Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-07-28 / 29-30. szám

1934 julius 28. flJBUJlAPESI •> Egy hatvanezer pengőn kölcsön viharon és homályos regénye Garantálta-c a főváros a Stux-bankház által Sebestyén szin­­ig-azg-atónalt adott liatvanezer pengős kölcsönt? — Nyolc százalékos kamat, hat százalékos folyósítási jutalékés hasonló jók a köicsön-szerződésben — A legfelsőbb bíróság elutasí­totta Stuxék alaptalan keresetét — Az Uj Budapest tudósítójától. — A polgármester az elmúlt napok­ban úgy intézkedett, hogy addig is, amig a Városi Szinház hosszabb időre való bérbeadása tárgyában a törvényhatóság első őszi közgyűlése dönt, egy esztendőre Föld Aurélnak, a kiváló szinházi szakembernek adta a Tisza Kálmán-téri műintézet fölött a rendelkezés jogát. A pol­gármester ezen határozata véletle­nül összeesik a legfelsőbb bíróság­nak, a királyi kúriának egy ítéleté­vel, amely a Városi Szinház múlt­jának egyik legsötétebb részéről rántja le a leplet. A Sebestyén-érá­ról van szó: a Tisza Kálmán-téren eleinte nagy sikereket látott, ké­sőbb tönkrement, sőt csődbe is ju­tott színigazgatóról, akinek egyik kölcsönügyletét illetően mondotta ki a magyar királyi kúria, hogy a fővárost az általa fölvett kölcsönért semmiféle felelősség és fizetési kö­telezettség nem terheli. Még a múlt esztendőben történt, hogy a Stux és Hugó budapesti be­jegyzett cég a budapesti királyi törvényszékhez keresetlevelet nyúj­tott be, annak kézbesítését a polgár­­mesterhez kérvén. Keresetlevelében 56.576 pengő tőkét és annak kama­tait kéri a Stux-bankház a főváros­tól, előadván, hogy 1930. őszén a fő­város tulajdonát képező^ Városi Szinház bérlője, Sebestyén Géza, 00 ezer pengő kölcsön folyósítása iránt fordult a bankházhoz, amely összeg a szinházi üzem fenntartá­sára vált szükségessé. Sebestyén nem jó! A bankház közölte a kölcsönt kérő Sebestyén Gézával — mondja Stuxék keresetlevele, hogy az ő va­gyoni helyzete nem nyújt garanciát a kölcsön felvételére, miért is azt a bankháznak megadnia nem állott módjában. Később Sebestyén jelen­tette a bankháznak, hogy a főváros a kölcsön megadása esetén bizto­sítja a követelés erejéig a Városi Színházból származó napi bevétele­ket, illetve az általa a szinház ja­vára szerződésileg kötelezett szub­venciónak egy részét. Napi 5% + cesszló Ily előzmények után jött létre a kölcsön egy polgármesteri rende­letre, amely utasította a szinház ve­zetőségét, hogy a kölcsön igénybe­vételének napjától kezdve 1931. máy jus 31-ig a szinház mindennapi brutto bevételéből öt százalékot automatikusan vonjon le és azt a bankház postatakarékpénztári szám­lájára fizesse be. A polgármester egyben utasította a közművelődési ügyosztályt, hogy a fővárostól a Városi Színháznak járó szubvenciót 1931. junius elsejétől esedékes rész­leteit a még ki nem egyenlített köl­csönösszeg erejéig a bankháznak utalványozzák. A törvényszékhez benyújtott kere­setében előadja ezután a bankház, hogy a polgármesteri rendelet révén biztosítva látták a kölcsönösszeget, amely 60 ezer pengőre rúgott, ezt az összeget 1930. évi szeptember 26-án folyósították is, mégpedig a főváros egyik hivatalnokának, Zachariás G. Sándor dr. fogalmazónak jelenlété­ben. Sebestyén