Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-30 / 26. szám
4 UJ BUDAPEST 1934 jiinius 30. Kill választjáR Budapest városatyáit ? A törvényhatósági választójoggal biróK 36.1 százaléka nő, 27.5 százaléka izraelita, mindössze 51.7 százalék katolikus és 10.8 százalék református — A tanszemélyzet és a szabadfoglalkozások körébe tartozó népességnek kétharmadrésze rendelkezik választójoggal — A munkásosztály a választójogosak összes számának 34.2 százalékát éri el — Az Uj Budapest tudósitójától — A fővárosnál az 1934: XII. t.-c. életbelépésével megkezdődött az átmenet időszaka, a szanálás munkája. A főváros közönsége — amennyiben valamely oknál fogva előbb nem írják ki a fővárosi törvényhatósági választásokat — 1936-ban fog bírálatot, mondani nemcsak az elmúlt évek haladása felett,, hanem hivatva lesz a főváros anyagi és szellemi művelődését is uj utak felé terelni. A fővárosi törvény novellája úgy intézkedik, hogy az uj választás még abban a körben történjen meg, amelyet az 1930-as törvény megállapított. Vannak ugyan hangok — elsősorban kormány igér etek formájában, — amelyek a választójog reformjáról beszélnek, kétségtelenné tévén azt a körülményt is, hogy a választójog reformja nem csak országos, hanem községi viszonylatban is meg fog történni. A választójog reformjával kapcsolatosan különféle jelszavakat hangoztatnak az egyes pártok, és különféle ígéreteket tesznek a nyilatkozó kormányférfiak is. Az Uj Budapest, amely mindig fontosnak és szükségesnek tartotta, hogy ne csak az efémer értékű városházi ügyekkel foglalkozzon, súlyt helyez arra is, hogy — elébe menvén az állítólag már készülő uj választójogi törvénynek — a jelenlegi törvény alapján tegye vizsgálat tárgyává a választójog különböző adottságait. Ebben az ügyben Illyefalvi I. Lajos dr. kormányfőtanácsoshoz, a fővárosi statisztikai hivatal érdemes igazgatójához, az európai viszonylatban is kiváló szaktudóshoz fordultunk felvilágosításért. Illyefalvi I. Lajos a felvetett kérdésekre a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A választójogosultak társadalmi és demográfiai rétegeződésének ismerete nem pusztán elméleti szempontból fontos, hanem a kérdés közjogi vonatkozásaiban is nagy jelentőségű. Csak ezen az utón világítható meg az a probléma, hogy azok az intenciók, amelyek a most érvényben levő választójog megalkotásánál a törvényhozó szeme előtt lebegtek, mennyire valósultak meg az életben és a társadalom különböző rétegei, amelyek politikai hovatartozandóság szempontjából különböznek egymástól, milyen képviselettel, milyen tömegekkel rendelkeznek a választójogosultak között. Legjelentősebb e tényezők között a nemek szerepe, továbbá a vallás és a legnagyobb fontosságú tényező: a választók társadalmi állása. — A férfiak és nők aránya a választójogosultak között másként alakul, mint az össznépesség körében. A megkövetelt magasabb iskolai végzettség stb., továbbá az egyéb, a nők választójogát megszorító kritériumok az okai annak, hogy a fővárosi törvényhatósági választók 292.580 főből álló tömegéből csak 105.521 választó, vagyis 36.1 százalék esik a női nemre. A különbség tehát a férfiak javára e tekintetben igen jelentékenynek mondható. — A hitfelekezet és választójog összefüggésének vizsgálata igen érdekes eredménnyel jár. A törvényhatósági választók hitfelekezet szerint egészen más összetételben jelentkeznek, mint amilyen a főváros összlakosságának hitfelekezet szerinti megoszlása. Tényként szögezhető le, hogy a keresztény■ hit felekezetek a törvényhatósági választó jogosultak között lényegesen kisebb arányszámban szerepelnek, mint az összlakosságban, ezzel szemben az izraeliták igen magas arányt érnek el a választók soraiban. A zsidók a választók 27.5 százalékát