Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-07-28 / 29-30. szám

XII. évfolyam 29—30. szám Budapest, 1934 julius 28 UJ BUDAPEST Tek. Fél évre............................... 15 pengő Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D«I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. Kaas Ivor-uíca O. Telefon: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszamla 30015 Bárczytóí Bárczyig A tizenötesztendős ut, amely Bárczy Istvánnak immár történel­mi távlatban is alkotónak elismert polgármesterségétől a Beszkárt azon igazgatósági üléséhez vezet, amelyen őt a polgármester jelölése dacára kibuktatták az elnöki szék­ből, fájdalmakkal és csalódásokkal telve. Az igazgatóság azon cselek­ményén, hogy a nyugalmazott köz­­tisztviselő helyett aktiv politikust ültetett Európa legnagyobb közúti vasútjának díszes elnöki pozíciójá­ba, meglepődni nem tudunk. A po­litika nem szentimentális, ezen a területen csakúgy, mint a gazda­sági életben, az erősebbé a jog. Itt nincs méltányosság, hiányzik a te­kintély-tisztelet, egy ur van: az ér­dek! Legtávolabbról sem célunk azonban, hogy meghatódjunk Bár­czy bukásán, az ő személyisége már nem oszt és nem szoroz. Nézzük az érem másik oldalát: a napi politika harcos pártemberét a Beszkárt el­nöki székében, az uj fővárosi tör­vény jogi vonatkozásait és azt az öncéluságot, amely az éppen meg­választott uj Beszkárt-igazgatóság első ülésén már kifejezésre jutott. Hogy ez az elnököt választó igaz­gatósági ülés még sok vitának és összeütközésnek lesz a kutforrása, egyetlen pillanatig sem kétséges. Kérdés, milyen álláspontra fog he­lyezkedni a polgármester az akara­tával nyíltan ellenszegülő igazgató­sággal szemben, probléma, hogy az újonnan létesült igazgatóságnak az őt megválasztó közgyűlési határo­zat miniszteriális jóváhagyása előtt állt-e jogában elnököt választani? Az is megvizsgálandó, hogy a bel­ügyminiszter által az uj törvény 23. §-a értelmében kiküldhető mi­niszteri biztos megteszi-e a törvé­nyes lehetőség szerint észrevételét abban az irányban, hogy a magát önállósított igazgatóságnak a pol­gármester akaratával szemben való ellenszegülése érdekébe ütközik-e a fővárosnak? Csupa titokzatos ajtó az egész vonalon, melyik fog ki­nyílni közülök, hogy világosságot teremtsen, melyik mögött van zu­hanó sötétségf Az a bizonyos első igazgatósági ülés mindenesetre beigazolta újból a tételt, hogy a közüzem öncél, az autonómia által odaküldött tagok azonnal függetlenítik magukat, azt hiszik, hogy őérettük van az autonó­mia és nem megfordítva. Ha a kor­mányhatalommal, mint felügyeleti hatósáaaal, szállt volna szembe az igazgatóság, alkotmányos példáját szolgáltatta volna a ius resistendi­­nek. Az igazgatóság abban a tévhit­ben, hogy nem az autonómia, hanem saját jogán szavaz, amikor a pol­gármester intézkedésével szemben hozott határozatot, a polgármester­rel szembekerülvén, az önkormány­zatot támadta meg, mert a polgár­­mester legalább is annyira része az autonómiának, mint az igazgatósági tag urak. A polgármester elhatározása, ami­kor a napi politikától független el­nököt akart a Beszkárt élére állí­tani, bölcs és céltudatos volt. Sok szempont szól amellett, hogy a Besz­kárt elnöke ne legyen aktiv poli­tikus, aki bármilyen józan és meg­fontolt férfiú is egyébként, nem tud­ja, nem is tudhatja megvonni az éles határokat Beszkárt-elnöksége és párt-elnöksége között. Ami pedig nemcsak a Beszkártra, hanem a fő­városra is igen-igen veszedelmes lehet! Készül a normálstátus, csökkentik az állások számát, de nem lesz uj B-lista Borvendég főpolgármester nagvMosságu