Géza ezen összeget a Stux-bankház pénztárhelyiségében azonnal átadta Zachariás fogalma­zónak, egyben átvette a bankház le­velét, amely a folyósítás tényét foglalja magában és annak átvéte­lét aláírásával is elismerte. Sebes­tyén meg is kezdte a kölcsön visz­­szafizetését: ettől a naptól kezdve, — amit a bankház keresetlevele is kénytelen elismerni, — tényleg pon­tosan lefizettetett a Városi Szinház mindennapi bruttó bevételének öt százaléka, mindaddig, amig a Vá­rosi Szinház 1930. végéig előadáso­kat tartott. Uj fii óz s Ferenczy! 1931. elején uj kezekbe került a Városi Szinház: Ferenczy Károly kezébe. Ettől az időponttól kezdve az öt százalékok lefizetése nem tör­tént meg napról-napra, hanem 1931. január 30-án egy összegben 800 pengő fizettetett le a későbbi elszá­molás fenntartásával. 1931 január 30-a óta azonban a Városi Szinház bruttó napi bevételeiből a bennün­ket megillető öt százaléknak megfe­lelő összegek hozzánk be nem foly­tak — állapítja meg a kereset, — sőt elérkezvén az 1931 junius el­seje, az akkor esedékessé vált szub­venció részleteket sem fizette le a székesfőváros, hanem az időközben vagyontalansági esküt tett Sebes­tyén Gézával bírói egyezséget kö­tött és ennek alapján 273.136 pengő erejéig zárlatot vezettetett a Sebes­tyén által tőle bérelt Budai Színkör összes jövedelmeire. -Elismeri a Stux-bankház keresete, hogy a bírói egyezség összegében az ő követelésüket is felvette a fővá­ros, mint Sebestyén Géza által a fő­város részére megtérítendő össze­get, arra azonban a főváros ezután egyetlen fillér fizetést sem teljesí­tett. Miértis az időközben lefizetett részletek betudásával 56.576 pengő tőkének és kamatainak, valamint a perköltségeknek megfizetésére kérte a törvényszék által a fővárost a Stux-bankháiz kötelezni. Egy Ígéret. • . A bankház keresetére a főváros nevében Günther Ferenc dr. tiszti ügyész hosszú előkészítő irattal vá­laszolt. A főváros jogi képviselőjé­nek véleménye szerint a szubvenció lekötése csupán a Sebestyén Géza szerződésének épségben tartása mel­lett és fennállásának idejére szólha­tott. Az engedményezést a főváros csak bizonyos feltételekkel vette tu­domásul: mindenesetre jogi és logi­kai képtelenség volna — mondja Günther tiszti ügyész — amit nem lehet jóhiszeműen állítani, hogy az engedményezés tudomásulvétele írásban több kötelezettségei róhatna a fővárosra, mint írás nélkül. Rámutat a főváros jogi képvise­lője arra, hogy éppen azért kellett a főváros jóindulatú támogatása és tudomásulvétele az engedményezés­hez, mert a főváros volt Sebestyén Géza legnagyobb hitelezője és a fővárosnak Sebestyén cirka 200 ezer pengővel tartozik: a főváros aka­rata nélkül nem öt százalék, de egy fillér sem juthatott volna felperes­nek, A főváros nyilvánvalóan áldo­zatot hozott, hogy Sebestyén Géza — Az Uj Budapest tudósítójától. — Több alkalommal megemlékezett az Uj Budapest arról a huzavoná­ról, amely a fővárosi törvényható- I sági bizottság által még a múlt esz­tendő novemberében letárgyalt uj lakbérleti szabályzat körül folyik. Az igazságügyminisztérium hete­ken át zárt ajtók mögött tanácsko­zott az uj szabályrendelet ügyében,, amely azonban mindezideig nem ér­szinészei és