alkotják, mig Budapest összlakosságában csak 20.4 százalékkal vannak képviselve. A római katolikusok a választójogosultak között 51.7 százalékot érnek el, holott népességi arányuk az összlakosság 60.7 százalékát teszi ki. A reformátusoknál az a helyzet, hogy az össznépesség 12.1 százaléknyi reformátusával szemben mindössze 10.8 százalék a törvényhatósági választójogi joggal biró reformátusok száma. — Különösen nagy a különbség a nőknél. Például a római katholikus nők között a választók aránya 11.4 százalékkal kisebb a népességi amánynál: a férfiaknál a különbség csak 6.7 százalékot tesz ki. Az izraeliták körében a differencia a törvényhatósági választók javára a férfiaknál 5.4 százalékot, a nőknél 9.4 százalékot ér el. Az izraelitáknak a törvényhatósági választók között elfoglalt magas aránya abban leli magyarázatát, hogy az izraeliták nagyobb tömegei felelnek meg az iskolai végzettség tekintetében a törvényben előirt kivánalmaknak, főleg a magasabb iskolák tekintetében és inkább rendelkeznek ilyen végzettséggel. — Igen érdekes a törvényhatósági választói jog statisztikai problémájának tárgyalása során a foglalkozások sorrendje a választójogosultság tekintetében. Első helyen állanak a tanárok és tanítók, továbbá a szabadfoglalkozást folytatók. Ezeket követik a háztulajdonosok és a tőkepénzesek, a nyugdíjas és aktiv tisztviselők és az önálló iparosok. Az önálló kereskedők és a magántisztviselők a harmadik sorrendi helyet foglalják el a választójogosultak táborában, az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet pedig még ezeknél is alacsonyabb arányszámokat tüntet fel. A különbségek oly nagyok, hogy mig a tanszemélyzet és a szabadfoglalkozások körébe tartozó népességnek mintegy kétharmad része rendelkezik választójoggal, addig az ipari segédszemélyzet 17.4 százalékos, a kereskedelmi segédszemélyzet 20.6 százalékos, a napszámos elem pedig csak 17.7 százalékos arányt ér el. A választóknak több, mint a felerésze a polgári társadalmi rétegekre jut, mig a munkásosztály a választójogosak összes számának csak 34.2 százalékát éri el. — A választójogosultak most ismertetett 292.580 főből álló tömege — fejezte be nagyérdekességii és általános feltűnésre számottartó nyilatkozatát Illyefalvi igazgató — egy Ízben és pedig 1930. év telén már gyakorolta választójogát. Akkor 265.930 választó járult az urnák elé, 26.650 választó pedig nem szavazott. A leadott érvényes szavazatok a nagyobb pártok között olyképpen oszlottak meg, hogy a Keresztény Községi Párt 72.334 szavazatot (27.20 százalék), az Egységes Községi Polgári Párt 33.317 szavazatot (12.53 százalék), a Keresztény Ellenzék 17.993 szavazatot (6.77 százalék), a Nemzeti Szabadelvű Párt 29.218 szavazatot (10.99 százalék), a Nemzeti Demokrata Párt 27.826 szavazatot (10.46 százalék), a Szocáldemokrata Párt 73.427 szavazatot (27.61 százalék) kapott. flu miiiüen nap lámaö tűz, is minden pereden heieiheziiei nyüeg védett „Krtmiofag“ Tűzoltó bomba „KROMOFAG“ vegy. gyár, VI., Reiter Feremc-utca 13 sr Áz Agotay-per érdekes mellékhajtásai Ágotay a kúrián is elvesztette az egyes felszámolók ellen indított munkaügyi pereket — Áz elvesztett perekből befolyó perköltségek 3000 pengőre nivellálják az Ágotay javára megítélt 10.850 pengős perköltséget — Az Uj Budapest tudósitójától — Részletesen ismertettük Ágotay Béla, a Pedagógiai Filmgyár volt vezérigazgatója által a főváros ellen inditott munkaügyi pert, amelynek során a budapesti királyi központi járásbíróság 36.383 pengő tőkét és járulékait, ezenfelül 10.850 pengő perköltséget ítélt meg Ágotay Béla részére, azzal az indokolással, hogy vaskos gondatlansággal jártak el a Pedagógiai Filmgyár felszámolói, amikor Ágotay Bélát rögtöni hatályú elbocsájtással, méltatlan