Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-20 / 41. szám

1934 október 20. UJ BUDAPEST 5 A megszanált idegenforgalom Itovszhy János a láthatatlan import fontosságáról — Az Uj Budapest tudósítójától. — A pénzügyi bizottság költségvetési vitájában jelentékeny rész jutott a fő­város idegenforgalmának. A városgaz­dasági ügyosztály költségvetése kap­csán valamennyi pártból hozzászóltak az idegenforgalom nagy és fontos problémájához és valamennyi szónok kárhoztatta a költségvetés szükmar­­kságát, amelynek során kerek 200 ezer pengővel csökkentették a főváros ide­genforgalmi kiadásait a jövő eszten­dőben. Valamennyi felszólaló teljes elismeréssel adózott a városgazdasági ügyosztály tanácsnokának, Kovácsházy Vilmosnak és a fővárosi Idegenforgal­mi Hivatal igazgatójának, Zilahy De­zsőnek, akik mindketten valóban tehet­ségesen és szívós energiával vetik fel és valósítják meg az újabb és újabb ötleteket a főváros idegenforgalmának fejlesztése céljából. Az idegenforgalom fejlesztésének problémájához elsőnek Ilovszky János szólalt fel, aki mint a Baross Szövet­ség elnöke, azt a bejelentést tette a pénzügyi bizottságban, hogy a szövet­séghez tartozó négyezer kereskedelem­mel és iparral foglalkozó kereskedő hajlandó arra, hogy ha a főváros olyan idegenforgalmi levélpapirost bo­­csájt rendelkezésükre, melynek egy­­harmadrésze a fővárost propagálja képekkel és jelmondatokkal, német, olasz, francia és angol nyelven, akkor a Baross Szövetség tagjai üzleti leve­lezéseiket ezeken a papirokon fogják lebonyolítani. Ilovszky indítványa any­­nyit jelent, hogy ezek az üzleti papírok dossziéba kerülnek, nem jutnak a szemétkosárba, vagyis az a külföldi kereskedő azon a cégpapiroson, ame­lyet a budapesti cég ír a külföldi cégeknek, rögtön megkapja Budapest propagandáját is. Erről az érdekes ötletről és az idegenforgalom aktuális kérdéseiről Ilovszky János a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Az az ötlet, amelyet a pénzügyi bizottság ülésén előadtam, olyan pro­paganda, amelyet magánúton megsze­rezni nem lehet, és megvalósítása ese­tén méltóan kapcsolódnék ahhoz a va­lóban ötletes és értékes propagandá­hoz, amelyet körlevelek, naptárak, szá­molócédulák stb, a világ minden tája felé való szétküldésével a főváros ide­genforgalmi hivatala kifejt. Én, mint kereskedő ember, kétszeresen érzem és hirdetem a reklám fontosságát és e tekintetben nem győzök eléggé utalni az ide­genforgalmi propaganda fontosságá­ra, amely a leghatékonyabb eszköz a láthatatlan import: a külföldről a vendégek zsebében bejövő valuta szempontjából. —• Nyitott szemmel járom a vilá­got, gyakran járok a külföldön és mindenütt megfigyelem az idegenfor­galmi propagandát. Minden erőnket meg kell feszíte­nünk, hogy az idegenforgalom meg­felelő propagandája révén idegen­­forgalom tekintetében megszerezzük azt a helyet, amelyet Budapest szép­sége megérdemel. Nálunk egyrészről Budapest szépsége, másrészről fürdőink jelentenek nagy vonzást. Olaszország reklámjában hivatkozhatik többezer esztendős kul­túrájára, Ausztria a maga 900 idegen­­forgalom szempontjából figyelembe ötlő helyével, nagyszerű vendéglátó iparára, Svájc a nyári és téli üdülés lehetőségeire. Mi, sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy minderre hi­vatkozhassunk, mi csak fővárosunk szépségével és balneologiai értékű für­dőivel vehetjük fel a küzdelmet. De büszkén