megbízatása Felkay tanácsnok számára — Szeptemberben a főpolgármester elnökletével megalakul a nyugdijbizottság, melynek tagjait a közigazgatási bizottság választja — B nyugdíjtörvény végrehaj­tását megelőzi a normálstátus megállapítása, a műszaki adminisztráció és az előljárósági szolgálat reformja — Az Uj Budapest tudósítójától. — Általános feltűnést keltett a nyári szünetet tartó városházán, hogy Felkay Ferenc dr. tanácsnok, aki julius közepén kezdte meg nyári szabadságát, a hét elején váratlanul visszaérkezett a fővárosba és munka­társaival, az elnöki ügyosztály ra­cionalizálási csoportjával nagyje­lentőségű munkálatokba fogott. Nem titok a városházán, hogy Felkay ta­nácsnok váratlan hazaérkezése és megfeszített munkássága a főváros szanálásával és az uj nyugdíjtör­vénnyel van összefüggésben: Bor­vendég főpolgármester utasította az elutazását közvetlenül megelőző na­pokban Felkay tanácsnokot, hogy mire ő hazaérkezik, a fővárosi tiszt­viselői státus mai állásáról, a fővá­rosnál alkalmazott tisztviselők szá­máról és szolgálati beosztásáról, nemkülönben az egyes adminisztrá­­cionális munkakörök megosztásá­ról tegyen részletes jelentést. Fon­tos része Felkay tanácsnok munkás­ságának — amelyet nem szakit meg a szerdai nap folyamán történt át­helyezése a közgazdasági ügyosz- • tályba — a műszaki adminisztráció reformja, amelyre vonatkozóan már hónapok óta gyűlnek az adatok, tör­ténnek az előkésziilétek, ennél a hi­vatali ágazatnál az összevonás és a racionalizálás Borvendég főpolgár­mester legelső teendői közé fog tar­tozni. Az elmúlt napokban érkezett le a városházára a belügyminiszter 67011934. számú rendelete, amely in­tézkedik a nyugdíjtörvénynek, az 1934:1. tc.-nek életbeléptetése és vég­rehajtása tekintetében a főváros tör­vényhatósága területén. Ez a rende­let megállapítja, hogy a nyugdíjtörvény a fővárosi al­kalmazottakra julius elsején lép életbe, ettől az időponttól kezdő­dően a hatályban levő jogszabá­lyokban meghatározott eseteken felül szabályszerű elbánás alá lehet vonni azt, aki a hivatalá­val járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakkép­zettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mérték­ben nem látja el. A belügyminiszter rendelete értel­mében azt a háromtagú bizottságot, amely a fővárosban az alkalmazot­tak nyugdíjazási eljárás alá vonását megelőző eljárást folytatja^ le, a közigazgatási bizottsáig választja meg. Ezt a háromtagú bizottságot, amely­nek elnöke a belügyminiszter rendelete értelmében Borvendég főpolgármester, elnökhelyettese Sipőcz polgármester, a közigaz­gatási bizottság szeptemberi ülésén választják meg. A törvény szerint a választás alá kerülő két tagot a közigazgatási bi­­zotság tagjai közül kell megválasz­tani, a bizottság tagjává nem lehet megválasztani azt, aki hivatali állá­sánál fogva tagja a közigazgatási bizottságnak. A közigazgatási ^ bi­zottság a két tag mellé két pótta­got is választ, akik a háromtagú bi­zottság két tagját akadályoztatásuk esetére helyettesítik. Külön intézkedik a törvény, ille­tőleg a belügyminiszter rendelete a főváros közoktatási intézeteinél és intézményeinél szolgálatban álló olyan alkalmazottakról, akik a val­lás- és közoktatásügyi miniszter fe­gyelmi hatósága alatt állanak. A közoktatási nyugdijbizottság egy tagját a miniszter, másik tagját a tisztviselők nyugdijbi­­zottságába beválasztott közigaz­gatási bizottsági tagok sorából a főpolgármester jelöli ki. Kétségtelen a fentiek után, hogy a belügyminiszter intézkedéséhez képest a nyugdijbizottságok még szep­tember havában meg is kezdik működésűket, annál