban is akar tartani. A bíróságok előtti 12 éves harc egyes fázisaiban bővelkedett izgalmas momen­tumokban. Csorba államtitkár — álla­pítja meg a főváros egyik perirata, — fáradtságot nem ismerve, télviz idején keresett tanukat és mint nagytekintélyű államtitkár, erdőszolgákat, napszámoso­kat tüntetett ki nagybecsű látogatásával, hogy magának tanukat szerezzen. így lá­­togotta meg Glück Jakabot, Madarász Györgyöt, Szabiár Istvánt. A főváros illetékes kerületi mérnöke az egyik helyszín eljárás alkalmából meg­állapította, hogy Csorba államtitkár bér­lője által épített kerítés nem áll a telek telekkönyvi határán, hanem a perben vi­tás területeket is bekerítette. A főváros igy a kerítés lebontását rendelte el, ami­ért a per során az államtitkár jogi kép­viselője súlyos szavakkal támadta meg a főváros tiszti ügyészségét, azt is állitván, hogy a főváros nyomást gyalcorolt a ta­nukra és a tanuk ezen nyomás hatása alatt a való tényeknek nem megfelelő vallomást tettek. A főváros tiszti ügyészsége természete­sen megfelelő élességgel utasította visz­­sza ezeket a támadásokat, amelyeket Csorba álamtitkár részéről vakmerőség­nek bélyegzett meg. Micsoda nyomás ér­vényesülhetett — mondja a főváros —• Koréin Ödön 75 éves nyugalmazott főerdő. mérnöknél, Madarász György 59 éves és Metzger Ágoston 61 éves mezőőröknél, akik a székesfővárossal már nem állanak szolgálati viszonyban, amennyiben teljes szolgálati idejüket kitöltötték? Ezekről a közszolgálatban megöregedett becsületes közalkalmazottakról tételezi fel Csorba államtitkár azt, hogy hamis vallomást tettek? A tanuk egész soránál, akik a fő­várossal szemben soha semmiféle viszony­ban nem voltak, elképzelhetetlen, hogy lehetett volna valami kényszerítő vagy megfélemlítő eszközt alkalmazni az irány­ban, hogy ne a valót mondják meg, ha­nem a fővárosra kedvező valótlan vallo­mást tegyenek. A táblai ítélet jogászi körökben is élénk feltűnést keltett, mert az az elbir­toklás lehetőségére vonatkozóan tartal­maz fontos megállapításokat. Kétségte­lennek látszik, hogy a tiszti ügyészség ál­tal bravúrosan megnyert elvi jelentőségű Csorba-féle per el fogja riasztani azokat a perlekedőket, akik hasonló igényeket támasztanak a fővárossal szemben. ^uiiimniiiiinmiiiiiiuuiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíniiiiiiiiiiinir HunyadiJánosi (természetes Heserüuizj az emésztőszervek leg­kiválóbb gyógyvize. Egy háztartásban sem hiá^ nyozhaf. Hatásában felülmúlhatatlan. ISAXLEHNER ANDRÉS, BUDAPEST) íihiNiiiiiiiimiiiiiiiiiitiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitmiiiiiitiiiiimuuiiiiiiiKiiii'iiiiiiiiiuuiiiiiiimuiR Csorba államtitkár tizenkét éves elkeseredett harca a főváros ellen Nagyfontosságu elhirtoklási pert nyert meg a főváros tiszti ügyészsége

Next

/
Thumbnails
Contents