állapítom meg: ebben a tekin­tetben egyetlen városa vagy országa a világnak sem veheti fel velünk a ver­senyt! —• Én a magam részéről a legmesszebbmenő formában elíté­lem az idegenforgalmi propaganda csökkentését a főváros jövő eszten­dei költségvetésében és ezen az úton is kérem az illetékes tényező­ket, hogy a költségvetés egyezteté­se kapcsán találjanak módot ennek a redukciónak a megszüntetésére. Az én szerény nézetem szerint nem két­százezer pengővel csökkenteni, hanem százezer pengővel az ez évi költségve­tés felé kell emelni a főváros idegen­­forgalmi büdzséjét! Ennek a százezer pengős plusznak a felhasználására, még pedig a valóban okos, céltudatos és hasznos felhasználására száz és száz eshetőség mutatkozik. Azokat a dia­­pozitivokat, amelyek a bécsi iroda be­járatát oly nagyszerűen díszítik, sok­szorosítani kell, kópiákat kell róluk készíteni, meg kell szervezni az elő­adási anyagot és ezt Francia, Német, Olaszországban, Svájcban és máshol mindenütt alkalmas megállapodások­kal le kell vetíteni, megfelelő előadások keretébe beállítani. — Bizton hiszem, hogy az a százezer pengő plusz, amelynek felvételét kértem a törlés helyett a főváros jövő esztendei idegenforgal­mi költségvetésébe, sokszorosan visz­­sza fog térülni, a főváros kereske­delmének és iparának forgalma növekedik ezzel a többlettel, és így a keletkező többforgalom kö­— Az Uj Budapest tudósítójától. — A Sas Kör szombatesti összejövetelén Nagy Ferenc távollétében, aki a Baross­­telepi keresztény kaszinó jubileumi ün­nepségén vett részt, Konta József alel­­nök köszöntötte a nagy számban meg­jelent tagokat, majd Miklós Ferenc dr. törvényhatósági bizottsági tag tájékoz­tatta a tagokat az aktuális bel- és kül­politikai kérdésekről. — Jóllehet, — mondotta — hogy a fő­polgármester még nem nyilatkozott sza­nálási terveiről, reméli, hogy a szaná­lás nem a tisztviselők és alkalmazottak fizetésének leszállításában merül ki. Nem merülhet ki, mert éppen az eddigi ta­pasztalat mutatta, hogy a köztisztviselők fizetésének leszállítása csak az iparnak és kereskedelemnek volt kárára. Ezzel kapcsolatban ad hangot annak az álta­lános óhajnak, hogy a kormány azzal az elánnal fog sietni a kereskedelem és ipar segítségére is,amint azt tette a mező­­gazdaság felsegítésével is. Szerinte a kereskedelem és ipar régi tartozásaira ötéves moratóriumot kellene vetkeztében a százezer pengő bősége­sen visszatérül a főváros jövedelmei­hez. — Ehelyütt is elismerésemet nyil­vánítom a főváros idegenforgalmi hi­vatalával szemben. Az a tény, hogy7 Magyarországra több idegen jön a sta­tisztika adatai szerint, mint bármely más országba, a főváros idegenfor­galmi hivatalának több mint egy év­tized óta kifejtett nagyszerű munká­jának az eredménye. Utalok arra, hogy amikor Németország sok milliót állít be az idegenforgalmi propagandára, amikor Ausztria kétségbe van esve, hogy az idegenforgalom megcsökkent, amikor azt látjuk, hogy ezzel a csök­kenéssel szemben az idegenforgalom szempontjából mi állandóan haladunk, akkor rossz helyen alkalmazott takarékos­ság a kétszázezer pengő törlése, ak­kor az nem egyéb, mint annak a kereskedőnek az eljárása, aki a leg­jobban menő árucikkét dobja ki az ablakon. * Elmondotta még munkatársunknak Ilovszky János, hogy a főváros kenesei üdülőtelepét is bele kellene kapcsolni az idegenfor­galmi propagandába. A nyári Balatont ismeri már egész