Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-20 / 41. szám
1934 október 20. UJ BUDAPEST s 1 ?tt?&a£i!Z7?:íZr2$> Oldóberi iparosgondok TGperczei' tene nagy Deszúde A SiözmMstba-ps’obíéma uj ©Idala városházi v«i»atkozásban Az Uj Budapest részére Irta; MÜLUBB AKTÄL Az az általános érdeklődés, amely a szerdai rendkívüli közgyűlés témáját nemcsak várospolitikai körökben, hanem ipari és gazdasági téren is fogadta, mutatja, mennyire fontos probléma az, amely a közmunkák különféle vonatkozásokban foglalkoztatja az autonómia fórumait. A szerdai rendkívüli közgyűlés konzekvenciáit ez alkalommal nem kívánom levonni, csupán az aktualitás szempontjából mutatok rá arra, hogy a közmunkák elvégeztetésénél a közület részéről nemcsak az a fontos szempont, melyek a közület javára elvégeztetendő, legsürgősebb és a köz javát szolgáló munkaalkalmak, fontos szempont az is: kik végzik el ezeket a közmunkákat, akár komoly vállalati összeg, akár pedig — mint a legújabb-fajta inségmunka keretében látjuk — ingyen ebéd jut a hatóság részéről ellenértékűi. Az én véleményem szerint a közmunka inai rendszere alapjában van elhibázva. A mai gazdasági rend — és e tekintetben az új Közszállítási Szabályzat is alig hoz változást — arra helyez csupán súlyt, hogy az adózók pénztárából kiszedett pénzért megfelelő ellenértéket kapjon a közület. Legújabb időkben — és ez főleg a fővárosra vonatkozik — találunk ugyan bizonyos utalásokat a vállalkozókkal kötött szerződésekben arra, hogy mi az a minimális órabér, amit a vállalkozó a munkásnak fizetni köteles. Ez azonban csak a kezdet kezdete! Végeredményben a fővárost is csak az a körülmény érdekli, jól van-e elvégezve a kiadott munka és vajmi kevelázasan jegyezték az érdekes beszédet, a maguk gyors kritikai érzésével rögtön ki is javították Petrovácz megjegyzését és a napilapokban már nem cavate, hanem cavete-rendeletről volt szó a vízművekkel kapcsolatosan. Ezzel a méla akorddal az első felvonás be is fejeződött. * A GYORSÍRÓK, AKIK A FÜLÜK UTÁN jegyeznek és azt írják le, amit hallanak, cavate-t írtak. Sőt, amikor átdiktálták a gyorsírást a gépíró hölgyeknek, akkor is cavate-t diktáltak. Ekkor lép azonban a színre Baján Gyula, a Fővárosi Közlöny nagytudású szerkesztője. Gyula arról nevezetes, hogy a legnagyobb precizitással nézi át az üléseken gyorsírással felvett jegyzeteket és azután át javít ja őket. Ez ősi joga a mindenkori gyorsirodai főnöknek, városházán és parlamentben egyaránt. Még a legnagyobb szónokok előadásába is belecsúszik egy-egy nyelvhiba, ismétlés, egy-egy: kérem szépen, kérem tisztelettel — amiket a nyomdába kerülő gyorsírói jegyzetekből azután a vezető úrnak, jelen esetben Baján főszerkesztőnek kell kigyomlálnia. Baján, amikor eléje került a cavate rendeletről szóló mondat, egyetlen szigorú mozdulattal kijavította a cavate-t caveté-re. Ezzel az erélyesen és piros ceruzával kijavított a betűvel végződik a második felvonás. * A HARMADIK FELVONÁS SZÍNHELYE Petrovácz Gyula villája, künn a Gyarmat uccában. Petrovácz Gyulának százezer elfoglaltsága mellett arra set törődik azzal a kötelezettséggel, amely mint az ország legnagyobb munkáltatójának szociális téren jut ki neki. Tagja vagyok az egyik fővárosi kerületi adófelszólamlási bizottságának, közéleti elfoglaltságomhoz képest igen sűrűn veszek részt az üléseken, hogy iparostársaim érdekében szót emeljek. A legnagyobb megdöbbenéssel látom ezeken az adófelszólamlási üléseken, ahol mindenki elkeseredetten, de szégyentelenül vetkőzik le legintimusabb vagyoni ügyeit illetően is, mekkora az iparosnyomor Budapesten ; az úgynevezett önálló iparososztály, amelyet irigykedve néznek a nála alsóbbrendű társadalmi osztályok, mennyire alatta van kereset és életstandard tekintetében például annak a szakmunkás-társadalomnak, amelyből