zenészei fizetésüket meg­kaphassák és hogy ő szerződéses kötelezettségének megfelelhessen, ami a fővárosra nézve azonban semmi anyagi előnyt nem jelenthe­tett. Ami a Ferenczy által fizetett 800 pengőt illeti, hangsúlyozza a fő­város, hogy a fizetést nem a főváros teljesítette, Stuxék és Ferenczy Ká­roly között jogviszony létesült, ne­vezetesen utóbbi készfizető kezességi nyilatkozata. Stuxék Ferenczynek további 100 ezer pengő kölcsön fo­lyósítását helyezték kilátásba, de sem a Ferenczyvel létesített uj jog­viszonyt, sem az egyéb dolgokat annakidején egyáltalában Stuxék nem tartották szükségesnek a fővá­rossal közölni. Pervesztés 3 fórumon A törvényszék, az ítélőtábla, sőt legutóbb a kúria is, teljes egészében elutasították Stuxék keresetét. A felsőbíróság előtt az időközben az Elektromos Művek főügyészévé avanzsált Günther Ferenc helyett Fértsék Leó tiszti ügyész látta cl nagy szakértelemmel a főváros jogi képviseletét. A kúriai ítélet megál­lapítja, hogy az engedményezés, illetőleg a főváros részéről elvállalt kötelezettség csak a főváros és Se­bestyén között létrejött szerződés tartamára állhatott fenn, ennélfogva a bérleti szerződésnek a szerződő fe­lek hibáján kiviil idő előtt történt megszűnése folytán a fővárost to­vábbi kötelezettség nem terhelheti. Stux és a jutalék — A szerződés idő előtti felbomlá­sát — állapítja meg bölcsen a leg­felsőbb bíróság, — nem a főváros­nak valami hibája vagy mulasztása idézte elő. Ha mégis az alperes fő­város lett volna az, aki a szerződés felbontását kérte anyagi és a fővá­ros közönségének kulturális érdekei megóvása céljából, kötelezettség­vállalása ellenére is jogosan tette meg a kezdeményező lépéseket. A fővárosnak ezen lépése után számot kellett vetnie a Stux-bankháznak az­zal, hogy a juttatások, a százalékos levonások és a bérlőt illető szubven­ciók csak addig szolgálnak az ő biz­tosítására, amig a bérlővel létesült szerződéses viszony fennáll. A főváros tehát az egész vonalon pernyertes lett a Stux-bankházzal szemben. Még csak azt jegyezzük ide, hogy az 1930. szeptember 26-án kifizetett 60 ezer pengős kölcsön után a bankház évi nyolc százalékos kamatot, továbbá hat százalékos, azaz 3600 pengőre rugó jutalékot számított, illetőleg vont le magá­nak. Hogy a váltóbélyegek, ^ sőt a postatakarékpénztári befizetési la­pok költségét is Sebestyén Gézának kellett viselnie, az a fentiek után egyáltalában nem kétséges. kezeit le a fővároshoz és igy augusztusban sem lesz életbelép­tethető. LiDer Endre alpolgármester az uj lakbérleti sza­­bíiiyzat jóváhagyásának késlekedé­séről a következőket mondotta munkatársunknak: — Állandóan figyelemmel kisér­tem az uj lakbérleti szabályzatot, Liber Mármesier sem tudia, mién hasik az ni lahhérieii szabizai löuanapgása tz Meléplelés MMbDi terminusa: 1935. müs i. amelyet a múlt esztendő novembe­rének utolsó napjaiban permanens üléseken tárgyalt le a főváros tör­vényhatósági bizottsága, azért, mert a kormány állandóan sür­gette^ a szabályrendelet záros ha­táridőn belül való felterjesztését. Háromnegyed esztendeje azonban semmi érdemleges intézkedés nem történt a jóváhagyás tekintetében. — Az igazságügyminisztérium­­ban tudomásom szerint hosszas