Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-13 / 40. szám
1934 október 13. ujmmAPEsr 5 Önbiztositás, nem-biztosítás, vagy új megegyezés a biztosítókkal ? p—*-r-*—........ Nagyfontosságu tárgyalások a fővárosnak a jövő év utolsó napján lejáró biztosításai ügyében — Biztosítási szempontból felértékelik a főváros összes ingatlanait — A Községi Takarék biztosítási osztálya megvizsgálja a biztosító Intézetek bonifását — Az Uj Budapest tudósítójától. — A pénzügyi bizottság költségvetési vitájában több felszólaló érintette a fővárosi biztosítások kényes problémáját. Ez a téma különben állandóan napirenden van és mint szakkérdéseknél szokásos, a hozzászólóknak csak igen kis hányada rendelkezik azzal a tájékozottsággal, amit ez a szakszerű gazdasági■ probléma megkíván. A fővárosi biztosításairól illetékes helyen a következő minden tekintetben objektív és részletes felvilágosítást adták az Uj Budapest munkatársának: — A fővárosi és üzemi biztosítások általában 1935. december Sl-én járnak le és tekintettel a biztosítások szétágazó és nagy komplexumára, a főváros már jóval előzőleg tisztázni kívánja azokat a szempontokat, amelyek a biztosítás újból való elhelyezését, esetleg változásait befolyásolhatják. — A fővárosnál folyó racionalizálási munkálatok kapcsán a főpolgármesteri hivatal mellett működő számszék többek között a fővárosi biztosításokat és azoknak díjterheit is vizsgálat tárgyává tette és a rendelkezésükre álló, de nem egészen teljes áttekintést nyújtó adatok alapján megtakarítást célzó kritikai megjegyzésekkel élt. Ezek a megjegyzések, valamint a számszék által elgondolt követendő eljárás (önbiztosítás mérlegelése, premiere-risque biztosítás alkalmazása) egy vizsgálati jelentésben került a főpolgármester és ezen az úton a polgármester birtokába — A fővárosi és üzemi biztosítások kezelését minden vonatkozásban — kivéve a biztosítandó értékek megállapítását a polgármester 221692/1933. számú határozatával a Községi Takarékpénztárra, illetőleg annak biztosítási osztályára ruházta át. Ez az átruházás természetesen nemcsak a biztostíások kezelésére, hanem a lejáró biztosításoknál és az uj biztosítási szükségleteknél az uj szerződések megkötésére is vonatkozik. Ez alapon a megfelelő biztosítási ajánlatok beszerzését a Községi Takarék eszközli, a főváros kommerciális érdekeinek fokozottabb szem előtt tartásával. Ennél a tevékenységnél a takarék fokozottabban figyelembe veszi a biztosító társaságokkal kapcsolatban a bonitás kérdését, vagyis ügyel arra, hogy a hatalmas kockázatok szétosztásánál az egyes intézetekre eső hányad arányban áll-e az illető biztosító társaság teljesítőképességével és ugyancsak gondoskodik a takarékpénztár arról is, hogy a biztosítások szétosztásánál azok az intézetek, melyek a súlyosabb kockázatú biztosításokat viselik, részesüljenek a kisebb kockázatokat jelentő biztosításokból is és így kiegyenlítő tétel birtokában a főváros javára egy kedvező díjszámítást politikát alkalmazhassanak. — Mielőtt a fővárosi és üzemi biztosításoknak jövő év decemberi lejárata előtt az új biztosítások feladásának előmunkálatai megkezdődnének, fontosnak látszik, hogy az a nagyszámú ingatlan, amely biztosításra vár, hosszú idők után egyszer ismét biztosítási szempontból, helyszíni eljárással megbecsültessék. Egy ilyen biztosítási szempontból való becslés tulajdonképen a fővárosnál mindezideig nem