is inkább, mert a nyugdíjtörvénynek a fővárosnál való életbeléptetése egybeesik azzal a szanálási meg­bízással, amelynek végrehajtása Borvendég főpolgármester fel­adata. Felkay tanácsnok megbízatása egye­lőre csupán adatgyűjtés: a belügy­miniszter és a főpolgármester, de nemkevésbé az autonómia fórumai meg akarják állapítani, milyen ter­jedelmű a főváros adminisztrációja és annak ellátására hány tisztvise­lőre van szükség. Ily körülmények között a fővárosnál — ellentétben az állami hivataloknál követett el­járással — a státusrendezés, azaz méginkább: státusniv ellátás meg fogja előzni a nyugdíjtörvény vég­rehajtását. Nem kétséges ily körül­mények között, hogy a nyugdíjtörvény végrehajtásá­nak mérve a fővárosnál jelenté­keny mértékben attól fog függ­ni, hogy a Felkay-féle adatgyűj­tés alapján a szanálással meg­bízott főpolgármester hogyan szabja meg a normálstátust, a tisztviselői státusnak azt a mér­tékét, amely a főváros tenni­valóinak ellátására okvetlenül szükséges. A városházán azok a tisztviselők, akik nincsenek nyári szabadságon, állandó izgalmak közepette tárgyal­ják a Borvendég főpolgármester ál­tal Felkay tanácsnoknak adott meg­bízást, attól félnek, hogy a státusnivel­­lálás, illetőleg a szanálási akció a városházán uj B-listát fog te­remteni. Azok a tisztviselők, akik ettől az újabb B-listától félnek, rámutatnak arra, hogy a nyugdíjtörvény szi­gorú értelmezés esetén a fővárosi tisztviselők igen nagy hányadára alkalmazható, annál is inkább, mert a nyugdíjazásra felszólított tisztvi­selők általánosságban nem fogják igénybevenni (úgy, ahogy az állam­nál is történt) a nyugdíjazási eljá­rás ellen indítható különböző jogor­voslati lehetőségeket, nem fognak fellebbezni a belügyminiszterhez, il­letőleg a belügyminisztériumban külön erre a célra alakított ötös bi­zottsághoz (tanügyi alkalmazottakat illetően a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban alakított bizottság­hoz), hanem amint megkapják a nyugdíjazási marsrutát, annak en­gedelmeskedni fognak és egyetlen zokszó nélkül nyugdíjba mennek. Némileg enyhíti a tisztviselőtár­sadalom érthető és jogos elkeseredé­sét az a meggyőződés, hogy ez a nyugdíjazási akció nem je­lent egyúttal olyan mértékű lét­­számapasztást, amelyet a főpol­gármester azonnal végre akarna hajtani a városházán és az isko­lákban. A tisztviselőtársadalom meg van győződve arról, hogy amenyiben a nyugdíjazási akciót megelőző nor­málstátus az állások számának apasztását hozná magával, az ille­tékes tényezőkben lesz annyi humánus érzés, hogy csak azokat fogják nyugdíjba kényszeríteni, akik arra rászol­gáltak, a létszámnak az állások csökkentéséhez való arányosítá­sát pedig a természetes csökke­nés révén fogják bevárni. Felkay tanácsnok augusztus köze­pén fog jelentést tenni Borvendég főpolgármesternek munkálatairól. A tanácsnok munkássága — mint fen­tebb is említettük —• nemcsak az egyes hivatalokban a létszám meg­állapítására és a hivatali munka mennyiségének leszögezésére vonat­koznak, hanem két irányban spe­cializálódik is. Az egyik irány a mérnöki adminisztráció re­formja, amelyet végrehajtani az uj főpol­gármester legfontosabb teendői közé sorozódik. Minden jel arra mutat, hogy az autonómia legkülönbözőbb fórumainak kívánságához képest véget fog érni a mérnöki adminisz­tráció szétszórodottsága, jogi ügy­osztályokban való elkev eredetisége és kialakul a fővárosi adminisztrá­cióban az a különleges mérnöki hierarchia, amelynek speciális el­lenőrizhetősége és mérnöki fennha­tóság alá vonhatása a legnagyobb mértékben indokolt.

Next

/
Thumbnails
Contents