magát önállóvá felküzdeni a múltban mindig eszménye volt minden törekvő embernek. Segítsünk a munkanélküli munkásokon, de ne mellőzzük a munkanélküli iparosok hatósági megsegítését sem! Etekintetben rövidesen konkrét indítványokkal fogok a képviselőház, nem különben az autonómia fórumai elé lépni. Nem munkanélküli segélyre gondolok, külöleges munkaalkalmakat követelek az iparosság számára, olyan munkaalkalmakat, amelyeket a kartelek és a nagyipar köréből vonnak el a kézmű-iparosok számára! Ez a szükségesség nincs összefüggésben sem a költségvetési redukciókkal, sem a szanálási akcióval, most nem az adottságokat keressük, hanem a meglevő helyis van gondja, (mennyi mindenre van ideje ennek a nagyszerű embernek) hogy átnézze a beszédeiről felvett gyorsírói jegyzeteket, mielőtt azok a Fővárosi Közlönyben megjelennének. Természetes, hogy Petrovácz sasszemét nem kerülte el a caveté-re javított cavate. Petrovácz azonban nem az az ember, aki egy egyszerű vissza javítással elintéz egy ilyen fontos problémát. Rögtön megragadta az alkalmat és a telefonkagylót és felhíván Baján Gyulát, a következő fejmosdatást intézte drusszájához: —• Megnyugtatlak és nyugtass meg mindenkit, hogy nem tévedtem. Azért, mert mérnök vagyok, nem bizonyos, hogy nem tudok latinul, mégkevésbbé, hogy reáliskolába jártam. Papi gimnáziumban végeztem, tudok annyit latinul, mint akár a legkiválóbb jogászok! — Ami most már a caveté-t illeti, vegyétek tudomásul, hogy az nem cavete, hanem cavate. Cavete, ami most közkeletű szó az OTBA-ügyben, a caveo igének egyik alakja és azt jelenti, óvakodjatok. A cavate viszont a cavo igéből származik, amely magyarul fúrást, ásást jelent. Amikor én Borvendég cavate rendeletéről beszéltem, nem azt akartam mondani, hogy a főpolgármester egy óvakodásra intő rendeletet adott ki, hanem egy fúrásra, ásásra ösztökélő rendeletet, aminthogy Borvendég főpolgármester cavate rendeleté a fúrás, az alagút-ásás folytatását határozta el. . .. Ezzel a megnyugtató információval a cavate-ügy elérte a nyugvópontot. zetben akarjuk a munka-elosztást megváltoztatni. Szükség törvényt bont: ahol a kisiparosság megsegítéséről van szó, ott az én véleményem szerint még a Közszállítási Szabályzat rendelkezései sem irányadóak, itt egyetlen elv az irányadó: mennél több kisiparost részesíteni, mennél több hatósági munkában! Hogy ez mennyire lehetséges, mutatja a következő példa: A főváros szociális és könyörületes érzéstől vezéreltetve már az elmúlt évben olyképen határozott, hogy a szegény gyermekek cipőjét megtalpaltatja. A fővárosi iskolák révén történik ez a talpalási akció, melynek gyakorlati keresztülvitele olyképen haj tátik végre, hogy a főváros által meghatározott egységárakon külön versenytárgyalás kiírása nélkül végzik arra valóban í’ászorult kisiparosok ezt a javítási munkálatot. Mennyi utánjárásba került a városházán és minisztériumokban egyaránt, amig lehetősége nyílott annak, hogy a Közszállitási Szabályzat mellőztessék ezeknél a bagatell munkálatoknál! Milyen áldásos azonban a főváros ezen tevékenysége, noha az teljes negligálása a közszállitások nál követendő eljárásnak! Ilyen és ehhez hasonló akciókat sze retnék a fővárosi közmunkák minden terén látni, szemben azzal a szinte in tézményessé váló tendenciával, hogy a kartelek és a nagyipar élvez minden vonatkozásban a kisiparosok által behozhatott an előnyt mnjrl valamennyi fővárosi ügyosztályban! Még néhány szót az úgynevezett kartoték-rendszerről, amely a polgármester ur bölcs intézkedése alapján évek óta érvényben van. Ez a kartoték rendszer csak arra jó, hogy be ne tartsák! Mindig akad kibúvó, hogy az egyes foglalkozási ágakban pályázó iparosok munkával való ellátásánál ki lehessen a kartoték-rendszert játszani, így például tiltakozom