történt, így tehát az eddig alkalmazott biztosítási összegek a szakszerű kívánalmakhoz képest fölfel és lefelé olyan eltérést mutathattak, amely egyrészt egy nagyobb kár esetén talán veszélyeztette is a főváros érdekeit, másrészt a nem megfelelő biztosított összegek a díjterhek megítélését annyiban befolyásolják, hogy a kárarány, vagyis a fizetett díjnak és a kapott kár-ellenszolgáltatásnak az aránya egy irreális számadatot mutat, tekintve, hogy nem a helyes biztosított összegek nyertek alkalmazást. Mindenesetre az önbiztosításra való áttérésnek, vagy a premiere-risque alkalmazásának mérlegelése előtt igen fontos, hogy a fővárosnak pontos adatok legyenek arra nézve birtokában, hogy melyek a biztosítandó vagyontételek helyes értékei és csak ez után — figyelembe véve a biztosítók által alkalmazott díjtételeket — lehet alapos kritikát gyakorolni az eddigi biztosítási rendszerről, illetőleg mérlegelni valamely fent említett más rendszerre való áttérést. — Mint már említettük, a fővárosi biztosítások lebonyolításánál a Községi Takarék, mint végrehajtó szerv szerepel, azonban a biztosítandó anyag összeállítása, értékelése a fővárosnál több ügyosztály hatáskörébe tagozódik széjjel. Ezeknek az érdekelt ügyosztályoknak az állásfoglalása egyáltalában nem közömbös, főleg az önbiztosításra való áttérés mérlegelésénél. Elsősorban ez a fogalom tisztázandó, mert igen gyakran tapasztalható, hogy önbiztosítás alatt sokan a nem-biztosítást értik, mely teljesen más kockázat a közületre, mint az igazi önbiztosítás, amely tartalékok képzésével kívánja ellensúlyozni a felmerülő károsodásokat. — Nem valószínű, hogy a főváros a nem-biztosítás igen kockázatos megoldását választaná. Az önbiztosításra való áttérés pedig egyszerű számítási kérdése annak, hogy a biztosításért fizetendő díjakhoz viszonyítva, milyen időn keresztül és milyen öszszegű terheket jelent egy megfelelő önbiztosítási alap létrehozása. Ha pedig ez az alap megvan, annak gyümölcsöző és pupilláris elhelyezése. Az önbiztosítás gondolatával egyébként az illetékes ügyosztályok évekkel ezelőtt már foglalkoztak és akkor erre a rendszerre vonatkozólag az egyes nagyüzemek véleményét kikérték. Tudomásunk szerint a nagyüzemek kivétel nélkül elutasították az önbiztosítás gondolatát és épen emiatt annak idején a főváros napirendre tért a kérdés felett. Valószínű, hogy egy újabb körkérdés esetén a nagyüzemek ugyanezt a választ adnák, úgyhogy tulajdonképen az önbiztosítás csak a szűkebb értelembe vett fővárosi — közigazgatási — vagyontárgyakra korlátozódnék. — Mindezzel azonban — ismételjük — nézetünk szerint csak akkor lehet szakszerűen foglalkozni, ha a főváros elkészítteti az amúgyis szükséges ingatlanvagyon-leltárt, amely a biztosításhoz szükséges adatokat■ is felöleli. * Az önbiztosítás ötletének időközönként felbukkanó felelőtlen hirdetői szívesen hivatkoznak a MÁV. önbiztosítására, mint példára. Ha azonban párhuzamot vonunk egyrészt a főváros, másrészt a MÁV. biztosítási komplexuma között, azonnal minden kétséget kizárólag szembeötlik az az elvitázhatatlan tény, hogy míg a MÁV-nak biztosítási veszélyterülete ideálisan elosztott, addig a fővárosnak a legideálisabban tömörített veszélyterülete van. A következő példa mindent megmagyaráz: Ha Jászkarajenőn egy bakterház padlása kigyullad, attól még a soproni állomáson AZ Ül 33-iK magii. Air. Osztálysorsjátéh Vasárnap 