Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-06-09 / 23. szám

XII. évfolyam 23. szám

Budapest, 1934 junius 9

UJ BUDAPEST

Előfizetési érák:

Etjész évre...................................................30 pengő

Fél évre............................................. 15 pengő

Egyes szám éra 60 fillér

Szerkesztő; .ónivalal:

Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: 82-8-23.

Postatakarékp. chequeszámla 30913

Petrovácz Gyula reflexiói a főpolgármester beiktatásához

Kizárólag törvényhozókból fog állani a tizenhetes bizottság, amely remélhetőleg a főpolgármesterrel egyetértésben fogja autonómiavédő munkáját kifejteni

Profág a szanáláshoz

Egy munkásküldöttségnek adott válaszában azt mondotta az uj főpolgármester, hogy ismeri és átérzi a munkás, a szegényember sorséit, mert hiszen ő maga is szegény emberektől származott. Az ő állásfoglalását mai helyzetében is a munkássággal szemben az a régi megbecsülés irányítja, amelyet a becsületes munkássággal szemben a múltban is érzett. Minden befolyástól és protekciótól mentesen egyedül a szorgalom, a szaktudás és a munkateljesítés lesznek azok a szempontok, amelyek alapján az érdemeket mérlegelni fogja. Közgyűlési programbeszédében viszont a tisztviselőket illetően azt mondotta Borvendég Ferenc, hogy elsősorban a dologi kiadásoknak a szigorú takarékosság követelményei szerint való t csökkentését vette tervbe. A személyzeti illetmények újabb szabályozására és megállapítására vonatkozó rendelkezések a szükséges mértékben ezt követőleg fokozatosan csak akkor következnek be, ha a dologi kiadásokban elért megtakarítások kellő eredményt nem biztosítanak.

A főpolgármester ezen kijelentései azok az egyetlen remény sugarak, amelyek kissé megvilágítják a fővárosi szanálás sötét és baljóslatú horizontját. Mert a főpolgármester egyéb kijelentései: hogy csak az okszerű gazdálkodás folyományaképpen jelentkező esetleges fölöslegek után kerülhet szóba, hogy a polgárság terhein enyhithessenek-e, vagy a jelentkező fölöslegeket hasznos munkát jelentő beruházásokra fordítsa, hogy a főváros adminisztrációjában és üzemi gazdálkodásában minél kisebb költséggel érjenek el minél több eredményt — egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy sok reménységet keltsenek abban az irányban, hogy a főváros jövője egyéb is lesz, mint a szorosan vett adminisztrációnak fenntartása és azoknak az értékeknek megóvása, amelyek a fővárosnak jövedelmező vagyonát képezik, Minden politikától mentesen tehát a főváros minden polgárának a legteljesebb mértékben jogosult az az aggodalma, hogy az a szanálás, ami most a fővárosra elemi csapásként zudul, nem, ^ rózsaágy és annak kihatásait fogják érezni végeredményben nemcsak a főváros tisztviselői, a fővárossal összeköttetésben levő vállalkozók és szállítók, hanem Budapestnek minden egyes polgára is.

Jól tudjuk, hogy Borvendég Ferencet szigorú utasítások kötik a törvény rendelkezésein felül. Kétségtelen azonban, hogy az a nagy diplomáciai művészet, amellyel Borvendég Ferenc a múltban igen kényes kérdéseket tudott közmegelégedésre megoldani, most is helyén lesz és a szanáló főpolgármester meg fogja találni azt a mértéket, ameddig elmehet, meg fogja tudni úgy oldani a problémákat, hogy — egy trivális hasonlatot használva — a káposzta is megmaradjon és jól lakjon az a bizonyos kecske is. Abban a nyilatkozatában, amelyet mint újdonsült alpolgármester néhány esztendővel ezelőtt Borvendég Ferenc az Uj Budapestnek adott, a fővárost illetően azt a kijelentést tette, hogy Budapest addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. A takaró hosszúságát megszabja a szanálóisi tervezet, Borvendég feladata, hogy ez a takaró ne egy végelgyengülésben szenvedő aggastyán lesoványodott csontjai fölé terüljön.

— Az Uj Budapest tudósitójától —

Szerdán délután rendkívüli közgyűlés keretében iktatta be Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága Borvendég Ferencet a főpolgármesteri stallumba. Kezdetben úgy tervezték, hogy a városházi pártok vezetői még ugyanezen a közgyűlésen kifejtik véleményüket az uj főpolgármester programbeszédéről és azokról a tervekről, amelyeket Borvendég Ferenc egy, esetleg kétesztendős teljhatalmú főpolgármestersége alatt megvalósítani óhajt. Ezek a felszólalások azonban elmaradtak, mert minden egyes párt hozzájárult ahhoz, hogy az uj főpolgármestert beiktató közgyűlés ünnepélyessége ne zavartassák meg politikai természetű felszólalásokkal. A városházi pártok vezetői természetesen a legközelebbi időben módot találnak arra, hogy álláspontjukat a főpolgármesteri megnyilatkozással szemben kifejezésre juttassák.

Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy a Keresztény Községi Párt álláspontja felől megkérdezze Petrovácz Gyulát, aki legutóbb adott nyilatkozatában jóindulatú támogatását helyezte kilátásba Borvendég Ferencnek, az újonnan kinevezett főpolgármesternek.