tár­gyalások folytak az uj lakbérleti szabályzat ügyében. Hogy miért volt szükség ezekre a tárgyalások­ra, nem tudom megmagyarázni, hiszen annakidején, mikor az uj szabályzat megalkotására a polgár­­mesteri előterjesztést a szakbizott­ságok elé vittük, előzetesen a leg­­alaposabban és legrészletesebben megtárgyaltuk az ügyet az összes illetékes fórumokkal. Értesülésem szerint azonban ezek az igazság­ügyminiszteri tárgyalások már vé­­g’etértek és a lakbérleti szabályzat aktája visszakerült a belügyminisz­tériumba. — Állandóan sürgetjük a lakbér­leti szabályzat kormányhatósági jóváhagyását: legutoljára két vagy három héttel ezelőtt küldtünk újabb sürgető felterjesztést a belügymi­niszter úrhoz. Amennyiben a nyári hónapokban vissza nem érkezik a szabályrendelet, azt novemberre nem tudjuk életbeléptetni, hiszen az esetleges változtatásokat, ame­lyeket a belügyminiszter elrendel, újra végig kell vinnünk az auto­nómia fórumain. Mivel pedig a feb­ruári negyedben szintén nem lép­tethető életbe a szabályrendelet, mert ez nem költözési negyed, a jövő esztendő májusa előtt nem lesz uj lakbérleti szabályzata Buda­pestnek! A gróf és a Vásárpénzlár a Kúria eiuiasiioita a vasarpenztar 16.600 pengős Meiasat — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hosszú évek óta húzódó, bonyo­lult peres ügy került a minap a Kú­ria Ternovszky tanácsa elé. A pert a Budapesti Székesfőváros Vásár­­pénztár Rt. inditotta gróf Be­­nyovszky Móric siklósi földbirto­kos ellen. A per során a Vásárpénz­tár azt adta elő, hogy a gróf ha­szonbérlőjének, Fehér Lőrinc dr.­­nak 1927 december havában 32.000 pengő kölcsönt, mint állathizlalási hitelt folyósított és erre kézizálogul lekötötte a haszonbérlő később le­­szállitandó 30 marháját és 250 da­rab sertését. Gróf Benyovszky Mó­ric a 32.000 pengő átvétele körüli időben nyilatkozatot adott a Vásár­pénztárnak, amelyben kijelenti, hogy a Budapesti Vásárpénztárnak a Fehér Lőrinc bérlővel szemben fenálló követelésére az elsőbbségi jogát elismeri. Utóbb azonban Fehér-tői Erz­­brucker József vette át a haszon­­bérletet, az élő és holt felszerelés­sel együtt. Ezek között 30 darab szarvasmarhát és 100 darab sertést. A vételárat Fehér Lőrinc haszon­bértartozása fejében a gróf kapta meg. A per során a Vásárpénztár azt vitatta, hogy az elsőbbségi jog­ra való nyilatkozat Benyovszkyt kötötte az eladott állatokra, külön­ben is a Vásárpénztár által folyósí­tott kölcsönből a gróf 20.000 pengőt kapott. A Kúria azonban elutasította a Vásárpénztár keresetét, megálla­pítva azt, hogy annak jogos alapja nem volt, mert gróf Benyovszky a Vásárpénztár és Fehér Lőrinc ha­szonbérlő között létrejött hitelügy­letbe nem folyt be, és igy a két fél közötti tárgyalásról nem lehet köz­vetlen tudomása. Arra pedig nincs adat, hogy a gróf a bérlemény te­rületén levő és állitólag lekötött élőfelszerelés tekintetében ^ annak bármily módon való értékesítése esetén mondott volna le, mint ha­­szonbénbeadó a Vásárpénztár ja­vára törvényes elsőbbségi jogáról, hanem csupán arról, hogy esetleges kényszereladás esetében a Vásár­­pénztár követelése Benyovszky tör­vényes zálogjogát megelőző rang­sorban nyer kielégítést.

Next

/
Thumbnails
Contents