az ellen, hogy az országos vonatkozásban elért munkaalkalmakat a fővárosi munkák szétosztásánál ne vegye tekintetbe a polgármester úr! Kell hogy érdekelje és kötelessége tudni az egyes tanácsnok uraknak, melyek azok a nagyobb közmunkák, amelyek az országban kiadásra kerülnek. Erre vonatkozóan meg lehet szervezni azt a központi nyilvántartót amelynek felállítása után — és ez még pénzbe sem kerül! — nem történhetik meg az, hogy olyan vállalkozó jut a városházán munkaalkalomhoz,fővárosi munkát évek óta nem kapott vele majdnem azonos versenytárgyalási összeggel pályázó kollégája előtt, akinek vidéken ugyanakkor három-négy nagy közmunkája van folyamatban. Azokon is kell segíteni, akik kevésbbé élelmesek, mint az ilyenfajta ügyes vállalkozók! A fenti problémákról egyelőre ennyit bocsájtok az Uj Budapest széleskörű nyilvánossága elé. Jelen alkalommal a főváros ezévi költségvetésé ről ipari vonatkozásban nem nyilatkozom, annál kevésbbé, mert a főváros közgyűlésének költségvetési vitájában kívánom e tekintetben konkrét mondanivalóimat előadni. CSAlADI HAZAK RÉSZLETFIZETÉSRE Budapest kőrnyékdn nagy választékban FŐVÁROSI TISZTVISELŐKNEK Engel László VII, Rottenbiller-u. 6/B Telefon : 30-1-04. — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Kei'esztény Magyar Asszonyok Pártszövetsége október 15-én tartotta első őszi pártgyűlését a Városház-uccai párthelyiségben Topenczer Ákosné központi elnöknő elnöklete alatt. Indítványára percekig tartó felállással és néma kegyelettel emlékeztek meg Wolff Károly családi gyászáról. Toperczer Ákosné elnöki megnyitójában arról a nagyarányú nővédelmi mozgalomról beszélt, melyet júliusban a nagy nyilvánosság előtt is megindított. Örömmel állapítja meg, hogy maga a kormányzóné őfőméltósága egész tekintélyével támogatja a megindított nömozgalmat, valamint az összes valláserkölcsi alapon álló nőegyesületek és intézmények. Eredmény csak akkor várható, ha a növédelem minden területre kiterjed s nemcsak a családban élő nőt, hanem a kény árkereső nő érdekét is megvédi. Fontos, hogy minden olyan ügykörben, hol a nő érdekeit kell képviselni, maguk a nők végezhessék. Csakis az intézményes nővédelemtől lehet teljes megújúlást várni s csakis abban az esetben, ha a nővédelem a nemzetközi viszonylatban is összetart. Az elnök felszólítja a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetségét, hogy komolyan dolgozzanak a nőtársadalom érdekeiért. A gyűlés másik előadója Kasics Margit főv. bizottsági tag volt, aki a Pártszövetség újjászervezéséről beszélt, hangsúlyozva, hogy a nő védelmére olyan erős várat kell kiépíteni, amely nehéz időkben is védőbástyája marad. fi Reresziany Kőbánya új uezfire Szabó József beiktatása — Az Uj Budapest tudósítójától. — Ünnepélyes keretek között iktatták be vasárnap délelőtt Szabó József törvényhatósági bizottsági tagot a keresztény községi párt X. kerületi elnöki tisztségébe. Az ünnepélyes közgyűlésen résztvettek: Petrovácz Gyula, Müller Antal, Pillis Károly országgyűlési képviselők és sokan a párt bizottsági tagjai közül. Szémann Mihály bizottsági tag elnöki megnyitójában visszapillantást vetett a párt 15 éves munkálkodására. Wolff Károly megbízásából Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő közölte a nagyszámú hallgatósággal, hogy a párt a X. kerületi szervezet élére Szabó Józsefet állította s amikor őt a vezér megbízásából és nevében az új tisztségbe beiktatja, munkájához sok sikert kíván és egyben elismeréssel adózik Szémann Mihálynak, a párt eddigi elnökének. Ezután Szabó József átvette a pártelnöki tisztet és részletesen feltárta azokat a célkitűzéseket, amelyeket elnöki minőségében megvalósítani akar. A lelkesedéssel fogadott beszéde után a különböző egyesületek és szervezetek képviselői üdvözölték az új elnököt.