Európa, a téli Balatont még nem. A kenesei üdülőtelep télen deficittel dol­gozik, azonban muszáj az üzemet fenntartani, holott téli kihasználható­ság szempontjából alig jön számításba. Az Idegenforgalmi Hivatalnak kellene a téli balatonkenesei üdülőtelepet is erősebben propagálnia és tárgyaláso­kat kellene folytatnia abban az irány­ban, hogy amint Svájcba téli sportok­ra mennek az emberek, ugyanúgy jöj­jenek a Balaton végtelen nagy sík jég­mezőjére jégvitorlázni, fakutyázni, amire nincsen alkalom sehol a világon. Ezáltal elérhetnők azt, hogy hosszabb időre jönnének az idegenek, ami azért fontos, mert azt a pénzt, amit az ide­genek itt elköltenek, száz százalékban ebben az országban marad. engedélyezni, mert a remélhető gazda­sági javulás következtében ezeket a tar­tozásokat ez idő alatt könnyen rendezni lehet. A hitelellátás tekintetében is sok panasz merül fel. Azok a bankok, melyeknek elsősorban kellene teljesíteni kötelességüket, nem sietnek a közgazdaság segítségére. A régi kölcsöntőke részletei hozzájuk befolynak és ennek ellenére sem folyósítanak újabb hiteleket. Nem csoda tehát, ha a kamat oly magas. Példaképül Belgiumot említi meg, hol hasonló nehéz helyzetben maga az állam gondoskodott a közgazdaság védelméről, amikor az ipari hitelkamatot 4—5 százalékra szállította le, a tarto­zásokat pedig kötvényesítette. Amerika pedig a takarékbetétek garantálásával indította meg az egészséges folyamatot, amit nálunk az ipar és kereskedelem oly régóta vár. Altorjay Sándor dr. a távollevő Nagy Ferencről emlékezett meg meleg szóval. Örvendetes, — mondotta többek között — hogy rajongásig szeretett ügyvezető el­nökünk az az elhivatott ember, aki után Ötéves moratóriumot Stér a Sas-Kör a Kereshedelem és ipar régi tartozásaira nyugodt lélekkel mehetünk, mert hiszen ma is a kötelesség szólította abba az egyesületbe, amelynek huszoTiöt évvel ez­előtt megalapítója volt. 6 tehát már hu­szonöt évvel ezelőtt is lelkes harcosa volt annak a keresztéiig és nemzeti irányzat­nak, melyet a mi körünk is képvisel. Ha értékehü tudjuk ezt az időt, ezzel azt a becsületes munkát értékeljük, amelyet Nagy Ferenc végzett és végez ma is, a mi legnagyobb örömünkre. A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után igen hosszú és értékes vita fejlő­dött ki arról, hogy a fővárosi ínségsegé­lyezés milyen formában történjék. A fel­szólalók: Várhidy Lajos, a Városok Kon­­greszusának igazgatója, Mihály hegyi Gé­za dr. főorvos és Bencze István főpa­rancsnok példákkal illusztrált hozzászó­lásai általános véelményként hangzottak el, hogy a segélyezés csak munkaszolgál­tatás ellenében történhet, anélkül azon­ban, hogy közmunJca elvonását eredmé­nyezné. KŐSZÉNBANYA ’S TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN (DRÄSCHE) Budapest, V., Klotitd-utca 3. Telelőn : 25-5-54 25-5-55 és 25-5-56 LISKA JENŐ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK VÁLLALKOZÓ Budapest, Vili., Baross-u. 77. KOHN GYULA kefe é s ecseígyáros Aranykoszorus mester QVAfUSJÍI.. RÚZSA-UTCA 20. Telefon: 30—2 — 45. Jeszenszky János papi és polgári szabó TrunKhafin cég volt papi szabásza. — szolid SP3M, pontos kiszolgálás, Budapest, !U., irányi utca 21. sz. félemelet 7. (Irányi-utca és Veres Pálné-utca sarok). UiGSSäLl RAFAELLO bronzösiíéi BUDAPEST Lakás Peínenazy-irtca 73 D. Gyár öl, JáSZ-UÍOa 7«. SZ. TELEFON 91-9-12.

Next

/
Thumbnails
Contents