erkölcsi meghurcoltatásainak dobták alaptalanul oda. A felszámolás alatt álló filmgyár nevében Krantz Károly dr. tiszti aliigyész megfellebbezte az Ítéletet, a fellebbezést ősszel fogja tárgyalni a törvényszék. Ágotay Béla azonban nemcsak a felszámolóban levő részvénytársaság, hanem az egyes felszámolók: Némethy Károly dr. tanácsnok, Beliczay Imre és Boros Pál főjegyzők, Günther Ferenc tiszti ügyész, Frimmel Jenő számvevőségi főtiszt, továbbá a törvényhatósági tanács által kiküldött felszámoló bizottsági tagok; Scheuer Róbert, Bánóczy László dr. és Nagy Ferenc ellen is pert indított, arra kérvén a bíróságot, hogy a felszámoló részvénytársasággal egyetemlegesen kötelezze a felszámolókat a bíróság az Ágotay által kért 53.669 pengő megfizetésére. Ez a per megjárta a bíróságokat: a budapesti kir. közp. járásbíróságot, mint munkaügyi bíróságot, a budapesti kir. törvényszéket, mint fellebbezési bíróságot, végezetül a kúriát is. Mindbárom bíróság egyértelműen elutasította Ágotayt követelésével, egyben kötelezte a felperes Ágotayt, hogy a felszámolók jogi képviselőinek jelentős összegű perköltséget fizessen. A bírói Ítéletek megállapítják — elsősorban a járásbíróság ítélete — hogy a felszámolók egyénileg nem felelősek Ágota,yval szemben, saját személyükben. A járásbíróság szerint a felszámolók felelőssége azért nem volt megállapítható, mert az 1930 : XVIII. t.-c., a fővárosi törvény, a tanács által a részvényesi jogok gyakorlására kiküldött megbízottak igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok kártérítési felelősségéről rendelkezik, a felszámolókat azonban nem illeti. Amennyiben azonban a rendes kereskedő gondosságával való eljárás a felszámolókra kiterjeszthető volna, ez az egyetemleges felelősség nem harmadik személyekkel, hanem a főváros közönségével szemben terheli a felszámolókat, amennyiben megbízatásuk határán tál mennek, vagy ha nem a rendes kereskedő gondosságával járnak el. A törvényszék Ágotaynak arra való hivatkozását, miszerint a felszámolók a rögtöni hatályú elbocsájtás eszközlésénél a kellő gondosságot elmulasztották és őket ez alapon is felelőssé kívánta tenni, figyelmen kívül hagyta, mert a felszámolók a kereskedelmi törvény értelmében a társaság nevében teljesített cselekményeikért saját személyükben nem felelősek. Igen érdekesen alakul a perköltség kérdése. Az elsőbiróság 600, a törvényszék további 400, a kúria további 140 pengő perköltséget ítélt meg fejenként a felszámolók ügyvédjeinek, akik valamennyien a főváros tiszti ügyészségének tagjai. Mivel a felszámoló bizottság tagjainak jogi képviseletével a főváros bízta meg a tiszti ügyészség tagjait, a befolyó perköltség azon perköltség törlesztésére fog fordittatni, amelyet az Ágotay által a felszámoló részvénytársaság ellen inditott perben megítél a bíróság. A helyzet e pillanatban az, hogy a két perköltség közötti különbség Ágotay javára mindössze háromezer pengő, vagyis végeredményben az Agoiay-féle per perköltségben eddig mindössze háromezer pengőjébe került a fővárosnak. Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit»kőrut 43 Telefon : 51—4—06. Tóth Lajos pala- és eserépfedö-mester Vállal: Eternit-, cserép-, facement- és bórlemezfedést, tetők jókarbantartását és tatarozását BUDAPEST, IX., KÖZRAKTÁR U. 24 Telefon: 87-7-27 VIGNALI rmaojlo Dronzfóllő BUDAPEST Lakat: PcIneüdzD-ulca 73/b. Gyár; VI., JÚSZ-UÍCa 74. SZÉKI TELEFON : AUTOMATA 919-12.______ Hunyadi János természetes keserüviz az emésztőszervek legkiválóbb gyógyvize. Egy háztarlésban sem hiányozhat. Hatásában felülmúlhatatlan SBXLEHSER ISDRÚS, BUDAPEST lielin János IX., Ferenc-karut 46 Telefon: 87 8-G3 Aszfaltozás, szigetelés, fedéliemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin.