Petrovácz Gyula

aki hangsúlyozta, hogy — egyelőre

— kizárólag egyéni véleményének adhat kifejezést, ebben az ügyben a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— Úgy érzem, hogy nekem, aki kezdettől fogva őszinte és tárgyilagos kritikát gyakoroltam afölött, ami az uj fővárosi törvény életbeléptetése és Borvendég Ferenc főpolgármesterré való kinevezése körül történt, — megvan a jogosultságom ahhoz, hogy a főpolgármestéri beiktatás külsőségeit illetően ugyancsak őszintén mondjam el a véleményemet. Nem árulok el titkot, amikor megállapítom, hogy

a beiktatás külsőségei bizonyos hidegséget tükröztettek vissza, ami természetes volt, mert kifejezést adtak annak az érzésnek, amely az autonómia megkérdezése nélkül kinevezett főpolgármesterrel szemben jelentkezett.

Ez a hideg fogadtatás nem Borvendég Ferenc személyének szólt, hanem annak a kétségtelen ténynek, hogy ezúttal ült először kinevezett főpolgármester az elnöki székbe.

— Indokolt ez a hűvösség minden olyan pártnál, amely az autonómia jogainak a megvédelmezését látja szükségesnek. Azt is őszintén etl kell mondanom, hogy a diszmagyarban történt megjelenés is csalódást keltett köreinkben, mert úgy éreztük, hogy a szanálás rideg munkájára vállalkozó főpolgármesternek az öltözék megválasztásánál sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynia azt a szempontot, amely szerint

itt nem parádéról, hanem nehéz és népszerűtlen feladatra való vállalkozásról volt szó. De egyébként is a parádé nincs harmóniában

sem Borvendég Ferenc egyéniségével, sem azokkal a feladatokkal, amelyeknek az elvégzésére vállalkozott.

Borvendég Ferenc — a becsületes, őszinte és puritán közéleti munkának az embere. Ez a legnagyobb elismerés, amit a közéletben szereplők kaphatnak.

Amikor tehát ezt Borvendég Ferencről megállapítjuk, nem lehet erőszakolt gáncsoskodósnak minősíteni, hogy mi szívesebben láttuk volna egyszerű polgári fekete ruhában a beiktatáson.

— Ami Borvendég Ferenc főpolgármesteri programját illeti,

szerettünk volna valamivel többet hallani azokról az okokról, amelyek teljhatalommal való kiküldetését tényleg szükségessé tették.

Ezekről az okokról egyáltalán nem nyilatkozott. Hibáztatom azt is, hogy programbeszéde általánosságban mozgott, Sehol semmi konkrétumot nem hallottunk és igy

programbeszéde kielégítetlenül hagyta nemcsak a kereszténypártot, hanem — amint a helyszínen meg lehetett állapítani — az összes többi pártokat is.

Mindenestre helyénvaló volna, ha Borvendég főpolgármester akkor, amikor a szanálás munkáját gyakorlatilag is megkezdi, valamivel közvetlenebb formában és részletesebben ismertetné terveit.

— Mindenekelőtt a bajokat kellene tulajdonképpen fölfednie és azután teljes részletességgel ismertetni az általa inaugurált gyógyításnak módszereit, mert az autonómiát képviselő pártok tagjainak csak igy lehet módjuk arra, hogy a bajmegállapítás helyességéről és az ehhez alkalmazott gyógyszereknek a megfelelősségéről elfogulatlan véleményt alkossanak.

Mi a jóindulatú várakozás álláspontjára helyezkedünk és Borvendég főpolgármesterségét cselekedetei alapján fogjuk megítélni.

Ezekhez a cselekedetekhez szabjuk támogatásunkat. Mindenestre lehangoló volt számunkra, hogy diagnózist nem állapított meg, csak orvosszereket sorolt fel, amelyekről nem tudjuk, hogy alkalmasak-e az általunk nem ismert betegségeknek a gyógyítására.

— Ha hideg is volt a fogadtatás a közgyűlési teremben, már

maga az a tény, hogy semmiféle néven nevezendő disszonáns hang nem hallatszott, azt bizonyítja, hogy Borvendég főpolgármester számíthat az autonómiát képviselő pártoknak a támogatására, ha ezek a pártok azt fogják tapasztalni, hogy elhatározásai és cselekedetei a főváros közönségének az érdekeit fogják szolgálni.

Én erről már előre is megvagyok győződve és éppen ezért nem vonok le kellemetlen következtetéseket abból a hűvösségből, amely Borvendég Ferencet főpolgármesteri beiktatása alkalmából fogadta.

Az autonómiában mindenesetre meg van a készség és a hajlandóság arra, hogy Borvendég Ferencet a komoly bajok elhárítására irányuló terveinek megvalósításában támogassa.

Arra a kérdésre, hogy a szerdán délutáni rendkívüli közgyűlésen megválasztandó 17-es bizottság működéséhez milyen reményeket fűz, Petrovácz Gyula ezeket felelte:

— Én bízom a 17-es bizottság munkájának a sikerében és pedig azért, mert Borvendég _ főpolgármester isméin az autonómia belső erőit és ismeri azokat a politikusokat is, akik a 17-es bizottságban helyet kapnak.

Ez a bizottság előreláthatóan kizárólag törvényhozókból fog állani, akiknek nyilvános fórumok állanak majd rendelkezésre abból a célból, hogy a főpolgármester véleményével esetleg ellentétes álláspontjukat kifejthessék.

De bízom a 17-es > bizottság autonómiavédő munkájának és a főpolgármesterrel való együttműködésének a sikerében azért is, mert elképzelhetetlen volna, hogy Borvendég Ferenc, aki az autonómia levegőjében több mint 35 esztendőt töltött, élesen szembehelyezkedjék az autonómia akaratával és ezzel rendkívül sídyos felelősséget vegyen magára.