14 Hétfő 15 Kedd 16 Szerda 17 Csütörtök 18 Péntek 19 Szombat 20 huzasa Saját jOl fölfogott erűehe. hogy a kapottsorsjegy árát mindenki e napokban j|zesse meg, különben nincs ngerenönyjogosultsaga! Ha még nincs sorsjegye, I siessen venni bármelyik I főárusitónál.mrrl iFillidBnhlnek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési eseiyeí nyerni azonban csak az nyerhet, akinek sorsjegye uan! Hivatalos ára az I. osztályú sorsjegyeknek az összes főárusiíóknál: 1/8=3, 1/4=6, 1/2=12, 1/1=24 pengő. Óllandú es kitárté játék eitai érneiő el eredmény! A szerencse útja mindenkinek nyitua áll 1 semmi baj nem történik. Viszont, ha az Elektromos Művek kazánháza áll lángokban s az egyik másfélmilliós kazán felrobban, a mellette álló másik és harmadik kazán sorsa is meg van pecsételve, s a fővárost órákon belül 15-—20 millió pengős kár érheti. Ezért nem lehet és nem szabad a MÁV. példájára hivatkozni és ezért tiltakoztak felelősségük tudatában az üzemek igazgatóságai minden alkalommal az önbiztosítás talán tetszetős, de felelőtlen ötlete ellen. Biztosítva van a négy Behelyettesített Központi tanácsnoH megválasztása Szállongd hírek két tanácsnok kényszer-nyugdljazásárOl — miért nem töltik he az alpolgármesterré választott Szendy Károly tanácsnoki állását? — Az Uj Biidapest tudósítójától. — A pénzügyi bizottság költségvetési vitájában többen is szóvátették, hogy hónapok óta behelyettesítés útján vannak csak betöltve igen fontosvezetői állások. így többek között öt tanácsnoki állás is üresedésben van, amelynek végleges betöltését most már tovább halasztani nem lehet. Az üresedésben lévő tanácsnoki állásokkal kapcsolatban fantasztikusabbnál fantasztikusabb hírek keringenek a városházán és már ezért is szükséges, hogy az állásoknak választás útján való betöltésével ezek a pletykák megszűnjenek. A pénzügyi bizottságban az elnöklő Liber alpolgármester a felszólalások kapcsán bejelentette, hogy az üresedésben levő tanácsnoki állásokat a legközelebbi rendes közgyűlésen be fogják tölteni. Ezután természetszerűen sor kerül majd fokozatosan a főjegyzői, tanácsjegyzői, fogalmazói stb. állások betöltésére is. Mint az Uj Budapest munkatársa értesül, az illetékes tényezők állásfoglalása szerint ezen a legközelebbi rendes közgyűlésen, amely október 24-én lesz, az öt tanácsnoki állás közül egyelőre csupán négy kerül betöltésre. A politikai faktorok megállapodtak abban, hogy ezt a négy állást a négy behelyettesített központi tanácsnokkal töltik be. Az ötödik üresedésben lévő állást, amely Szendy alpolgármesterré való választása kapcsán ürült meg, továbbá a Gömöry Albert dr. és Muzsikó István tanácsnokok nyugalombavonulása kapcsán megüresedő még két további állás betöltésére is hamarosan sor fog kerülni. Hírek vannak arról, hogy a nyugdíjtörvény városházi végrehajtását megelőzően két tanácsnok önként fogja nyugdíjazását kérni, hogy ilyképen a nyugdíjszerű végelbánás hivatalból való megindítását elkerüljék. Ezzel a hírrel kapcsolatban, jól informált helyen, azt mondották az Uj Budapest munkatársának, hogy csakugyan szó van arról, hogy az egyik kerületi tanácsnok, akinek törvényes szolgálati ideje hamarosan lejár, nem várja be ezt a határidőt, hanem megrongált egészségi állapotára való tekintettel még ebben az esztendőben nyugdíjazását fogja kérni. Ez a nyugdíjbavonulás azonban a nyugdíjtörvénnyel semminemű kapcsolatba nem hozható.
